Népszava, 2012. október (139. évfolyam, 230-255. sz.)

2012-10-12 / 240. szám

A miniszter és az erőforrás . A­z Orbán-kormány belpolitikai tel­jesítménye még a legnagyobb jóin­­dulattal sem nevezhető sikeres-­­ nek, de az igazi kudarcterület kétség­kívül a külpolitika. Röpke két év alatt sikerült az országot és személy szerint Orbán Viktort persona non gratává tenni, akivel demokratikus ország ve­zetője nem szívesen mutatkozik egy társaságban (a német kancellár kivé­tel). A miniszterelnököt újabban csak grúz főpapok szakállába burkolódzva vagy autokrata vezérekkel parolázva lehet látni. Mindez persze kisugárzik a nemzetközi világba oly módon is, hogy a különböző, az ország szempontjából jelentős nemzetközi posztokra pályázó magyar jelöltek esélyei enyhé szólva nemigen nőnek. Ilyen körülmények kö­zött normális hazafi azt gondolná, hogy a kormány legalább akkor, ami­kor semmi ok nincs arra, hogy a hazai szélsőségeknek tetsző gesztusokat te­gyen külföldön, az ország érdekeit va­lóban szolgáló lépéseket tesz. Hogy ez mennyire nem így van, azt az alábbi eset is bizonyítja. Bár a magyar külügy elsősorban az EU-ra fi­gyel, de azért éppen az utóbbi idők sok bírálata (pl. Velencei Bizott­ság) bizonyítja, hogy egy másik euró­pai szervezet, nevezetesen az Európa Tanács sem elhanyagolható. E szerve­zet egyik független intézménye az 1993-ban létrehozott Európai Rassziz­mus és Intolerancia Elleni Bizottság (ECRI), amely rendszeres jelentésekben ad számot a 47 tagállamban e terüle­ten tapasztalható helyzetről. Az alap­szabály szerint a bizottsági tagság öt évre szól, a tag hangsúlyozottan füg­getlen, elismert szaktekintély (high moral authority) kell, hogy legyen, aki az adott területet illetően bizonyítható munkássággal bír. A jelölés joga a kor­mányokat illeti ugyan, de a tag hang­súlyozottan nem az adott kormányt képviseli, így a fenti feltételek meglétét az Európa Tanács vizsgálja, és az al­kalmatlan jelöltet visszautasíthatja. A bizottság két évre elnököt választ, aki meghatározó szerepet játszik a műkö­désében. Az ötéves mandátum lejárta után a kormányoknak joguk van a ta­got újrajelölni vagy új jelöltet állítani. Előfordulhat, hogy a tagi mandátum előbb lejárt, mint az elnöki, ilyenkor „természetesen” az adott kormány meg­hosszabbítja a tagi mandátumot, hi­szen nem lesz bolond „hátba szúrni” a „saját” elnökét. Legalábbis eddig ez min­dig így volt. Eddig! Történt ugyan­is, hogy az ECRI ez év márciusában, az ET történetében először a magyar tagot, Kaltenbach Jenőt választotta két év­re elnöknek, akinek a tagi mandátu­ma ez év végén lejár. Mindenki arra számított, hogy a magyar kormány ter­mészetesen újra jelöli a sikeres és nép­szerű elnököt, és a jelek arra vallottak, hogy ez meg is történik, már csak az újabb nemzetközi fejcsóválást megelő­Az újabb unortodox döntés általános megütközést váltott ki rendő is. Értesüléseink szerint a ma­gyar külügy ezt is javasolta a kormány­nak. Az utolsó pillanatban azonban, a kiszivárgott hírek szerint, Balog mi­niszter vétózott, hogy saját, e területen tökéletesen ismeretlen jelöltjét hozza helyzetbe. Nyilván az emberi erőforrás gazdálkodás elve érvényre juttatása és persze a haza üdve végett. Az újabb unortodox döntés, amint az várható volt, általános megütközést váltott ki. Az ECRI tagjai nevében két volt elnök, a bizottság brit és dán tag­ja, levelet küldött Orbán Viktornak kér­ve a döntés felülvizsgálatát, az Európa Tanács és Magyarország érdekében. Érvelésük szerint az esetleges kény­szerű elnökváltás rendkívül szeren­csétlen időpontban történne, ugyanis a bizottság jelentős kihívások előtt áll. Értesüléseink szerint a bizottság számos tagja levélben fordult országa strasbourgi nagykövetéhez, kérve, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy az általuk megválasztott