Népszava, 2015. június (142. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-16 / 139. szám

VILÁG NÉPSZAVA 9 2015 JÚNIUS 16., KEDD Fehérorosz diplomáciai játszma az ukrán konfliktusban - Moszkva ellenőrzés alatt tartja a belarusz gazdaságot Kötéltánc Kelet és Nyugat A civilizált világ által évek óta ostorozott Fehéroroszország szerepe és jelen­tősége az ukrán válság következtében felértékelődött. A kritikus hangok el­halkultak, a korábban diktátorként kezelt Aljakszandr Lukasenka együttmű­ködéséért az Egyesült Államok és az Európai Unió is kész engedményeket tenni, miközben Moszkva éberen figyel. A fehérorosz játszma napjait éljük. BARABÁS PÉTER T­öbb, a térséget jól ismerő szakértő úgy véli, a régió­ban kibontakozott súlyos válság miatt Fehéroroszország­nak csak egyetlen választása maradt: felsorakozni Oroszor­szág mögé. A belarusz külügy­miniszter a Washington Post­­nak nyilatkozva világossá tette: az európai kapcsolatok fejlesz­tése semmilyen körülmények között nem zavarhatja meg az orosz kapcsolatokat. Fehér­oroszország nem fog Oroszor­szág kárára barátkozni Euró­pával. A külügyminiszter sza­vaiból az is kiderül, nehezmé­nyezi, hogy egyes orosz vélemé­nyek ennek az ellenkezőjét su­gallják. Lukasenka olyan kötéltán­cosra emlékeztet, aki minden lépését meggondolja, nehogy aztán a mélybe zuhanjon. Ezért az Európai Unióhoz is csak óvatosan közeledik, a NATO pe­dig szóba sem jöhet. A májusi keleti partnerségi csúcstalálko­zón tanúsított, roppant óvatos magatartása jól tükrözte ké­nyes helyzetét. Úgy igyekszik megnyerni nyugati tárgyaló­­partnereit, hogy közben egyet­len Moszkvát sújtó megállapí­táshoz se kelljen a nevét adnia. Mintha ezt a magatartást az EU is megértené, nem akarja kényes helyzetbe szorítani Lukasenkát. Még ez is kevés volt azonban ahhoz, hogy a belarusz elnök ne hívja ki ma­ga ellen Moszkva haragját. A Kreml olyan fórumnak tekin­tette a Rigában tartott csúcsot, mely éket akart verni Oroszor­szág és keleti partnerei közé. Minszknek ki kell várnia, amíg elcsendesednek a hullá­mok, és csak azután foglalkoz­hat azzal, hogyan közeledjen az Európai Unióhoz és próbálkoz­zon az integrációval. Lukasenka annál dörzsöltebb, mint hogy feleslegesen ingerelje az orosz vezetést egy idő előtti látványos nyugati közeledéssel. Hosszú távon ez valószínűleg amúgy is elkerülhetetlen. Ma viszont Moszkva diktál, szinte minden ütőkártya a kezében van. Nem beszélve arról, hogy Minszkben azon a forgatókönyvön is elgon­dolkoznak, mi van, ha a Kreml úgy dönt, hogy egy fehérorosz bevonulással erősíti meg kato­nai hátországát. Itt még ellen­állással sem kellene számolnia. A balti államok mindenesetre fenyegetésként élték meg, hogy a második világháborús győze­lem évfordulója alkalmából tar­tott minszki díszszemlén orosz katonai egységek is részt vet­tek. Ez azonban sokkal inkább szólt a fehéroroszoknak, mint a nyugatiaknak. Az INOSMI orosz hírportál válogatásából nem az derül ki, mintha egy megszállási forga­tókönyvnek realitása lenne. A Kremlnek ugyanis nincs szük­sége fegyverekre ahhoz, hogy ha kell, jobb belátásra bírja ki­szolgáltatott szövetségesét. Vla­gyimir Putyin teljes mértékben ellenőrzése alatt tartja a fehér­orosz gazdaságot, amely Orosz­ország nélkül működni sem lenne képes. Lukasenkánál egyelőre nem tud jobbat, kiáll októberben esedékes újravá­lasztásáért. E választások kö­zeledtével a belarusz elnök mozgástere a korábbinál is ki­sebb, nem engedheti meg, hogy elveszítse orosz korteseit. A Krím annektálása körüli ellent­mondásos magatartása is ezzel magyarázható. Megtagadta, hogy nyilvánosan elítélje a Krím bekebelezését a keleti partnerségi dokumentumban, bár arra sem volt hajlandó, hogy üdvözölje a moszkvai be­avatkozást. Más kérdés, hogy ezzel a leg­kisebb mértékben sem képes hozzájárulni az ország bármi­féle modernizálásához. Ezt csakis a nyugattól remélhetik a fehéroroszok, majd valamikor a jövőben. Már, ha lesz ilyen jövő. Nyugati szakértők ugyanis még azt a lehetőséget sem zárják ki, hogy