Népszava, 2015. szeptember (142. évfolyam, 204–229. sz.)
2015-09-25 / 225. szám
GVÉLEMÉNYwww.nepszava.hu velemeny@nepszava.hu2015. SZEPTEMBER 25., PÉNTEK A SZERKESZTŐTŐL Ki nyer ma? SIMON ZOLTÁN „Életemben egyszer beszéltem Orbán Viktorral, még a szocialista kormányok alatt. A többi párt vezetőjével is rendkívül jó a viszonyom, le szoktunk ülni ultizni, tízből nyolcszor nyerek. A mostani kormányból is volt egy miniszter, akivel játszottam, nem mondom meg a nevét, most mondott le. (...) Ő azt mondta, nyert ötvenezret a Viktortól, mondtam, én nyertem harmincezret tőle, úgyhogy még mindig pluszban van.” Bár közönségtalálkozóján – innen az idézet – a biztonságpolitikai szakértő Nógrádi György nem árulta el, kivel ultizott, nem kétséges, Hende Csabára célzott. Ha mindez igaz, új távlatok nyílnak a kormányzati munkában. Orbánról eddig is tudható volt, hogy szeret ultizni; tavaly februárban a kampányban – miután átadott egy kórházat Szekszárdon – Ercsiben, egy Duna-parti fogadóban alkalmi társaival kártyázott. Mindezt egy közösségi oldalára feltett fotó is bizonyítja: „Ercsi. Duna-parti ultiparti”. A kormányfő akkor 30 forintot nyert – legalábbis munkatársai szerint. Persze az is lehet, hogy hagyták nyerni, hisz’ ki merné az örökös Viktort akár csak ultiban legyőzni. Még a végén tényleg visszaállítja a halálbüntetést... Kétségeim támadnak, mégsem a gyoda miatt távozott Hende? Az volt a bűne, hogy túl sokat nyert (lásd: ne mi nyerjük a legtöbbet)? Még arra lennék kíváncsi, mi lett a sorsa a magyar–román meccs alkalmából a kormány tagjai által rendezett – „ahogy az férfiak által dominált közösségben szokás” – góltotónak. Lehet, hogy a menekülteket azért engedték ki az országból, mert Orbán aznap sem nyert? ÖREG SAM Végvári kapitány óvjon az ég attól, hogy beleszóljak a német politikába, szabadkozott Orbán Viktor Münchenben, a CSU vezetőivel tartott sajtóértekezletén, miután egy egész délelőttöt töltött el velük, Európa mai helyzetének áttekintésével. A CSU koalíciós testvérpártja Merkelnek, ennek ellenére Horst Seehofer bajor miniszterelnök magyar vendége mellé állt, mondhatni nyíltan, szemben a kancellár kontinentális politikájával. Aligha véletlen, hogy az M1 csatorna a baráti egymásba borulást egyenesben közvetítette. Orbán maga azzal kezdte, hogy ő a Kossuth Lajos téren a bajor határokat is védi hősiesen, így valójában a meghívók „végvári kapitánya”. Az egész látogatás – kerülve a szókimondást – azt szolgálta, hogy nyíltan tüntetni lehessen a CDU elképzeléseivel szemben. Herr Seehofer nyájasan szólott arról, az általában hangadó német konzervatív sajtó egészével szemben is, hogy Orbán nem bírálatot érdemel, éppen ellenkezőleg, hálás köszönetet és elismerést. A vendég kitartón védekezett, hogy neki zavaró szándéka semmi, de csak közismert a történelmi mondás, becstelen, aki rosszra gondol. SZERINTEM... A nyugdíjról Megdöbbenéssel olvastam a Népszava információját, hogy a férfiak 40 év szolgálati idő teljesítése utáni nyugdíjazását lehetővé tevő, több párt (Jobbik, MSZP, DK stb.) támogatását elnyerő és a Kúria által korábban elfogadott, 200 000 aláírással megerősített népszavazás iránti kérelmet az Alkotmánybíróság alkotmányellenességre hivatkozással elutasította. Nem értem, miért nem vette észre a legfőbb bírói fórum az előterjesztett