Népszava, 2015. augusztus (142. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-24 / 197. szám

N­yár végi igazságok EP-képviselő EGY. Az EU határőrizeti statisztikái (Frontex) szerint a tavalyi év első felében 290 ezer menekült/bevándor­­ló érkezett az Unióba, ami az idei azo­nos időszakban 340 ezerre nőtt. Nagy, de messze nem kezelhetetlen a növek­mény. Az EU lakosságához mérten 1- 2 ezrelékes (!) az éves beáramlás, ami azonban közel sem pótolja a belső né­pességfogyást. A bejöveteli irányok vi­szont jelentősen megváltoztak, azaz minden drámai videó dacára az Afri­kából érkezők száma megfeleződött, a Keletről jövőké pedig megduplázódott. Ezt láttatja Orbán „népvándorlásnak” holott valójában „csak” a szír és ki­sebbrészt az afgán értelmiség, no meg az ottani leginkább „élelmesek” költöz­nek Európába. Orbán akárhány kerí­tést épít, ez a pár százezer ember még az idén be fog jönni az EU-ba, s a né­metek, skandinávok, beneluxok bi­zony tárt karokkal várják őket, mint­hogy zömük jól képzett, sőt, értékelhe­tő anyagi háttérrel rendelkező ember, akik fényében el lehet viselni a velük jövő, problémásabb kiscsoportokat. (Na ja, a tőke nem olyan finnyás a centrumban, mint a lumpen csőcselék a végeken.) A pénz árai magasról tesz­nek arra, hogy ott alul kik, miért és hogyan ölik egymást. Bár Magyaror­szág nem célország, a rajtunk áthala­dók képzettségi szintje bizony megha­ladja a hazai átlagot. Tavaly Afrika pumpált ki magából használható munkaerőt, idén pedig a Közel-Kelet. A délről való bevándorlás alábbha­gyott, s ugyanígy lecseng majd a mos­tani keleti folyamat is. Mire kész lesz a magyar gyoda, addigra nagyjából meg is csappan a migrációs nyomás, s Orbán csettinthet: „megvédte” Ma­gyarországot! A fenti összefüggéseket persze Or­bán is ismeri, de hatalmi szempontból neki nyilván fontosabb a magyarok vakítása. Szóval gazember. A magyar politikai oldalaknak ebben a „játszmá­ban” viszont picit sincsenek európai szinten döntő lapjai, csak lélektaniak: jobbról az uszítás, balról pedig a szo­lidaritás. KETTŐ: Ha az orbáni választási ha­tóságok átengednek egy népszavazá­si kérdést, akkor­­ ne tévedjünk! - ar­ra bizony felső „ámen” született! Jobb, ha ezt a baloldalon is felfogjuk! Mi­előtt győzelmet hirdetnénk, okosabb észrevenni, hogy a 40 év munkavi­szony utáni nyugdíjba vonulás lehe­tőségének férfiakra való kiterjesztése anyagilag nézve elhanyagolható ki­adás, több okból is. Emellett a nyug­díjközeli életkorban a férfiak 15 szá­zalékkal kevesebben vannak a nők­nél, ráadásul mindkét nem esetében pár tízezer embert érint az ügy. Lé­lektani hatása azonban nagy, bár a valós tét a legtöbb esetben is csak fe­jenként pár hónapnyi „kedvezmény”! A kormány csendesen sunyit a kér­désben, mindössze néhány lakáját mondókáztatja. Ugyanis, ha nem jön össze a megfelelő számú aláírás, ak­kor lám, a nép boldog, és bölcs kor­mányára hagyatkozik. Ha mégis lesz népszavazás, akkor az esetleges bu­kás a kormányt igazolja, mondván, nem kell változás, minden úgy jó, ahogy van. Az inkább valószínű siker esetén pedig - úgymond - győz a de­mokrácia, s a kormány meghallja a nép szavát, továbbá mindenki menjen a fenébe, aki diktatúráról pofázik! Az anyagi kihatás - mint említettem - csekély, egész pontosan nulla, tán még pozitív is, hiszen minden nyug­díjba menő helyére egy fiatal lép, ar­ról nem is beszélve, hogy