Népszava, 2015. február (142. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-17 / 40. szám
Az Y generáció tagjai már kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a technika legújabb vívmányaival A „baby boomer”-ek alkonya Immár nem a „baby boomer"-ek - a II. világháború után születettek-jelentik a legnépesebb nemzedéket az Egyesült Államokban, hanem az úgynevezett Y generáció. A Pew Research Center demográfusai szerint az 1946 és 1964 között világra jöttek 74,9 millióan vannak (a 316 millió lélekszámú ország lakosságának mintegy negyede) az új uralkodó, vagyis az Y nemzedék, az 1980 és 1995 között születettek száma viszont már az idén eléri a 75,3 milliót. Mindez nemcsak népesedési statisztika, hanem mélységes társadalmi változást is jelent. A „baby boomerek” a háború utáni nagy remények szülöttei, akik felcseperedvén elutasították a szülők merev erkölcsi felfogását, új kultúrát teremtettek maguknak (mára a 60-as évek „ellenkultúrája” a 20. század egyik legfontosabb szellemi örökségévé vált), békére és nagyobb szabadságra vágytak, a hagyományos amerikai bezárkózással szemben kinyíltak a világra, toleránsabbak, kíváncsibbak lettek elődeiknél. Ez sokkal több volt, mint a szokásos „generációs” szakadék, mert a „baby boome 1920-1930 Veteránok 1946-1964 Baby boom 1965-1980 X generáció 1980-1995 Y generáció 1996-tól „ generációsok” a társadalmi konvenciók és meggyökeresedett értékek egész sorát vetették el, gyakran radikális módon, akár a nagy egyetemi diákmozgalmak (Berkeley, Columbia), akár a hippikommunák keretein belül. Önálló véleményük volt, helyet követeltek maguknak a közéletben, a politikai aktivizmus életformává vált. Ez szülte a vietnami háború ellen később világméretűvé nőtt tiltakozást, de nem érhetett volna el sikert e szellemi közeg nélkül az afroamerikai polgárjogi harc és a feminizmus sem. E nemzedék mondhatta magáénak a szexuális felszabadítás dicsőségét, és ők voltak a legbátrabb kísérleti alanyai a marihuánával, LSD- vel való „tudattágításoknak”, amelyek szorosan összefonódtak a képzőművészet, a film, az irodalom és mindenekelőtt a zene új irányzataival. Ők gyűltek össze a nagy „szeretetnyarakon”, Montereyben, Woodstockban és a többi felejthetetlen, nagy rockfesztiválon, amelyeknek hagyományai máig élnek. A „virággyerekek”, akiknek szentföldje San Francisco volt, persze naivak voltak a maguk „szeretetkultuszával”, de legalább megpróbálták... A háború- és atomellenességükből születtek meg viszont a napjainkban egyre fontosabb szerepet játszó „zöld” mozgalmak. Az Egyesült Államokban az 1945 utáni demográfiai robbanást amerikai társadalomkutatók azzal magyarázzák, hogy a háborút követő gazdasági fellendülés következtében volt munka bőven, mivel az egymillió háborús halotton és súlyos sebesültön túl a 20-as évek születési rátája is alacsony volt, így az új, fiatal nemzedék jobb perspektívákkal indult az életnek, korábban házasodtak, és több gyermekük született. Ráadásul 1945 őszén az amerikai kongresszus elfogadott egy törvényt, amely kamatmentes vagy alacsony kamatú kölcsönöket folyósított a háborúból visszatérteknek felsőbb tanulmányaikhoz, vállalkozásaikhoz. Ha a „baby boomerek” szerencsés csillagzat alatt születtek, akkor az őket követő „X generáció” (1965-1980) annál kevésbé. Őket a szociológusok „határozatlan, elidegenedett” nemzedéknek tekintik, akik túl későn születtek ahhoz, hogy a lázadó időkben tevékenyen részt vegyenek, viszont túl korán ahhoz, hogy ők legyenek a digitális forradalom