Népszava, 2015. január (142. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-21 / 17. szám

Eddig ismeretlen részletek a 30 évvel ezelőtti műkincslopásról­­ De amiről ma sem tudni: a titkosszolgálatok szerepe és a megrendelő kiléte Az évszázad rablása 1983. november 5-én, éjjel a betörők Raffaello Esterházy Madonnájával, az Ifjú képmásával, Tiepolo Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben és Mária hat szenttel című festményeivel távoztak, ezenkívül magukkal vitték Tintoretto Női és Férfi mellképét és egy ismeretlen festő Giorgione-képmását a Szépművészeti Múzeumból. Az elkövetők a tatarozás miatt felépített állványza­ton, az ablaküveget kivágva jutottak az épületbe. A riasztóberendezés nem működött. Az ellopott műkincseket - amelyeknek értéke akkor 1 milliárd 436 millió forint volt, ma körülbelül 240 millió euró - megtalálták, a tetteseket a rendőrség elfogta. A múzeumban fegyelmi eljárásokat indítottak, az igazgató­nőt nyugdíjazták. Az akció kitervelője, Ivano Scianti 30 év után interjút adott a Gazzeta di Reggio olasz lapnak a történtek eddig ismeretlen részleteiről. H­armincegy évvel ezelőtt az olasz festészet hét reme­két rabolták el a buda­pesti Szépművészeti Múzeum­ból egyetlen éjszaka alatt. A tol­vajok negyed óra leforgása alatt leszedték és jutazsákokba rak­ták Raffaello, Tintoretto, Tiepo­lo festményeit, és egy ismeret­len festő Giorgione­ képmását, és eltűntek. Az akciót egy Reg­gio Emilia-i banda hajtotta vég­re, amelynek vezetője Ivano Sci­anti volt. Az olasz csendőrség és a magyar rendőrség briliáns munkája nyomán két hónap alatt megkerültek a kincsek, de a történet hátterével kapcsolat­ban maradt néhány nyitott kéz­„Nekem azonban nem megy ki a fejemből, hogy egy olyan ember adott ki, aki tudta, hogy már tíz évvel korábban végre akartam hajtani ugyanezt az akciót Magyarországon" dés - írja a Gazzeta di Reggio. Ivano Scianti, akit annak ide­jén a művészet Arséne Lupin­­jének neveztek, úgy döntött, megtöri a csendet, és óvatos­ságból ügyvédje jelenlétében el­mondott egyet s mást a rablás­ról, amelyet az 1983. november 6-ára virradó éjszakán követett el a bandája. Az elmondottak­ban pontosította az eseménye­ket, de két fontos részletről nem beszélt: a titkosszolgálatok sze­repéről és főként arról, hogy ki rendelte meg a képeket. „Soha nem fogom elárulni ezt a nevet, pedig minden mó­don próbáltak megtörni, hat hónapra még sötétzárkába is csuktak a római Rebibbia bör­tönben, ahol meg lehetett őrül­ni, azt sem tudtam, hogy nap­pal van-e vagy éjszaka. Egy dolgot azonban megmondok: ezeknek a képeknek New York­ba kellett volna jutniuk, és ne­kem Svájcban kellett volna megkapnom a pénzt több rész­letben, 2-3 millió dollárt. De az akció rosszul sikerült, és én nem akartam ezt a pénzt, so­hasem voltam zsaroló.” 1983 őszén vagyunk. Soian­­tit megkeresték egy lehetetlen­nek minősített feladat elvégzé­sére, a budapesti Szépművésze­ti Múzeumban őrzött mester­művek elrablására. „Ismertem ezt az embert, már adtam el neki lopott képeket, művészet­kedvelő, kompetens személy volt, nem hitte, hogy nem sike­rül végrehajtanunk a tervet. Előleget adott, és ezzel a pénz­zel elkezdtem a rablás megszer­vezését. Tudtam, hogy sokat kockáztatunk, mert ott Keleten tíz disznó ellopásáért lőttek agyon embereket.” Soianti az akcióba bevonta bizalmas barátját, cinkosát, Graziano lorit, és a két cimbo­ra egy hónapra Budapestre köl­tözött. Kibéreltek egy lakást, és figyelték, hogy mi történik a Hősök terén. „Igyekeztünk, hogy ne szúr­junk szemet, úgy öltözköd­tünk, mint a magyarok, és többször meglátogattuk a mú­zeum olasz szekcióját. A biz­tonsági szolgálat? Ezek a kom­munista őrök túl magabizto­sak voltak. Jól megjegyeztük, hogyan folynak az éjjeli őrjá­ratok, mikor gyújtják és oltják a lámpákat a múzeumban. Amikor eloltották, tudtuk, hogy egy óra hosszat zavarta­lanul dolgozhatunk.” A tolvajok más előnyöket is kihasználtak: a gazdasági meg­szorítások miatt a tér gyéren volt kivilágítva, a fénynyalábos riasztórendszer kezdetleges volt és könnyen kikerülhető, a mú­zeum hátsó része fel volt állvá­nyozva egy folyamatban lévő restauráció miatt, itt akartak felmászni. Közben az éjszakai Budapesten rátaláltak a 16 éves Jónás