Népszava, 2014. január (141. évfolyam, 1-26. sz.)
2014-01-09 / 7. szám
Előre, demokraták! Sokak által óhajtott, ám a korábbi civódásokat követően már nemigen várt fordulatot jelent Bajnai Gordon legutóbbi bejelentése. A demokratikus erők választási együttműködésének kiszélesítésére tett javaslat a konzervatív, a liberális, a progreszszív, a zöld és mindenféle demokraták legszélesebb köreinek támogatásával találkozik. Lelkesítő mindazok számára, aki felismerték, hogy Orbán Viktor puccsista rezsimje letérítette Magyarországot a rendszerváltáskor választott új köztársasági modelljéről, kiüresítette a parlamentarizmust, egy neohorthysta szellemű fordulattal eltávolította hazánkat a szabadságot és társadalmi-gazdasági fejlődést egyaránt jelentő európai értékrendtől, és egy gazdasági-politikamaffia gazdagodásának, politikai hatalmának rendelte alá hazánk közjogi rendszerét, gazdasági viszonyait és szellemi-kulturális életét, jövőjét. Az öncélúan átbuherált választási rendszerben ez az egypárti rezsim csak a demokraták legszélesebb összefogásával váltható le. Reménykeltő, hogy a javaslatra az MSZP elnöke egyértelmű pozitív választ adott. Ez pedig nem jelenthet mást, mint a különböző értékrendet valló, ám a parlamenti demokrácia kérdésében egyetértő pártok összefogásának bővítését, híveik és támogatóik összeszervezését a rendszerváltás táborába, a IV. Magyar Köztársaság megteremtőinek szövetségébe. A demokraták új szövetségét nem csak a választási matematika kényszere hozza létre. A demokrácia újjáteremtéséhez minden demokratára szükség van: nem az számít, hogy kinek mekkora tábora vagy szavazóbázisa van, mekkora hálózattal rendelkezik, milyen előélet vagy nemzetközi elismertség áll mögötte, vagy mivel tud hozzájárulni a közös győzelemhez, a parlamenti demokrácia, az európai jogállamiság, a szociális piacgazdaság minden hívének a jövendő győztesek között van a helye! Az Orbán-rezsim tervszerűen kiüresített, politikai kegyencekkel és helytartókkal feltöltött intézményeket hagy maga mögött. A fideszbolsevik rezsim bukását követően megalakuló Demokratikus Egységkormánynak hatalmas eszközökkel és szervezettséggel rendelkező, elvadított és felhergelt utcai- és médiamartalócok össztüzében kell majd megteremtenie a IV. Magyar Köztársaság alapjait, újjászervezni a szakértő közigazgatást, helyreállítani a korábban független, ám az Orbán-rezsim által pártszolgálativá silányított intézményeket és testületeket. Ez olyan kihívást jelent a demokratikus oldal jövendő parlamenti képviselői számára, amelyről már a szövetségkötés fázisában is szükséges beszélni. A széleskörű szövetségkötésnek nem csak a közös egyéni és listás képviselő-jelöltjekről kell szólnia. A demokratikus erők szövetségének nem önmagában a választási győzelem, hanem a IV. Magyar Köztársaság sikeres kormányzása a legfontosabb célja. Ez a szövetség a jogállam és a köztársaság helyreállítására jön létre – ez pedig már egy olyan összetett feladatat, aminek részletkérdéseiben lesznek és lehetnek vélemény- és nézetkülönbségek a szövetséges demokraták között is. Ez utóbbi létrejöhet akár a pártelitek alkujával is, közös vagy koordinált jelöltekről és listákról szóló megállapodással. És már ez sem csak és kizárólag az egyes pártokat támogató szavazóbázisok szimpla összeadását eredményezi, hiszen az együttműködésnek magának fontos üzenete van a bizonytalan választóknak: ha demokrata vagy, akkor a demokraták szövetségére kell szavaznod! És azért is szavazz a demokraták szövetségére, mert nekünk világos és egyértelmű közös programunk van az ország felemelkedésére, a szabadság kiterjesztésére, a biztonság megteremtésére, a társadalmi igazságtalanságok megszüntetéseA demokraták új szövetségét nem csak a választási matematika kényszere hozza