kérelem alkotmányellenességét – feltéve persze, hogy valóban az?! A másik gondom a 40 év kötelező munkaviszonnyal van. Én aktív koromban több mint húsz évig dolgoztam a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon középvezetői beosztásban, van tehát némi rálátásom a dolgokra. Abban az időben az 1975. évi II. tv. szabályozta a nyugdíjmegállapítási szabályokat. Ez a jogszabály évtizedeken keresztül volt hatályban, és bár hatályba lépését követően az élet megkövetelte kisebb módosításokon esett át, többé-kevésbé kiállta az idő próbáját, hiszen alig kellett hozzányúlni. Csakhogy azóta a társadalmi elvárások, a körülmények alaposan megváltoztak, új szabályozásra volt szükség. A 70-es, 80-as években 10 év igazolt szolgálati idő elegendő volt a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, főleg ha a másik feltétel, nevezetesen a nyugdíjkorhatár elérése is teljesült. Ez azt jelentette, hogy a férfiaknak a 60. életévet, a nőknek pedig az 55. életévet kellett betölteniük a szükséges szolgálati idő megszerzése mellett, ha nyugállományba akartak vonulni. Meg kell jegyeznem, akkoriban sokaknak még a 10 év megszerzése sem volt könnyű, a nők abban az időben, vagyis több mint 30 évvel ezelőtt 55 évesen már nyugalomba mehettek, és könnyítésül minden megszületett gyermekük után 1 év kedvezményt kaptak, vagyis sok esetben nem kellett még a 10 évet sem ledolgozniuk ahhoz, hogy a nyugdíjjogosultságot megszerezzék, hiszen a gyermekszám is beleszámított a szolgálati idejükbe. Vagyis nincs új a Nap alatt, a Fidesz gyakorlatilag semmi újat nem adott még a nőknek sem, viszont irreálisan hosszú kötelező szolgálati időt írt elő. Ezt a rendelkezést nem lehet azzal sem indokolni, hogy az utolsó két-három évtizedben rengeteget változott minden. Legyenek a nők egyenlő jogúak a férfiakkal. De ne essünk át a ló túlsó oldalára. Ha a nők esetleg 58 évesen nyugalomra vágynak, ám tegyék, de csökkentett nyugdíjjal, mint ahogy az korábban gyakorlatban volt, évente fél százalékkal, vagyis 4 év esetén 2 százalékkal kapjon kevesebbet. Ha viszont valaki akar (és tud) 40 év után is aktív maradni, tegye meg nyugodtan, maximum 70 éves koráig. A 62. és a 70. életév közti 8 év alatt évenként fél százalékkal számolva 4 százalékkal több nyugdíjra számíthatna az idős ember. Ez a rendszer nem tenne különbséget a nemek között, s nem terhelné meg olyan mértékben a költségvetést, mint amilyennel a közgazdászok jelenleg számolnak – és el kellene gondolkodni legalább a rokkantsági, a korkedvezményes nyugdíj visszaállításáról. SZÁSZ TIBOR Magyarország elszigetelődésének veszélye Orbán Viktor kiszámíthatatlan, szeszélyes és következetlen politikáját egyre kevesebben tudják követni. Csak jobboldaliságában szilárd, de senki sem tudhatja, e konzervatív politizálás talaján éppen melyik árnyalat követője. Elég széles pályán jutott el a liberalizmustól az illiberalizmusig. Amikor ecsetelte ez utóbbi hitvallását, az volt a benyomásom, hogy maga sem tudta, hol áll. Ha magánember lenne, megmosolyognánk, de nem kellene attól tartani, hogy bolondériájával veszélyt hozhat hazájára. Ám most, midőn a sors szeszélye alapján az ország élére került, tartani kell attól, hogy Magyarországot róla ítélik meg. Az a „B” szektor, mely követi Viktort tűzön-vízen át, általában nem