Népszava, 2013. november (140. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-16 / 267. szám
SZÉP SZÓ 4 2013. november 16., szombatNapjaink Föld! Föld! A napokban jelenik meg Debreczeni József „A fideszes rablógazdaság" című könyve. Az alábbiakban egyik szerkesztett fejezetét közöljük: DEBRECZENI JÓZSEF A fideszesek az első ciklusban - a kárpótlás ádáz ellenfeleiként - még Esterházy Péter szellemességét hangoztatták: „földet vissza nem veszünk”. Ellene voltak (az MSZP-vel és az SZDSZ-szel együtt) annak a Borosskormány alatt elfogadott földtörvényi passzusnak is, amely kizárta a külföldiek és a társas vállalkozások közvetlen tulajdonjogát. Ám hamarosan - mint annyi másban - földügyben is megváltoztatták álláspontjukat. Amikor ’97- ben a Horn-kormány módosítani akarta a szóban forgó földtörvényi passzust, már a Fidesz is ott küzdött a „magyar föld” elszánt védelmezői között (az MDF és az FKgP társaságában), mi több: ősszel élére állt az MDF által e tárgyban kezdett népszavazásnak is. (Katona Tamás mondta akkor a közös ellenzéki frakcióülés után: „Félelmetes volt látni, ahogy Orbán Viktor teljes gázzal, jobbról, a járdán előzi Torgyán Józsefet.”) Ángyán József három dolgot jelöl meg a mohó földszerzés okaiként: 1. A világ növekvő élelmiszerkereslete stratégiai kategóriába emeli a termőföldet, és kulcspozícióba juttatja azokat, akik a kezükben tartják. 2. 2014-ben meg kell nyitnunk földpiacunkat a külföldi tőke előtt: a hazai és a nyugat-európai földár különbsége elképesztő extraprofitot ígér. 3. Az agrártámogatási összegek, főleg a hektáronként járó 60 ezer forint földalapú direkt támogatás. Bizonyára ezek mindegyike motiválja könyvünk főszereplőit is. Akik már első kormányzásuk idején se voltak restek földszerzésre használni az államhatalom eszközeit. Egy korábbi fejezetben láttuk, milyen fondorlatos akciósorozattal privatizálták a „piszkos tizenkettő” néven elhíresült állami gazdaságokat, s hogy ezekből utóbb néhány Nyergesék érdekkörébe jutott. A Felcsút közeli Herceghalmi Kísérleti Gazdaság privatizációjának nyertese pedig az Orbán családdal közvetlen földügyleteket bonyolító Bognár Sándor lett - legalábbis az első körben... Ha száznyolcvan fokos fordulat állt be a Fidesz agrárpolitikájában 1994 után, úgy hasonló ellentét feszül a 2010 előtti agrárpolitikai elvek és a későbbi hatalmi gyakorlat között is. A kétharmados győzelmet hozó választások előtt olyan „nemzeti agrár- és vidékstratégiát” hirdettek, amely a „spekuláns nagytőke” földszerző törekvéseinek kiszolgálása helyett a vidék munkahelyteremtő szerepét segíti elő. Ennek döntő szerepe volt a „vidéki Magyarország” voksainak elnyerésében. Ám a fideszes szavazatszerzést szolgáló politika helyét teljes egészében a fideszes anyagi felhalmozást szolgáló politika foglalta el a választások után. Ángyán József szerint: „Egy gazdasági, hatalmi dinasztiaépítő, mohó zsákmányszerző csoport eredeti vagyongyarapításának vagyunk tanúi, amihez a politikába való direkt beépülés... és a hatalmi pozícióból fakadó bennfentes információk gátlástalan felhasználása teremt kiváló lehetőségeket.” A Nemzeti Földalap többször volt kénytelen átdolgozni a pályázati feltételrendszert. A „nemzeti föld- és vidékstratégia” híveinek sikerült elérniük a Vidékfejlesztési Minisztériumot és csatolt részeit uraló fideszes érdekkörökkel szemben, hogy bekerüljön a rendszerbe néhány szempont, ami javítani látszott a helyben lakó gazdacsaládok földbérleti esélyeit. Ilyen volt a 20 kilométeren belüli székhelyre vonatkozó előírás és az 1200 hektáros felső korlát. De nem tudták kiiktatni az állattartási kötelezettséget, amely beruházásigénye okán - épp a tőkeszegény családi gazdálkodókat diszkriminálta. Ennél is súlyosabb volt, hogy a „Szakmai és gazdasági megalapozottság, illeszkedés a vidékfejlesztési stratégiához...” című, tartalmában meghatározatlan bírálati szempontra önmagában az összes pontszám 40 százaléka volt adható. Ez a szubjektív bírálati elem mindent fölülírhatott. .. „A titkosítás megakadályozza, hogy a pályázatokba és a bírálatokba akár a pályázók, akár mások betekintsenek. Jogorvoslati lehetőség pedig nincs!” - állapította meg a pályázatok értékelésekor Ángyán. A legérdekesebb eredmények