Népszava, 2013. augusztus (140. évfolyam, 178-203. sz.)
2013-08-17 / 192. szám
Hátrányból esélyt ANDOR LÁSZLÓ uniós biztos Az Európai Szociális Alap (ESZA) felhasználásának egyik legfontosabb területe a fogyatékkal élők támogatása. Ma az Európai Unióban minden hatodik (közel 80 millió) ember kisebb-nagyobb fokú fogyatékkal él – már csak ezért sem gondolhatunk rájuk valamiféle marginális csoportként. Szinte törvényszerű azonban, hogy a fogyatékosok valamilyen formában hátrányt szenvednek, még akkor is, hogyha ez nem szükségképpen szándékos diszkrimináció következménye. A jelenlegi politikai és szabályozási keretek, az elérhető termékek és a szolgáltatások ma nem tükrözik megfelelően a fogyatékos személyek szükségleteit. Ráadásul a válság miatt – a szociális juttatások lefaragása és a különféle jogosultságok szűkítése következtében – a fogyatékkal élők újabb nehézségekkel szembesültek. Mindez nemcsak új pénzügyi megoldásokat tesz szükségessé, hanem az emberi erőforrásokba történő befektetést támogató új és hatékony intézkedéseket, valamint egy újfajta partneri viszonyt is az érintettek között, európai és tagállami szinten egyaránt. Ebben játszanak fontos szerepet az EU pénzügyi eszközei. Az elmúlt években jó pár olyan projektet láthattam, amelyek a fogyatékosok támogatásáról, integrációjáról szólnak, és amelyeket az ESZA forrásaiból támogatnak a tagországok. Egymáshoz nagyon hasonló, fogyatékkal élőket alkalmazó éttermet láttam például Szekszárdon és a lengyelországi Krakkóban. Az ESZA támogatja a szociális vállalkozásokat és szövetkezeteket is. A bulgáriai Plovdivban rendszeresen rendeznek nemzetközi vásárt a fogyatékosokat alkalmazó szociális vállalkozások és szövetkezetek termékeiből, ami egyúttal alkalom a tapasztalatcserére is. De nem csak egyszerű, betanított munkára kell gondolni ezen a területen. A madridi központtal működő ONCE alapítvány szoftverfejlesztést és infokommunikációs szolgáltatásokat végez fogyatékkal élőknek, és soksok olyan munkatárssal, akik maguk is kerekes székben közlekednek vagy gyengén, esetleg egyáltalán nem látnak. Az ESZA kiemelt szerepet játszik az olyan programokban, amelyek a fogyatékos emberek munkaerőpiacra lépéséhez és társadalmi befogadásához járulnak hozzá. A 2007–2013-as időszakban a tagállamok 9,9 milliárd eurót különítettek el az ESZA-programokból „hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatási integrálására”, így például egy átlagos évben, 2010-ben majd 600 ezer fogyatékos ember vett részt különféle képzésen. Az esélyteremtő programok egyúttal a gazdaság élénkítését is szolgálják. Ha figyelembe vesszük a fogyatékkal élők speciális szükségleteit az élet minden területén (infrastrukturális átalakításokkal, szociális védelemmel és gondozással, megfelelő oktatással, a számukra szükséges termékek gyártásával, akkor munkahelyeket teremtünk, és őket is alkalmassá tesszük a munkavégzésre, tehát az emberi élet lehetőségének megteremtésén túl hozzájárulunk a piacok bővüléshez is. Az Európai Bizottság ezért szorosan együttműködik a tagállamokkal, hogy segítse fogyatékos személyek önálló életvitelét, társadalmi és munkaerőpiaci beilleszkedését, és fellépjen a hátrányos megkülönböztetés ellen. Ehhez a 2010-ben elfogadott Európai Fogyatékosságügyi Stratégia biztosít keretet, aminek egyik konkrét intézkedése az „Akadálymentesítési intézkedéscsomag”. Ez azt célozza, hogy a fogyatékosok számára az Unió belső piacán a termékek és a szolgáltatások, akárcsak a speciális egészségügyi és Az esélyteremtő programok egyúttal a gazdaság élénkítését is szolgálják szociális szolgáltatások egyaránt hozzáférhetőek legyenek. A Bizottság szintén javasolta a hozzáférhetőséget biztosító szabványok alkalmazását a közbeszerzési eljárások során. Az Európai Szemeszter keretében a Bizottság 12 országnak javasolta, hogy hazai és uniós forrásokat különítsenek el olyan aktív munkaerő-piaci intézkedésekre, amelyek a fogyatékosok foglalkoztatását segítik elő (személyre szabott szolgáltatás és