Népszava, 2015. augusztus (142. évfolyam, 179–203. sz.)

2015-08-14 / 190. szám

6 VÉLEMÉNY www.nepszava.hu velemeny@nepszava.hu 2015. AUGUSZTUS 14., PÉNTEK Szanyi ízekre szedte a baloldalt Szanyi Tibor a 180 perc című rádióműsorban egy dolgoza­táról beszélt. (...) Kiderült, hogy tegezős körlevele a Kap­csolat.hu-n jelent meg, ami eleve biztosíték arra, hogy csupán azok olvassák el, akik közel állnak az MSZP-hez. (...) Végre azonban egy ellenzéki politikus, aki a dögmelegben is huzamosabb időt szánt a gondolkodásra. Azt fi rtatja, vajon mivel magyarázható pártjának 2006 óta tartó vesz­szőfutása. Mi az ősbűn, amely árnyékba borítja a jelenlegi MSZP-t? Mennyire kell bal­oldalinak lenni ahhoz, hogy pártját elfogadják a potenciá­lis szövetségesek, akik nélkül nem lehet megszüntetni Or­bán Viktor rendszerét? Gyur­csány Ferenc – akit Szanyi úgy jellemzett, hogy „egy mentá­lisan megzakkant bolsi mil­liárdossal nem lehet normális jövőt építeni” (Facebook.com, 2013. 11. 15.) – mintha azzal búcsúzott volna az MSZP-től, ő bizony jó vastag könyveket ír majd a baloldal okulására. Hol vannak ezek a könyvek? (...) A baloldal ősbűnéről és vesszőfutásáról miért nem írta meg a maga elemzését Bajnai Gordon, Botka László, Hiller István, Karácsony Ger­gely, Lendvai Ildikó, Mester­házy Attila, Szigetvári Viktor? Vajon hozzájuk írhatom-e Tó­biás József nevét? Képesnek tartja-e bárki az intellektuális erőfeszítésre, amire a felsorol­tak képesek lettek volna ugyan, mégsem éltek a lehe­tőséggel? Helyettük be kell érnünk egy apró termetű, ká­sás beszédű és helyesírási gondokkal küszködő fene­gyerekkel, aki hosszú és vitára késztető okfejtésével leg­alább tíz centit nőtt a sze­memben. Közös dalra fakadunk Szerény véleményem szerintem a kö­telező közös éneklés visszatetsző ötlet, bármilyen népnemzeti mázzal is van nyakon öntve. Nem mintha ilyen már nem lett volna a magyar nemzet törté­nelmében. Ki tudja, talán a Vereckei­szoroson való átkelés előtt vagy a köz­ben is daloltak eleink. Hát még, amikor megpillantották a kerítés nélküli új ha­zát! Sokszor énekeltem ám én is, főleg az általános iskolában (1957–65), mint­hogy énekkaros voltam, de az órák előtti éneklés nem volt divatban. Mondják, a kivétel erősíti a szabályt. Nos, a Móra Ferenc Általános Iskolában, a felső tagozatban a földrajz–történel­met egy Horváth Antal nevű tanár taní­totta, akit „Gumikopasz” gúnynévvel il­lettek illetlenül, de nem alaptalanul az iskola vásottabb kölykei. Nekem szép emlékeim vannak róla, nagyon jó pe­dagógus volt. Amikor a történelmi ta­nulmányainkban eljutottunk a 48–49-es forradalom és szabadságharchoz, az óra előtt az egész osztály elénekelt egy általa betanított rövid kis dalt. Úgy em­lékszem, ezt: „Ezernyolcszáznegyven­nyolcban nem így volt, mikor Kossuth diktálta a vezényszót. Előre vitézek, mondották a vezérek. Futott is ám a német.” Utoljára jóízű közös éneklésben akkor volt részem, amikor a Vágóhídon dol­goztam (1974–1980). A munkatársakkal néha általmentünk a rampán, túl a Hattyú elnevezésű vendéglátó-ipari egységbe. Ott aztán ettünk, ittunk, és mert lehetett, énekeltünk is (vö. Ágácos út; A vén cigány; Nótás kedvű volt az apám), bár Margit Sanyi bácsi szerint inkább ordítottunk, mint aki a fába szo­rult. Rég volt, ennyi év távlatából már nem tudom megítélni a szavai igazsá­gát. Visszatérve eredeti témánkra, ezt a közös éneklést ügyesebben kéne „be­adni” a jónépnek, mert olyan a magyar ember és a nem magyar is, hogy amit ráerőltetnek, azt nem fogadja jó szív­vel, még akkor se, ha