Népszava, 2015. szeptember (142. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-25 / 225. szám

Győzött-e Orbán Viktor? E­z itt a nagy kérdés a szerdai EU- csúcs után. A magyar miniszter­­elnök, miközben hónapokon át a nemzetállami megoldást erőltette, sőt hajtotta is végre menekültügyben, a brüsszeli találkozó előtt fordított egyet megkövesedni látszó álláspontján, és Európa megmentőjeként, végvári ka­pitányként kilépett a szögesdróttal körbevett magyar határok mögül, s valódi, kontinensben, sőt világban gondolkodó politikusként mutatta fel magát. Olyan hatpontos javaslattal igyekezett meglepni kormányfő- és el­nöktársait, amely konstruktivitásá­­ban, szellemiségében egy igazán bölcs, közösségi gondolkodóvá avatja őt. A hat pont, amelyről azóta többen is el­mondták, sok újat nem hozott, a ko­rábbi, itt-ott elhangzott ötleteket szed­te össze és rendszerbe, de mégis egy vállalható programnak tűnt, olyan programnak, amely akár kifelé is ve­zethet a földrészeket átívelő migrációs válságból. Ügyes húzás, mondhatnánk, és ta­lán mondani is kell, mert nem a szem­benállást tükrözi, nem a kevélykedést, ami eddig sokkal inkább jellemző volt Orbánra, hanem a megoldási csomag­gal rendelkező politikust. És persze úgy is feltehetjük a kér­dést, hogy Orbán győzött-e: vajon mennyire kellett visszalépnie saját ko­rábbi megoldásaiból? Vagy, megint másként fogalmazva: mennyire köze­ledett az Unió a magyar miniszterel­nök eddig megfogalmazott téziseihez? Márpedig a kérdést erről az oldalról vizsgálva is azt kell mondanunk: igen, Orbán győzött, hiszen Európa úgy döntött, fel kell hagyni az open door politikával, fordítani kell az eddigi li­berális vagy túlságosan humanitárius koncepción, és megálljt kell parancsol­ni a bevándorlók tömegének. Az Unió határainak, pontosabban a schengeni határoknak a biztosítása olyan lénye­ges elemmé vált, mint ahogyan a ma­gyar vezetés eddig kezelte. Igen, Orbán fennen hangoztatta a „vonalak” védel­mét, ügyesen váltogatva a retorikát; hol az országtól, hol pedig Európától elhárítva a veszélyt. Mondhatjuk: a mi országunk vezetője jobban látta a jö­vőt, pontosabban érzékelte a migráció okozta helyzetet, és ő volt az, aki - en­nek megfelelően - elsőként használta politikai fegyverként a „népvándorlás” elleni védekezést. És nyert Orbán abban is, hogy im­már az unió képviselői is különvá­lasztják a gazdasági bevándorlókat a háború elől menekülőktől; elfogadta­tást nyert, hogy a távoli országokból határokon át­vonulók nem mindegyi­ke volt életveszélyben, ha úgy tetszik, a szerencséjüket keresik Európában, és erre ez a kontinens már nincs föl­készülve. Összességében tehát el kell fogad­nunk mindazok állítását, akik Orbán Viktor sikereként könyvelik el az EU- csúcsot: kétségtelen, a dolgok abba az irányba haladnak, amelyeket ő koráb­ban megjelölt. És ez akkor is így van, ha a Görögország partjaihoz telepíten­dő közös európai ellenőrzést eluta­sították - nincs kizárva, hogy előbb­­utóbb e területen is lehetséges a vál­tozás. Az eddigiek alapján szinte felesle­gesnek tűnik az indító kérdés, hiszen nyugodtan kijelenthetjük, hogy Orbán csatát nyert, és bár a hatpontos cso­mag elutasításával nem vált Európa­­léptékű politikussá, de nem is kellett neki leszegett fejjel eljönnie Brüsszel­ből. Szereplése tehát inkább nevezhető sikernek, ami a magyarországi politi-Oábán mutathatott egy másik arcot Brüsszelben - a határokon túl jószerivel mindenki tudja, hogy ez a kép hamis kai fejlemények, illetve az elmúlt hó­napokban összeszedett imázsvesztés után mindenképpen komoly ered­ményként könyvelhető