tanácsadás, sajátos igényeiknek megfelelő tréningek és képzések, innovatív munkakörnyezet és munkavégzési módok kialakítása). Portugália esetében a hozzáférhető oktatás biztosítását szorgalmazta, Észországnak pedig javasolta a szociális segélyezés rendszerének átalakítását a fogyatékkal élők érdekében. Tudjuk, a fogyatékkal élők nem alkotnak homogén csoportot. Van, aki csak biceg, más tolószékbe kényszerül, a szellemi fogyatékosságnak is különféle fokozatai léteznek. De közös bennük, hogy a mindennapi élet nehézségek elé állítja mindannyiukat, gyakran szembesülnek diszkriminációval, és ezért megkülönböztetett figyelmet igényelnek. Elgondolkodtató, hogy a fogyatékossággal élők körében a szegénységi ráta 70 százalékkal magasabb az átlagnál. A súlyos fogyatékossággal élők 63 százaléka jut megfelelő oktatáshoz, szemben a fogyatékosság nélküliek 83 százalékával, és körükben a munkanélküliségi ráta is kétszerese az átlagnak. E különbségek mérséklése nem egyszerűen erkölcsi parancs, hanem egyúttal szociális és gazdasági szükséglet is. A fogyatékosok életminőségét javító intézkedések sokszor az érdektelenség, a tudatlanság és a tanácstalanság miatt feneklenek meg. A Bizottság ezért figyelemfelkeltő kampányokat is indított már az érintettek mozgósítására, segíti a jó példák megismerését és megosztását. A fogyatékkal élők erőteljesebb támogatása esélyt jelent. Esélyt a foglalkoztatás bővítésére és a gazdasági teljesítmény javítására, esélyt egy jobb társadalom megteremtésére. És végül esélyt az uniós források gyorsabb és színvonalasabb hasznosítására is. Az Ember lánya férjül VERESS JENŐ veressj@nepszava.hu Hogy kinek mi köze ahhoz, hogy Orbán Ráhel férjhez megy, és kihez, és hogyan? Senkinek semmi! Értsünk ebben egyet! És ez így is maradt volna, ha a „hiénamédia” (így szokás jobbról támadni a bulvárt, ha utáljuk, amit ír) nem közöl egy interjút. Ebben az örömapa – történetesen a volt Köztársaság jelenlegi miniszterelnöke – lelkendezett a közeli menyegzőről. Az újságolvasók legbutábbja persze nem olvas újságot, de a szép nagy betűkkel írott címeket igen. És ők – hej, de sokan vannak! – elkezdték tiszta erőből megvédeni Orbánék magánéletét. Mondván, miért vájkálnak büdösbolsik e szent család bensejében. Nekik írom ismét: Orbán Viktor miniszterelnök önmaga kürtölte tele a bulvárt, saját hatáskörében, médiatanácsadói által. A kormányfői vő helyesen kiválasztott, idejében és jól pozicionált fiatalember – és – „keresztapa” szárnyai alatt. Öreg vagyok én már ehhez, pusztán a gondolattal játszom el... Feltéve, és meg nem engedve! Ha valamilyen rejtélyes (és érthetetlen) oknál fogva (dupla elnézést, ismeretlenül is, kedves Ráhel!) az Orbán leány belém talált volna szeretni, vajon milyen lenne a lakodalom? Kineveznének-e engem valamelyik csókos cégnél, valami rendes pénzért, unatkozónak, mert ugye az uradalom csak viszi a lóvét...? Vagy megvennék nekem nászajándékba a Népszavát? Kapnék pár trafikot, netán ezer hektárt? Közbeszerzést, őrző-védő munkát? Szőlőt, tőzeget, dolomitot? Jó, tudom, ízléstelen ez, ha magamra vonatkoztatom. De ha a valódi vőlegényre? Akkor komilfó a dolog? Pár éve épp az apósjelölt büszkélkedett egy home-videóban, hogy Ráhel udvarlója lőtte az őzet, amit legmagasabb kezeivel éppen süt... És nem vette észre a leendő örömapa, hogy népének nemhogy őzsült nem jut soha ebben a nyomorult életben, de csirkefarkát sem minden héten. Ő már egy más dimenzióban képzeli élni magát. Ahol kistafírozott büszke úrfiak vadászni járnak, őzet, szalonkát, túzokot visznek ipamnak, napamnak. Bokázlak a lássan, kegyelmes uram, lehetnék szerencsés megkérhetni a baroness kezét? A hozományról majd később egyeztetnek a fiskálisaink... Jaj de tetszik ez a mi bölcs vezérünknek! Fejben már feszegeti is össze a két birtok javadalmát. Demagógia? Az. De szerintem egy mai népvezér kussoljon, amikor falja az őzsültet, ne vadítsa szerencsétlen polgárait, akik még mindig annyira szeretnének hinni benne, hogy szinte belegebednek. És nesze...! Polgári borozónkban pár éve még hangos volt az alkoholpára, amikor számosan lekutyapistázták a Gurcsánybajnai kormányt a vakhitűek ügybuzgalmával. Hogy miért, pontosan, azt ma sem tudják ők, alighanem a brosúrák hangja szólt csak. Két-három éve sokkal csendesebb már a kocsmahivatal. Érdekes dolgot mondott minapában az egyik lehalkult. Bevallotta, hogy, hát, igen, anyám, ez a ló nem épp akarnivaló. De a helyi Fideszpasszivisták azt mondták neki, hogy akkor is helyeselje a kormány munkáját, ha nem ért vele egyet. Bátor ember volt (lett), megkérdezte, akkor ezt így hogy? És jött a válasz: „Nekünk is szar, persze, de a komcsiknak még szarabb. Akármi is legyek, ha jövő tavasszal nem azzal lesz tele a kampánysajtó, hogy Orbán Viktornak jön az első unokája... FEJTŐ FERENC 1909–2008 Főszerkesztő:NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), S DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ�Belföldi rovatvezető:SIMON ZOLTÁN, helyettes: TÖRŐ ANDRÁS, szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, FÜSI PIROSKA, GALGÓCZY ÉVA, MARKOTAY CSABA, �Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES� Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER�Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS �Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN� Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA,ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ�Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA,ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. � Ügyvezető igazgató:LÁPOSI ELZA�Technikai igazgató: TÓTH JENŐ�Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA � Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ�Marketing: SIMON ZSUZSA�Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127.� Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020�Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu � Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 �Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu� Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800� Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130, 118, telefax: 477-9025.� Előfizetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda�Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató� www.ringier.hu, kiado@ringier.hu� ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 � A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti VÉLEMÉNYE 2013. AUGUSZTUS 17., SZOMBAT Mattolt Nyugat RÓNAY TAMÁS ronayt@nepszava.hu Egyiptomban ismét dörögnek a fegyverek, naponta többtucatnyian halnak meg a hadsereg és a Mohamed Morszi volt elnök visszahelyezését követelő Muzulmán Testvériség összecsapásaiban. A helyzet több mint aggasztó, hasonló polgárháború fenyeget, mint Szíriában. Márpedig ha a Közel-Kelet egyik stabilizáló államánál következik be társadalmi robbanás, az az egész térség biztonsági helyzetére hatással van. Felborulhatnak az egyensúlyok, Izrael pozíciói bizonytalanabbá válhatnak. A Morszi július 3-i megbuktatása óta zajló konfliktus megmutatta, menynyire erőtlen az Európai Unió, ha valamilyen válság alakul ki a világban. Heteken át érkeztek vezető uniós politikusok a térségbe, hogy közvetítsenek a hadsereg és az iszlamisták között, de semmilyen eredményt sem értek el. Ismételten bebizonyosodott, hiába költenek horribilis összegeket az Európai Külügyi Szolgálatra, csak 2013-ban félmilliárd eurót, a testület hatékonysága finoman szólva is megkérdőjelezhető. Megint szembesülni kellett azzal, Európa jelentősége a világban már messze nem a régi. De az Egyesült Államok sem jeleskedik az egyiptomi válságmenedzselés kapcsán. Barack Obama csütörtökön beszélt a kairói válságról, s bár valóban drámai mondatok hangzottak el, nem mondott semmi olyat, ami akár kicsit is elrettenthetné a vérontástól a hadsereget. Látható, milyen súlyos dilemmába került Washington. Egyfelől el kellene ítélnie a vérfürdőt, másrészt nem akar konfliktusba keveredni a hadsereggel sem. Nyilvánvaló, Washingtonnak nem ér annyit a Muzulmán Testvériség, hogy kiálljon mellette. Az iszlamisták és az Egyesült Államok viszonya közismerten nem éppen felhőtlen. John Kerry amerikai külügyminiszter demokratikus fordulatnak nevezte Morszi hatalmának megdöntését, amit sokan bíráltak, mert bármilyen intézkedéseket hozott is, mégiscsak demokratikusan választották meg. Obama ennél visszafogottabban fogalmazott, de azt elismerte, az egyiptomi társadalom „talán nagyobbik része” változásokat akart. Obamának azonban mégiscsak kellett mondania valami olyat, amire felfigyel a világ, s amellyel bizonyságát adja annak, hogy hazája nem az erőszak oldalán áll: lemondta az évente esedékes közös amerikai–egyiptomi hadgyakorlatot. Ez azonban aligha rendíti meg a kairói hatalom jelenlegi gyakorlóit, hiszen a rossz biztonsági helyzet miatt idén mindez alighanem el is maradt volna. Az amerikai elnök azonban nem helyezte kilátásba az évente folyósított másfél milliárd dolláros segély befagyasztását, ami azért már igen kellemetlenül érintette volna a hadsereget. A külföld teljesen tehetetlenül szemléli az egyiptomi hadsereget fellépését. Csak abban reménykedhet, hogy a konfliktus mihamarabb lezárul. Egy esetleges polgárháború ugyanis a Nyugat befolyásának végét jelentené. Hócipőeffektus SOMFAI PÉTER somfaip@nepszava.hu Politika iránt érdeklődőkkel beszélgetve időnként úgy érzem, mintha a kocsmában egy totószelvény rubrikái fölött vitatkozó társaságot hallgatnék, mert ahányan vannak, annyiféleképpen írnák be az 1-est, a 2-est vagy éppen az ikszet ugyanarra a mérkőzésre. A meccs természetesen a jövő évi választás. A tét nagy. Nem egyszerűen a jelenlegi kormányról vagy az ellenzék sorsáról kell majd ítélkezniük azoknak, akik elmennek a szavazásra. Az előttünk álló évtizedek életminősége függ a döntéstől. Petőfi talán megint feltenné a kérdést: rabok legyünk, vagy szabadok? Persze nem az „orbáni értelemben”, nem az unió rabigáját kell levetnünk, hanem a jelenlegi kormány lelki szabadságot tipró, demokráciát csorbító, mindannyiunkra rátelepedő, elhatalmasodó uralmától kellene megszabadulni. Egy újabb „fülkeforr” kellene. És ez az, ami ma még háromesélyesnek tűnik. Az egyik legutóbbi közvélemény-kutatás szerint még mindig erős a Fidesz a biztos választók körében, és lényegesen nem mozdultak el az ellenzéki pártok sem a korábbi szintről. Állítom, hogy nincs Európában még egy olyan ország, ahol hasonló eredmények születnének, ha kiderülne, hogy az általuk választott kormány mindent el akar venni az emberektől, amit csak elvehet. Aligha nőne a népszerűsége egy olyan hatalomnak, amely valamennyi döntésével a demokrácia sírját ássa. Miért nem ébred fel akár még a legelvakultabb Orbán-hívőben is a kétkedés ördöge, hogy nálunk talán mégsem mennek olyan jól a dolgok, amint azt hivatalosan sulykolják? Mitől volnánk Európa gazdaságának húzómotorja? Miért nem gondolkodnak el azon, hogy talán lehet valami igazság azokban a kifogásokban is, amit a világ a szemünkre vet? Hogy nem illik nyakra-főre alkotmányt, választási törvényt módosítani? Tisztességtelenül egyeseket úgy tenni gazdaggá, hogy közben a másiknak elveszik a megélhetését? Egykor grófság méretű földbirtokot adni a gázszerelőnek, kollégiumi szobatársakkal sokmilliárdos állami megbízatásokat elnyeretni? Közhivatalba ültetni oda nem illő embereket? Az Ipsos adatai szerint a választópolgárok 44 százaléka ígéri biztosra a részvételét a következő választáson. Úgy tűnik, hogy különösen a húszasharmincas korosztálynál, vidéken, a diplomásoknál, az ötvenes-hatvanas generáció körében, és persze a budapestieknél lett teli az a bizonyos „hócipő” az elmúlt három év „sikereivel”. Ennek ellenére, ha a bal-, balközép pártok elkötelezett támogatói mind egy szálig elmennének szavazni egy következő vasárnapi választáson, akkor is a kormánypárt hívei szereznék meg a voksok javát. Pedig a megkérdezett többsége kormányváltást szeretne. Hogy 2014 tavaszán hová kerül majd a legtöbb iksz? Annyira sem lehet tudni, mint a következő heti rangadó eredményét.