elnök kitölthesse a mandátumát. Megmozdult a magyarországi civil világ is, amellyel persze Balogh minisz­ter előzőleg nem konzultált. A Magyar Helsinki Bizottság, az Európai Roma Jogok Központja, a Társaság a Szabad­ságjogokért, az Esély a Gyermekeknek Alapítvány, a Nemzeti és Etnikai Jog­védő Iroda és a Háttér Társaság által aláírt közös nyilatkozatban az aláírók megdöbbenésüket fejezi ki a döntés mi­att, és arra kérik az Európa Tanácsot, tegye gondos vizsgálat tárgyává az ügyet, és biztosítsa az ECRI alapszabá­lyában rögzített alkalmassági feltételek messzemenő érvényesülését. Érik az újabb nemzetközi botrány, ráadásul ezen tényleg csak veszíteni lehet. Kinek jó ez, Balog miniszteren kívül? SZÁSZ ISTVÁN szaszi@nepszava.hu Matyira várva SZÜDI JÁNOS jogász L­assan mindenki megértheti, mit és hogyan érezhetett Lúdas Matyi akkor, amikor lúdját le­nyúlva Döbrögi törvényt ült felette, és fi­zetségképpen huszonötöt csapatott reá, hogy megtanítsa, ki az úr. Ha­sonló a helyzet ma kis hazánkban, miután senki nem tudhatja, hogy a 2011. április 25-én illegitimmé vált hatalom mikor, kitől és mit vesz el, mikor, kit és mivel rövidít meg anél­kül, hogy bárkinek bármit is fi­zetne érte. Az említett nap az alaptörvény­nek kinevezett diktátum kormánypár­ti képviselők általi elfogadásának a napja, amelyben az Országgyűlés töb­bek között azt is rögzítette, hogy meg­állapodás jött létre a hatalom és a múlt, a jelen, valamint a jövő válasz­tói között, ami feljogosítja a hatalmon lévőket arra, hogy a Szent Korona ne­vében visszavezessék az országot a messzi múltba. Csakhogy ez a megál­lapodás nem jöhetett létre. Egyrészről azért, mert egyoldalú nyilatkozattal senkit nem lehet kötelezni arra, hogy tegyen, ne tegyen, eltűrjön valamit, különösen akkor, ha még a kötelezet­tek meg sem születtek. Az elhunytak belekeverése ebbe a játszmába pedig nemcsak kegyeletsértő, hanem arra is utal, hogy a holtaktól is van mit el­venni, például a sírjukat azoktól, aki­ket az Országgyűlés által jogfosztottá vált egyházak temettek el. Másrészt a húsvéti alkotmánynak nevezett iro­mány azért sem léphetett az Alkot­mány helyébe, mivel elkészítésekor, elfogadásakor és bevezetésekor min­den szabályt megszegtek. Egy törvény akkor töltheti be az alaptörvény szerepét, ha tartalma köz­megegyezésre épül. A kormánypárti képviselők azonban az új alkotmány előkészítési folyamatának első lépése­ként hatályon kívül helyezték az akkor hatályos alkotmánynak azokat a ren­delkezéseit, amelyek előírták, hogy az országgyűlési képviselők négyötödé­nek szavazata szükséges az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfoga­dásához. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mivel ennyi szavazattal nem rendelkezik a kormányzóerő, s így egyeztetni kellett volna az ellenzékkel. Ezt követően a hatályos alkotmányban előírt társadalmi egyeztetések nélkül, egyéni képviselői indítvány formájában nyújtották be az Országgyűlésnek a törvényjavaslatot, melynek szövegét közvetlenül, az elfogadása előtt, úgy­nevezett zárószavazás előtti módosító indítványokkal gyökeresen megváltoz­tatták, majd az elfogadott törvény be­vezetéséhez nem biztosították az elég­séges időt. Miután az Alkotmánybíró­ság – más törvények kapcsán – ki­mondta, hogy az ismertetett módon le­zajlott törvénykezési folyamat sérti a jogállamiság követelményeit, ez az alaptörvény semmis, nem létező, amelyre nem lehet döntéseket alapoz­ni. Ez azonban nem zavarja korunk rablólovagjait abban, hogy az ország kirablásának folyamatát törvénykezés­i holtaktól is van mit elvenni nek álcázzák. Miután az Alkotmánybí­róság a gyakorlatban nem működik, miután a legfőbb közjogi méltóság sze­repe a mai hatalom megvédése, miu­tán a törvényhozás menetéből kiiktat­ták a garanciális elemeket, semmi akadálya annak, hogy