Népszava, 2012. június (139. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-09 / 134. szám

A Duna-menti beteg publicista S­ziszifuszi gyötrelem ma a kor­mányzati kommunikációban dol­gozni. Alig fogalmaz meg az em­ber egy fáradtságos reflexiót mondjuk a Freedom House jelentésére - amely megállapítja, hogy a magyarországi demokrácia állapota „két éve kirívó romlást mutat” máris kaphatja ös­­­sze magát az Economist legújabb le­sújtó elemzésének megválaszolására. A hivatalos propagandisták igyekeze­te azért sajnálatra méltóan reményte­len, mert bár folyamatosan igyekeznek - úgymond - tájékoztatni a külföldi politikusokat és médiamunkásokat a magyar munkasikerekről, a megcél­zott személyek és fórumok valahogy mégis megtudják az igazságot. Tegyük mindjárt hozzá: nincs is szükségük fáradtságos oknyomozásra - a hiteles adatok és információk ma már közke­letűek. Nemzetközi szakértőcsapatok folyamatosan elemzik a magyar gaz­daság mutatóit, a jogállami intézmé­nyek körülményeit, a sajtószabadság korlátait, és a szomorú tényektől nem hagyják eltéríteni magukat. A Magyarországgal szemben alkal­mazott „kettős mérce” fárasztóan ha­mis panasza meg a legnyilvánvalóbb kormányzati anomáliák makacs leta­­gadása ezért inkább már felingerli a megfigyelőket. Nem elég, hogy napon­ta érkeznek hozzájuk a legelképesz­­tőbb hírek akár a parlamenti törvény­gyár újabb és újabb abszurd termé­keiről, akár a jobboldal korifeusainak egyre elképesztőbb szavalatairól - va­gyis az igazi kettős beszéd legszebb példáiról -, mindezt az erre szakosított kommunikátorok legott letagadják, il­letve valami nem létező, pozitív keret­ben interpretálják. A szüntelen csúsz­tatások, mellébeszélések és konkrét hazugságok rég megfeküdték a Nyu­gat gyomrát; egyszerűen utálják, hogy a kétszer kettő minálunk még véletle­nül se négy, hogy minden állítás és ígéret szavatossága kérészéletű, hogy a különböző kormányzati magyaráza­tokról rendre lesír, milyen hamis hi­vatkozásokra épülnek, miként ferdítik el a valóságot. Ez az államtitkársági rangra emelt kommunikáció legfőkép­pen azért kontraproduktív, mert min­den további nélkül hülyének néz min­denkit. A hazai nyilvánosságot éppúgy, mint a külhonit. Előbbivel könnyebb a dolga, mert „a magyar emberek” túl­nyomó többsége nem foglalkozik szak­­maszerűen a politikával és a gazdaság­gal, ezért sokféle módon félrevezethető. Mindenekelőtt persze a kormány köze­li média révén, amely a hívek táborát egyfajta információs karanténba zárja, amiről nem beszél, az számukra nem létezik, ami pedig létezik, annak csak egyoldalú értelmezését kapják. A kül­földi közvéleményt azonban ezzel a me­tódussal nem lehet megdolgozni, mint­hogy az a sajtónyilvánosság a saját for­rásaiból táplálkozik. Egyebek között diplomaták jelentéseiből, a nemzetközi szervezetek itteni munkatársainak „szíves közléseiből”, a hozzánk akkre­ditált tudósítók munkájából. És ők - a magyar kormányzati felelősök minden ellenkező híresztelése ellenére - igenis ellenőrzött értesüléseket továbbítanak. Horribile dictu: olykor pontosabban is­merik a kényes információkat azoknál, akik az elferdített változatot próbálják eladni nekik. Ráadásul tudomásul ille­ne venni, hogy a világlapok áttekintő, összegző helyzetjelentései nem egy-egy újságíró netán szubjektív megérzései alapján, hanem professzionális csapat­Minden további nélkül hülyének néz mindenkit munkával készülnek. Ezért a mégoly