létre le, s nem utolsó sorban az Orbán-rezsim jogsértéseinek felszámolására. A közös program megvalósítására pedig a mindannyiunk által támogatott hiteles jelöltjeink összefogása a garancia! A demokraták szövetségének megkötésekor ezekre a tartalmi kérdésekre nagyobb figyelmet kell fordítani, mint a jelölti pozíciók elosztására. A sikeres kormányzáshoz azonban még ennél is több kell. A választási szövetséghez politikusi alkuk is elegendőek, ám a sikeres kormányzás sorozatos politikai kompromisszumokat, kegyetlen önkorlátozást és önfegyelmet követel. Az Orbán-rezsim bukása után a Demokratikus Egységkormány mögött álló pártok és képviselők nemigen tekinthetik majd parlamenti és kormányzati pozíciójukat az önmegvalósítás terepének. E demokratikus pártok, és természetesen tagságuk, szimpatizánsaik és választóik, szembesülni fognak azzal, hogy szándékaik és programjaik nem teljesen az eredeti elképzeléseik szerint valósulnak meg. A realitások arra kényszeríthetik a demokrata képviselőket, hogy a közös siker érdekében esetenként ízlésükkel, meggyőződésükkel, értékrendjükkel nem teljesen egybevágó törvényeket is megszavazzanak. Az esetleges különvélemények öncélú megjelenítése ugyanis a jövendő Demokratikus Egységkormány kudarcához, végső soron bukásához is vezethet. Ezt a kockázatot pedig már a széles körű választási szövetség szervezésekor, a közös program kialakításakor, a megállapodás megkötésekor ki kell szűrni. A jelenlegi helyzetben ugyanakkor egy demokratikus párt és egy demokratikus politikus számára egy ilyen kényszerű kompromisszum nem jelenthet vállalhatatlan önfeladást. A széles választási szövetség gondolatának támogatásakor éppen azért kell ezt megfogalmazzuk, hogy az egyébként természetes politikusi ambíciók most ne gátolják a megegyezést a szövetségkötés alapvető tartalmi elemeiről és közös programjáról. Történelmi küldetést teljesít, aki most politikusként, politizáló állampolgárként, demokrataként, elkötelezett hazafiként részt vállal a legszélesebb választási szövetség létrehozásában és a IV. Magyar Köztársaság megteremtésében. Előre, demokraták! LÁZÁR ANDRÁS mérnök-közgazdász Csak parasztvakítás volt FÁBRY BÉLA pedagógus Már megint. Megint hülyének néznek. Megint úgy tesznek, mintha tényleges párbeszéd lenne. Megint átverik a pedagógustársadalmat, a szülőket, mindenkit, aki az oktatás jövője alakításában, alakulásában érintett. Mindenkit. A kormány a téli tanítási szünetben, a karácsonyt és az újévet is beszámítva mindössze tíz napot adott arra, hogy a „köznevelés-fejlesztési stratégiát” a pedagógusok, civil szervezeteik véleményezzék. Ezzel rejtett tantervi üzenetként azt mondták: nem érdekel a véleményetek. Az is árulkodó, hogy a papírt négy nappal a kormányzati egyeztetés határideje után küldték ki. Akkor már minek? Mit lehet figyelembe venni a pedagógusok véleményéből azt követően, hogy a minisztériumok, országos hatáskörű szervek már véleményezték a dokumentumot? Még az sem nyugtat meg, hogy e szerveknek is csak rövid tíz napjuk volt a több mint százoldalas szakmai anyag véleményezésére. De nem azzal van a legnagyobb baj, hogy az oktatási kormányzat nem kíváncsi senki véleményére. 2013 decemberére a magyar köznevelés „új” rendszerének minden lényeges eleme kialakult. Az Orbán-kormány államosította az iskolákat, államosította a pedagógusokat, államosította a tanítás-tanulás teljes rendszerét a követelményrendszertől az ellenőrzésen át, a tankönyvkiadásig, és tovább. Ehhez képest a 2011. évi köznevelési törvény után, a Nemzeti Alaptanterv és a kerettantervek kiadása után, az iskolafenntartó gólem, a KLIK létrehozása után, a pedagógus-életpályamodell bevezetése után „stratégiát” összerakni azt jelenti, hogy hogyan lehet megszilárdítani, minden apró elemében