ideologizál, nem gondolkodik el koncepciójának sava-borsán. Amit vezérük mond, szentírás, melyet nem illik boncolgatni, keresni mondandójának értelmét. Ez igen veszélyes magatartás lehet, mert amikor a haza megmentése kerül napirendre, agy nélküli tömegek állnak ki mellette, és védik azt, amit lebontani kellene. Sokan úgy vélik: a haza szinonimája Orbán Viktor. Aki a vezért támadja, hazaáruló! Még akkor is ezt hiszik, ha nem értik. Őt nem érteni kell, hanem hű eb módjára követni, támogatni. Ha ő nincs, a haza sincs! Ez a felfogás oly makacsul és fanatikusan tartja magát, hogy a haza elveszíti igazi értelmezését, emberiesül egy kalandorban, aki a hatalom megszállottja. A saját képére deformált Magyarország érthetetlen képződménnyé válik a józan külföld szemében, mely elszigetelődik, s mely ellen előbb-utóbb összefog a világ normálisabb része. Ne a külföldtől várjuk az orbánizmus felszámolását, hanem ezt a kötelességünket végezzük el magunk. Akkor lesz remény arra, hogy visszanyerjük becsületünket. HEGEDŰS SÁNDOR Kondenzációs kazán Több mint 50 éve gyakorló épületgépész-mérnökként csak üdvözölni tudom az ilyen kazánok beépítési kötelezettségének elhalasztását. Végre van egy intézkedés, ahol nem az EU bürokratikus elvárásainak történő feltétlen megfelelés, hanem a szakma jogos elvárása teljesül, hosszú küzdelem után. Úgy gondolom, a gázkazánhasználókat nem bürokratikus előírásokkal, hanem pénzügyi dotációval kellene az energiatakarékos, korszerű, de kissé drága fűtési megoldások felé terelni. Szükség lenne a kb. 2 800 000 rossz szigetelésű családi és egyéb lakóház mielőbbi hőszigetelésére és nyílászárócseréjére, mert ezzel lehetne rengeteg energiát megtakarítani, s földgázfüggőségünket csökkenteni. A fűtés-korszerűsítés terén meggondolandó lenne a füstgázelvezetés és a légutánpótlás előírásainak átgondolása és a túlzott követelmények egyszerűsítése, hogy a kazáncsere költségei ne emelkedjenek meg még mintegy egymillió forinttal. Nagyon sok előírást nem érzek életszerűnek, s ezeket a szigorú követelményeket – véleményem szerint – sem egzakt számítások, sem laboratóriumi mérések nem támasztják alá. Remélem, a hamarosan tartandó gázkonferencia szakmai és hatósági résztvevői meg tudnak egyezni valami kompromisszumos megoldásban, hogy az állampolgároknak ne kelljen túl mélyre nyúlni a zsebükben – feleslegesen – energiatakarékos fűtési rendszerük kialakításakor. NÉZŐ Találtuk: http://medianaplo.blog.hu Pontosított zöldhatár Ha valaki figyelmesen olvassa a nemrégiben elfogadott törvényt, akkor kiderül, hogy nem a zöldhatár átlépése számít bűncselekménynek, hanem a rajta emelt építmény (biztonsági kerítés, biztonsági határzár, drótakadály, drótkerítés, fizikai határzár, gyors telepítésű drótakadály, határvédelmi kerítés, horgonyzott határzár, ideiglenes biztonsági határzár, jogi határzár, műszaki határzár, pengés drótsövény, szögesdrót kerítés, vaskerítés) megrongálása. S mert még nem sikerült teljesen körülkeríteni Magyarországot, annak az átlépése, ami „a hivatalos határátkelőhelyen kívül van”, vagyis a zöldhatár átlábolása változatlanul szabálysértés. A miniszterelnök mégsem hazudott, amidőn kifejtette, hogy nem lehet majd büntetőjogi következmények nélkül átlépni a zöldhatárt. Még csak nem is csúsztatott, inkább megelőlegezte ama