Népszava, 2012. október (139. évfolyam, 230-255. szám)
2012-10-12 / 240. szám
VILÁG NÉPSZAVA , 2012. OKTÓBER 12., PÉNTEK Mo Jent egyedi látásmódjáért, különleges témaválasztásáért díjazta a stockholmi Svéd Akadémia Kínai író kapta az irodalmi Nobel-díjat Bár Nádas Pétert is az idei irodalmi Nobel-díj várományosai között emlegették, az elismerést Mo Jen (Mo Yan) kínai írónak ítélte oda tegnap a Svéd Akadémia Stockholmban. A bizottság a stockholmi bejelentésen hallucinációkkal kevert realistának nevezte Moren műveit. Az írót előzőleg a legnagyobb esélyesek között emlegették. Stílusát Franz Kafkáéhoz és Joseph Helleréhez hasonlítják. Szakértők szerint a Svéd Akadémia a Keletnek tett gesztust. RÓNAY TAMÁS A kínai irodalom jelentős változáson ment keresztül az 1949-es kommunista hatalomátvétel után. Ekkortól az írók elsősorban az élet új jelenségeit, az emberek változó életét jelenítették meg, de erős hangsúlyt kapott a „régi” és „új” konfliktusa. Fontos témája volt a kínai prózának a falusi élet mind a regény-, mind az elbeszélésirodalomban. A témaválasztás azonban nem volt egyszerű feladat a szerzők számára, hiszen ha a hatalmi apparátus úgy érezte, Egyik művét választották a kínaiak a legnépszerűbb regénynek a publikált mű sérti érdekeit, akkor a szerzőt kirekesztették az irodalmi életből, kizárták az írószövetségből, szilenciumra ítélték. Ennek nehézségeit Mo Jen is megtapasztalhatta, hiszen bár hazája legelismertebb írói közé tartozik, többször is tiltólistára került. Kínában különösen reménytelenné vált az írók helyzete 1965-66-ban, a kulturális forradalom időszakában, amikor megszűnt az irodalom, beleértve a könyvkiadást, folyóiratokat. A lassú olvadás a hetvenes évek végén indult meg. S ebben a folyamatban fontos szerepet játszott a korábbi tilalmazott témák feldolgozása. A korábbi, a kulturális forradalom előtti témák, így a falusi élet nehézségeinek bemutatása Mo Jen esetében különösen szembetűnő. Gyakorta írt a vidéki emberek túlélésért folyó harcáról, emberi méltóságuk megőrzésének kínkeserves folyamatáról. Műveiből hiányzik a hollywoodi elem, hősei a harcot ritkán nyerik meg, igaz, néha kisebb sikereket elérnek az élet küzdelmeiben. Mo Jen 1955-ben született Kuan Moje néven Shandong tartomány Gaomi nevű városában. Egy faluban nőtt fel, s bár csak tizenéves fiatalként élhette át a kulturális forradalmat, a szörnyű időszak őt sem hagyta érintetlenül. El kellett hagynia az iskolát, s egy gyárban dolgozott, amely olajkitermeléssel foglalkozott. Több önéletrajzi ihletésű elbeszélésében is megemlékezik ezekről az eseményekről, milyen is volt az élet a kínai történelem talán legsötétebb időszakában. „Csak háborút és nyomort tapasztaltam” - nyilatkozta 2009-ben a Frankfurter Rundschaunak. 1981-ben, a hadseregbe való behívása után három évvel a katonaság egyetemén tanított irodalmat és írástechnikát. A Mo Jen művésznév jelentése „Ne szólj”. Amint a Hongkongi Nyílt Egyetemen egy ízben elmondta, a nevet akkor vette fel, amikor első regényét vetette papírra. Nagyon szókimondó, őszinte embernek ismerték, amivel nem lopta be magát a kínai hatóságok szívébe. Ezért nevével akarta emlékeztetni magát arra: bölcsebben teszi, ha meg sem szólal. Magyarul egyelőre nem publikálták munkáját. Ugyanakkor több nyelvre, így angolra és németre is átültették egyik legismertebb regényét, az 1987-ben megjelent „A vörös búzatáblát”. Munkájából Csang Ji-mu rendező készített filmet, amelyet Arany Medve-díjjal jutalmaztak az 1988-as Berlini Filmfesztiválon. A regény népszerűségét jól mutatja, hogy amikor 1996-ban közvélemény-kutatást végeztek a kínaiak között arról, mit is tartanak a kedvenc könyvüknek, ezt nevezték meg. Irodalomtörténészek szerint némi rokonság tapasztalható Mo Jen és William