tovább csiszolni a harmincas évek világát idéző keresztény-nemzeti kurzus oktatási rendszerét. És valóban, erről szól a stratégia. Szerepel benne ugyan néhány szép bekezdés az európai oktatásfejlesztési elképzelésekből, utalás a korábbi oktatásfejlesztési gyakorlatra, de ezek a fügefalevél szerepét töltik be. Itt van előttünk pőrén a prefasiszta társdalom restaurálásának, az orbáni hatalom megszilárdításának egyik eszköze, az, amelyik biztosítja, hogy a kövéri idea – a biológiai alapú társadalmi „megújulás” a Fidesz-Alaptörvénybe vésett értékrendnek megfelelően, a köznevelés eredményeként egyben az orbáni értékvilág követését is jelentse – valósággá váljon. Ez szemérmetlenül a stratégia fő közpolitikai céljaként a dokumentumban benne is van: „A köznevelés kulcsszerepet játszik abban, hogy a megújuló Magyarország leendő felnőtt állampolgárai minél magasabb arányban vallják magukénak azokat az alapértékeket, amelyeket Alaptörvényünk kimond.” Kész a rendszer, jól-rosszul – inkább rosszul – működik minden elemében, jöhet a stratégia, a társadalmi vita. Írhatnak a szakemberek bármit, mondhatnak a pedagógus civil szakmai szervezetek bármit, azt nem mondhatják, a kormány nem ad a szakma szavára, a pedagógusok véleményére. Van valakinek problémája? Nincs. A népképviseleti választás lehetőségét várjuk. Akkor mondunk véleményt. A köznevelés-fejlesztési stratégiáról is. FEJTŐ FERENC 1909–2008 Főszerkesztő:NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), S DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ�Belföldi rovatvezető:SIMON ZOLTÁN, helyettes: TÖRŐ ANDRÁS, szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, FÜSI PIROSKA, MARKOTAY CSABA, TEVAN IMRE �Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES� Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER�Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS �Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN� Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA,ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ�Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA,ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. � Ügyvezető igazgató:LÁPOSI ELZA�Technikai igazgató: TÓTH JENŐ�Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA � Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ�Marketing: SIMON ZSUZSA�Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127.� Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020�Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu � Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 �Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu� Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800� Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130, 118, telefax: 477-9025.� Előfizetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda�Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató� www.ringier.hu, kiado@ringier.hu� ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 � A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti VÉLEMÉNYE 2014. JANUÁR 9., CSÜTÖRTÖK Lépések SEBES GYÖRGY sebesgy@nepszava.hu Kár, hogy csak most állapodtak meg. Meglehet, az a néhány elvesztegetett hónap még nagyon fog hiányozni. De jó, hogy végre megállapodtak. Az ellenzéknek csak együtt lehet reménye arra, hogy leváltsa a kétharmadot. És mindazt, amit ez a fogalom jelent. A szocialisták és Bajnaiék megmutatták, hogy így is lehet. Alig 48 órával azután, hogy elhangzott az Együtt–PM szövetség vezetőjének kezdeményezése, már meg is született az új egyezség. Ez nem történhetett volna meg anélkül, hogy mindkét oldalon belássák: így – és csakis így – lehet még esélyük. Nem pusztán azért, mert a közös listát mind többen szorgalmazták – a jelenlegi – ellenzéki politikusok