Népszava, 2015. szeptember (142. évfolyam, 204–229. sz.)

2015-09-25 / 225. szám

6 VÉLEMÉNY www.nepszava.hu velemeny@nepszava.hu 2015. SZEPTEMBER 25., PÉNTEK Pontosított zöldhatár Ha valaki fi gyelmesen olvassa a nemrégiben elfogadott törvényt, akkor kiderül, hogy nem a zöldhatár átlépése számít bűncselek­ménynek, hanem a rajta emelt építmény (biztonsági kerítés, biztonsági határzár, drót­akadály, drótkerítés, fi zikai határzár, gyors telepítésű drótakadály, határvédelmi kerí­tés, horgonyzott határzár, ideiglenes bizton­sági határzár, jogi határzár, műszaki határ­zár, pengés drótsövény, szögesdrót kerítés, vaskerítés) megrongálása. S mert még nem sikerült teljesen körülkeríteni Magyarorszá­got, annak az átlépése, ami „a hivatalos ha­tárátkelőhelyen kívül van”, vagyis a zöldha­tár átlábolása változatlanul szabálysértés. A miniszterelnök mégsem hazudott, ami­dőn kifejtette, hogy nem lehet majd bünte­tőjogi következmények nélkül átlépni a zöldhatárt. Még csak nem is csúsztatott, in­kább megelőlegezte ama jogszabályt, ame­lyet hamarosan beterjeszt egy kormány párti képviselő. Javaslatát az Országgyűlés egyik bizottsága zárt ülésen vitatja majd meg, és éjjel tűzik napirendre, vagy egy salátatör­vény 139. paragrafusában, hogy aztán a kor­mánypárti sajtó megállapíthassa: Orbán Vik­tor minden demokratikus feltételt betartott. Arról igazán nem tehet, hogy jóstehetség­nek született. A nyugdíjról Megdöbbenéssel olvastam a Népszava információját, hogy a férfi ak 40 év szol­gálati idő teljesítése utáni nyugdíjazá­sát lehetővé tevő, több párt (Jobbik, MSZP, DK stb.) támogatását elnyerő és a Kúria által korábban elfogadott, 200 000 aláírással megerősített népsza­vazás iránti kérelmet az Alkotmánybíró­ság alkotmányellenességre hivatkozás­sal elutasította. Nem értem, miért nem vette észre a legfőbb bírói fórum az előterjesztett kérelem alkotmányelle­nességét – feltéve persze, hogy való­ban az?! A másik gondom a 40 év köte­lező munkaviszonnyal van. Én aktív ko­romban több mint húsz évig dolgoz­tam a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíj­biztosítási Igazgatóságon középvezetői beosztásban, van tehát némi rálátásom a dolgokra. Abban az időben az 1975. évi II. tv. szabályozta a nyugdíjmeg álla­pítási szabályokat. Ez a jogszabály évti­zedeken keresztül volt hatályban, és bár hatályba lépését követően az élet megkövetelte kisebb módosításokon esett át, többé-kevésbé kiállta az idő próbáját, hiszen alig kellett hozzányúl­ni. Csakhogy azóta a társadalmi elvárá­sok, a körülmények alaposan megvál­toztak, új szabályozásra volt szükség. A 70-es, 80-as években 10 év igazolt szolgálati idő elegendő volt a nyugdíj­jogosultság megszerzéséhez, főleg ha a másik feltétel, nevezetesen a nyugdíj­korhatár elérése is teljesült. Ez azt je­lentette, hogy a férfi aknak a 60. élet­évet, a nőknek pedig az 55. életévet kellett betölteniük a szükséges szolgá­lati idő megszerzése mellett, ha nyug­állományba akartak vonulni. Meg kell jegyeznem, akkoriban sokaknak még a 10 év megszerzése sem volt könnyű, a nők abban az időben, vagyis több mint 30 évvel ezelőtt 55 évesen már nyugalomba mehettek, és könnyítésül minden megszületett gyermekük után 1 év kedvezményt kaptak, vagyis sok esetben nem kellett még a 10 évet sem ledolgozniuk ahhoz, hogy a nyugdíj­jogosultságot megszerezzék, hiszen a gyermekszám is