akár egyetlen nap alatt törvény formájában jelentsék be mit, kitől vesz el a hatalom. A zavarosban halászáshoz nyújt se­gítséget az alaptörvénynek az a ren­delkezése, miszerint szövegét a törté­neti alkotmány vívmányaival össz­hangban kell értelmezni. E rendelke­zés alapján az elmúlt több mint ezer évben megszületett bármelyik törvény­nyel alá lehet támasztani a hatalom intézkedéseit, így például azt is, miért nem kell tiszteletben tartani másnak a tulajdonát. Ha például az alaptörvénynek azt a rendelkezését, hogy mindenki képes­ségei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásá­hoz hozzájárulni, az ősiség törvényé­nek vívmányaival együtt értelmezik, világossá válhatnak mindazok az in­tézkedések, amelyekkel a hatalom hozzányúlt ahhoz, ami nem az övé. Az 1351-ben elfogadott ősiség törvénye szerint ugyanis a nemesi nemzetség kihalása után a bírtok visszaszállt a királyra. Ezt a birtokot nem lehetett elidegeníteni. Amennyiben a kihalást, mint előfeltételt félreteszik, és a király személyét behelyettesítik a hatalom legfőbb urával, egyértelművé válik, hogy milyen jogcímen vonta védelme alá a kormány az önkormányzatok, a nyugdíjalapok, a közalapítványok va­gyonát, vonta meg a rokkantnyugdíja­kat, a szociális ellátásokat, bontott föl szerződéses kapcsolatokat. Tudjuk, Lúdas Matyi megköszönte a tanítást, és háromszor is visszaadta, amit kapott. A teendő tehát világos. FEJTŐ FERENC 1909–2008 Főszerkesztő:NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), S DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ�Belföldi rovatvezető:SIMON ZOLTÁN, helyettes: TÖRŐ ANDRÁS, szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, FÜSI PIROSKA, GALGÓCZY ÉVA, MARKOTAY CSABA, �Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES� Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER�Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS �Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN� Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA,ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ�Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA,ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. � Ügyvezető igazgató:LÁPOSI ELZA�Technikai igazgató: TÓTH JENŐ�Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA � Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ�Marketing: MENCSER ÉVA� Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127.� Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 �Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu� Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 �Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu� Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfi­zetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800� Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130, 118, telefax: 477-9025.� Előfi­zetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda�Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató� www.ringier.hu, kiado@ringier.hu� ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 � A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti VÉLEMÉNY 2012. OKTÓBER 12., PÉNTEK 7 Berlini őszinteség VÁRKONYI TIBOR varkonyit@nepszava.hu E­rőltetett kamaszos mosolyával ült le tegnap Berlinben Orbán Viktor, amikor aláírta a Konrad Adenauer Alapítvány vendégkönyvét. Néhány órával később a kancellárián, Angela Merkel társaságában, a közös sajtóértekezleten, a mikrofon előtt homlokán már az ugyancsak jól ismert ráncok jelentek meg. Arról beszélt, ami reggel a Handelsblattban már meg­jelent, hogy miért nem időszerű Magyarországnak belépnie az euróövezetbe. Merkel más témákat is megpendített. Azzal kezdte, hogy budapesti partne­rével „őszinte párbeszédük” volt, ami a diplomáciai szótárban azt jelenti, nem mindig érvényesültek