Faulkner, illetve Thomas Hardy munkái között. Kenzaburo Oe Nobel-díjas japán író, aki 1994-ben kapta az elismerést, már évekkel ezelőtt annyira le volt nyűgözve Mo látásmódjától, hogy azt mondta, neki is mihamarabb oda kellene ítélni a díjat. Nyugaton kicsit lassabban terjedtek el művei. Az áttörést a „Nagy mellek és széles csípő” című regény jelentette, amelyet 1996-ban írt, s 2005-ben fordították le angolra. Művét először betiltották hazájában, ám később mégiscsak engedélyezték a megjelenést, s hamar bestseller lett. Kritikusok szerint olyan izgalmas, hogy több cselekmény van benne, mint egy Indiana Jones-filmben. Az író szívéhez is ez a mű áll legközelebb. „Ne olvassák el a többi munkámat, de ezt mindenképpen!” - jelentette ki egy alkalommal. A mű megjelentetése merész húzásnak tűnt, hiszen már címe sem felel meg a fentről irányított puritanizmus alapkövetelményének. Kicsit a szerző is félt ettől, illetve attól, hogy „majd keresztre feszítenek miatta a feministák”. A mű egy a Csing-dinasztiában élt nőről, Shangguan Luról szól. Nagy nehezen szül fiúgyermeket, akit tizenéves koráig szoptatott. A fiú a mű narrátora. A kínai média favoritnak tartotta Mo Jent. Ő azonban nem volt hajlandó nyilatkozni esélyeiről. A Nobel-bizottság zsűrijének szóvivője szerint „különleges szerzőről van szó, egyedi látásmóddal, aki egy egészen különleges világba varázsolja az olvasót”. Mo Jen telefonon azt közölte, örül az elismerésnek, de fél is attól, milyen következményei lesznek. A szerző Kínában él majdnem százéves édesapjával. Mo az első egyértelműen kínai irodalmi Nobel-díjas. Kao Hszin-csient ugyan 2000-ben, Pearl Buck írónőt pedig 1938- ban díjazták, s mindketten Kínában születtek, ám előbbi francia állampolgár, utóbbi pedig amerikaiként vehette át az elismerést. Miért éppen kínai szerző kapta a díjat? A Svéd Akadémia némiképp politikai döntést hozott. Sokszor érte ugyanis az a vád, hogy elfogult a nyugati kultúra, a nyugati szerzők iránt. A 108 eddigi irodalmi Nobel-díjas közül mindössze három volt afrikai, illetve ázsiai. Ezzel tehát gesztust is tettek a keleti világnak. Az akadémia Pekinget sem akarta magára haragítani, hiszen bár Mo műveit többször betiltották hazájában, nem tekinthető kifejezetten ellenzéki írónak. Ma Csian kínai író egy ízben sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Mo Jen „nem vállalt szolidaritást” más írókkal és értelmiségiekkel, akiket meghurcolt a vezetés. Kérdés, hogy Mo művei népszerűbbekké válnak-e a nyugati világban az elismerés odaítélése után. Amikor 2000-ben az addig szinte teljesen ismeretlen Kao Hszin-csien kapta a díjat, egy ideig foglalkozott ugyan vele a média, de később ismét alig esett szó művészetéről. Az irodalmi Nobel-díj a legrangosabb irodalmi elismerés, amely 8 millió svéd koronával (930 ezer euró) is jár. A díjátadó időpontja december 10., Nobel Alfréd születésének évfordulója. A díjra esélyes volt Nádas Péter is, akinek 2005- ben megjelent Párhuzamos történetek című regényét tavaly fordították le több világnyelvre. A parlamenti választáson győztes Bidzina Ivanisvili rendezné a viszonyt Moszkvával Komoly változások küszöbén Grúzia Az orosz-grúz háború óta nem állt ilyen közel a kapcsolatok normalizálásához a két ország, mint most. A grúz parlamenti választások alapvetően átrendezték a politikai terepet. Bidzina Ivanisvili a napokban mutatta be kormányát. BARABÁS PÉTER Az ellenzéki Grúz Álom elnevezésű pártszövetség nemcsak nevében, hanem a valóságban is megvalósította az ellenzék álmát: legyőzte a Nemzeti Egység Mozgalmát, amelyet - Mihail Szaakasvili elnökkel az élen - sokáig legyőzhetetlennek hittek a megfigyelők. Orbán Viktor sem gondolhatott az elnök táborának a vereségére, különben nem kampányolt volna mellette. Bár, amikor