el. De­ a kérdés mégsem felesleges, sőt kötelezően felteendő, és a válasz ko­rántsem egyértelmű. Ha ugyanis a dolgok mélyére nézünk, és kicsit eltá­volodunk az amúgy döntést most sem hozó EU-csúcstól, arra a következte­tésre kell jutnunk, hogy a magyar mi­niszterelnök egyáltalán nem nyerhe­tett. És nem azért nem nyerhetett, mert az európai vezetők közül a legfaj­­súlyosabbak mélyen elítélik a kerítés­politikát, hanem mert ezzel a kerítés­politikával és az azzal járó nemzetkö­zi szópárbajjal, illetve az országban látványosan felerősödő idegenellenes­­séggel szinte kitörölhetetlen sebeket ejtettünk másokon, de mi szenvedtük el a legnagyobbat. Magyarországról ál­lítottunk ki olyan képet, amely nem is­meri a humanitárius szempontokat, amely elutasító, és amelyet egy olyan politikus vezet, aki képes a polgárai­ból a legrosszabb énjüket kihozni. Egy olyan ország jelent meg a világ előtt, amelyre a legsúlyosabb válság idején sem szabad számítani, és amelynek politikusai többet törődnek a politikai haszonszerzéssel, mint az emberi szempontokkal. Orbán mutathatott egy másik arcot Brüsszelben - a hatá­rokon túl jószerivel mindenki tudja, hogy ez a kép hamis. Hiszen elég, ha csak a csütörtöki, EU-csúcs utáni kor­mányzati megnyilatkozásokra figye­lünk: a kormányfő hatpontos javasla­tának szajkózása mellett továbbra is az a legfontosabb, hogy ijesztgessék, még erősebb idegenellenességre han­golják a magyar népet, azzal, hogy vál­tozatlanul terroristákról, az országot lerohanó népségről - bocsánat: mig­­ránsokról - beszélnek. A kérdést tehát nem tehetjük fel úgy, hogy győzött-e Orbán Brüsszel­ben? Mert ugyan a kormányfő magyar javaslatként aposztrofálta saját ötle­teit, de az mégis igaz, hogy migrációs kérdésekben csak másodsorban ítél­keznek Orbán felett. Az alapvetés: az ország megítélése. És az ország, ve­gyük észre, folyamatosan veszít. Dró­tokból, pengékből, kerítésekből nem lehet imázst építeni. nemethp@nepszava.hu Kihívás publicista S­okéves küzdelem után a magyar kormánypártnak sikerült saját leányvállalatává tennie a romá­niai magyarok legnagyobb érdekkép­viseleti szervét, s a jelek szerint az er­re irányuló erőfeszítés kifizetődő volt. Az RMDSZ remélhetőleg nem fog odá­ig eljutni, hogy a szavazati joggal ren­delkező külhoniakat a Fidesz támoga­tására buzdítja. A korábbi bukaresti kabinetek némelyikébe minisztereket is delegáló párt elnöke viszont a ma­gyar-román viszony diplomáciai bot­ránnyal fenyegető mélypontján vette védelmébe Orbán Viktor legújabb el­képzelését. Kelemen Hunor óvott a hisztériakeltéstől, szerinte a Magyar­­ország és Románia határán felállítan­dó határzár nem a román állampol­gárok ellen irányul. Hazája hatóságait pedig arra kérte, mellőzzék az érzelmi alapú hozzáállást a szögesdrót kerítés­sel kapcsolatban. Kelemen Hunor gyakorlatilag buda­pesti mentora szavait visszhangozza. Számításból vagy tudatlanságból, nem tudhatjuk. Én még emlékszem rá, a Ceausescu-rezsim hogyan zárta le szinte hermetikusan Románia nyugati határát is. A diktatúrában szocializálódott ro­mán állampolgároktól várja el az RMDSZ-elnök, hogy érzelmektől men­tesen figyeljék, miképpen épül ugyan­ott az új szögesdrót kerítés? Nonszensz. És a kiterjesztett határzár melletti ki­állás rossz üzenet az egész egykori ke­leti blokk államai számára. Az Orbán­­kormány mintha szemléltető történe­lemórát tartana a fiatalabb generá­cióknak. A rendszerváltozás előtti év­tizedekben ugyanazt jelképezte a ha­zánk nyugati, illetve déli határán fel­húzott vasfüggöny, mint a berlini fal. Bezárkózást, izolációt, szabadságunk korlátozását. Akkor