az udvariassági szabályok. Legalábbis a kancel­lár asszony esetében nem. Szóba hozta, hogy a jogállamiság kérdéseiben illő kompromisszumkészséget mutatni, és ahol magyar ügyekben az Euró­pai Bizottságnak kétségei vannak, ott bölcsebb változtatni. A témák között beszélt a választójogról, ami arra utal, Berlinben is jól ismerik már a re­gisztrációs vitát, továbbá a sajtóügyekről és más hasonló „kedves témák­ról”. Egyebet említeni fölösleges is volt, hiszen előző nap a német kormány­fői szóvivő utalt rá, a kétharmados parlamenti többség az ő véleményük szerint nagyvonalúságot igényelne a parlamenti kisebbség, világosan az el­lenzék kezelésében. Az a fi­lozófi­ai okfejtés, amely ugyancsak a Handels­blattban jelent meg, hogy Európában az elnöki rendszer hatékonyabb vol­na a parlamentarizmusnál, „futottak még” témaként sem volt jelen abban az országban, amely jelenleg egyike a legerősebb parlamenti berendezke­désűeknek. Azt csupán a véletlen hozta, hogy Orbán Viktor Berlinben azon a napon tett látogatást, amelyet a Das Erste közszolgálati csatorna a híradójában vezető eseményként „nem drámainak”, de fontos hírnek jellemzett. A gaz­dasági előrejelzés változását: a német GDP 2013-ban a várt 2 százalékkal szemben csak 1 százalékkal növekedhet. Legalább annyira kellemetlen hír Orbánnak, mint a politikai „mellékzöngék”, hiszen ez erős német függősé­günk miatt azt jelentheti, hogy Matolcsy máris elkezdhet töprengeni cso­magjának módosításán. PÁPAI GÁBOR RAJZA Keresgélés SEBES GYÖRGY sebesgy@nepszava.hu O­rbán Viktornak és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének két és fél év alatt annyit sikerült elérnie, hogy egyre többen mondják: így nem mehet tovább. Most nagyjából egy éve van az egyre gyarapodó ellen­zéknek arra, hogy kitalálja, miképpen lehet őket eltávolítani a hatalomból. Egyelőre a keresgélés stádiumában vannak. Keresik a partnereket és né­ha önmagukat is. Szembeszállnak a mai kormánnyal és időnként önma­gukkal is. Ami persze nem egyszerűsíti le küzdelmüket. Az immár egyesületté alakult Milla – Egymillióan a magyar sajtószabad­ságért – például arra készül, hogy október 23-án közös munkára szólítson mindenkit, aki úgy érzi, az országot uraló politikai elit neki nem osztott la­pot. És közlik, hogy tisztában vannak vele, 2014-ben az európai demokra­tikus értékek mellett elkötelezett összes erőnek össze kell fognia az Orbán­rendszer megdöntése érdekében. E célokkal aligha lehet vitázni ellenzéki oldalon. Azzal már sokkal inkább, hogy a jövőt kizárólag a civil mozgalmak összefogásával képzelik el. Érthető persze, ha rossz emlékeik vannak arról a „politikai elitről”, amely 2010 előtt és után is vezeti az országot. A kérdésük tehát az, lehet-e bízni abban a szocialista pártban, amely – személyileg és politikailag is – a megújulást tűzte zászlajára. A Millában vannak, akik úgy látják, nincs garancia arra, hogy az MSZP vezetésével nem ugyanaz a „rossz, korrupt, hataloméhes kormányzás” jönne el, ami a Fidesz „kétharmados ámokfutásába” torkollott. És felhánytorgatják az „elmútnyócév” kormányzásának „bűneit” is. Vagyis nem hisznek Mesterházy Attilának, aki legutóbb lapunknak fejtette ki, hogy tanultak a múlt hibái­ból, és komolyan veszik a megújulást. Ami persze szívük joga. De politikai vakságra utal. A realitás ugyanis az, hogy a kormány leváltása nehezen képzelhető el az MSZP nélkül vagy ellenében. A realitás felismerésére utal­hat, hogy a szocialistákat támadó közlemény már el is tűnt a Milla honlap­járól. Meglehet, ebben szerepe van annak, hogy október 23-i nagygyűlé­sük egyik szónoka Bajnai Gordon. Aki tudvalévően a szocialista kormány utol­só vezetője volt. A legtöbb bizakodásra azonban a jelenlegi hatalom politikája adhat okot. Az talán még egységet is teremt majd az ellenzéki oldalon.

Next