alaptörve-Valójában a szír és kisebbrészt az afgán értelmiség költözne Európába nyileg nincs is se nyugdíj, se nyugdíj­­kassza, mivel ezeket Orbánék tokkal­­vonóval eltörölték. Annyit fizetnek, amennyit épp jónak gondolnak, vi­szont könyörtelenül bevasalják a (tet­szőlegesen megnövelhető) járuléko­kat. Nos, a baloldalon nem nagyon kéne szopogatni ezt a gigacumit! Ebben a kérdésben a baloldalnak csak úgy teremhet babér, ha a min­denkori nyugdíjkorhatár felett állami nyugdíjminimumot ígér, ami nem le­het kevesebb a mindenkori nettó át­lagkereset 60 százalékánál, azaz mai számokban durván 100 ezer forint. A munkanélküliség miatt sajnos renge­tegen vannak, akik soha az életben nem fognak tudni 40 év munkavi­szonyt felmutatni, ám 65 éves koruk után - kényszerűségből - beérik némi alamizsnával. Ez több mint méltatlan! A modern állami nyugdíj ugyanis nem valamilyen üzleti egyenleg, hanem (baloldali) szolidaritási eszköz. Épp ezért állami nyugdíjmaximum is du­kál, ami a nettó átlagkereset 100 szá­zaléka lehet (jelenleg kb. 180 ezer). A magas jövedelműek számára ennyi le­gyen a közösségi szolidaritás, a jó élet­re pedig ott vannak - efelett - az egyéb (magánnyugdíj) megtakarításaik, va­gyonuk! HÁROM. Ezen a nyáron megfőtt az agyunk. Ha az utána jövő budapesti égi árvíz mégis adott nekünk kicsiny­ke kapacitást a hideg gondolkodásra, akkor eltűnődhetünk a teendőkön. Bő negyven éve, az úgynevezett el­ső olajválság idején jól ránk ijesztett az olajkartell, mondván, „világvége van, elfogy az olaj”. Bár ez úgy-ahogy igaz volt a hordónkénti 10 dolláros szinten kitermelhető olajra, ám a 100 dolláros olajból szinte annyi van, mint égen a csillag, így hát immár tízszeres áron és boldogan telítjük a Föld lég­körét szén-dioxiddal, illetve más „dunyhagázokkal”, amelyek úgy zár­nak, mint a fedél a fazékon. A pokol melegét cibáljuk a felszínre, ahelyett hogy a Napból érkező energiával gaz­dálkodnánk. Amúgy a szél, a vízfolya­mok, a növények (fák) ugyanúgy a Nap révén vannak velünk idefönt, mint maga a fénysugár. Az erőforrások oldaláról nézve ma már világosan látszik, hogy az olaj és a gáz kapcsán szinte felfoghatatlan ér­tékű logisztikai kapacitásokat pazar­­lunk. A kitermelés bődületes techno­lógiai erőfeszítéseire jönnek a méreg­drága (például tenger alatti) csőveze­tékek labirintusai, megfejelve ezeket hajóflottákkal és kikötői tartályhe­gyekkel, finomítókkal, elosztókkal, no meg a kapcsolódó háborúk, illetve bé­keteremtés ide nem számított árával. A polgár nevű proletár ebből annyit lát, hogy káromkodva megtankol egy benzinkútnál, s a panelban is jön gáz a rezsóba. Márpedig a megújuló ener­giákhoz tartozó pénzügyi és műszaki kihívások ennél jóval kisebbek. A „Jó­isten” alighanem kacag a mennyek­ben, hogy a vicces, ám roppant buta földi teremtményei mit huzavonáz­­nak a sátán szolgálatában „garasos­kodva”. Az ember nagyra törése igen kocká­zatosat húzott a hasadásos atomener­giával is, amely immár jóval nagyobb lendülettel drágul, mint eddig az olaj. Elsősorban a­­ joggal­­ növekvő és csillagászati költségeket követelő biz­tonsági igények kielégítése okán, arról nem is beszélve, hogy fogalmunk sincs, vajon mit kezdjünk majd az el­használódott erőművekkel? Itt nem­csak a kiégett fűtőanyagról van szó, mert azt ma suttyomban elássák a szi­bériai tajgán vagy az óceánfenék alá dugják, hanem magukkal