beleszámított a szol­gálati idejükbe. Vagyis nincs új a Nap alatt, a Fidesz gyakorlatilag semmi újat nem adott még a nőknek sem, viszont irreálisan hosszú kötelező szolgálati időt írt elő. Ezt a rendelkezést nem le­het azzal sem indokolni, hogy az utolsó két-három évtizedben rengeteget vál­tozott minden. Legyenek a nők egyen­lő jogúak a férfi akkal. De ne essünk át a ló túlsó oldalára. Ha a nők esetleg 58 évesen nyugalomra vágynak, ám te­gyék, de csökkentett nyugdíjjal, mint ahogy az korábban gyakorlatban volt: évente fél százalékkal, vagyis 4 év ese­tén 2 százalékkal kapjon kevesebbet. Ha viszont valaki akar (és tud) 40 év után is aktív maradni, tegye meg nyu­godtan, maximum 70 éves koráig. A 62. és a 70. életév közti 8 év alatt évenként fél százalékkal számolva 4 százalékkal több nyugdíjra számíthatna az idős ember. Ez a rendszer nem tenne kü­lönbséget a nemek között, s nem ter­helné meg olyan mértékben a költség­vetést, mint amilyennel a közgazdá­szok jelenleg számolnak – és el kellene gondolkodni legalább a rokkantsági, a korkedvezményes nyugdíj visszaállí­tásáról. SZÁSZ TIBOR Magyarország elszigetelődésének veszélye Orbán Viktor kiszámíthatatlan, szeszé­lyes és következetlen politikáját egyre kevesebben tudják követni. Csak jobb­oldaliságában szilárd, de senki sem tudhatja, e konzervatív politizálás tala­ján éppen melyik árnyalat követője. Elég széles pályán jutott el a liberaliz­mustól az illiberalizmusig. Amikor ecse­telte ez utóbbi hitvallását, az volt a be­nyomásom, hogy maga sem tudta, hol áll. Ha magánember lenne, megmoso­lyognánk, de nem kellene attól tartani, hogy bolondériájával veszélyt hozhat hazájára. Ám most, midőn a sors sze­szélye alapján az ország élére került, tartani kell attól, hogy Magyarországot róla ítélik meg. Az a „B” szektor, mely követi Viktort tűzön-vízen át, általában nem ideologizál, nem gondolkodik el koncepciójának sava-borsán. Amit ve­zérük mond, szentírás, melyet nem illik boncolgatni, keresni mondandójának értelmét. Ez igen veszélyes magatartás lehet, mert amikor a haza megmentése kerül napirendre, agy nélküli tömegek állnak ki mellette, és védik azt, amit le­bontani kellene. Sokan úgy vélik: a ha­za szinonimája Orbán Viktor. Aki a ve­zért támadja, hazaáruló! Még akkor is ezt hiszik, ha nem értik. Őt nem érteni kell, hanem hű eb módjára követni, tá­mogatni. Ha ő nincs, a haza sincs! Ez a felfogás oly makacsul és fanatikusan tartja magát, hogy a haza elveszíti igazi értelmezését, emberiesül egy kalan­dorban, aki a hatalom megszállottja. A saját képére deformált Magyarország érthetetlen képződménnyé válik a jó­zan külföld szemében, mely elszigete­lődik, s mely ellen előbb-utóbb össze­fog a világ normálisabb része. Ne a kül­földtől várjuk az orbánizmus felszámo­lását, hanem ezt a kötelességünket vé­gezzük el magunk. Akkor lesz remény arra, hogy visszanyerjük becsületünket. HEGEDŰS SÁNDOR Kondenzációs kazán Több mint 50 éve gyakorló épületgé­pész-mérnökként csak üdvözölni tu­dom az ilyen kazánok beépítési kötele­zettségének elhalasztását. Végre van egy intézkedés, ahol nem az EU bürok­ratikus elvárásainak történő feltétlen megfelelés, hanem a szakma jogos el­várása teljesül, hosszú küzdelem után. Úgy gondolom, a gázkazánhasználókat nem bürokratikus előírásokkal, hanem pénzügyi dotációval kellene az ener­giatakarékos, korszerű, de kissé drága