Fehéroroszország, újabb szoros uniót alkotva, egyesül Oroszországgal. Egy ilyen va­riáns jórészt a Kreml döntésé­től függ. Az oroszországihoz ké­pest is elmaradott fehérorosz gazdaság azonban sok jót nem ígér, nagy tehertétel lenne Moszkva számára. Nehezen leplezhetők a gazda­sági különbségek, sőt ellenté­tek, az orosz olajszállítás csök­kentésének lebegtetése ennek csak az egyik jele. A vita néha viharos jelleget ölt, Moszkva a megállapodások be nem tartá­sával vádolja Minszket, Minszk pedig előnytelen alkuról beszél. Azt is nehezményezi, hogy az oroszok nélküle léptek be a Ke­reskedelmi Világszervezetbe, s nem tesznek meg mindent an­nak érdekében, hogy ő is taggá válhasson. Arról nagyvonalúan megfeledkezik, hogy Washing­ton ehhez még ebben a kritikus térségbeli helyzetben sem part­ner az emberi jogok súlyos meg­sértése miatt. A belarusz gazdaság a volt szovjet tagállamokkal való együttműködés ellenére nem képes kilábolni reménytelen ál­lapotából. Ráadásul csökken az Oroszországba irányuló export, az orosz vállalatok is megkésve fizetnek. Az érdekelt országok gazdasági rendszerei közötti különbségek megnehezítik a kooperációt. Ez is közrejátszik abban, hogy a Putyin által élet­re hívott Euroázsiai Gazdasági Unió nem képes beváltani a hozzá fűzött reményeket. A január óta működő szövet­ségnek Oroszországon kívül tagja Fehéroroszország, Ka­zahsztán, Örményország és Kirgizisztán. A Kremlben egy, a Csendes-óceántól az Atlanti­óceánig húzódó politikai és gazdasági szövetségként képze­lik el az uniót, amely hatalmas fogyasztói piacával jelentős sze­repet játszhatna. Kapui nyitva állnak Kína, Vietnam, India, Egyiptom és sok más ország előtt. Még Magyarország neve is felvetődött. A munkaerő szabad áramlását, közös gyógyszer-, áram-, olaj- és gázpiacot kép­zelnek el. Távlatban nem dol­lárban vagy euróban, hanem nemzeti valutákban bonyolíta­nák a tranzakciókat, mielőtt bevezetnék a közös valutát. Ez azonban Lukasenka számára maga volna a halál - állítják egyes elemzők­ között Az unióval kapcsolatos nagy álmokat eleve keresztülhúzta az a le nem becsülhető tény, hogy Ukrajnával az unió nem számolhat, márpedig ez nagy veszteség a számára. Már az indulásnál kiderült, a meglévő tagokra sem számíthat min­denben Moszkva. Fehérorosz­ország ugyanis élt a nyugati szankciókra válaszul bevezetett orosz élelmiszer-behozatali em­bargó kínálta lehetőséggel, és az importcikkeket saját ter­mékként exportálta Oroszor­szágba. De érik már egy újabb konfliktus Kazahsztánnal is annak fejlődő kínai kapcsolatai miatt. Kína Fehéroroszországot is izgatja. A remélt orosz támoga­tás és főleg a nehezen másolha­tó orosz gazdasági modell elég­telensége miatt Lukasenka Kí­nával igyekszik közös nevezőre jutni, csakhogy ez sokkal nehe­zebb falat a számára, mint Oroszország. Ennek ellenére Peking hajlik rá, hogy dollár­­milliárdokat költsön arra, hogy megvesse lábát Belaruszban. Az INOSMI hírportál által idé­zett szakértőknek azonban nincs kétségük afelől, hogy Oroszország marad a főszerep­lő Fehéroroszország külkeres­kedelmi kapcsolataiban. Hogy mennyire izgatja Moszkvát a kínai orientáció, mutatja: az orosz nagykövet elégedetlen­ségét fejezte ki amiatt, hogy kí­nai autógyárat terveztek létre­hozni Boriszovban. Még idege­­sítőbbnek tartják a katonai együttműködés terén kibon­takozó párbeszédet, amely arra mindenképpen kapóra jön Minszknek, hogy - mint egy elemző fogalmazott - érzé­keltesse: „Nem olyan könnyű nyakon ragadni.” De az is ir­ritálja az oroszokat, hogy Lukasenka Grúzia területi egy­sége mellett foglalt állást, s ez­zel gyakorlatilag elvetette az oroszok által elszakított terüle­tek elismerését. Ugyanakkor Moszkva a ha­diiparában játszott igen jelen­tős ukrán részvétel kiesése mi­att sok tekintetben Minszkre van utalva. Mindenképpen ki akarja használni az ország tu­dományos-technikai adottsá­gait, hogy az képes legyen ha­diipari termékek gyártására és exportjára. Az ukránok által hagyott űrt azonban Fehér­oroszország nem képes