egyébként hasz­nos és jó dolog is. Már a régi görög gondolkodók is sokat fi lóztak ezen, de úgy tűnik, nem sok sikerrel. MÉHES JÁNOS Véreim, igaz magyarok! Minden magyarok miniszterelnökeként az utóbbi időben többször kellett hoz­zátok fordulnom, mivel sorsfordító kér­désekben (pl. atomerőmű-építés, vizes­világverseny, olimpiarendezés, migráns­terrorizmus) hoztam döntéseket a ti véleményeteket fi gyelembe véve. A nemzeti konzultációkat azért kezde­ményeztem, hogy minden döntésemet népem egyetértő véleményével meg­erősítve hozhassam meg. Talán ennek is köszönhető, hogy egy független in­tézmény vezetője „új De Gaulle”-nak nevezett. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy korábban egy másik függet­len ember Kossuth L. reinkarnációja­ként aposztrofált.) Mostani megszóla­lásomat klubcsapataink (természete­sen a futballról beszélek, a többiek nem érdekelnek) kiesése indukálta. Az, hogy mind a négy csapat kiesett, csakis Gyurcsány Ferenc és az MSZP aknamunkájának köszönhető. Már többször rámutattam, hogy a baloldal ráront a nemzetre, valamint hogy azért utálják a magyarokat, mert azok magyarok. Ezt nektek is így kell látno­tok, testvé reim. Mind a négy csapat foggal-köröm mel, utolsó erejével küz­dött a győzelemért. De elbuktak, kö­szönhetően a bal liberális ármányko­dásnak. Azt sulykolták folyamatosan, hogy a futballistáink nem ütik meg az európai mércét. Hát csoda, hogy egy Gyurcsó Ádámban ezek után kétségek támadnak? Emlékezhettek arra, én mindent megtettem, hogy ezeket a kétségeket eloszlassam. Nem haboz­tam történelmi ténynek nevezni a Vi­deoton továbbjutását a The New Saints ellen. A kiesés dacára azt kell mondanom, hogy ne csüggedjetek. Bíznotok kell, ahogy én is bízom. Ezért döntöttem újabb stadion fel újí tá sok mellett. Megújul Kozármisleny, Mező­kövesd, Gyirmót stadionja. Innen fog­nak az új tehetségek – új Puskások, Kocsisok, Hidegkutik, Egerszegi Krisz­tinák (bocsesz, ez utóbbi név az uszo­daavatóhoz tartozik) – kiáramlani, és még – a jelenleginél is – jobban felvi­rágoztatni a magyar futballt. Kazinczy azt mondta, hogy „nyelvében él a nemzet”. Én azt mondom: futballjában él a nemzet. Ezért dolgozom. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok! ORBÁN VIKTOR (HELYETT: POPPINI) Fidesz-logika Csak hüledezünk a Fidesz–KDNP-kor­mány törvényalkotási gyakorlatán, kü­lönös tekintettel a kétharmados több­ség arroganciájára. Nem új keletű ez a dolog. A Fidesz magja anno egy fi atal jogászcsoport volt, amely a puhuló de­mokráciában kihasználta a jogi kiska­pukat, vagyis a törvényalkotási hibákat, így tud manapság rendszerváltó veze­tő párt szerepében tetszelegni. Elvük akkor is, ma is az: amit nem tilt a tör­vény, azt szabad. Vannak ugyan íratlan törvények, amelyek a demokráciákban evidenciák, de ez az öregedő ifj akat nem zavarja. Unortodox gazdaság, un­ortodox törvények, unortodox or szág­vezetés. Ez egy kétharmados kormány­zó erő esetében, különösen, ha a fen­tieket fi gyelembe vesszük, életveszé­lyes az országra nézve. Évtizedekbe ke­rülhet az unortodoxia helyreállítása. Árát nem a kormányok, hanem az adó­fi zetők állják. Ennek felismerése egy minorita értelmiségi körben már meg­történt, de változás csak akkor követ­kezhet be, ha a nacionalista demagó­giával leszámol a társadalmi közfelfo­gásunk. Sajnos a legerősebb ellenzéki párt, a Jobbik eszköztárában is ott van a nacionalista demagógia, időként a nyílt rasszizmust cukormázzal bevonva. Ne legyen kétségünk. A Jobbik esetle­ges hatalomra jutása esetén a Fidesz biztosítani