fűtési megoldások felé terelni. Szükség lenne a kb. 2 800 000 rossz szigetelésű családi és egyéb lakóház mielőbbi hő­szigetelésére és nyílászárócseréjére, mert ezzel lehetne rengeteg energiát megtakarítani, s földgázfüggőségün­ket csökkenteni. A fűtés-korszerűsítés terén meggondolandó lenne a füstgáz­elvezetés és a légutánpótlás előírásai­nak átgondolása és a túlzott követel­mények egyszerűsítése, hogy a kazán­csere költségei ne emelkedjenek meg még mintegy egymillió forinttal. Na­gyon sok előírást nem érzek életszerű­nek, s ezeket a szigorú követelménye­ket – véleményem szerint – sem egzakt számítások, sem laboratóriumi méré­sek nem támasztják alá. Remélem, a ha­marosan tartandó gázkonferencia szak­mai és hatósági résztvevői meg tudnak egyezni valami kompromisszumos megoldásban, hogy az állampolgárok­nak ne kelljen túl mélyre nyúlni a zse­bükben – feleslegesen – energiatakaré­kos fűtési rendszerük kialakításakor. MÉSZÁROS LÁSZLÓ, NYUGDÍJAS ÉPÜLETGÉPÉSZ-MÉRNÖK Ki nyer ma? „É letemben egyszer beszéltem Orbán Viktorral, még a szocialista kormá­nyok alatt. A többi párt vezetőjével is rendkívül jó a viszonyom, le szoktunk ülni ultizni, tízből nyolcszor nyerek. A mostani kor­mányból is volt egy miniszter, akivel játszot­tam, nem mondom meg a nevét, most mon­dott le. (...) Ő azt mondta, nyert ötvenezret a Viktortól, mondtam, én nyertem harminc ez­ret tőle, úgyhogy még mindig pluszban van.” Bár közönségtalálkozóján – innen az idé­zet – a biztonságpolitikai szakértő Nógrádi György nem árulta el, kivel ultizott, nem két­séges, Hende Csabára célzott. Ha mindez igaz, új távlatok nyílnak a kormányzati mun­kában. Orbánról eddig is tudható volt, hogy szeret ultizni; tavaly februárban a kampány­ban – miután átadott egy kórházat Szekszár­don – Ercsiben, egy Duna-parti fogadóban alkalmi társaival kártyázott. Mindezt egy kö­zösségi oldalára feltett fotó is bizonyítja: „Er­csi. Duna-parti ultiparti”. A kormányfő akkor 30 forintot nyert – legalábbis munkatársai szerint. Persze az is lehet, hogy hagyták nyer­ni, hisz’ ki merné az örökös Viktort akár csak ultiban legyőzni. Még a végén tényleg vissza­állítja a halálbüntetést... Kétségeim támadnak, mégsem a gyoda miatt távozott Hende? Az volt a bűne, hogy túl sokat nyert (lásd: ne mi nyerjük a legtöbbet)? Még arra lennék kíváncsi, mi lett a sorsa a ma­gyar–román meccs alkalmából a kormány tagjai által rendezett – „ahogy az férfi ak által dominált közösségben szokás” – góltotónak. Lehet, hogy a menekülteket azért engedték ki az országból, mert Orbán aznap sem nyert? SZERINTEM... Várjuk olvasóink leveleit az alábbi címünkön: NÉPSZAVAszerkesztősége, 1146 Budapest, Thököly út 127., vagy a nepszava@nepszava.hu e-mail címen SIMON ZOLTÁN Végvári kapitány Óvjon az ég attól, hogy beleszóljak a német politikába, szabadkozott Orbán Viktor Münchenben, a CSU vezetőivel tartott sajtóértekezletén, miután egy egész délelőttöt töltött el velük, Európa mai helyzetének át­tekintésével. A CSU koalíciós test­vérpártja Merkelnek, ennek ellenére Horst Seehofer bajor miniszterelnök magyar vendége mellé állt, mond­hatni nyíltan, szemben a kancellár kontinentális politikájával. Aligha véletlen, hogy az M1 csatorna a ba­ráti egymásba borulást egyenesben közvetítette. Orbán maga azzal kezdte, hogy ő a Kossuth Lajos téren a bajor határokat is védi hősiesen, így valójában a meghívók „végvári kapitánya”. Az egész látogatás – ke­rülve a szókimondást – azt szolgál­ta, hogy nyíltan tüntetni lehessen a CDU elképzeléseivel szemben. Herr Seehofer nyájasan szólott arról, az általában hangadó német konzer­vatív sajtó egészével szemben is, hogy Orbán nem bírálatot érdemel, éppen ellenkezőleg, hálás köszöne­tet és elismerést. A vendég kitartón védekezett, hogy neki zavaró szán­déka semmi, de csak közismert a történelmi mondás, becstelen, aki rosszra gondol. ÖREG SAM A SZERKESZTŐTŐL A déli határon a katonák, börtönlakók és közmunká­sok által emelt új fal azt tanúsítja, milyen kíméletlen hatékonysággal mozgósítja Orbán Viktor a magyaro­kat a migránsok ellen. Míg Európa vacillált, hogy mi­tévő legyen, addig Magyarország a saját kezébe vette az ügyet. A határzár rendkívül népszerű idehaza, vi­szont elítélik a külföldi partnerek. Szentpéteri Nagy Richárd a Méltányosság Politikai Elemző Központtól azt mondja, hogy eltartott egy ideig, amíg a kormány a menekültek ellen tudta fordítani a közvéleményt, de a kampány már hozza a gyümölcseit, és kifi zető­dik, hogy a hatalom ellenőrzés alatt tartja a sajtó jó részét. Hiszen az állami tévében alaposan megszűrik a jelentéseket, így a néző azt látja, hogy ez egy cső­cselék, köveket hajigál, rátámad a rendőrségre. A kerí­tés építésének megszervezése a horvát határon pe­dig önmagában feltárja, hogy Orbán olyan erős álla­mot képzel el, amely megmutatja a bicepszét. Ugyan­akkor közgazdászok arra fi gyelmeztetnek, hogy a mi­niszterelnök álláspontja a kerítés kapcsán árthat Ma­gyarország európai megítélésének, pedig utóbbi fon­tos a gazdaság jövője szempontjából. LAPSZEMLE Ajánlat Napjainkban nincs abban semmi különös, hogy az élelmiszerek árusítá­sára szakosodott boltokban vehetünk újságokat is. Mindenütt kínálnak természetesen napilapokat, de valahogy nem egyenlő mértékben. Nép­szava után általában kutatni kell, a Magyar Hírlap és most már a Magyar Idők is szembetűnően helyezkedik el. Nyilván véletlenül. Az egyik Spar áruházban azonban nem szemérmesek, még külön ajánlják is az új kor­mánypárti sajtóterméket. Persze a bulvárlapok mellett. Mert az üzletnek ők sem ellenségei FOTÓ: NÉPSZAVA „EZ ITT AZ ÉN HAZÁM...” NÉZŐ Népszava, 1932. szep­tember 25. A Kossuth-párt állásfoglalása A Kossuth-párt a követke­zőkben szögezte le állás­foglalását a kormányvál­ság kérdésében: – A kormányválságnak ke­resztelt házi pörpatvar, amely a politikai hatalmat ez idő szerint gyakorló zártkörű feudál-bürokrati­kus társaság körében ki­tört, az ország nyomorgó népét nem érdekelheti. Számunkra teljesen kö­zömbös, hogy a nagybir­toknak, a kartelleknek és a fi náncnagytőkének érdek­viszálya, amely az eddigi kormányt lemondásra késztette, minő személyi megoldást fog találni. Meggyőződésünk, hogy abból a zsákutcából, amelybe az ideiglenes al­kotmánynak az 1922. évi rendeleti államcsínnyel („országbírói értekezlet” a titkos választójog eltörlé­sére) történt fölborítása juttatta a országot – nincs kivezető út. Közszabad­ságok, komoly földbirtok­reform és a dunai népek kölcsönös megértését szolgáló külpolitika nélkül minden mesterkedő sze­mélycsere csupán arra való, hogy a parlamentáris látszat ködfelhőjébe bur­kolja az ország végső ka­tasztrófába vezető útját. MÚLTUNK Találtuk: http://medianaplo.blog.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék