Népszava, 2012. október (139. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-12 / 240. szám

VILÁG NÉPSZAVA , 2012. OKTÓBER 12., PÉNTEK Mo Jent egyedi látásmódjáért, különleges témaválasztásáért díjazta a stockholmi Svéd Akadémia Kínai író kapta az irodalmi Nobel-díjat Bár Nádas Pétert is az idei irodalmi Nobel-díj várományosai között emleget­ték, az elismerést Mo Jen (Mo Yan) kínai írónak ítélte oda tegnap a Svéd Aka­démia Stockholmban. A bizottság a stockholmi bejelentésen hallucinációkkal kevert realistának nevezte Mo­ren műveit. Az írót előzőleg a legnagyobb esé­lyesek között emlegették. Stílusát Franz Kafkáéhoz és Joseph Helleréhez ha­sonlítják. Szakértők szerint a Svéd Akadémia a Keletnek tett gesztust. RÓNAY TAMÁS A kínai irodalom jelentős változáson ment keresztül az 1949-es kommunista hatalomátvétel után. Ekkortól az írók elsősorban az élet új je­lenségeit, az emberek változó életét jelenítették meg, de erős hangsúlyt kapott a „régi” és „új” konfliktusa. Fontos témája volt a kínai prózának a falusi élet mind a regény-, mind az elbeszélésirodalomban. A témaválasztás azonban nem volt egyszerű feladat a szerzők számára, hiszen ha a hatalmi apparátus úgy érezte, Egyik művét választották a kínaiak a legnépszerűbb regénynek a publikált mű sérti érdekeit, akkor a szerzőt kirekesztették az irodalmi életből, kizárták az írószövetségből, szilenciumra ítélték. Ennek nehézségeit Mo Jen is megtapasztalhatta, hi­szen bár hazája legelismertebb írói közé tartozik, többször is tiltólistára került. Kínában különösen remény­telenné vált az írók helyzete 1965-66-ban, a kulturális for­radalom időszakában, amikor megszűnt az irodalom, beleért­ve a könyvkiadást, folyóirato­kat. A lassú olvadás a hetvenes évek végén indult meg. S ebben a folyamatban fontos szerepet játszott a korábbi tilalmazott témák feldolgozása. A korábbi, a kulturális forra­dalom előtti témák, így a falusi élet nehézségeinek bemutatása Mo Jen esetében különösen szembetűnő. Gyakorta írt a vi­déki emberek túlélésért folyó harcáról, emberi méltóságuk megőrzésének kínkeserves fo­lyamatáról. Műveiből hiányzik a hollywoodi elem, hősei a har­cot ritkán nyerik meg, igaz, néha kisebb sikereket elérnek az élet küzdelmeiben. Mo Jen 1955-ben született Kuan Moje néven Shandong tartomány Gaomi nevű váro­sában. Egy faluban nőtt fel, s bár csak tizenéves fiatalként él­hette át a kulturális forradal­mat, a szörnyű időszak őt sem hagyta érintetlenül. El kellett hagynia az iskolát, s egy gyár­ban dolgozott, amely olajkiter­meléssel foglalkozott. Több ön­életrajzi ihletésű elbeszélésében is megemlékezik ezekről az ese­ményekről, milyen is volt az élet a kínai történelem talán legsö­tétebb időszakában. „Csak há­borút és nyomort tapasztaltam” - nyilatkozta 2009-ben a Frankfurter Rundschaunak. 1981-ben, a hadseregbe való behívása után három évvel a katonaság egyetemén tanított irodalmat és írástechnikát. A Mo Jen művésznév jelenté­se „Ne szólj”. Amint a Hongkon­gi Nyílt Egyetemen egy ízben el­mondta, a nevet akkor vette fel, amikor első regényét vetette papírra. Nagyon szókimondó, őszinte embernek ismerték, amivel nem lopta be magát a kínai hatóságok szívébe. Ezért nevével akarta emlékeztetni magát arra: bölcsebben teszi, ha meg sem szólal. Magyarul egyelőre nem publikálták mun­káját. Ugyanakkor több nyelv­re, így angolra és németre is át­ültették egyik legismertebb re­gényét, az 1987-ben megjelent „A vörös búzatáblát”. Munkájá­ból Csang Ji-mu rendező készí­tett filmet, amelyet Arany Medve-díjjal jutalmaztak az 1988-as Berlini Filmfesztivá­lon. A regény népszerűségét jól mutatja, hogy amikor 1996-ban közvélemény-kutatást végeztek a kínaiak között arról, mit is tartanak a kedvenc könyvük­nek, ezt nevezték meg. Iroda­lomtörténészek szerint némi ro­konság tapasztalható Mo Jen és William Faulkner, illetve Thomas Hardy munkái között. Kenzaburo Oe Nobel-díjas ja­pán író, aki 1994-ben kapta az elismerést, már évekkel ezelőtt annyira le volt nyűgözve Mo lá­tásmódjától, hogy azt mondta, neki is mihamarabb oda kelle­ne ítélni a díjat. Nyugaton kicsit lassabban terjedtek el művei. Az áttörést a „Nagy mellek és széles csípő” című regény jelentette, amelyet 1996-ban írt, s 2005-ben fordí­tották le angolra. Művét először betiltották hazájában, ám ké­sőbb mégiscsak engedélyezték a megjelenést, s hamar bestsel­ler lett. Kritikusok szerint olyan izgalmas, hogy több cselek­mény van benne, mint egy Indiana Jones-filmben. Az író szívéhez is ez a mű áll legköze­lebb. „Ne olvassák el a többi munkámat, de ezt mindenkép­pen!” - jelentette ki egy alka­lommal. A mű megjelentetése merész húzásnak tűnt, hiszen már címe sem felel meg a fent­­ről irányított puritanizmus alapkövetelményének. Kicsit a szerző is félt ettől, illetve attól, hogy „majd keresztre feszítenek miatta a feministák”. A mű egy a Csing-dinasztiában élt nőről, Shangguan Luról szól. Nagy nehezen szül fiúgyermeket, akit tizenéves koráig szoptatott. A fiú a mű narrátora. A kínai média favoritnak tar­totta Mo Jent. Ő azonban nem volt hajlandó nyilatkozni esé­lyeiről. A Nobel-bizottság zsűri­jének szóvivője szerint „külön­leges szerzőről van szó, egyedi látásmóddal, aki egy egészen különleges világba varázsolja az olvasót”. Mo Jen telefonon azt közölte, örül az elismerés­nek, de fél is attól, milyen kö­vetkezményei lesznek. A szerző Kínában él majdnem százéves édesapjával. Mo az első egyértelműen kí­nai irodalmi Nobel-díjas. Kao Hszin-csient ugyan 2000-ben, Pearl Buck írónőt pedig 1938- ban díjazták, s mindketten Kí­nában születtek, ám előbbi francia állampolgár, utóbbi pe­dig amerikaiként vehette át az elismerést. Miért éppen kínai szerző kapta a díjat? A Svéd Akadémia némiképp politikai döntést ho­zott. Sokszor érte ugyanis az a vád, hogy elfogult a nyugati kultúra, a nyugati szerzők iránt. A 108 eddigi irodalmi No­­bel-díjas közül mindössze há­rom volt afrikai, illetve ázsiai. Ezzel tehát gesztust is tettek a keleti világnak. Az akadémia Pekinget sem akarta magára haragítani, hiszen bár Mo mű­veit többször betiltották hazá­jában, nem tekinthető kifejezet­ten ellenzéki írónak. Ma Csian kínai író egy ízben sajnálkozá­sát fejezte ki amiatt, hogy Mo Jen „nem vállalt szolidaritást” más írókkal és értelmiségiek­kel, akiket meghurcolt a veze­tés. Kérdés, hogy Mo művei nép­szerűbbekké válnak-e a nyu­gati világban az elismerés oda­ítélése után. Amikor 2000-ben az addig szinte teljesen isme­retlen Kao Hszin-csien kapta a díjat, egy ideig foglalkozott ugyan vele a média, de később ismét alig esett szó művészeté­ről. Az irodalmi Nobel-díj a leg­rangosabb irodalmi elismerés, amely 8 millió svéd koronával (930 ezer euró) is jár. A díjáta­dó időpontja december 10., Nobel Alfréd születésének év­fordulója. A díjra esélyes volt Nádas Péter is, akinek 2005- ben megjelent Párhuzamos történetek című regényét ta­valy fordították le több világ­nyelvre. A parlamenti választáson győztes Bidzina Ivanisvili rendezné a viszonyt Moszkvával Komoly változások küszöbén Grúzia Az orosz-grúz háború óta nem állt ilyen közel a kapcsolatok normalizálásához a két ország, mint most. A grúz parlamen­ti választások alapvetően átrendezték a politikai terepet. Bidzina Ivanisvili a napokban mutatta be kormányát. BARABÁS PÉTER Az ellenzéki Grúz Álom elneve­zésű pártszövetség nemcsak nevében, hanem a valóságban is megvalósította az ellenzék ál­mát: legyőzte a Nemzeti Egység Mozgalmát, amelyet - Mihail Szaakasvili elnökkel az élen - sokáig legyőzhetetlennek hittek a megfigyelők. Orbán Viktor sem gondolhatott az elnök tá­borának a vereségére, külön­ben nem kampányolt volna mellette. Bár, amikor a magyar