kitölte­ni. Minszkre még nehéz idők várnak. Februárban Lukasenka elnök határozta meg az ülés­rendet az ukrajnai tűzszünetet kidolgozó csúcsértekezleten. A nagy kérdés, hogy őt hova ülte­tik majd az elkövetkező hóna­pokban. • Teljes gazdasági kiszolgáltatottság • Óvatos közeledés az EU-hoz • Döcög az eurázsiai unió Lukasenka és Putyin baráti öleléssel köszöntötte egymást Bakuban fotó: europress/getty images/harryengels Szoros verseny a főpolgármesteri székért - Erősödtek a Moszkva-barát erők - A szocialisták győzelme nem jelentett meglepetést Választás és válság Moldovában Az oroszbarát szocialista ellenzék megnyerte a moldovai hely­­hatósági választásokat, és erősödtek a kisebb, Nyugat-ellenes pártok pozíciói is. Chisinau főpolgármesteri székéről máso­dik forduló dönt, a szocialista és liberális jelölt fej-fej mellett végzett. A választás befolyásolhatja az új kormányalakítási tárgyalásokat is, miután diplomahamisítás miatt múlt héten lemondott a miniszterelnök. Alapvetően nem változtak a moldovai politikai erőviszonyok a tavaly november 30-ai parla­menti választás óta, a vasárna­pi önkormányzati választás is az oroszbarát, ellenzéki szocia­lista párt (PSRM) győzelmét hozta mind országosan, mind a fővárosban. Igaz, Chisinaut nem tudták elhódítani egyelőre a hivatalban lévő liberális Dorin Chirtoaca főpolgármes­tertől, de Zinaida Greceanai szocialista jelölt közvetlen mö­götte végzett, alig több, mint egyetlen százalékkal lemarad­va (37,25-35,95 százalék). A fő­városi közgyűlésben a szocia­lista frakció 34,6, a liberális 28,2 százalékot kapott. A moldovai szocialisták győ­zelme nem jelentett meglepe­tést, hiszen kormányválság kö­zepette rendezték meg a hely­hatósági választásokat. Két nappal a választások előtt mon­dott le Chiril Gaburici minisz­terelnök, miután kiderült, hogy hamisította érettségi diplomá­ját. A februárban hivatalba lé­pett kormánnyal és a minisz­terelnökkel szembeni lakossági elégedetlenség már e botrány nélkül is látványosan emelke­dett, hiszen nemrég derült fény az évszázad banki sikkasztásá­nak nevezett ügyletre, amely­nek során legalább egymilliárd dollár, a volt szovjet tagköztár­saság Moldova bruttó hazai ter­mékének (GDP) mintegy 15 százaléka tűnt el nyomtalanul. Bár az ügylet még a novemberi választások előtt történt, a hi­vatalban lévő kormány és kor­mányfő hitelét tépázta meg. A legérdekesebb vonulata mégis az, hogy bár a sikkasztás hát­terében az amerikai Kroll koc­kázatkezelő és a moldovai ha­tóságok szerint is vélhetően Iián Shor üzletember található, Shor mégis az első fordulóból, nagyon nagy előnyt szerezve nyerni tudott Orhei városban, amelynek focicsapatát is birto­kolja. A vállalkozó csaknem 70 százalékon végzett, a második helyre befutott, liberális-de­mokrata polgármesterjelölt pe­dig nem egészen 13 százalékot ért el. Hasonló nagyarányú győzel­met aratott a balti városban Renato Usatti, 72,26 százalék­kal nyert. Tavaly a parlamenti választásról az általa vezetett Haza Pártot (PP) kizárták orosz anyagi finanszírozás gyanúja miatt. Usatii akkor elhagyta az országot, a mostani voksoláson viszont revánsot vett. A helyhatósági választást minden politikai erő főpróbá­nak tekintette. Igor Dodon, az oroszbarát szocialisták elnöke, aki ugyan a parlamenti válasz­tást is megnyerte, de kormányt alakítani koalíciós partner hiá­nyában nem tudott, máris elő­rehozott választásra készül. Bejelentette, hogy nem lépnek koalícióra a többi parlamenti párttal, csak az Usatu­ vezette formációval. A kisebbségben kormányzó Nyugat-barát erők, a demokrata-liberálisok és a demokraták viszont abban re­ménykednek, hogy ezúttal a li­berálisok is belépnek a kor­mányba és megtarthatják a kommunisták támogatását is. Moldovában ugyanis nem a kommunisták, hanem a szocia­listák Moszkva szövetségesei, a kommunisták a Nyugat-barát erőket támogatják, és annak a hívei, hogy a volt szovjet tag­­köztársaságnak kiegyensúlyo­zott kapcsolatot kell fenntarta­nia mind Brüsszellel, mind Moszkvával. G.M.

Next