tömör elemzések is olykor meglepő lé­nyeglátással utalnak mindazokra az összefüggésekre, amelyek messzebbről nézve talán még nyilvánvalóbbak. Jó példája ennek az Economist leg­utóbbi cikke: „Betegség a Dunánál” A beszédes cím alatt az olvasó kímélet­len áttekintést kap arról, hogyan kap­csolódnak egybe Magyarországon a rossz gazdasági tendenciák a korrup­cióval, meg azzal az oligarchaépítéssel, amelyet a Fidesz hajt végre, s mindez miként jár együtt az erősödő rassziz­mussal, a gáttalan gyűlöletbeszéddel, s általában a radikális szellemiség elő­retörésével. Az Economist természete­sen utal a Horthy-kultusz feltámasz­tására, a Nyirő-temetés körüli bot­rányra, szélsőjobbos írók tantervi be­fogadására. És nem mellesleg, hanem világos célzattal említi, hogy a kutatá­sok szerint Magyarország épp azt a fia­tal generációt készteti kivándorlásra, amelynek munkájára a legnagyobb szüksége volna. Ezt a drámai állapotrajzot - és a többit is, a külföldön megjelenő vala­mennyi hasonló írást - mindahányszor elutasíthatja ugyan a sértettséget mí­melő magyar kormányzat, kikérhetik maguknak nagykövetek, államtitká­rok és miniszterek, akár maga Orbán Viktor, új meg új förmedvényeket ad­hatnak elő a gyakorló külföldgyalá­­zók, ám a rólunk alkotott és egyre közkeletűbb kép ettől nem fog megvál­tozni. Ellenkezőleg. A hiteltelen tilta­kozás, és az indulatvezérelt hőzöngés egyaránt tovább rontja az ország pozí­cióit, elsősorban a gazdaság kilátásait. A biztonságra törekvő tőke ugyanis nem megy olyan helyre, amelyről a meglehetősen hitelesnek tekintett or­gánumok mindazt leírják, amit Ma­gyarországról az utóbbi két évben. A liberális demokráciának, az alkot­mányos jogállamnak elkötelezett világ politikai establishmentje pedig viszo­­lyogva eltartja magától azt a rezsimet, amelyiknek ennyire rossz a híre. Nem akar vele kompromittálódni. Horthy, a biozöldség V­olt nekem egy német demokrati­kus diótörőm - uram, ne hagyj el! -, a néhai Karl Marx Stadtból hozta negyven éve az ott tanuló uno­kabátyám. A vállrózsás figurát az üle­­pénél kellett mozgatni, és a szájába tenni a diót. Az egyszerű gép elvén így juthattunk a csemegéhez. Ennek a DDR-diótörőnek szakasz­tott mása a kereki Horthy-faragvány. Mintha csak a harapós bábu állt vol­na modellt durcásan egy ácsnak. Node nem is a dilettáns „művészek” vizuá­lis bűncselekménye itt a lényeg, hiszen az igaz magyarok a „gombolyaggal ját­szó kormányzó” képére is felizgulná­nak. Hanem inkább az, hogy mire vél­jük pártunk és kormányunk bősz - ámbár szemérmes félrepillantásokkal leplezni igyekezendő­­ szerelemdühét a néhai „vitéz Kőbányai Világos” iránt. Végtelenül egyszerű lehet a megfej­tés. A Fidesz - értsd: Orbán - demens tévedése nem egyszerű inoperábilis neuronprobléma. Ez maga a rejtege­tett, ügyesnek és szépnek vélt, bújta­tott, de direkt holokauszttagadás. (Bo­csánat az otromba, ámbár némiképp Orbán ihlette hasonlatért: ha sasként nem kapdoshatok legyek után, hát egyházat (pártot) alapítok a Chemo­­toxnak...) Amit nem lehet - nem illik, nem sza­bad - tenni fényes nappal, civilizált emberek szeme láttára, jó az a nagy magyar sötétben is. Ahogyan mondani szokás: bio­zöldség az, amit a kertész éjszaka per­metez. Miklós bácsi kultuszát is mintha éjjelente trágyázgatná Orbán, növek­szik is a sötétségben szépen. De virra­dattól (ne mondjam: a Virradattól...) mind jobban látszik. És - tán a szer­ves hozzávalók teszik - büdösödik is, rendesen. (Ráadásul, ahogyan egy ta­nult kollégám írta, hamarosan nem csupán Horthynak, de még a lovának is szobra lészen e hazában.) És mire véljük Kövér László nekrofil férfiszerelemét, melyet Nyirő József pótirodalmár náciszékely (hamvai) iránt táplál? És mire az MSZMP-s pártállami iskolaigazgató, Hoffmann Amit nem lehet­nem illik, nem szabad­­ tenni fényes nappal, civilizált emberek szeme láttára, jó az a nagy magyar setétben is Rózsa által irányított tananyag „Prohászka Ottokár gépgyára” soro­zatgyártásában termelődő Wass Al­bert, Szabó Dezső, Tormay Cecile szál­lítószalag-színvonalat? (Felkészül: Szabolcska Mihály, Porzsolt Kálmán, Kosáryné Réz Lola.) Ez ugyanis kemé­nyen állami szintre emelt (kriptonáci) irredentizmus, kár is szépíteni. Annyira kíváncsi lennék, hogy kis-, közép- és giganyilasokba beledühödött könyvvásárlók (nem keverendők össze az olvasókkal!) a szekrény billegése nélkül hányat vettek kézbe nevezett szerzőktől. Öreg vagyok ehhez, tudom, ha az ő valódi irodalmi igényüket veszem fi­gyelembe, valószínű, előbb kerül az alaptantervbe Szilvási Lajos vagy Berkesi András, mint sok, most csúcs­ra esztergált, olvasatlanul imádott sa­­labakter. Csak ezt ma a pártban/ templomban végtelenül ciki bevalla­ni. Vicces volt, amikor fatornyos falum­ban volt osztálytársnőm győzködött, hogy a helyi oskola névadója, Pro­hászka Ottokár (itt nácuk­ anno a ké­sőbb kirúgott igazgatóhelyettes, a Waffen-SS legderekabb magyar híve, Kosaras Péter Ákos) cseppet sem gyű­lölt senkit, de sőt, és különben is...! Amikor előhoztam neki a „szent” püs­pök könyvét (Fehérlófia Kiadó), mely­nek címe: „Az én antiszemitizmusom”, szemrebbenés nélkül közölte: ócska komcsi hamisítvány. Nos, hát ilyesmitől biozöldség Horthy, és kultusza... veressy@nepszava.hu VÉLEMÉNY NÉPSZAVA 7 2012. JÚNIUS 9., SZOMBAT Show-tlan bojkott RÓNAY TAMAS ronayt@nepszava.hu T­he show must go on” - ezt üzente Julija Timosenko volt ukrán mi­niszterelnök harkovi börtönéből a nyugati országok azon felvetésé­re, távol kell maradni a labdarúgó Eb ukrajnai mérkőzéseitől. Sze­rinte a bojkott nem megoldás, hiszen egy országot büntetnének a politikai vezetés túlkapásaiért. Talán ő maga sem volt tisztában avval, milyen nagy szívességet tett ezzel sok nyugati politikusnak. Egy-két hete ugyan még több ország szigorúan figyelmeztetett arra, politikai szempontból bojkot­­tálni kell az eseményt, ahogy közeledett az Eb, úgy változott át ez a hatá­rozottság látható aggodalommá. Különösen Angela Merkel német kancel­lár tűnt kétségbeesettnek. Mindenki tudja róla, mennyire imádja a focit. Állítólag még a német nemzeti tizenegy öltözőjébe is bejáratos. Hogy ennek mennyire örülnek a német ifjak, ki tudja, de most nem is ez a lényeg. Merkel 2006 óta hazája válogatottja, a Nationalelf minden fontos mérkőzé­sére elment. Nehezen tudná megemészteni, ha ezt most ki kellene hagynia. Különösen akkor, ha a csapat a döntőig is eljutna, amit július elsején épp Ukrajna fővárosában rendeznek meg. Nagyon trükkös megfogalmazást tett közzé a brit kormányzat is, amely a „csoportmérkőzésekre” hirdetett bojkottot. Ez két meccset jelent. Arról már nem szólt a fáma, mi lesz akkor, ha a britek továbbjutnak a negyed­döntőbe, hiszen a D csoport bármely helyén végezzenek is, mindenképpen Ukrajnában kell játszaniuk. A franciák szintén a D csoportban szerepel­nek. A Francois Hollande fémjelezte kormány - egyedüliként az EU-ból - teljes bojkottot hirdetett, aminek nyilván belpolitikai üzenete is van a fran­cia parlamenti választás előtt. Beatrix holland királynő is felvetette a boj­kott lehetőségét, de még ő sem döntött. Na és a nagy esélyes Spanyolország? A madridi vezetők végig a hallgatás bölcs stratégiáját követték. Egyetlen szóval sem beszéltek bojkottról. De hát hogy is nézne ki, ha a döntőben nem lenne ott a közismerten fociszerető nép egyetlen politikai vezetője vagy az uralkodó sem... Hányszor hallhattuk már, hogy az EU közös külpolitikára törekszik! Ám ez valahogy mindig megreked a szavak szintjén. Pedig a látszatot valahogy fenn kell tartani. Hiszen Brüsszelben is tudják: a show-nak folytatódnia kell. Mi keresztünk, ti csillagotok MOLNÁR RICHÁRD molnart@nepszava.hu M­iért ne lehetnék náci, ha te lehetsz kommunista? Sztálin megölhet­te az ukránokat, de Hitler nem a zsidókat? A gulág az nudli? A mi szobrunkat össze lehet mázolni, a tiétekét nem? Horogkereszt vagy vörös csillag, ki a hunyó? Dicső korunk Nagy Kérdései ezek, lerágja mind a tíz körmét miattuk az IMF vezére, Putyin ujja remeg az atomrakéták indítógombja felett, a tálibok sziklának támasztják pár percre a kalasnyikovokat, várva a következő Obersovszky-interjút. Hazánk egy globális ideológiai küzdelem frontvona­lába került. A nemzetközi baloldal és a nagyon nemzeti kormányok járják haláltáncukat. Az „elmúltnyolcév” idején Fratanoló János ötágú, vérveres csillagot a zakójára tűzve ünnepelte május elsejét. Hogy az úriember ezzel a kommunizmus vagy a tízforintos lángos iránti nosztalgiáját akarta-e ki­fejezni, sosem fogjuk megtudni. Első fokon megrótták érte, másodfokon fel­mentették, harmadfokon megint megrótták, végül a strasbourgi emberjogi bíróság felmentette, méghozzá olyan indoklással, amely előtt a bennem élő jól fizetett, magyarellenes bolsevik provokátor is megemelte usankáját. Az ítélet szerint a jelkép többféle jelentéssel bír - munkásmozgalmi jelkép, Heineken sör -, így Fratanoló nem bűnös, kártérítést kell kapnia. A ziccert persze nem hagyhatta ki a Nyugattal hadakozó kormányunk: nem fizetünk kommunistáknak! Kettős mérce, gyarmatosítás! Jól jött a gu­micsont, hiszen Navracsics mostanában amúgy is közvélemény-kutatások­kal helyettesítené a bírósági ítéleteket (lásd Cozma-ügy), akkor mit nekünk egy Magyarország által aláírt egyezmény, ami elismeri Strasbourg felülbírálati jogát? Az ítéletet elolvastuk, iktattuk, leszarjuk, oszt’jó napot. Zakóra tűzött csillagok. Szoborra mázolt keresztek. Nem tudunk élni nél­külük. Ez a mi közös játékunk. Csak senki nem nyerheti meg. Metamorfózis fotó: europress/getty images NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ • Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, helyettes: ZSEBESI ZSOLT, szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, GALGÓCZY ÉVA, MARKOTAY CSABA, PÓR VILMOS • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS • Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN • Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ •Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA »Technikai igazgató:TÓTH JENŐ »Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ • Marketing: MENCSER ÉVA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4.Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.ringier.hu, kiado@ringier.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti

Next