jogszabályt, amelyet hamarosan beterjeszt egy kormánypárti képviselő. Javaslatát az Országgyűlés egyik bizottsága zárt ülésen vitatja majd meg, és éjjel tűzik napirendre, vagy egy salátatörvény 139. paragrafusában, hogy aztán a kormánypárti sajtó megállapíthassa: Orbán Viktor minden demokratikus feltételt betartott. Arról igazán nem tehet, hogy jóstehetségnek született. „EZ ITT AZ ÉN HAZÁM...” Napjainkban nincs abban semmi különös, hogy az élelmiszerek árusítására szakosodott boltokban vehetünk újságokat is. Mindenütt kínálnak természetesen napilapokat, de valahogy nem egyenlő mértékben. Népszava után általában kutatni kell, a Magyar Hírlap és most már a Magyar Idők is szembetűnően helyezkedik el. Nyilván véletlenül. Az egyik Spar áruházban azonban nem szemérmesek, még külön ajánlják is az új kormánypárti sajtóterméket. Persze a bulvárlapok mellett. Mert az üzletnek ők sem ellenségei FOTÓ: NÉPSZAVA Ajánlat LAPSZEMLE A déli határon a katonák, börtönlakók és közmunkások által emelt új fal azt tanúsítja, milyen kíméletlen hatékonysággal mozgósítja Orbán Viktor a magyarokat a migránsok ellen. Míg Európa vacillált, hogy mitévő legyen, addig Magyarország a saját kezébe vette az ügyet. A határzár rendkívül népszerű idehaza, viszont elítélik a külföldi partnerek. Szentpéteri Nagy Richárd a Méltányosság Politikai Elemző Központtól azt mondja, hogy eltartott egy ideig, amíg a kormány a menekültek ellen tudta fordítani a közvéleményt, de a kampány már hozza a gyümölcseit, és kifizetődik, hogy a hatalom ellenőrzés alatt tartja a sajtó jó részét. Hiszen az állami tévében alaposan megszűrik a jelentéseket, így a néző azt látja, hogy ez egy csőcselék, köveket hajigál, rátámad a rendőrségre. A kerítés építésének megszervezése a horvát határon pedig önmagában feltárja, hogy Orbán olyan erős államot képzel el, amely megmutatja a bicepszét. Ugyanakkor közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy a miniszterelnök álláspontja a kerítés kapcsán árthat Magyarország európai megítélésének, pedig utóbbi fontos a gazdaság jövője szempontjából. MÚLTUNK Népszava, 1932. szeptember 25. A Kossuth-párt állásfoglalása A Kossuth-párt a következőkben szögezte le állásfoglalását a kormányválság kérdésében: – A kormányválságnak keresztelt házi perpatvar, amely a politikai hatalmat ez idő szerint gyakorló zártkörű feudál-bürokratikus társaság körében kitört, az ország nyomorgó népét nem érdekelheti. Számunkra teljesen közömbös, hogy a nagybirtoknak, a kartelleknek és a fináncnagytőkének érdekviszálya, amely az eddigi kormányt lemondásra késztette, minő személyi megoldást fog találni. Meggyőződésünk, hogy abból a zsákutcából, amelybe az ideiglenes alkotmánynak az 1922. évi rendeleti államcsínnyel („országbírói értekezlet” a titkos választójog eltörlésére) történt fölborítása juttatta a országot – nincs kivezető út. Közszabadságok, komoly földbirtokreform és a dunai népek kölcsönös megértését szolgáló külpolitika nélkül minden mesterkedő személycsere csupán arra való, hogy a parlamentáris látszat ködfelhőjébe burkolja az ország végső katasztrófába vezető útját. Várjuk olvasóink leveleit az alábbi címünkön: NÉPSZAVA szerkesztősége, 1146 Budapest, Thököly út 127., vagy a nepszava@nepszava.hu e-mail címen MÉSZÁROS LÁSZLÓ, NYUGDÍJAS ÉPÜLETGÉPÉSZ-MÉRNÖK