a magyar miniszterelnök Tbiliszibe utazott, már láthatóak voltak a repedések a hatalom bástyáin: tömegtüntetések jelezték a megváltozott légkört. Az elégedetlenség közvetlen kiváltó oka az volt, hogy napvilágra kerültek azok a videofelvételek, amelyek a börtönökben fogva tartott emberek kínzásáról, szexuális bántalmazásáról készültek. Bár az elnök először orosz összeesküvésről beszélt, felismerve az egész rezsimet fenyegető veszélyt, menesztette belügyminiszterét és a börtönökért felelős minisztert. Ezzel sem tudta azonban ellensúlyozni az ellenzék jól felépített választási kampányát. A 2003-as rózsás forradalom hősének, Mihail Szaakasvilinek a demokratikus elkötelezettségét már évek óta megkérdőjelezik antidemokratikus intézkedései. A 16 százalékos munkanélküliség, a több mint tízszázalékos infláció és a nagy korrupció tovább növelték a vele szembeni bizalmatlanságot. Ennek ellenére Szaakasvili bízott abban, hogy jövőre elfoglalhatja a miniszterelnöki széket, miután az elnökválasztáson harmadszor már nem indulhat újra. Éppen azért módosította az alkotmányt, hogy a kormányfő kezében összpontosuljon a legfőbb hatalom. A mostani választás ettől a lehetőségtől fosztotta meg. Ellenfele egykor szövetségese volt. Az 1956-ban született Bidzina Ivanisvili szinte a semmiből robbant a politikába, amikor 2011 októberében bejelentette, hogy pártjával indul a parlamenti választáson. A „Grúz Álom” tavasszal jött csak létre, ez a néhány hónap is elegendő volt azonban Ivanisvilinek, hogy felsorakoztassa maga mögé a társadalmat. Pedig életrajza tálcán kínálta ellenfeleinek a muníciót lejáratásához. Moszkvában tanult, és ott is tett szert hatalmas vagyonára, előbb az orosz Kreditbank tulajdonosaként, majd több üzleti vállalkozás sikeres vezetőjeként. Ivanisvilinek nincs könnyű dolga. A liberálisoktól a nacionalistákig sok mindenkivel összefogott a siker érdekében. Vajon meddig követik az általa ki-Oroszországban egyelőre nem mindenki bízik a kapcsolatok javulásában jelölt úton? Vele tartanak-e akkor is, amikor rendezni akarja a viszonyt Moszkvával? Az orosz piacok, elsősorban az agrártermékek piacának visszaszerzésében, a határok átjárhatóságának biztosításában, orosz befektetések megszerzésében maga mögött érezheti az egész társadalmat, az elszakadt és Moszkva által elismert területek visszaszerzésének igénye azonban még sok buktatót rejt a számára. Abházia és Dél- Oszétia függetlenségét ő sem ismeri el, ezt a kényes témát egyelőre jegeli. Csakhogy meddig teheti ezt meg? Mostani nyilatkozatai mindenesetre kiegyensúlyozottak. Grúzia egyik fő céljának az Oroszországhoz fűződő viszony normalizálását jelölte meg. „Mindenekelőtt arról kell majd meggyőznünk az orosz vezetést, hogy Grúzia euroatlanti integrációt célzó törekvései nem irányulnak az Orosz Föderáció állami érdekei ellen” - jelentette ki. Híve az átfogó tárgyalásoknak, mivel meggyőződése, hogy Grúzia és Oroszország érdekei számos kérdésben egybeeshetnek. A CNN-nek nyilatkozva kitért az elől, hogy fontossági sorrendet állítson fel Oroszország és a Nyugat vonatkozásában. Moszkva mindezt óvatos várakozással kezeli. Jól tudják, hogy Ivanisvili győzelmét nem az oroszoknak köszönheti, mint ezt Szaakasvili elnök sugallta, hanem az amerikaiaknak, akik alig várták, hogy valaki feltűnjön Tbilisziben, aki képes levezetni a feszültséget anélkül, hogy Washington iránti elkötelezettségét feladná. Akad moszkvai sajtóorgánum, amelyik éppen ezért nem is bízik a grúz kapcsolatok javításának lehetőségében. Az orosz külügyminisztérium ennél bizakodóbb, és nem zárja ki a konstruktív és tiszteletteljes viszony kiépítésének a lehetőségét. Ennek azonban az lenne az ára, hogy Grúzia ne keresztezze Oroszország geopolitikai érdekeit a térségben.