Népszava, 2015. június (142. évfolyam, 126–151. sz.)
2015-06-16 / 139. szám
GVÉLEMÉNYwww.nepszava.hu velemeny@nepszava.hu 2015. JÚNIUS 16., KEDD A SZERKESZTŐTŐL Ügyvédmutyi SOMFAI PÉTER Ha rajtam múlna, azonnal elcsapnám a képviselőségből azokat az urakat, hölgyeket, akik „utólag lepődnek” meg azokon a marhaságokon, amikhez a voksukat adták. Tavaly a mezőgazdasági tárca parlamenti államtitkára(!) lepődött meg, amikor kiderült, hogy lelkesen megszavazott egy olyan törvényt, amit ha elolvasott volna, minimum tartózkodik. De nem olvasta el, bele sem nézett, „túl vastag volt a javaslat”. Emiatt aztán megannyi mezőgazdasági vállalkozó rendesen szívhat. Most a KDNP éles korú jogásza adta a tudtunkra, hogy ő bizony nem is hallott arról, hogy a parlament megszüntette az ügyvédi irodák pénzügyi beszámolóinak nyilvánosságát. Arról meg végképp sejtése sem volt, hogy ezt voltaképpen ő javasolta. (Ha már itt tartunk, tisztelettel megkérdezném az örökké bizottsági elnök ügyvédtől: nem is érdekli, milyen papírt nyomnak a kezébe, akik a „nevében” előterjesztenek?) Írjuk mindezt – némi jóindulattal – a korral járó feledékenység számlájára. De ha nem ő és nem is a minisztérium csempészte be az elfogadott törvénymódosítások közé ezt az újabb „nyilvánosságbarát” módosítást, akkor alighanem az ügyvédlobby azon tagjai tették, akiknek nem akaródzik ország-világ elé tárniuk azokat a milliárdos bevételeiket, amelyek forrása – az esetek túlnyomó többségében – állami megbízatásokból csordogál. Az átláthatatlanná tett, csalással tarkított trafik- és földpályázatok után most itt van az ügyvédmutyi. Hogy átmehetett a javaslat a bizottságon, ahhoz kellett némi szenilitás, ravaszkodás (Papcsák helyettest küldött maga helyett szavazni) és lezser nemtörődömség, ahogy a bizottság szocialista szakembere el sem ment az ülésre. Utólag neki is csak meglepődésre futotta. „EZ ITT AZ ÉN HAZÁM...” Ha még egyszer elkezdene beszélni! Alighanem az MTK vezetésének háza táján is akadnának néhányan, akik elgondolkodnának, mit tudhat róluk az öreg Béla bácsi. Mert mint mondta, egy kis vaj van mindenkinek a füle mögött. Ezt akár Deutsch Tamás, az MTK elnöke is tudja, akinek jelenlétében avatták fel Budapesten az 50 éve elhunyt komikus, örökös MTK-rajongó Salamon Béla emléktábláját FOTÓ: MTI/BALOGH ZOLTÁN Ha még egyszer kinyitná a száját... SZERINTEM... Kinek van szüksége egy önreklámra? Szerencsénk van nekünk, kárpátaljai magyaroknak, hogy lehetőségünk van nézni a magyar tévéadásokat. Ez egy nagyon fontos dolog, mert így is tudjuk, hogy mi történik az anyaországban, és ezenkívül láthatjuk a sok szórakoztató műsort. Így volt ez a minap is, amikor rákapcsoltunk a Fókusz című adásra. Szerintem a műsor szerkesztői nem értik, hogy itt Ukrajnában, pláne a beregi vidéken rengeteg magyar, ukrán, szlovák, ruszin, orosz ember él, akik szintén nézik az adást. Szóval még az elején a műsorvezető elmesélte a nézőknek, hogy kétségbeesés és kilátástalanság jellemzi Ukrajna magyarlakta településeit, gondolom, hogy egész Ukrajnában ez van. Elmondta, hogy az orosz–ukrán konfliktus továbbra sem csillapodik, jönnek a katonai behívók, szétesnek a családok. Következnek a több mint egy évvel ezelőtt felvett filmkockák a Dombász régióból, a