motorjai. Ez a szerep, miután gyakorlatilag beleszülettek, az Y nemzedéknek (1980-1995) jutott, amely immár lassan nemcsak számszerűen, hanem ténylegesen is átveszi a hatalmat az USA-ban, és miközben a „baby boomer”-ek kezdenek kihalni, az új korosztály sorait a bevándorlók is erősítik. Az amerikai népszámlálási hivatal előrejelzése szerint e nemzedék 2036- ra éri el csúcspontját 81,1 milliós lélekszámmal. Jellemzőik, hogy mivel a számítógépekkel együtt nőttek fel, szinte mind a „technológia őrültjei”. A modern technikák és a számítógép nélkül el sem tudják az életüket képzelni. Ezzel együtt azonban igen gyakorlatiasak, és már kisiskolás korukban tudnak számítógépezni és mobiltelefont használni. Gyermekként megkapták a legmodernebb játékokat, kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a technika legújabb vívmányaival, magabiztosan kezelik azokat, sőt mindennapi szükségletnek érzik. Szüleik önállóságra és szabad véleménynyilvánításra nevelték őket, ezért munkahelyeiken nagy önbizalommal és szabadon élik az életüket és mondják el a véleményüket, oldják meg a feladatokat. Társadalmi beilleszkedésük elemzése alapján alakították ki a „Pán Péter-szindróma” fogalmat, mely arra utal, hogy egy részük aktív munkavállalóként késleltetetten jelenik meg a munkapiacon. 25-30 éves felnőttek még a szülői otthonban élnek, igénybe veszik a szülői ház komfortját (főznek, mosnak rájuk, nincs rezsiterhük, zsebpénzt kapnak stb.). A jelenség gyakran további tanulás, egy újabb diploma megszerzésének társadalmilag is preferált formájában nyilvánul meg. Az Y generáció már egy fogyasztói társadalomba született bele, szüleik vagy baby boomerek, vagy az idősebb X generáció tagjai, akik nehezen, kemény munka árán küzdötték fel magukat oda, ahol tartanak. A fiatalok azt látják, hogy mindezért nagy árat fizettek a szüleik, tönkrementek egészségileg, kiszolgáltatottá váltak a munkaerőpiacon. Ők már nem hajlandóak erre, nem akarnak „robotolni”, magától értetődik számukra, hogy karriert érnek el, jól keresnek. Hiába könnyíti meg a technika az életüket, az Y nemzedék olyan világban vált felnőtté, ahol örökké sietnie, önmagát megvalósítania kell, karriert kell építenie. Azokat gyakran írják le hidegeknek, önzőknek, akik belemerülnek a virtuális világba, és nem törődnek az őket körülvevő társadalommal. Persze ez is csak egy általánosítás, hiszen éppen ők hozták létre az „Occupy Wall Street” mozgalmat.Az Elfoglaló mozgalom - Occupy movement - egy nemzetközi tiltakozási forma, amely elsősorban a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek ellen tiltakozó civilek csoportja. Az első eset ilyen a New York-i Occupy Wall Street, „Foglald el a Wall Streetet” volt.) Ez szorosan összefügg azzal, hogy őket sújtotta legjobban a 2008-ban kirobbant gazdasági válság, de ott vannak a globális felmelegedés elleni harc élvonalában, s kivették részüket a tavaly nyári fergusoni, rendőri önkény által kiváltott faji zavargásokból is. GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Nemzedékek születési évek szerint A „baby boomerek" megteremtették a 60-as évek ellenkultúráját fotók europress/getty images/hulton archive A mi nagy generációnk A magyar „baby boomerek”, az 1947 és 1966 között születettek a KSH 2011-es népszámlálás utáni adatai szerint 1 269 877- en voltak. Ezen belül a legnépesebb csoport az akkor 55-59 éveseké (vagyis az 1952 és 1956 között születetteké), ők 336 059-en voltak. Ez volt ugyanis az erőltetett népesedési politika, az úgynevezett „Ratkókorszak” (1950-1956) csúcspontja, amikor a szülési kedvet abortusztilalommal és gyermektelenségi adóval „ösztönözték”. Jellemző volt, hogy a 60-as évek elején, amikor a Ratkó-gyerekek iskoláskorba kerültek, felváltva jártak délelőtt vagy délután, mert annyian voltak, hogy nem fértek el egyszerre az iskolákban. Az ő szülőképes korba érésük jelentette az utolsó demográfiai csúcsot Magyarországon a 70-es évek közepén, amelyhez az 1967-ben bevezetett gyermekgondozási segély (gyes) is hozzájárult. A magyar „nagy generáció” első hulláma gyerekként kapta telibe 1956-ot, majd ők is a 60-as években tetőztek mint „ifjúsági probléma”. Nekik nem volt lehetőségük olyan „forradalmat” csinálni, mint amerikai kortársaiknak, de azért nekik is megvolt a maguk „ellenkulturális” lázadása, a „beat”, majd a rockzenével, amely különböző „ellenállási” szinteket ért el a „bevett” Illés-Omega-Metró triótól kezdve a Kexen, a Syriuson, Cseh Tamáson át a Beatricéig, Hobóig és az URH-ig. Az ő mondanivalójuk el is jutott többé-kevésbé széles közönséghez, szemben a szintén nemzedéktárs, csaknem két évtizeden át szűk körű politikai ellenzékével. Haraszti Miklós, Demszky Gábor, Kis János, ifj. Rajk László és a Beszélő-kör többi tagja az illegálisan terjesztett „szamizdat” kiadványokkal teremtették meg a „második nyilvánosságot” a hatalom olyan tabutémáiról, mint 56, az egypártrendszer, a szovjet megszállás, vagy éppen a szólásszabadság. Aztán a rendszerváltás több szempontból is polarizálta ezt a nemzedéket. Voltak sokan, akik nem tudtak „felgyorsulni” az eseményekkel, mások viszont tudtak „jókor lenni jó helyen”, és érvényesülni a politikában, a gazdaságban, néha mindkettőben. Voltak sokan, akiknek a lábuk alól kicsúszott a talaj, mert a régi ideálok elvesztek, az újakban pedig hamarosan csalódniuk kellett, mások viszont alkalmazkodtak, akár többszöri „megvilágosodással”. A „nagy generáció” nosztalgiája, amely már a 80-as években elkezdődött, mindmáig tart, miközben társadalomtudósok és közgazdászok mint egy rémképet, tárják elénk a korosztály folyamatban lévő nyugdíjba vonulását. A Ratkó-gyerekek szülővé válása jelentette az utolsó demográfiai csúcsot FOTÓK: EUROPRESS/GETTY IMAGES/HULTON ARCHIVE Legendák, akik már nincsenek velünk A „baby boomerek" azon is észrevehetik az idő múlását, hogy egyre többen halnak meg a legendás idők nagy rocksztárjai közül. Tavaly néhány hónapon belül búcsúztunk el Woodstock két hősétől, Johnny Wintertől és Joe Cockertől, októberben meghalt a Cream alapítója, Jack Bruce, egy évvel korábban egy másik híres „woodstocki", Alvin Lee és a The Doors orgonistája, Ray Manzarek távozott el. Ez utóbbit kivéve mind „kortársak" voltak. De két éven belül ment el két olyan rendező, akik a generáció kikezdhetetlen kultuszfilmjeit készítették: Dennis Hopper, az Easy Rider alkotója és Mike Nichols, akinek a Diploma előttöt és a 22-es csapdáját köszönhetjük. Egy nemzedék három elnöke A baby boom nemzedék eddig három elnököt adott Amerikának: Bill Clintont (1946-), George W. Busht (1946-) és Barack Obamát (1961 -). És ki tudja, nem fut-e be 2016-ban az ugyancsak 1946-os Hillary Clinton... A mozi nagy hatású újítói is közéjük tartoznak, mint Oliver Stone, David Lynch és Steven Spielberg (egyaránt 46-osok). Ne feledkezzünk el arról, hogy az informatikai forradalom két nagy alakja, Bill Gates és Steve Jobs is nemzedéktárs (1955), ami bizonyos értelemben természetes, hiszen éppen az ő tizenéveikre esett a médiaglobalizáció robbanása.