Népszava, 2015. február (142. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-17 / 40. szám

Az Y generáció tagjai már kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a technika legújabb vívmányaival A „baby boomer”-ek alkonya Immár nem a „baby boomer"-ek - a II. világháború után születettek-jelentik a legnépesebb nemze­déket az Egyesült Államokban, hanem az úgyneve­zett Y generáció. A Pew Research Center demográ­fusai szerint az 1946 és 1964 között világra jöttek 74,9 millióan vannak (a 316 millió lélekszámú or­szág lakosságának mintegy negyede) az új uralko­dó, vagyis az Y nemzedék, az 1980 és 1995 között születettek száma viszont már az idén eléri a 75,3 milliót. Mindez nemcsak népesedési statisztika, hanem mélységes társadalmi változást is jelent. A „baby boomerek” a hábo­rú utáni nagy remények szülöttei, akik felcsepered­vén elutasították a szülők me­rev erkölcsi felfogását, új kultú­rát teremtettek maguknak (má­ra a 60-as évek „ellenkultúrája” a 20. század egyik legfontosabb szellemi örökségévé vált), béké­re és nagyobb szabadságra vágytak, a hagyományos ame­rikai bezárkózással szemben kinyíltak a világra, toleránsab­­bak, kíváncsibbak lettek elő­deiknél. Ez sokkal több volt, mint a szokásos „generációs” szakadék, mert a „baby boome­ 1920-1930 Veteránok 1946-1964 Baby boom 1965-1980 X generáció 1980-1995 Y generáció 1996-tól „ generáció­sok” a társadalmi konvenciók és meggyökeresedett értékek egész sorát vetették el, gyakran radikális módon, akár a nagy egyetemi diákmozgalmak (Berkeley, Columbia), akár a hippikommunák keretein belül. Önálló véleményük volt, helyet követeltek maguknak a közélet­ben, a politikai aktivizmus élet­formává vált. Ez szülte a vietna­mi háború ellen később világ­méretűvé nőtt tiltakozást, de nem érhetett volna el sikert e szellemi közeg nélkül az afro­amerikai polgárjogi harc és a feminizmus sem. E nemzedék mondhatta magáénak a szexuá­lis felszabadítás dicsőségét, és ők voltak a legbátrabb kísérleti alanyai a marihuánával, LSD- vel való „tudattágításoknak”, amelyek szorosan összefonód­tak a képzőművészet, a film, az irodalom és mindenekelőtt a ze­ne új irányzataival. Ők gyűltek össze a nagy „szeretetnyara­­kon”, Montereyben, Woodstock­­ban és a többi felejthetetlen, nagy rockfesztiválon, amelyek­nek hagyományai máig élnek. A „virággyerekek”, akiknek szent­földje San Francisco volt, per­sze naivak voltak a maguk „sze­­retetkultuszával”, de legalább megpróbálták... A háború- és atomellenességükből születtek meg viszont a napjainkban egy­re fontosabb szerepet játszó „zöld” mozgalmak. Az Egyesült Államokban az 1945 utáni demográfiai robba­nást amerikai társadalomkuta­tók azzal magyarázzák, hogy a háborút követő gazdasági fel­lendülés következtében volt munka bőven, mivel az egymil­lió háborús halotton és súlyos sebesültön túl a 20-as évek születési rátája is alacsony volt, így az új, fiatal nemzedék jobb perspektívákkal indult az élet­nek, korábban házasodtak, és több gyermekük született. Rá­adásul 1945 őszén az amerikai kongresszus elfogadott egy tör­vényt, amely kamatmentes vagy alacsony kamatú kölcsönöket folyósított a háborúból vissza­térteknek felsőbb tanulmá­nyaikhoz, vállalkozásaikhoz. Ha a „baby boomerek” sze­rencsés csillagzat alatt szület­tek, akkor az őket követő „X ge­neráció” (1965-1980) annál ke­vésbé. Őket a szociológusok „határozatlan, elidegenedett” nemzedéknek tekintik, akik túl későn születtek ahhoz, hogy a lázadó időkben tevékenyen részt vegyenek, viszont túl ko­rán ahhoz, hogy ők legyenek a digitális forradalom motorjai. Ez a szerep, miután gyakorlati­lag beleszülettek, az Y nemze­déknek (1980-1995) jutott, amely immár lassan nemcsak számszerűen, hanem ténylege­sen is átveszi a hatalmat az USA-ban, és miközben a „baby boomer”-ek kezdenek kihalni, az új korosztály sorait a beván­dorlók is erősítik. Az amerikai népszámlálási hivatal előrejel­zése szerint e nemzedék 2036- ra éri el csúcspontját 81,1 mil­liós lélekszámmal. Jellemzőik, hogy mivel a szá­mítógépekkel együtt nőttek fel, szinte mind a „technológia őrült­jei”. A modern technikák és a számítógép nélkül el sem tud­ják az életüket képzelni. Ezzel együtt azonban igen gyakorla­tiasak, és már kisiskolás ko­rukban tudnak számítógépezni és mobiltelefont használni. Gyermekként megkapták a leg­modernebb játékokat, kisgyer­mekként megismerkedtek a tu­domány és a technika legújabb vívmányaival, magabiztosan kezelik azokat, sőt mindennapi szükségletnek érzik. Szüleik önállóságra és szabad véle­ménynyilvánításra nevelték őket, ezért munkahelyeiken nagy önbizalommal és szaba­don élik az életüket és mondják el a véleményüket, oldják meg a feladatokat. Társadalmi beilleszkedésük elemzése alapján alakították ki a „Pán Péter-szindróma” fogal­mat, mely arra utal, hogy egy részük aktív munkavállalóként késleltetetten jelenik meg a munkapiacon. 25-30 éves fel­nőttek még a szülői otthonban élnek, igénybe veszik a szülői ház komfortját (főznek, mosnak rájuk, nincs rezsiterhük, zseb­pénzt kapnak stb.). A jelenség gyakran további tanulás, egy újabb diploma megszerzésének társadalmilag is preferált for­májában nyilvánul meg. Az Y generáció már egy fogyasztói társadalomba született bele, szüleik vagy baby boomerek, vagy az idősebb X generáció tagjai, akik nehezen, kemény munka árán küzdötték fel ma­gukat oda, ahol tartanak. A fia­talok azt látják, hogy mindezért nagy árat fizettek a szüleik, tönkrementek egészségileg, ki­szolgáltatottá váltak a munka­erőpiacon. Ők már nem hajlan­dóak erre, nem akarnak „robo­tolni”, magától értetődik szá­mukra, hogy karriert érnek el, jól keresnek. Hiába könnyíti meg a technika az életüket, az Y nemzedék olyan világban vált felnőtté, ahol örökké sietnie, önmagát megvalósítania kell, karriert kell építenie. A­z­okat gyakran írják le hi­degeknek, önzőknek, akik be­lemerülnek a virtuális világba, és nem törődnek az őket körül­vevő társadalommal. Persze ez is csak egy általánosítás, hi­szen éppen ők hozták létre az „Occupy Wall Street” mozgal­mat.­­Az Elfoglaló mozgalom - Occupy movement - egy nem­zetközi tiltakozási forma, amely elsősorban a gazdasági és tár­sadalmi egyenlőtlenségek ellen tiltakozó civilek csoportja. Az első eset ilyen a New York-i Occupy Wall Street, „Foglald el a Wall Streetet” volt.) Ez szoro­san összefügg azzal, hogy őket sújtotta legjobban a 2008-ban kirobbant gazdasági válság, de ott vannak a globális felmelege­dés elleni harc élvonalában, s kivették részüket a tavaly nyá­ri fergusoni, rendőri önkény ál­tal kiváltott faji zavargásokból is. GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Nemzedékek születési évek szerint A „baby boomerek" megteremtették a 60-as évek ellenkultúráját fotók europress/getty images/hulton arch­ive A mi nagy generációnk A magyar „baby boomerek”, az 1947 és 1966 között születettek a KSH 2011-es nép­­számlálás utáni adatai szerint 1 269 877- en voltak. Ezen belül a legnépesebb cso­port az akkor 55-59 éveseké (vagyis az 1952 és 1956 között születetteké), ők 336 059-en voltak. Ez volt ugyanis az erőltetett népesedési politika, az úgynevezett „Ratkó­­korszak” (1950-1956) csúcspontja, amikor a szülési kedvet abortusztilalommal és gyermektelenségi adóval „ösztönözték”. Jel­lemző volt, hogy a 60-as évek elején, ami­kor a Ratkó-gyerekek iskoláskorba kerül­tek, felváltva jártak délelőtt vagy délután, mert annyian voltak, hogy nem fértek el egyszerre az iskolákban. Az ő szülőképes korba érésük jelentette az utolsó demográ­fiai csúcsot Magyarországon a 70-es évek közepén, amelyhez az 1967-ben bevezetett gyermekgondozási segély (gyes) is hozzájá­rult. A magyar „nagy generáció” első hulláma gyerekként kapta telibe 1956-ot, majd ők is a 60-as években tetőztek mint „ifjúsági probléma”. Nekik nem volt lehetőségük olyan „forradalmat” csinálni, mint ameri­kai kortársaiknak, de azért nekik is meg­volt a maguk „ellenkulturális” lázadása, a „beat”, majd a rockzenével, amely külön­böző „ellenállási” szinteket ért el a „bevett” Illés-Omega-Metró triótól kezdve a Kexen, a Syriuson, Cseh Tamáson át a Beatricéig, Hobóig és az URH-ig. Az ő mondanivalójuk el is jutott többé-kevésbé széles közönség­hez, szemben a szintén nemzedéktárs, csaknem két évtizeden át szűk körű poli­tikai ellenzékével. Haraszti Miklós, Demsz­ky Gábor, Kis János, ifj. Rajk László és a Beszélő-kör többi tagja az illegálisan ter­jesztett „szamizdat” kiadványokkal terem­tették meg a „második nyilvánosságot” a hatalom olyan tabutémáiról, mint 56, az egypártrendszer, a szovjet megszállás, vagy éppen a szólásszabadság. Aztán a rendszerváltás több szempontból is polari­zálta ezt a nemzedéket. Voltak sokan, akik nem tudtak „felgyorsulni” az események­kel, mások viszont tudtak „jókor lenni jó helyen”, és érvényesülni a politikában, a gazdaságban, néha mindkettőben. Voltak sokan, akiknek a lábuk alól kicsúszott a talaj, mert a régi ideálok elvesztek, az újak­ban pedig hamarosan csalódniuk kellett, mások viszont alkalmazkodtak, akár több­szöri „megvilágosodással”. A „nagy generá­ció” nosztalgiája, amely már a 80-as évek­ben elkezdődött, mindmáig tart, miközben társadalomtudósok és közgazdászok mint egy rémképet, tárják elénk a korosztály fo­lyamatban lévő nyugdíjba vonulását. A Ratkó-gyerekek szülővé válása jelentette az utolsó demográfiai csúcsot FOTÓK: EUROPRESS/GETTY IMAGES/HULTON ARCHIVE Legendák, akik már nincsenek velünk A „baby boomerek" azon is észrevehetik az idő múlását, hogy egyre többen halnak meg a legendás idők nagy rocksztárjai közül. Tavaly néhány hónapon belül bú­csúztunk el Woodstock két hősétől, Joh­nny Wi­ntertől és Joe Cockertől, október­ben meghalt a Cream alapí­tója, Jack Bruce, egy évvel korábban egy másik híres „woodstocki", Alvin Lee és a The Doors orgonistája, Ray Manzarek távozott el. Ez utóbbit kivéve mind „kor­társak" voltak. De két éven belül ment el két olyan ren­dező, akik a generáció ki­kezdhetetlen kultuszfilmjeit készítették: Dennis Hopper, az Easy Rider alkotója és Mike Nichols, akinek a Dip­loma előttöt és a 22-es csapdáját köszönhetjük. Egy nemzedék három elnöke A baby boom nemzedék eddig három elnököt adott Ameriká­nak: Bill Clintont (1946-), George W. Busht (1946-) és Barack Oba­­mát (1961 -). És ki tudja, nem fut-e be 2016-ban az ugyancsak 1946-os Hillary Clinton... A mozi nagy hatású újítói is közéjük tartoznak, mint Oliver Stone, David Lynch és Steven Spielberg (egyaránt 46-osok). Ne feledkezzünk el arról, hogy az informati­kai forradalom két nagy alakja, Bill Gates és Steve Jobs is nemze­déktárs (1955), ami bizonyos értelemben természetes, hiszen ép­pen az ő tizenéveikre esett a médiaglobalizáció robbanása.

Next