a monst­rum (és belül sugárzó) szerkezetekről! Pillanatnyilag senkinek nincs jobb öt­lete a csernobili muszájnál, rendsze­resen betontengereket önteni az egész­re, pár ezer évig. Nos, Németországban az idén nyá­ron már több energiát termeltek meg­újuló forrásokból, mint atomerőmű­vekből. Bár az energiakérdések terén nehéz a politikai bal-jobb osztatokat felfedni, azonban a jövő generációival való mai szolidaritás kötelessége in­kább a baloldalra hárítja a cselekvés terheit. Ezért tartom elemi fontosságú­nak, hogy a magyar baloldal (MSZP) - úgy is, mint a globális életforradalmak hazai letéteményese - minden eddigi­nél erősebben álljon a sarkára, és szervezzünk népi mozgalmakat, köz­tük energiaszövetkezeteket­­ a válto­zásért (vö.: Ferenc pápa ’Laudato Si’ című friss enciklikája a „gonosz ürü­lékéről”)! Az EU lakosságához mérten egy-két ezrelékes a bevándorlás mértéke FOTÓ: TÓTH GERGŐ VÉLEMÉNY NÉPSZAVA 7 2015. AUGUSZTUS 24., HÉTFŐ A gép forog NÉMETH PÉTER H­elyenként már komikusnak is tűnhetne, ahogy a Fidesz propagan­distái naponta állnak elő újabb és újabb ötlettel, hogy miként is le­hetne a magyar lakosságot még jobban a menekültek ellen hergelni. Komikusnak tűnhetne, mondom, de nagyon nem az: bizony van hatása a jelentős médiafelületen tálalt ötleteknek. Persze nem jut minden napra új variáció, de jutnak új szereplők; elég egyértelműnek látszik, hogy, éppúgy, mint más ügyekben, ebben a migrációs témában is megkapja ki-ki a maga feladatát. Most épp Pesti Imrén a sor - amúgy is régen szerepelt már eddig mint fővárosi politikus jeleskedett, míg le nem hanyatlott csillaga, most azon­ban az orvosi képesítése került előtérbe: ezúttal oda nyilatkozott, hogy tör­vénybe kellene iktatni a menekültek szűrővizsgálatát. Naná, hogy azért, mert fertőző betegségeket hurcolnak be az országba, védtelenné és tehetet­lenné teszik a magyar lakosságot. Pesti Imrének azért kellett megszólalnia, mert mint orvos hitelesebb a szava; tudjuk, ha egy szakember mondja, ak­kor már kétség sem férhet az állítás valódiságához. A Fidesz egyébként csak a bevált receptet követi: eddig minden alkalom­mal, ha rátalált olyan területre, amelyre fogékonyak az emberek, folyama­tosan napirenden tartotta, újabb és újabb ötletekkel és változó - meg per­sze azért ismétlődő - szereplőkkel. Ahogy Gyurcsány tönkretétele - karak­tergyilkossága­­ a mai napig kötelező penzum, és ahogy a rezsicsökkentés jótékony hatásának középpontba állítása is előírás, a lakosság riogatása, a félelemkeltés is kötelező minden kormánypárti politikus számára, bár­miről is legyen szó. (Jó példa erre az augusztus 20-i ünnepi szónoklatok bevándorlóellenes kitételei.) A propagandagépezet olajozottan működik és söpör el az útból minden egyéb problémát, felvetést. Nincs új közvélemény-kutatási eredmény a bir­tokomban, de érzékelem: egyre több ember hiszi azt, hogy a „jövevények” súlyos károkat okoznak Magyarországnak. Hogy bűnözők tömege árasztaná el hazánkat, akik gyenge nőket és gyerekeket molesztálnak, csoportokba verődve inzultálják a lakosságot és közben persze még fertőző betegségben is szenvednek. Ez utóbbit most Pesti Imrétől hallhattuk. Holnap új megszólaló, új szö­veggel áll elő. A gép nem áll le... nemethp@nepszava.hu Rókalyukak H­ogy mire jut Európa, ha hallgat Orbán Viktorra, és egy több földrész­nyi gond, a menekültek kezelését feldarabolva