éppúgy tüneti ke­zelést jelentett, mint most. Azt hihetnénk, Orbán Viktor vérsze­met kapott az Európai Néppárt egyes politikusainak a déli határzárat támo­ Csak egy koherens, kifelé is egységet mutató Európa tudja elkerülni a káoszt vató nyilatkozataitól, ezért folyamodott Magyarország keleti határán is ehhez a megoldáshoz. A brüsszeli rövidlátók nem veszik észre, milyen szerencsét­len helyzetben érte Európát a mene­külthullám. Adott egy schengeni külső határok­kal rendelkező uniós tagállam kormá­nya, melynek demokratikus elkötele­zettsége az elmúlt öt év történéseinek fényében legalábbis erősen megkérdő­jelezhető. A „népvándorlásra” hivat­kozva most válsághelyzetet hirdet ki, aminek törvényi konzekvenciáival könnyedén visszaélhet. Azzal, hogy el­utasítja a kollektív cselekvés elvét, és önhatalmúlag nemzetállami hatáskör­be utalja a menekültválság kezelését, saját maga teszi megoldhatatlanná a helyzetet. Kelemen Hunornak abban igaza van, hogy közös megoldás kell. Csak egy koherens, kifelé is egységet mutató Európa tudja elkerülni a káoszt. Nem tolerálhatja egyes reni­tensek különutas politikáját, akár a rettegett hetedik cikkely alkalmazása is szóba jöhet bizonyos esetekben. Ez csöppet sem idealizmus. A töme­gessé vált migráció kihívást jelent az Európai Uniónak. Abban az értelem­ben is, miként garantálja polgárai szá­mára válsághelyzetben önnön dekla­rált elveit, melyekre méltán lehetünk büszkék évtizedek óta. Ébredés FRISS RÓBERT A magyar külügyminiszter ébredezik. Miután összeveszett csaknem egész Európával, olvashatja a Der Spiegel kommentárját, amely ke­let-európai jégkorszakot emleget, mert a térség államai kölcsönösen szemrehányásokkal árasztják el egymást a menekültkérdésben. Szijjártó Pétertől például repkednek az olyan kifejezések, mint rágalmazó, hazug, képmutató, s nem marad le a legfőbb közös kelet-európai ellenség, az Unió ócsárolásában sem, amikor azt mondja: a képmutatás Európa-bajnoksá­­ga zajlik. Hogy ki ennek az ellenségnek a szülőatyja, az nem kétséges, hi­szen a kormányfő szellemi hátterét nélkülözve nem mondhatna ilyet egy miniszter. A kormányfő Brüsszelben megpróbálta eljátszani Európa végvári kapi­tányát, azt a szerepet, amit magának szánt, de nem nagy sikert aratott vele. Javaslatai lényegében már eddig is napirenden voltak, ami pedig a kerítést illeti, attól kapta meg a magáét, akitől eddig csak félt, de aki mindeddig megóvta attól, hogy saját néppárti elvtársai nagyobbat rúgjanak rajta, mint feltétlenül szükséges. Csütörtökre virradóra egy „alapos és energikus” vi­tában a berlini falat ideátról megélt német kancellár odavágta neki: „A kerítés nem az az eszköz, amivel problémákat oldunk meg.” Talán ezt az energikus nyomást érezhette a halántékán Szijjártó Péter, amikor - mint külgazdasági miniszter - egy konferencián azt mondta: „Amennyiben a bevándorlási nyomás hatására a schengeni rendszer meg­reccsen, az övezetbe vetett bizalom lecsökken, akkor veszélybe kerülhet a magyar vállalatok külgazdasági teljesítménye. Ha egyre többen bevezetik a belső határellenőrzést, a kamionok kilométeres sorokban állnak majd a határon, és a Magyarországon működő nagy nemzetközi vállalatok üteme­zési gondokkal kerülnek szembe, aminek drámai hatása lehet az egész ma­gyar beszállítói iparra és a teljes magyar exportra.” Miközben miniszterelnöke az ENSZ-ben készül Superman öltözetét rá­húzni végvári páncéljára, Szijjártó látomása nem is annyira nélkülözi a va­lóságot. Elég, ha átnéz a szomszédba, a lezárt szerb-horvát határra, ahol nem utolsósorban a magyar kerítésgőg miatt átkozódnak