Fejér megyében születtek, a miniszterelnök szűkebb pátriájában. Itt a Csákvári Mg. Zrt. négy tulajdonosa kapta bérbe a legnagyobb területet: 1829 hektárt. Talán a jól ismert szerénység okán: „ne mi nyerjük a legtöbbet.” Hisz mint a Magyar Narancs írta: a „nyomukban ott lohol Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor barátja, Felcsút polgármestere, aki cégén és a rokonságán keresztül 1327 hektár területet nyert Alcsútdoboz térségében. Mintegy 380 hektárt nyert Flier János és családja (Flier felesége a felcsúti Fidesz elnöke). Felcsúton a bérbe adott terület kilencven százalékát, Száron valamennyi kihirdetett terület bérleti jogát, továbbá Óbarok bérbe adott földjeinek egyharmadát szerezték meg. Az atlatszo.hu cikke szerint Orbán Viktor feleségének, Lévai Anikónak és Flier Jánosnak közös földtulajdona volt; a helyiek szerint Flierék művelik Orbánék földjét.” De nyert az időközben Orbán vejévé lett Tiborcz István testvére is: mintegy 160 hektárt Bicske környékén. A felcsúti uradalomról szóló fejezetben közelebbről is megnézzük Orbán és az ő mesésen gazdagodó közeli ismerősei kapcsolatát, most azonban maradjunk a földpályázatok tényeinél. Tény, hogy Mészárosék összességében többet nyertek (1374 ha), mint a maximális 1200 hektár. Tény, hogy a megyék közül Fejérben - a kormányfő megyéjében - osztották ki a legtöbb földet, 5350 hektárt, 121 588 aranykorona értékben. Ez az országosan bérbe adott terület 24,4 százaléka, a földérték 30,8 százaléka. Tény, hogy Fejér megyéből is messze kimagaslik Felcsút, amely közel 1900 hektárnyi területet kapott, ez az összes bérbe adott terület több mint 10 százaléka. Nem a Fejér megyei, hanem a magyarországi területek 10 százaléka! Igen, egy kétezernél kisebb lélekszámú falu pályázói kapták az állami földek egytizedét. A miniszterelnök falujában, a miniszterelnök bizalmasa. Mészárosék nemcsak Fejérben a másodikak, hanem országosan is. Az Orbánnal szoros kapcsolatban álló két család (a Mészáros és a Flier) nyerte el az országban kiosztott földterület - aranykoronában számított - 11,6 százalékát! Hát miféle ország ez? És miféle miniszterelnök? A helyi gazdák támogatásáról szóló hivatalos hazugságokkal ellentétben egyértelmű, hogy a nagybirtokos földszerzést preferálták. A 100 hektár fölötti nyertes érdekeltségek száma 37 volt, az összes érdekeltség 8 százaléka. És hány százalékát kapta ez a 8 százalék az összterületnek? A 60 százalékát! De hasonló kép tárul elénk a másik végéről nézve is: a 20 hektár alatti érdekeltségek száma 308 volt, arányában 67 százalék. És ez a 67 százalék az összterületnek a 16 százalékát kapta meg csupán. Végül a legsúlyosabb adat: a bérbe adott területek 33 százalékát nyerték el helyben lakók, a 67 százalék más településen élőknek jutott. (Többek közt műkörmös és egyéb - feltehetően strómanként közreműködő - vállalkozóknak.) A földügy botrányt keltett. Még az Orbán hű támogatói közé tartozó Professzorok Batthyány Köre is nyilvános kritikát fogalmazott meg: „A pályázat. .. eredménye rácáfol a várt eredményre. A földterület zöme nagybirtokosoknak jutott, nem pedig a helyben lakó gazdáknak... Az eredmény alakulását nagyban befolyásolják a pályázati feltételek és a bírálati módszerek. A helyben lakás kívánalma könnyen kijátszható volt, és a bírálati kritériumok egy részének puhasága a befolyásos pályázóknak kedvezett.” A professzorok tehát tájékozódtak, mielőtt nyilatkoztak volna. Ám - saját szavai szerint - így járt el a kormányfő is, aki levélben válaszolt: „A Nemzeti Földalap bérbeadási pályázatait... megvizsgáltattam. Megállapítható, hogy a földterületek helyben lakó gazdáknak, elsősorban kis- és középbirtokosoknak jutottak... Tekintettel a kormány által támogatni kívánt kis- és középbirtokos réteg tőkeszegény helyzetére... nem tudunk változtatni a bírálati szempontokon és módszereken... Kérem, a jövőben is osszák meg velünk észrevételeiket. További munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánok! Tisztelettel: Orbán Viktor” Indulat nélkül mondom: magyarul hazug disznónak nevezik, aki a fentiekhez hasonló - a valós tényekkel ellenkező - kijelentéseket tesz. Hogy a derék professzorok mit szóltak a levél olvastán, azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy szolgál a kedves egészségük azóta. Ám az Orbán Viktor iránti lojalitásuk töretlennek látszik. Ha a nyilvános földpályázatok ügye botrányos volt, akkor a pályázat nélküli titkos szerződésekre aligha találunk megfelelő szót (vagy ha mégis, nem írhatjuk le). A bérbe adott állami földek fele (kb. 35 ezer hektár) így lelt gazdára. A Blikk ennek kapcsán perelte sikeresen az NFA-t, így derülhetett némi fény a titkos bérletek volumenére. A lista több mint 24 ezer tételből áll. Országgyűlési képviselők is kaptak titkos állami földeket: heten vannak (mint a gonoszok). Kell-e mondani: mindannyian fideszesek. Ők persze kishalak. A „nagyhalak” mellett az „aranyhal”: Mészáros Lőrinc. Naná, hogy Orbán felcsúti helytartója is ott van a titkos bérlők között! „A Puskás Akadémia elnöke a kormányfő szülőfalujában, Alcsútdobozon jutott három földdarabhoz. Azt nem lehet tudni, mekkora területről van szó, ez továbbra sem nyilvános, ám az kiderül, hogy mindössze egy állami földdarab jutott másnak a településen. Ezzel szinte az összes állami föld Mészárosék kezében összpontosul Alcsútdobozon, mivel a tavalyi földpályázaton is taroltak... Kerestük Mészáros Lőrincet, hogy megtudjuk, mekkora földet kapott. Telefonját munkatársnője vette fel, hiába kértünk visszahívást, nem tette meg. Szerettük volna megtudni az NFA-tól is, milyen menetrend szerint köti a megbízási szerződéseket. .. de ők se válaszoltak.” Ilyen ország ez. FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/HULTON ARCHIVE Könyvégetők FEKETE GYÖRGY 013. november 9-én támadást intézünk a sötétség erői ellen! Az ország minden pontján este nyolc órakor fellobbannak a lángok és a fény erejével folytatjuk harcunkat egy élhetőbb szebb világért! Legyél Te is az igazság harcosa! Barátaiddal, ismerőseiddel gyűjtsétek össze az életeteket mérgező tárgyakat, kiadványokat és a Megtisztulás Éjszakáján hamvasszátok őket el! Erkölcstelen, pornográf füzetek, abortuszt népszerűsítő kiadványok, transzparensek és minden, a cionista szellemiséget magán hordozó tárgy vagy nyomtatvány semmisüljön meg!” - írta november 7-ikén a hungarista mozgalom honlapján. Ismét könyvégetők garázdálkodtak országszerte, bontogatva az emberégetés, emberlelövés, emberfojtás erkölcsi gátját. Magyarországon a nyilas idők, Kolozsváry-Borcsa Mihály óta nem égettek közterületen könyveket, különösen nem erre buzdítva az embereket (leszámítva 1956-os forradalmat, de az más ügy). November kilencedikére, a Kristályéjszaka 75. évfordulójára időzítették az akciót. Emlékszünk, 1938. november 9-ikén a náci hordák gyújtogatva lerohanták a zsinagógákat, számos zsidó üzletet és lakást feldúltak, kiraboltak, lakóikat kicibálták az utcára, megalázták, megverték, gyilkoltak is. 1944-ben ugyanezen a napon lőtte agyon a „kezet” a költő Radnóti Miklóst. Most kell igazán a bölcs és bátor szó! Peregjen a dob, kongjon a lármaharang! Közöljük minél több polgárral, hogy immár megint nyílik a sír, amelybe egykoron emberek tömegei zuhantak. Most még csak a könyveket „gyilkolják”, de holnap... Emlékszünk Bradburyre, regényében (Fahrenheit 451) az emberi méltóságukhoz ragaszkodók egyegy könyvet kívülről megtanulnak, hogy megőrizzék a kultúrát, megmentsék a könyveket abszurd világuk abszurd tűzoltóitól. Ma meg újra itt vannak a könyvgyújtogatók, akik e borzasztó tettükkel indulataikban, hagymázas képzelgéseikben az általuk nem is ismert, ám utált könyvek szerzőit ölik meg. Rituálisan. Ekként bomlik le a mai nácikban az utolsó erkölcsi gát, hogy ha majd úgy adódik, a kipécézettek millióit tóba, mocsárba fojtsák, gödörbe, horhosba, folyóba lőjék. Jedwabne, Brjanszk, Babij Jar, a Duna... Elgázosítsák, élve elégessék. A holokauszt nem történt volna meg a közöny, a beletörődés nélkül! Minden ember felelős azért, hogy képességeihez mérten tesz-e valamit a kultúrapusztítás ellen. Támad a Gonosz, ismét felüti fejét a fasizmus, a hungarizmus. A küzdés az egyetlen út a közöny, a hozzászokás legyőzéséhez. November 9-ikén Budapesten a Kohányi Társaság és a Magyar Antifasiszta Liga szervezésében 17 kilométeres felvonulással, majd közös olvasással tiltakoztak a könyvégetés ellen. Most még csak kevesen voltunk, de ha kell, leszünk többen is.