ráhagyja a nemzetál­lamokra, azt megmutatja Macedónia. Azért is tudja megmutatni, mert nem uniós tagállam. Azért nem tudta eddig megmutatni Szerbia, mert nem az, de nagyon oda igyekszik, s azért nem tudta megmutatni a tagállam Ma­gyarország, mert a kezét annyira megköti az uniós jog, hogy egyelőre csak kerítést és menekülttörvényt fog, bár arról még nem tudunk semmit, mit tehet meg s mit nem egy leendő határvadász, ha egy menekült meghágja a gyodát. Macedónia megmutatta, mit kénytelen megtenni, ha magára ma­rad: rendkívüli állapot, könnygáz, villanógránát. Annak is örülnünk kell, hogy ez a már véres háború még „csak” a menekültek és a macedón rend­­fenntartók, nem pedig Macedónia és az uniós Görögország között tört ki. Innen nézve is borzalmas, amit a magyar kormány egy őrült, de nagyon is tudatos „nemzetállami” politikával művel: a propagandára és kerítésre költött milliárdokból humanitárius eszközökkel enyhíthetne a nyomorul­tak sorsán, egyben tudatosíthatná bennünk is, Brüsszelben is az ügy eu­rópai súlyát, az Unión kívüli Balkán kivételezett státusát. Ehelyett az elvi­­selhetetlenségig hagyja elfajulni a dolgokat (tranzitzónák). Hogy ebből mennyi az elfecsérelt európai szavahihetőség és elszigeteltség kényszere és mennyi a belpolitikai megfontolás, lehet rajta merengeni. Nem szeretnénk túlértékelni az Iszlám Állam még lefejezésben és térké­pészeti lenyomatokban jelentkező jövővízióit. Már csak azért sem, mert ma senki nem tudja, hol kezdődik a túlértékelés, és kétségeink vannak, men­­nyit tud erről a jövőképről valójában a Nyugat. Ha a terrorista állam elleni nyílt akciók eredményeit nézzük, mind biztosabban nem nemzetállami, ha­nem európai rókalyukakra vágyunk. Aligha tévedünk: a Balkán geopoliti­kai súlya napról napra nagyobb teher az Unió vállán, ami eggyel több ok arra, hogy a Nyugat részeként tekintsünk rá. Hiába gondolja úgy a magyar kormányfő, hogy a keresztény Európát a szerb határon kihúzott drótokkal menti meg, Európa határa valójában sokkal délebbre húzódik, akkor is, ha Schengen egyelőre a gyodánál, a magyar nemzeti rókalyuknál ér véget. frissr@nepszava.hu FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Főszerkesztő-helyettes: SEBES GYÖRGY, SIMON ZOLTÁN ANDRASSEW IVÁN 1952-2015 :Vezető szerkesztő: BÍRÓ MARIANNA, RÓNAY TAMÁS • Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ • Vezetőszerkesztő-helyettes: FRISS RÓBERT Szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS,TÖRŐ ANDRÁS, OLASZ ANDREA (online) • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Publicisztika: SOMFAI PÉTER Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ •Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA •Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés és marketing: SIMON ZSUZSA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu «Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a Magyar Posta Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-444-444 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 477-9008, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 3500 Ft, negyedévre 9900 Ft, fél évre 19 800 Ft, egy évre 39 600 Ft. Nyomdai előállítás: Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft. • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.mediaworks.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti NÉPSZAVA

Next