harcokról, robbantásokról. Azt sem veszik figyelembe a szerkesztők, hogy a képek régiek, hogy esik a hó, most meg 30 fokos hőség van. Egyszóval a nézőnek az a benyomása, hogy ez az egész itt, a magyar határtól 1-2 kilométerre van, és nem 1200-1300 kilométerre Keleten. Ezek után a nézők látják a másik műsorvezetőt, aki szintén mesél a borzalmakról, de a kamera a nagyon szépen felöltözött óvodás gyerekeket mutatja, akiknek az egyik budapesti önkormányzat küldött egymillió forint adományt étkezésre. (Köszönet a segítségért!) A képeken, Mezőkaszonyban, béke van és nyugalom, a magyar határ 800 méterre van innen. Semmi köze a kezdetén bejátszott borzalmaknak, a gyerekeknek fogalmuk sincs „az oroszbarát szeparatistákról” meg a harcokról, amelyek „napi 5-6 millió dollárba kerülnek”. Igen, a helyzet Ukrajnában nagyon nehéz és tragikus, erről beszélni kell és képeket mutatni. De a valóságot! Nekünk, az itteni magyaroknak itt kell élni, és ezért minden szó, minden „történelmi felsorolás” nem tesz jó benyomást az itt élő más nemzetek között. Ezekben a nehéz időkben nagyon fontos a tolerancia, de nem a képmutatás. POPOVICS LÁSZLÓ, BEREGSZÁSZ-KASZONY Óriásplakátok Számtalan helyen lehet az utak mentén látni a kormány által közpénzekből finanszírozott óriásplakátokat. De miért van szükség egyáltalán ezekre a rasszistaízű plakátokra? Orbán nyilván el akarja terelni a figyelmet az egyre ijesztőbb hazai valóságról. Ilyenkor nagyon jól jön egy kis uszítás a külföldiek ellen. Orbán mindenkit, aki más, esetleg iszlám országból érkezik hozzánk, eleve terroristának tart? Ez felháborító! Netán egy karon ülő csecsemő is biztonsági veszélyt jelent? Itt is tetten érhető a Fidesz kettős beszéde: egyrészt melegen üdvözli az idelátogató arab üzletembereket, másrészt a legszívesebben azonnal megszabadulna valamennyi menekülttől. Nem értem a Fidesz ellenszenvét sem a gazdasági menekültekkel, sem az EU által hozott kvótarendszerrel szemben. A gazdasági menekültek legtöbbje napi 1-2 dollárból tengeti életét, az éhhalál elől menekülnek, és nem jószántukból vándorolnak egyik földrészről a másikra. Magyarország nem viselkedhet magányos szigetként a kontinens közepén, részt kell vennie a közös teherviselésben. Orbánnak tudomásul kell vennie, hogy a magyar lakosság józanabbik része nem ért egyet vele (lásd a rengeteg gúnyos megjegyzést, mémeket az interneten, a támadásokat a plakátok ellen). Miután támaszra nem talál, elkezd hát vagdalkozni a kabinet. Most már bűncselekmény az, ami tegnap még nem számított annak, mindöszsze szabálysértésnek: a plakátrongálás. Sokan segítik a fiatal plakátrongálókat, mindez azt mutatja, a lakosság kezd eszmélni kikerülni a Fidesz bűvköréből. Úgy legyen! SZÁSZ TIBOR Anyagcsökkentés? A Nemzeti Pedagóguskar napokban közzétett tanulmánya azt javasolja, hogy az általános iskolákban vizsgálják meg a tananyag csökkentésének lehetőségét. Szeretném megkérdezni tőlük, hogy ezt valóban komolyan gondolták-e? Amikor megkérdezik az utca emberét, hogy tudja-e, mire emlékezünk október 6-án, és az illető azt feleli: „nem tudom, nem vagyok idevalósi”, akkor mit akarnak még csökkenteni? Nulla szintről hova lehet még csökkenteni bármit is? Nem csökkenteni kell a tananyag mennyiségét, hanem észszerűbben elosztani. Általános iskolában például teljesen felesleges valószínűségszámítást és informatikát tanítani, főleg alsó tagozatban. Először tanuljanak meg a gyerekek írni, olvasni, számolni, aztán jussanak el oda, hogy meg is értik, amit olvasnak. A többit bőven ráér azoknak megtanítani, akiknek a munkájukhoz szükségük lesz rá. Informatika helyett pedig az internet és az „okos eszközök” biztonságos használatát kéne megtanítani. De ha már itt tartunk: a tananyag mennyisége helyett az interneten töltött idő menynyiségét kéne csökkenteni. Azt kell megértenie mindenkinek, hogy semmi fontosról nem fog lemaradni, ha öt óra helyett csak hármat tölt internetezéssel, és fél órával később értesül valamilyen eseményről. Sőt, akkor maradnak le emberek a fontos dolgokról, ha állandóan az interneten lógnak. De ha már mindenképpen internetezni akarnak, használják a tanuláshoz. Rengeteg hasznos, érdekes és pontos(!) információ is van a világhálón, ha az ember tudja, hol keresse. Ha pedig játszani akarnak, keressenek memóriafejlesztő játékokat. A közösségi oldalak helyett pedig csatlakozzanak olyan oldalakhoz, fórumokhoz, amelyeken hasonló érdeklődésű emberek közösségével találkozhatnak. LAPSZEMLE A brit hírügynökség most számolt be azokról a hatalmas plakátokról, amelyeket a magyar kormány helyezett ki az adófizetők pénzén a bevándorlók elleni közhangulat felszítására. A liberális és baloldali ellenzéki pártok viszont annyira felbőszültek az általuk idegengyűlölőnek tartott mondandón, hogy aktivisták vagy letépik, vagy ahol csak érik, átírják a feliratot. A tudósítás néhány példát is említ. Mint írják, így lesz többek között az eredeti szöveg konzultáció szavából inzultáció. A kampánnyal a hatalom támogatást akar szerezni a kemény, új törvényekhez, amelyek rendeltetése, hogy korlátozzák a bevándorlást. Ideértendő az is, hogy jó eséllyel hamarosan kerítést építenek a déli határon, és visszafordítják a Szerbiából érkező menekülteket. Az ellentábor szövetségest is talált: az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát. A tudósító megjegyzi, hogy jelentősen megugrott a migránsok száma, de ezzel egyidejűleg több tízezer magyar fiatal, szakember hagyja el az országot. MÚLTUNK Népszava, 1928. június 16. A Játékszín új bemutatója A Játékszín azt hirdeti, hogy az ötletek színpada helyett a gondolat színpadát hozza. Egyelőre nem színház, hanem a megalkuvás nélkül való színház próbatétele. Merész vállalkozásnak látszott ez az elindulás. A céllal egyetértők derekas munkát végeztek. A próbatétel sikerült. Ezt igazolja a péntek este megtartott és beszámolónak jelzett harmadik bemutató is. Kárpáti Aurél egyfelvonásos verses mesejátéka, „A bűvös kaptafa” költői szépségű munka. A „kételkedő kritikus” darabját nagy tetszéssel fogadta a bemutató közönsége. A sikerből méltán részt kérhet magának Pongrácz László zeneszerző is, aki Kodályra emlékeztető zeneszámaival arról győzött meg bennünket, hogy fogunk még róla hallani. A szereplőkről is elismeréssel lehet csak szólni. Paulini Béla rendezése új oldaláról mutatta meg ezt a sokoldalú művészembert. Kevésbé sikerült azonban Szilárd János palócvirtust bemutató „Legyen a nyáj”-a, amely egyfelvonásosnak túl hosszú és logikailag érthetetlen. A műsor többi számai