miniszterelnök Tbiliszibe uta­zott, már láthatóak voltak a re­pedések a hatalom bástyáin: tömegtüntetések jelezték a megváltozott légkört. Az elége­detlenség közvetlen kiváltó oka az volt, hogy napvilágra kerül­tek azok a videofelvételek, ame­lyek a börtönökben fogva tar­tott emberek kínzásáról, szexuá­lis bántalmazásáról készültek. Bár az elnök először orosz összeesküvésről beszélt, felis­merve az egész rezsimet fenye­gető veszélyt, menesztette bel­ügyminiszterét és a börtönö­kért felelős minisztert. Ezzel sem tudta azonban ellensúlyoz­ni az ellenzék jól felépített vá­lasztási kampányát. A 2003-as rózsás forradalom hősének, Mihail Szaakasvilinek a demokratikus elkötelezettsé­gét már évek óta megkérdőjele­zik antidemokratikus intézke­dései. A 16 százalékos munka­­nélküliség, a több mint tízszá­zalékos infláció és a nagy kor­rupció tovább növelték a vele szembeni bizalmatlanságot. Ennek ellenére Szaakasvili bí­­zott abban, hogy jövőre elfoglal­hatja a miniszterelnöki széket, miután az elnökválasztáson harmadszor már nem indulhat újra. Éppen azért módosította az alkotmányt, hogy a kor­mányfő kezében összpontosul­jon a legfőbb hatalom. A mosta­ni választás ettől a lehetőségtől fosztotta meg. Ellenfele egykor szövetségese volt. Az 1956-ban született Bidzina Ivanisvili szinte a semmiből robbant a politikába, amikor 2011 októ­berében bejelentette, hogy párt­jával indul a parlamenti válasz­táson. A „Grúz Álom” tavasszal jött csak létre, ez a néhány hó­nap is elegendő volt azonban Ivanisvilinek, hogy felsorakoz­tassa maga mögé a társadal­mat. Pedig életrajza tálcán kí­nálta ellenfeleinek a muníciót lejáratásához. Moszkvában ta­nult, és ott is tett szert hatal­mas vagyonára, előbb az orosz Kreditbank tulajdonosaként, majd több üzleti vállalkozás si­keres vezetőjeként. Ivanisvilinek nincs könnyű dolga. A liberálisoktól a nacio­nalistákig sok mindenkivel ös­­­szefogott a siker érdekében. Va­jon meddig követik az általa ki-Oroszországban egyelőre nem mindenki bízik a kapcsolatok javulásában jelölt úton? Vele tartanak-e ak­kor is, amikor rendezni akarja a viszonyt Moszkvával? Az orosz piacok, elsősorban az ag­rártermékek piacának vissza­szerzésében, a határok átjárha­tóságának biztosításában, orosz befektetések megszerzé­sében maga mögött érezheti az egész társadalmat, az elszakadt és Moszkva által elismert terü­letek visszaszerzésének igénye azonban még sok buktatót rejt a számára. Abházia és Dél- Oszétia függetlenségét ő sem ismeri el, ezt a kényes témát egyelőre jegeli. Csakhogy med­dig teheti ezt meg? Mostani nyilatkozatai mindenesetre ki­egyensúlyozottak. Grúzia egyik fő céljának az Oroszországhoz fűződő viszony normalizálását jelölte meg. „Mindenekelőtt ar­ról kell majd meggyőznünk az orosz vezetést, hogy Grúzia euroatlanti integrációt célzó tö­rekvései nem irányulnak az Orosz Föderáció állami érdekei ellen” - jelentette ki. Híve az át­fogó tárgyalásoknak, mivel meggyőződése, hogy Grúzia és Oroszország érdekei számos kérdésben egybeeshetnek. A CNN-nek nyilatkozva kitért az elől, hogy fontossági sorrendet állítson fel Oroszország és a Nyugat vonatkozásában. Moszkva mindezt óvatos vá­rakozással kezeli. Jól tudják, hogy Ivanisvili győzelmét nem az oroszoknak köszönheti, mint ezt Szaakasvili elnök sugallta, hanem az amerikaiaknak, akik alig várták, hogy valaki feltűn­jön Tbilisziben, aki képes leve­zetni a feszültséget anélkül, hogy Washington iránti elköte­lezettségét feladná. Akad moszkvai sajtóorgánum, ame­lyik éppen ezért nem is bízik a grúz kapcsolatok javításának lehetőségében. Az orosz kül­ügyminisztérium ennél bizako­dóbb, és nem zárja ki a konst­ruktív és tiszteletteljes viszony kiépítésének a lehetőségét. En­nek azonban az lenne az ára, hogy Grúzia ne keresztezze Oroszország geopolitikai érde­keit a térségben.

Next