Népszava, 2013. augusztus (140. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-24 / 197. szám
Alkotmányt a gyermekeinknek! Mára világossá vált, hogy a kormányzó pártokat nem pusztán hidegen hagyja a jövő nemzedékek sorsa, de olykor bizony szándékosan lehetetlenítik el gyermekeink jövőjét - pedig az Alaptörvényben nem erre tettek ígéretet. ANTAL ATTILA Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.” - szól az Alaptörvény Nemzeti hitvallása. Bár az alkotmányozási rohamban meglehetősen elsikkadt (és valljuk be, a baloldali, liberális véleményformálók többségének nem is volt ínyére kidomborítani), de a 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény meglehetősen sokat foglalkozik a környezet védelmével és a jövő generációk érdekeivel. Az Alaptörvény integráltan (azaz nem pusztán egy deklarált helyen, hanem több fejezetbe ágyazottan) kezeli a zöld ügyet (részletesen lásd erről tanulmányomat a Közjogi Szemle 2011/4. számában). Bokréta a „kalapon" A dokumentum „környezetvédelmi filozófiája” legalább kilenc témakört ölel fel. Először is (1) a természetes és épített környezet értékeit és védelmét, de (2) külön vívmány, hogy a szöveg egyaránt érinti a gazdasági (fiskális) és a környezeti fenntarthatóság kérdéskörét, valamint a fenntartható fejlődést. Amint láttuk, a Nemzeti hitvallás kissé patetikus felütése is említi a jövő generációkat, azonban ennél fontosabb, hogy a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás egyik lényeges szempontja (3) a nemzedékek közötti igazságosság érvényesítése. Jó, hogy (4) megmaradt az 1989-es Alkotmányból ismert egészséges környezethez való jog, és (5) ahogyan eddig is, az egészséghez való jog biztosítéka a környezetvédelem, s ez kiegészült a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, valamint az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáféréssel. Immáron (6) alaptörvényi szintre került a jól ismert „szennyező fizet” környezetpolitikai alapelv. Elegendő lenne törvényi szinten szabályozni, de az Alaptörvény arra is kitér (7), hogy tilos elhelyezés céljából Magyarországra szennyező hulladékot behozni. Sajátos ugyanakkor, hogy (8) a korábbi jövő nemzedékek országgyűlési biztosa megszűnt, s helyette az alapvető jogok biztosának egyik helyettese képviseli a jövő nemzedékek érdekeit; (9) végül pedig külön mérföldkő, hogy az Alaptörvényből kiolvasható az úgynevezett általános (azaz mindenkit terhelő) környezetvédelmi kötelezettség: „A természeti erőforrások... védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” Mindebből akár arra is lehetne következtetni, hogy a Fidesz-KDNP igencsak elkötelezett a környezeti értékek és a jövő generációk érdekei tekintetében. Két momentum azonban már az alkotmányozás során előrevetítette azt, hogy a fentiek pusztán bokrétaként funkcionálnak az Alaptörvény kalapján, és a kormánypártok számára gyermekinek és unokáink emlegetése nem több, mint masszív politikai marketing. Egyrészt az alkotmányozás kezdeti szakaszában korántsem volt ilyen cizellált környezetpolitikai elképzelése a Fidesz-KDNP- nek, sőt olyan visszalépést terveztek, amire az elmúlt 20 évben nem volt példa: az 1989-ben deklarált egészséges környezethez való jogot államcéllá kívánták degradálni - ezzel lényegében sokadlagos pozícióba helyezve azt. A korábbi jövő nemzedékek ombudsmanjának, a zöld civil szervezeteknek, az LMP-nek a lobbija kellett ahhoz, hogy a kormánypártok megváltoztassák álláspontjukat. A környezetvédelem és a jövő nemzedékek problémaköre tehát azon kevés témakör közé tartozik, amelyben jobb belátásra lehetett bírni az alkotmányozó kétharmadot. Legalábbis látszólag! Már akkor voltak jelei annak, hogy az Alaptörvény „zöldítése” bizony sokba fog majd egyszer kerülni. Ezen a ponton utalhatunk egy másik momentumra. A 2007-ben - a Fidesz támogatásával, nagykoalícióval - létrehozott jövő nemzedékek országgyűlési biztosának az alkotmányozás volt az utolsó csatája, hiszen a Fidesz-KDNP eredeti elképzeléseit sikerült ugyan felpuhítani, de ennek ára az önálló zöld ombudsman intézménye volt. Úgy is felfoghatjuk a dolgot, hogy amíg a Fidesz-KDNP teletűzdelte az Alaptörvényt környezetvédelmi értékekkel, addig kiiktatta azok leghatékonyabb érvényesítőjét! Ehhez jön az, hogy az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeiért felelős helyettese valódi eszköz nélkül húzódik meg a biztos árnyában, és a helyzet egyre sötétebb lesz az ombudsman közelgő lecserélésével. Patriarchális érdekek Vizsgáljuk meg, hogy a kormányzó erők hogyan „váltották aprópénzre” az Alaptörvény környezetvédelmi értékstruktúráját s mennyire számított az „Isten és ember előtti felelősségük”, amelynek tudatában megalkották az Alaptörvényt. Ha rövid választ próbálunk adni a kérdésre, akkor azt mondhatjuk, hogy semennyire! A környezetvédelem, a fenntarthatóság és a jövő nemzedékek kérdésköre az Alaptörvény hangzatos szólamai ellenére (vagy esetleg éppen azok miatt, mondván, hogy letudták a feladatot) a második Orbán-kormány leginkább alulértékelt és lebecsült területei lettek! A teljesség igénye nélkül tekintsük át a legkirívóbb eseteket. Meglehetősen kétséges annak az alkotmányozó kétharmadnak a környezetvédelmi elköteleződése, amely nem csupán megszünteti az önálló környezetvédelmi szaktárcát (ez ugye még az alkotmányozás előtt történt), hanem egyre jobban csökkenti a környezetvédelmi intézményrendszer mozgásterét - beleértve annak költségvetését -, és nyíltan engedi dominálni felette a gazdaságpolitikai érdekeket. A pénzhiány a vízügyi igazgatásban és a nemzeti parkok esetében napi szintű működési zavarokat idézett elő. A második Orbán-kormány gyakorlatilag hibernálta a megújuló energiára alapozó ipart, a híresen bonyolult engedélyezési eljárások - a polgár- és vállalkozásbarát állam hangoztatott ígérete ellenére - jottányit sem egyszerűsödtek. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség körül kibontakozó botrányok (jogsértő információközlési és hatósági ügyintézési gyakorlat, a zöldhatóság vezetőjének szakmai alkalmatlansága és az ebből eredő maximális lojalitás) rámutattak a környezetvédelmi intézményrendszer masszív demoralizálására, továbbá arra, hogy egy-egy nagyberuházás kapcsán a zöldhatóság gyakorlatilag kormányzati kézi vezérléssel irányítható, és akár természetvédelmi területre is lehet építési engedélyt szerezni. A föld- és a trafikbotrány minden eddiginél élesebben jelezte, hogy a mostani kormányzat a fenntartható földhasználat, a jelen és a jövő generációk egészsége helyett a szűk körű, patriarchális érdekek kielégítése, az igazságtalanságok konzerválása mellett teszi le a voksot. Az már csak hab a tortán, hogy a földmutyit az Alaptörvény negyedik módosításával kétharmadba is betonozták. A Fidesz-KDNP az Alaptörvény szellemiségével ellentétesen egyre inkább kockáztatja a következő generációk létfeltételeit mind a fiskális, mind pedig a természeti erőforrások felelőtlen kezelésével, elherdálásával. Ennek legfontosabb példája a Paksi Atomerőmű átláthatatlan hátterű bővítése, amelynek kapcsán nem is a választott energiatermelési mód a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a nyilvánosság teljes kizárásával kívánnak közel 3000 milliárd forintnyi összeget felhasználni. Mindez csupán a jéghegy csúcsa, de alkalmas annak bizonyítására, hogy a Fidesz-KDNP alkotmányozói korántsem lehetnek büszkék az Alaptörvény zöld értékeire, hiszen az elmúlt három év olyan környezeti és anyagi tehertételt jelent, amely joggal felfogható a jövő generációkkal szembeni merényletként is. Kidőltek tehát az Alaptörvény környezetvédelmi pillérei, ismét bebizonyosodott, hogy a papír bármit elbír, és az új alkotmány környezetvédelmi rendelkezési egészen egyszerűen egy soha meg nem valósított választási program ígéreteinek a szintjére süllyedtek. Élhetőbb országot! Ha egy jövőbeni lehetséges alkotmánykorrekció (módosítás) vagy éppen egy távoli alkotmányozási folyamat szemszögéből nézzük a helyzetet, akkor az okozott kár szinte felbecsülhetetlen. Érvelhetnénk úgy, hogy egy lehetséges kormányváltás esetén az új kormány majd helyes környezetpolitikával és a jövő generációk érdekeinek tényleges figyelembevételével kiköszörüli a csorbát. Aminthogy ennek előzetes jelei már látszanak is, hiszen az MSZP és az Együtt 2014- PM által elfogadott, a közpolitikai alapelvekről szóló megállapodás hitet tesz amellett, hogy egy élhetőbb országot kell az unokáinkra hagyni, s ezért előirányoznak egy önrész nélküli lakás- és ingatlanfelújítási programot, a megújuló energiatermelés és a közösségi közlekedés fejlesztését, továbbá a környezetvédelem jogszabályi és hatósági hátterének megerősítését. Egy „jó környezetpolitika” azonban önmagában nem lesz elegendő ahhoz, hogy a jelenlegi vagy éppen a kormányváltás után módosított Alaptörvényt komolyan vegyék az emberek. A Fidesz-KDNP legnagyobb bűne a jövő generációkkal szemben éppen az, hogy hiteltelenné tette a saját maga által létrehozott Alaptörvényt azzal, hogy az általa felvállalt környezetvédelmi célok, értékek és a (politikai) valóság közötti szakadékot a lehető leginkább elmélyítette. A jövőnek, a gyermekeinknek próbált alkotmányt írni, de annak szűkkeblű végrehajtása során nem jutott túl önnön holdudvarán. Amikor majd azzal az igénnyel fogunk bele az alkotmányozásba, hogy azt valóban a gyermekeinknek (s nem pedig saját magunknak) szánjuk, úgy az Alaptörvény mind jó, mind pedig rossz értelemben a kiindulópontunk lehet!