ez alkalommal is sikert arattak. Harkányi Miklós rendezése és szereplése dicséretet érdemel, úgyszintén Koppány Erzsi alakítása is. (gy. m.) ÖREG SAM Klíma Figyelmeztetett a kormányzati M1: óvakodjunk, klímaváltozás lesz, jön a hidegfront, az idegeink is megérezhetik. Nem szokatlan, a politika, és benne a Fidesz rendszerint a hőmérő szeszélyeire is játszik. Ha éppen enyhülés van, fagyaszt, ha hidegre fordul, mesterségesen befut. Hogy minél tovább őrizhessék Orbánék hisztériahangulatát, a nemzetközi tévé gyakorlatánál jóval hosszabban közvetítik a katasztrófavágásokat. Tudatosan borzolják az izgalmat. Néha azonban rajtavesztenek. Legutóbb a hétvégén, amikor a nálunk is ostromoltabb Szerbiában az illetékesek nem Orbán riasztó mondatait szajkózták, azt mondták, az áldozat nagy, az erőfeszítés gyakran emberfölötti, de ők mindent megtesznek a szerencsétlenek keserveinek az enyhítésére. Új sátrakat szereznek be, takarókat vásárolnak, különösen a menekült nők és gyermekek védelmében. Kétkedés nélkül. Humanista sugallatra teszik azt, ami a módjukban áll. Ki így, ki úgy, természete szerint. NÉZŐ Találtuk: http://egyenlito.blog.hu/ A kormánypárti médiamágnás osztja a neonácik véleményét „A fehér nemzetek együtt állítják meg az inváziót, akkor Sion kígyója is letérdel népeink előtt!” Az addig oké, hogy a Magyar Hírlap minden módon tolja a kormány idegengyűlölő kampányát, ez a dolguk, ezért kapják az állami zsét. De úgy tűnik, már az se számít nekik, hogy kikkel kerültek egy oldalra. A kormánypárti médiabirodalom tulajdonosa, a fő Békemenet-szervező, Orbán Viktor nagy rajongója, Széles Gábor (vagy valaki, aki a Facebook-oldalát kezeli) fontosnak tartotta azzal indítani a hetet, hogy megosztott az MNA (Magyar Nemzeti Arcvonal) cikkecskéjét, amelyben olyanok szerepelnek, mint a fenti idézet. (...) Ez nyilván nettó náci szöveg, nem is titkoltan. A Magyar Nemzeti Arcvonal korábbi szkinhed szervezet, ma is vállaltan neonáci. (...) Széles és birodalma eddig se mérsékeltségéről volt kimondottan híres. Évek óta zsidózik, cigányozik és buzizik ott Bayer havi kétmilláért. Mikor Simicskától kirúgták, azonnal alkalmazták Lovas Istvánt minden antiszemita paranoiájával együtt. Ott értekezik hétről hétre Bogár professzor a globalo bellér háttérhatalmi komprádorokról. Illetve egy Szaniszló nevű beteg ember osztja meg látomásait a párhuzamos univerzumból. (...) Várjuk olvasóink leveleit az alábbi címünkön: NÉPSZAVA szerkesztősége, 1146 Budapest, Thököly út 127. vagy a nepszava@nepszava.hu e-mail címen DÁNYI TAMÁS Ujjé, a Ligetben... A Liget-projekt körül sok vita folyik: csökken-e a zöld terület? Kitervezze, ki zsűrizze, ki építse? A királyi várat újjáépítése idején múzeumi célokra tervezték. Hogy azóta sok minden történt, való igaz, többek között sok-sok szakmai fejlesztés. Több kellene? Való igaz, mint ahogy az is, hogy ezek a fejlesztések a projekt költségvetésének töredékéből fedezhetők lennének. S végezetül talán a legnagyobb kérdés: mire használnánk azt a sok ezer négyzetméter és még több légköbméter teret, amit a királyi vár magába zár? Reprezentációra? Mit akar ez a kis ország abban a nagy épületben reprezentálni? Nem elég, hogy miénk a világ legnagyobb (vagy második?) parlamentje? FÜZÉRI BÁLINT