fogja törvényalkotási logiká­jának kétharmados többségét, ami ma­ga a nemzeti tragédia lenne. TŐSÉR ISTVÁN, MISKOLC Kik a bűnösök? Kiszámíthatatlan, hová vezet az a gyűlö­letkampány, amelyet a magyar kormány minden hivatalos fórumon folytat azok ellen a szerencsétlen emberek ellen, akik kénytelenek voltak elhagyni hazá­jukat, hogy a puszta életüket mentsék. Akinek volt valami vagyonkája, pénzzé tette, eladta a házát, a földjét, az állatait, hogy ki tudja fi zetni az embercsempé­szeket. De még ez sem elég, a több ezer kilométeres vándorlás megannyi veszé­lye után ideérnek Európába, azt gondol­nák, hogy talán jobbra fordul az életük, s akkor belecsöppennek egy gyűlölkö­dő társadalomba. Olvasom, a minap bo­tokkal és sokkolóval raboltak ki egy cso­portot azok a mórahalmi csibészek, akik azt ígérték a hiszékeny szíreknek, hogy biztos helyre viszik őket. Szerintem el­rettentő büntetést érdemelnének az el­követők, de a hatóságok is, amelyek erre bátorították őket. VARGA S. PÉTER, BUDAPEST Ilyen állatság tényleg nincs! Az Üllői úti klinikák egyike előtt a járdán békésen parkolt egy kórházi ágy, benne a félmeztelen beteggel, mellette a táskája, s mindketten gondosan betakarva. Az autók jöttek-mentek, a járókelők úgyszintén, de a fal mellett, a kórházi ágyon fekvő betegre a többség pillantást sem vetett. Aki mégis, annak – állítólag – fülig szaladt a szája, azt gondolván, valamilyen kandikamerás átverés szemtanúja. Egyetlen ember akadt csak a járókelők között, aki odament az ágyon fekvő férfi hez, és megkérdezte, segíthet-e valamiben. Csak ültem és néztem a kereskedelmi tévé rövid tudósítását, mint az egy­szeri paraszt bácsi a zsiráf ketrece előtt: ilyen állat aztán tényleg nincsen! Hogyan kerülhetett a beteg ágyastól az utcára? Békésen feküdt a szobájá­ban, amikor arra járt egy betegtologató, s megkérte, ugyan tolja már ki az utcára, szeretne rágyújtani? Vagy elindultak vele az egyik épületből a másik­ba, röntgenről CT-re (furcsamód az Üllői úti járdán), de a betegszállító út­közben kapott egy sürgős telefont, hagyja Pista bácsit, Juli néni fontosabb... Aztán elfelejtette az egészet, Pista bácsi pedig jó ideig parkolt az árnyékban a fák alatt. De ez még semmi. A tudósításból kiderült, hogy a beteg egyik környező klinikának sem hiányzott. Nem hiányzott a mentőknek sem, ők biztosan nem felejthették az utcán a bácsit, ugyanis nem olyan ágyakkal szállítanak. (Nem azért, mert ilyen nem fordulhatna elő, csak az ágy miatt!) Nem tudok másra gondolni, ufók hagyták ott az utcán a beteget. Vagy Nyíregyházáról jött az illető az önjáró ágyával, de éppen az Üllői úton kifo­gyott belőle az üzemanyag. SZERINTEM... Várjuk olvasóink leveleit az alábbi címünkön: NÉPSZAVAszerkesztősége, 1146 Budapest, Thököly út 127., vagy a nepszava@nepszava.hu e-mail címen SOMFAI PÉTER Áldott kenyér Összefutott a nyál a számban, hallgatván az egyik magyar nemzeti főpék szemléletes beszámolóját az M1-en az idei Szent István­napi ünnepi kenyér kvalitásairól. Aranybar­na héja lesz, beleharapván friss ropogós, a tésztája meg omló, bársonyos, ízletes, meny­nyei élvezet. Nem is lehet másképpen, hi­szen szent emberek fogják megáldani. Enni azonban nem fogunk belőle, mert a boltok­ban a poros polcokon sápadt, szikár cipók sorakoznak, s szeletelve, kés alatt morzsa­heggyé változnak. Provokatív kedvemben a minap megkérdeztem a bájos boltos kis­asszonyt, volna-e netán császárzsömléje? Úgy bámult rám, mintha a Marsról pottyan­tam volna elé. Tovább nem faggattam, hogy ismer-e ugyancsak ropogós fonott kis