a teherautó­sofőrök. Akik csak élni szeretnének, de nemzeti kerítések közé zárva már képtelenek rá. frissr@nepszava.hu Pénz és foci SEBES GYÖRGY sebesgy@nepszava.hu M­ár csak alig öt évet kell várnunk, és a Bajnokok Ligájában akár ta­lálkozhat is egy határon inneni és egy határon túli magyar csapat. Persze ehhez még néhány feltételnek teljesülnie kell, de a remény hal meg utoljára. Higgyük tehát el, hogy a hazai futball most már egeket ost­romló fejlődésnek indul, és bízzunk benne, hogy az FK Csíkszereda - mint vezetői tervezik - 2019-ben megnyeri a román bajnokságot. Noha most még csak harmadosztályú. Ám a lehetőségek adottak. A magyar kormány ugyanis egy bizonyos ös­­­szeggel támogatja a székelyföldi város stadionjának építését, valamint egy kollégium létrehozását. Hogy az e célra szánt négymillió euró - vagyis mint­egy 1,2 milliárd forint - sok-e, vagy kevés, azt mindenki döntse el maga. Nem is ez itt az érdekes, hanem maga a támogatás. Hogy az adófizetők pén­zéből még erre is futja (miközben sok más, talán még szükségesebb célra nem). De hát ki tudna (merne) vitatkozni azzal a kormányzati közléssel, hogy ez a segítség „alapvető nemzetpolitikai érdek”. Az indoklás szerint ugyanis „a nemzeti alapon szerveződő sportegyesületek nagyban hozzá­járulnak a külhoni magyarság közösségi és régiós öntudatának, nemzeti identitásának megerősítéséhez”. Ahogy mondani szokás, erre varrjunk gombot. De persze itt nem gombfociról van szó, hanem nagypályás igaziról. És a magyar kormány is nagypályás, mármint akkor, ha „nemzetpolitikai érde­kekről”, valamint a pénzek költéséről van szó. És miért ne segítené a Csík­szeredai egyesületet, amelynek futballakadémiája is van, ahol a „Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia állandó szakmai felügyeletével és anyagi tá­mogatásával képezik a székelyföldi focitehetségeket”. Vagyis a kedves veze­tő szívéhez oly közel álló felcsúti intézménnyel vannak testvéri kapcsolat­ban. Azzal tehát, amely eddig is jelentős összegekhez jutott a tao-pénzek­­ből, s amelynek stadionja éppen Orbán kertjének végében épült fel. Van itt még valakinek kérdése vagy ellenvetése? Már csak arra kell vá­laszolni, hogy amikor majd a BL-ben találkozik a Felcsút és a Csíkszere­da, akkor a jó magyar ember kinek kell hogy drukkoljon. Még szerencse, hogy ennek eldöntéséhez van­­ legalább­­ öt évünk. NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Főszerkesztő-helyettes: SEBES GYÖRGY, SIMON ZOLTÁN ANDRASSEW IVÁN 1952-2015 :Vezető szerkesztő: BÍRÓ MARIANNA, RÓNAY TAMÁS • Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ • Vezetőszerkesztő-helyettes: FRISS RÓBERT Szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS,TÖRŐ ANDRÁS, OLASZ ANDREA (online) • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Publicisztika: SOMFAI PÉTER Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ •Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA •Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés és marketing: SIMON ZSUZSA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu «Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a Magyar Posta Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-444-444 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 477-9008, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 3500 Ft, negyedévre 9900 Ft, fél évre 19 800 Ft, egy évre 39 600 Ft. Nyomdai előállítás: Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft. • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.mediaworks.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti

Next