is. Hanem főképp amiatt, mert választóik – az elkötelezettek, meg a reménybeliek is – erre ösztönözték őket. Győzött a realitás. A józan ész. A belátó kompromisszumkészség. De még egyáltalán nem győzött a demokratikus ellenzék. A tegnapi megállapodással még csak azt a lehetőséget teremtették meg, hogy reményük legyen a választási győzelemre. És addig hosszú út vezet. Akkor is, ha az idő nagyon rövid. Az első lépést megtették. Az újabb buktatók felé is. Mert a politikai éleslátásra, az okosságra továbbra is szükségük lesz. De legelsősorban arra, hogy mostantól csak előre nézzenek. A múltat le kell zárni, a folytatódó tárgyalásokon csak a jövő érdekeit szabad nézniük. Nem véletlen, hogy a Fideszben változatlanul a bukott baloldallal, a Mesterházy–Bajnai–Gyurcsány tengellyel operálnak, meg azzal, hogy ezek – így együtt – tönkretették az országot. Mondják azok, akik megszüntették a köztársaságot, felszámolták a független intézményeket, csak álcának tekintik a demokráciát, és megteremtették a négymillió szegény országot. Ha a közös listát állítók most hagyják, hogy a kormány és pártja határozza meg a kampány hangját és hangulatát, akkor hiába az összefogás. A jelenlegi hatalomból kiábrándult, de egyelőre – finoman szólva – bizonytalan embereknek azt kell megmutatni, miképpen akarnak újabb rendszerváltást csinálni. Mert a négy orbáni év után ez lenne a dolguk. És ezt csak közösen, vállvetve tudják megtenni. Ehhez mindenkinek engedni kell. Amivel azt bizonyíthatják, hogy komolyan gondolják az együttműködést. Hosszú távra, nem pozíciókért, hanem az országért. PAI GÁBOR RAJZA Régen volt, igaz se volt MOLNÁR RICHÁRD molnarr@nepszava.hu Őszöd a mi Kennedy-gyilkosságunk és 51-es körzetünk egyszerre. Mindenki tudja, hogy ki volt a gyilkos és milyen színű ufók repkednek Nevada felett, de füstölgő puskát senki se látott még E.T. kezében. Ezért is lett volna ajánlatos, hogy Pintér Sándor ne 24 órával azután jelentse be a Gyurcsány-beszédre vonatkozó titkosszolgálati jelentés nyilvánosságra hozatalának igényét, hogy kiderült: Gyurcsány is helyett kaphat a közös ellenzéki listán. Nyilván tökéletesen véletlen, hogy a belügyminiszter három és fél évvel a kinevezése után, a parlamenti választások előtt valószínűsíthetően három hónappal, éppen egy ködös januári hajnalon ébredt rá arra, hogy „eljött az ideje” a kitálalásnak. Aztán amikor a reggeli kávétól kitisztult a feje, hirtelen eszébe jutott, hogy „teljes egészében nem tudják feloldani a titkosítást, nyilvánosságra hozni a dokumentumokat, mert az érintetteknek személyiségi jogaik vannak”. Vagyis pusztán azt nem fogjuk megtudni, hogy ki hallgatta le a balatonőszödi frakcióülést, ki juttatta el a hangfelvételt a sajtónak, és ha volt, akkor ki volt a megbízó, a beszervező és a tégla. Tehát az őszödi szivárogtató akár lehetett egy Szíriuszra emigrált, klónozott Jedi-lovag is. Mert mi más lehetne – Pintér szavai szerint – olyan államtitoknak minősülő információ, amely „veszélyeztetné bárkinek az életét, tevékenységét”, ha nem az, hogy idegen lények jöttek világunkra Széles Gábor antigravitációs erőművének terveiért, de előtte lebuktatták Gyurcsány Ferencet? Őszöd kapcsán mindig is az volt és az lesz a két kulcskérdés, hogy ki és miért. Ahhoz, hogy a miértet megtudjuk, meg kell kérdeznünk a vélt vagy valós „tettest”. A többi körülmény – például, hogy ki kinek telefonált a beszéd alatt, vagy ki távozott először az ülésről – nyilvánosságra hozatala csak két dologra lesz jó. Egyrészt rátereli a gyanút egyes baloldali politikusokra, akik majd az újabb választási összefogás építése közben rendesen összebalhéznak egymással. Másrészt a szavazás napjáig néhányszor megint őszödözhet, hazugozhat, szemkilövetőzhet, bukott baloldalozhat egy öblöset a Fidesz.