Katalinra, aki jól beszélt olaszul, és hamar szerelmes lett Jóriba. Kérésükre a lány talált segítséget számukra Kovács Gusztáv és Raffai József szemé­lyében. „Az akció éjjelén ők vár­tak bennünket Trabantjaikkal. Jutalomként adtunk nekik egy Raffaello-képet.” A banda többi tagját Scianti Olaszországban toborozta. „Az akció előtt egy héttel megérke­zett Reggióból Giacomo Morini, akit azért választottam, mert nem volt priusza, gyanú felett állt, és nagy szüksége volt pénzre. Senki sem sejthette, hogy a piros Fiat Ritmójában ő viszi ki a képeket a rendeltetési helyükre. Három-négy nappal korábban csatlakozott hozzánk két kalább­al, akik soha nem árultak el.” Scianti itt Giordano Incertire és Carmine Palesére utalt. A rablás éjszakája, amikor a fény kialudt, három feketébe öl­tözött, kesztyűs alak mászott fel az állványzaton: Scianti, lóri és Incerti. A többiek kint vára­koztak. „Felértünk egy terasz­ra, benyomtuk az ablakot, és beléptünk a múzeumba. Tud­tuk, hogyan kerüljük el a riasz­tót. Az olasz szekcióban gyor­san leakasztottuk a képeket. Amennyire tudtuk, leszedtük róluk a kereteket, és a képeket jutazsákokba raktuk. Direkt otthagytunk egy csavarhúzót, egy Usag márkájút, amelyről azt hittük, hogy amerikai, hogy az amerikaiakra tereljük a gya­nút, és egy kis bonyodalmat okozzunk a Szovjetunió és az USA között. A cél a megtévesz­tés volt, de hibát követtünk el.” Soianti számára ez az akció gyerekjáték volt, és miután az állványzaton keresztül lejöttek, a két várakozó Trabanttal el­­szeleltek. A banda azonnal szétvált. Scianti és lóri vonat­tal először Ausztriába utazott, majd Romániába, ahol csatla­kozott hozzájuk a magyar lány. Itt azonban rosszat sejtettek, és újra szétváltak. lóri Fran­ciaországba ment, a lány vis­­­sza Magyarországra. Soianti visszament Olaszországba kalábriai barátai segítségével, Incerti és Palese már kint vol­tak. Ami a képeket illeti, egy Raffaello a két magyar cinkos­nál volt, a többi Morini kocsijá­ban lépte át Letenyénél a ha­tárt, és Jugoszlávián keresztül Görögországba került. A nyo­mozók mindezt akkor még nem tudták. Hihetetlen nyomás alatt dolgoztak, mert a hír bejárta a világot, és Kelet-Európa számá­ra ez nagy pofon volt. Az olasz szál azonban már az első nyo­mokban felmerült. A múzeum­ban hagyott csavarhúzóról ki­derült, hogy milánói cég gyár­totta, és Budapest közelében megtalálták az ellopott képek kereteinek darabjait egy Maste­­ria Adriatica jelzésű jutazsák­ban. Egy velencei cégé volt. Ek­kor csatlakoztak a nyomozás­hoz a művészeti örökségre spe­cializálódott olasz carabinie­­rik. Az igazi fordulat egy hónap­pal a rablás után, december 6- án következett, amikor elfogták Jónás Katalint, aki a rablás napján szökött el otthonról. A lány vallomást tett, megnevez­te a két magyar cinkost, és azt is elmondta, hogy az elkövetők olaszok voltak. Párhuzamosan Olaszországban a carabinierik nyomoztak egy műkincsrablás ügyében, amelyben egy ember meghalt a Modena környéki Pavallo egyik villájában. Megfi­gyelés alá vettek egy reggiói bárt, és itt lehallgatták Morini telefonjait, aki pénzt követelt bizonyos képekért, és azzal fe­nyegetőzött, hogy visszajuttat­ja azokat, ha nem fizetnek ne­ki. Kiderült, hogy a keresett ké­pekről van szó. A fenyegetések hatására - hogy átadják a „kom­munista” rendőrségnek -, Mo­rini bevallotta, hogy Fiatja Gö­rögországban, Iteában, a Korin­­toszi-öbölben van. Az autót ja­vításra egy szerelőhöz vitte, kö­zel az Efthimiosz Moszkokla­­idesz tulajdonában lévő olajfi­nomítóhoz, akinél Scianti a rablás előtt maga is megfordult. A görög mágnást letartóztatták, de soha nem vallotta be, hogy ő rendelte meg a képeket. 1984 januárjában megkerült mind a hét kép. A magyarok­nak adott Raffaellót egy Pest­­környéki faluban ásták el, a többit egy bőröndben Panaria Trypiti görög monostorának kertjében, a Korintoszi-öbölben találták meg. A bandát elítélték, a legkemé­nyebb büntetést Magyarorszá­gon kapták. „Nekem azonban nem megy ki a fejemből, hogy egy olyan ember adott ki, aki tudta, hogy már tíz évvel ko­rábban végre akartam hajtani ugyanezt az akciót Magyaror­szágon” - zárta mondandóját Scianti. NÉPSZAVA-IN­FORMÁCIÓ Ivano Scianti, a műkincslopás kitervelője fotó: rossi enrico

Next