má­kost a reggelihez, esetleg vajas pacsnit is? Szomorúan ballagtam ki a péküzletből, tud­ván, az élelmiszeripar általános züllése talán a sütödéknél látszik a legjobban. Ennek elle­nére nem szapultam a derék pékmestere­ket. Ők nem felejtették el szép hivatásukat, már csak azért sem, mert nekik még van sütnivalójuk. ÖREG SAM A SZERKESZTŐTŐL Kelet-Európa ellenáll a felzárkózó piacok általános zuhanásának, erősödnek az itteni állampapírok, a fi zetőeszközök pedig kiemelke­dőt nyújtanak, miközben a befek­tetők távoznak az olyan orszá­gokból, amelyek nagyban függ­nek Kínától, illetve a nyersanya­goktól. A fejlődő nemzetek piacát a magyar és a román papírok ve­zetik. Mindez azt mutatja, hogy a földrész középső része menedé­ket kínál jó pár pénzügyi befekte­tőnek a kínai leértékelés, illetve a nyersanyagárak megingása után. A 10 évre szóló, forintban jegy­zett magyar papírok hozama 6 százalékpontot esett, a forint árfolyama emelkedett mind az euróval, mind a dollárral szem­ben. Egy nyugati közgazdász sze­rint a régió némi piaci stabilitást nyújthat és lehetőségeket kínál a FED készülő kamatemelése előtt. LAPSZEMLE Az augusztusi meleg éjszakákon hulló csillagot keresve sokan fi gyelik az égboltot. Fo­tósok egész hada igyekszik lencsevégre kapni egy-egy látványos jelenséget. Ezen a fo­tón egy meteor látszik az égbolton Tés község két szélmalma felett, ami igazolja, hogy a Föld belépett a Perseida meteorraj összetevőit alkotó egyik üstökös pályája mentén szétszórt porfelhőbe. Azt mondják, hulló csillagot látva kívánni kell valamit, mert va­lóra válik. Arról nem szól a fáma, érvényes-e ez a politikai kívánságokra is FOTÓ: MTI/KOMKA PÉTER „EZ ITT AZ ÉN HAZÁM...” NÉZŐ Népszava, 1938. augusztus 14. Egyesülés, avagy: amikor kizárják a kizártakat a kizártak közül Múltkoriban a nyilas újság nagy lelkendezve közölte a hírt, hogy a nyilas pártok és csoportok közül kettő: a Hubay-féle hungaristák és a Festetics­féle svasztaisták egyesültek, egymás keblére borultak és most már nincs köztük különbség, ezentúl már nem kólintják fejbe egymást. Jegyző­könyvet is közölt az egyesülésről a nyilas napilap, és a jegyzőkönyv alatt ott szerepelt a két zöldinges csoport vezéreinek neve: a Hubay Führeré és a Festetics grófé. A jegyzőkönyv szerint Festetics zöldinges pártja be­olvadt Hubay hungaristái közé, csak éppen Festetics nem lépett be a Hubayba, hanem kívülről rajong érte és támogatja őt. Most azután a „8 Órai Újság” gróf Festetics nyilatkozatát közli, amelyben a 40 000 hol­das Führer kijelenti, hogy bizony az ő zöldingesei nem egyesültek a Hubay-féle „testvérekkel” és az ő pártja továbbra is az ő vezetése alatt működik. Mi történt hát itt tulajdonképpen? Állítólag az történt, hogy a Hubay zöldingesei közé csak azok léptek be a Festetics-féle zöldingesek közül, akiket Festetics – mint „untauglichokat” – már amúgy is kizárt a pártjából, tehát a Svaszta és társai. Hír szerint ezek a kicsapottak, mielőtt beléptek Hubayékhoz, kizárták maguk közül a kizáró Festetics grófot, és kizárták maguk közül azokat a kizártakat, akik nem akartak belépni a Hubay-féle hungarista pártba. Igaz, hogy ezek után is nehéz megérteni, tulajdonképpen mi történt gróf Festeticcsel és legényeivel, miért cibálta le róluk a zöld inget a gróf úr, és mi történt azután... No, de nem azért nyi­lasok a nyilasok, hogy meg is lehessen érteni, amit ők „mozgalmuk ese­ményei” cím alatt könyvelnek el. MÚLTUNK Találtuk: http://medianaplo. blog.hu/zöldi lászló

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék