Népszava, 2015. október (142. évfolyam, 230–255. sz.)

2015-10-12 / 239. szám

Az AI menekültügyi jelentése azt javasolja az EU-nak, indítsanak a 7-es cikkely szerinti megelőző eljárást Magyarországgal szemben Elkerítve: a nemzetközi jog megsértése Magyarország határ­ellenőrzési intézkedései és a menekülteket érintő bánás­mód sérti a nemzetközi jogot az Amnesty International (AI) jelentése szerint. A napokban nyilvánosságra hozott, Elkerítve című dokumentumban a soroza­tos jogsértések miatt felszólították az Európai Uniót, hogy vonja felelősségre Magyarországot. Alább a jelentésből közlünk szerkesztett részleteket. A Magyarországon menedé­ket keresők száma 2015-ben jelentősen emelkedett 2014-hez képest. Hogy mindez nem volt váratlan, bizonyítja, hogy a kormány már 2013-tól kapott erről előrejelzéseket. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosá­nak Hivatala (UNHCR) és civil szervezetek is folyamatosan kérték a fogadóállomások álla­potának javítását, hogy azokat hozzák összhangba az EU nor­máival. A felajánlott segítséget magyarázat nélkül elutasítot­ták. Idén júniusban Magyaror­szágnak már nehézséget oko­zott, hogy megfelelő módon fo­gadja a nagyszámú menekül­tet és menedékkérőt. Miközben tény, hogy az EU kiegyensúlyo­zatlan menekültügyi rendsze­rének terhei jelentős mértékben Magyarországra nehezednek, az ország példátlan mértékben elhatárolódott attól, hogy kive­gye részét a hiányosságok or­voslására törekvő közös euró­pai erőfeszítésekből, és nem kí­vánt részt venni a menedékké­rők fogadásának és elbírálásá­nak felelősségét újraosztani hi­vatott kezdeményezésekben, az Európai Bizottság és a Tanács által javasolt relokációs és hot spot-rendszerekben. Magyaror­szág ehelyett kerítéseket emelt déli határain, felgyorsította a menedékkérők és menekültek visszaterelését Szerbiába, mi­után ez utóbbit felvette a biz­tonságos tranzitországok listá­jára. Szeptember 15-én a kormány „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet” hirdetett ki, hatályba léptek a büntető tör­vénykönyv (Btk.) és a menedék­jogról szóló törvény módosítá­sai, amelyek bűncselekménnyé nyilvánították az országba a határon keresztül történő ille­gális belépést. Szeptember 21-én az Országgyűlés módosítot­ta a rendőrségről és a honvéd­ségről szóló törvényt. Kiterjesz­tették a rendőrség hatáskörét, felhatalmazták a hadsereget, hogy támogassa a határt bizto­sító rendőröket, hogy adott esetben gumilövedékeket, könny­gázgránátokat és piro­technikai eszközöket vessen be. Szeptember 21-én az Or­szággyűlés határozatot is elfo­gadott, amely kimondta, hogy az országnak „minden szüksé­ges eszközzel” meg kell (tudnia) védeni a határait az „illegális bevándorlás hullámaival szem­ben”. Magyarország igyekezete, hogy a regionális, sőt globális menekültválságtól elszigetelje magát, csak nemzetközi embe­ri jogi és menekültjogi kötele­zettségeinek kárára érhető el. A pályaudvarok A megfelelő fogadóállomások hiányában, a továbbutazás re­ményében a menekültek és a menedékkérők Budapest fő vasútállomásain, a Keleti, Nyu­gati és Déli pályaudvaron kezd­tek gyülekezni. Augusztusban a fővárosi önkormányzat „tran­zitzóna” néven területeket jelölt ki. Az AI szeptember elejei láto­gatásakor több ezer menekült és menedékkérő éjszakázott a földön a Keleti pályaudvaron. Az önkormányzat hat vízcsapot és néhány mobilvécét állított fel, miközben élelmiszert, orvo­si segítséget, hálózsákokat, sát­rakat, ruhákat kizárólag ön­kéntesek biztosítottak. Szeptember 2. és 5. között a MÁV felfüggesztette a Keleti pá­lyaudvarról Ausztriába tartó vonatok indítását. A vágányo­kat egy nappal korábban rend­őri őrizettel lezárták. Szeptem­ber 3-án a rendőrség feloldotta a zárat, és több száz ember, akik közül sokan több nappal korábban vásároltak jegyet Münchenbe vagy más német városba, rohant egy német zászlót viselő vonathoz. A tö­mött szerelvény délelőtt 11 óra körül elhagyta az állomást, hogy azután Bicskénél megál­lítsák. A vonaton utazók egyike így nyilatkozott: „a rendőrség bejelentette, hogy le kell száll­nunk, különben erőszakot al­kalmaznak... engedelmesked­tünk, és elkezdtünk leszállni... Az állomáson kívül buszok áll­tak. A rendőrök üvöltöztek, és füstöt láttunk. Úgy döntöttem, elmenekülök... végül taxival mentem vissza a Keletibe 30 euróért.” Néhány száz ember nem volt hajlandó leszállni és a bicskei menekültállomásra vo­nulni, amely – az ott megkérde­zettek szerint – súlyosan túl­zsúfolt volt. Szeptember 4-én a készenléti rendőrség elkezdte leszállítani és a befogadó állo­másra utaztatni őket. A kapu­nál megkérdezettek egy része arról számolt be, hogy az ellen­állást tanúsítókkal, így gyere­kekkel szemben is erőszakot alkalmaztak. A kormány nem vállalt felelősséget az esemé­nyekért, és arra hivatkozott, hogy a kaotikus helyzet félreér­tés és kommunikációs zavarok következményeként jött létre, ami túlterjedt a magyar ható­ságok hatáskörén. A szerb határ A szerb határ szeptember 15-i lezárásáig Röszke volt a mene­kültek és menedékkérők első belépési pontja. A hatóságok nem gondoskodtak megfelelő fogadási körülményekről. A ha­tárátkelőtől néhány száz méter­re a rendőrség sebtében „befo­gadó állomást” rendezett be. Az este vagy éjjel érkezők néhány mobilvécét leszámítva minden ellátás nélkül, a szabad ég alatt kényszerültek éjszakázni. Vizet és élelmiszert csak önkéntesek osztottak. Napközben a rendőr­ség buszokkal szállította az embereket a 700 méterre lévő idegenrendészeti előállítóba, ahol regisztrálták őket. Az elő­állító hírhedtté vált, miután szeptember 10-én megdöbben­tő felvételek jelentek meg a saj­tóban arról, hogyan dobál a rendőrség élelmiszeres zacskó­kat a menedékkérők közé. Az AI több olyan emberrel is be­szélt, aki egy, két vagy három napot töltött az állomáson ilyen körülmények között. Beszámol­tak rendőri bántalmazásról és arról, hogy nem kaptak elég élelmiszert, vizet, a mosdókból pedig komoly hiány volt. A határ lezárása után a me­nekültek és bevándorlók belé­pését a pengés drótkerítés, a rendőrség és a hadsereg akadá­lyozta meg. Így szeptember 15-én estére mintegy 1000 mene­kült és bevándorló gyűlt össze a kerítés közelében. A szabad ég alatt éjszakáztak, vízzel és élelemmel csak önkéntesek lát­ták el őket. A Röszke/Horgos határátkelőnél rekedt emberek elvileg a sebtében felállított, a menedékkérőknek szállást nyújtó és kérelmeiket elbíráló „tranzitzónákban” volt lehető­ségük arra, hogy menedékké­relmüket beadják, mielőtt hiva­talosan engedélyt kaptak volna rá, hogy az ország területére lépjenek. Mindazonáltal az AI által szeptember 15-én és 16-án megkérdezettek többsége nem tudott arról, hogy joga len­ne menedéket kérni a „tran­zitzónában”; az eljárásról nem adtak nekik információt, a kon­ténereket pedig, amelyekben a „tranzitzónákat” elhelyezték, le is zárták előlük. Óránként egy­két alkalommal egy arab, fárszi és urdu nyelvű tolmács által kísért rendőr kinyitotta a kon­téner ajtaját, és kettő-öt ember­nek engedélyezte, hogy belépjen a „tranzitzónába”, ők azt is fel­tételezték, hogy ezzel Magyar­ország területére léphetnek, a többségüket azonban azonnal visszaterelték Szerbiába. Kriminalizálás Az AI által 2015 szeptemberé­ben, több helyszínen megkérde­zettek egyike sem kapott meg­felelő tájékoztatást a jogairól, a menedékjogi eljárásról és az EU menedékjogi rendszeréről Ma­gyarországon. Ez is az oka le­hetett annak, hogy féltek a re­gisztrációtól, így az ujjlenyo­matvételtől is. (Az EU-ba érke­ző menedékkérőket és a beván­dorlókat a dublini rendszerben ujjlenyomatvétel révén azono­sítják.) Többen számoltak be arról, hogy a rendőrség erőt al­kalmazott velük szemben. A menekültügyi törvény mó­dosítását követően a Szerbia fe­lől belépő menedékkérők kérel­meit gyakorlatilag automatiku­san elutasítják. A törvény értel­mében ugyanis Szerbia „bizton­ságos harmadik ország”. Az AI álláspontja szerint a „biztonsá­gosnak” tekintett országokból érkező menedékkérők gyorsított eljárás alá vetése, míg a más országokból érkező menedékké­rőknek hasonló eljáráson nem kell keresztülmenniük, a nem­zeti származás alapján végzett diszkrimináció. A nemzeti ho­vatartozás szerinti megkülön­böztetés tilalma a nemzetközi jog egyik meghatározó alapel­ve. Különösen problematikus Szerbia felvétele a biztonságos tranzitországok listájára. Szeptember 15-től azok, akik a határzáron át „engedély nél­kül” lépnek be Magyarország területére, bűncselekményt kö­vetnek el, ami akár három év szabadságvesztéssel és/vagy kiutasítással büntetendő. A tör­vény kriminalizálja továbbá „a határzár megrongálását”, amely egy és öt év közötti szabadság­vesztéssel büntetendő. A leg­főbb ügyész által 2007-ben ki­adott állásfoglalás szerint azok esetében, akik menedékért fo­lyamodnak, fel kell függeszteni a büntetőeljárást. A menedék­kérők kriminalizációja és elzá­rása ellentmond a menekültek helyzetére vonatkozó 1951-es genfi egyezménynek, amely tilt­ja, hogy a menekülteket bünte­téssel sújtsák amiatt, mert ir­reguláris módon léptek be egy országba. Szeptember 21-én a magyar Országgyűlés törvényt hozott a honvédség alkalmazásáról a rendőrség támogatására a „tö­meges bevándorlás okozta vál­sághelyzet idején”. Az AI ag­gasztónak tartja, hogy az Or­szággyűlés felhívása a „minden szükséges eszköz” alkalmazá­sára túlzott erőszakhoz vezet­het, ami súlyos sérüléseket, akár emberélet kioltását is eredményezheti. Ez nyilvánva­lóan ellentétes lenne Magyaror­szágnak a természetes szemé­lyek élethez és biztonsághoz fű­ződő jogának tiszteletben tartá­sára és védelmére vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettsége­ivel, beleértve a testi és szelle­mi integritást, valamint annak jogát, hogy ne tegyék ki őket kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak. Az AI aggasztónak találja a szeptem­ber 16-án a menekültekkel és migránsokkal szemben túlzott erőszak alkalmazásáról szóló beszámolókat, amikor a rend­őrség a röszkei határátkelő megnyitását követelő, tájéko­zatlan tömegre – miután néhá­nyan cipőkkel, vizesüvegekkel dobálták meg a készenléti rend­őröket – vízágyú, paprikaspray és könnygáz bevetésével vála­szolt. Az AI olyan, szeptember 26-án készült felvételeket is meg­ismert, amelyek a horvát–ma­gyar határon, a beremendi ha­tárátkelőnél, illetve a zákányi vasútállomáson örökítették meg a rendőrség és a hadsereg fellépését. A felvételeken nehéz gépfegyverekkel felszerelt HMWWV páncélozott jármű­vek, valamint különleges osz­tagokra jellemző fegyverekkel – köztük M4 lőfegyverekkel – fel­fegyverzett katonák láthatók. Ezek a képek jelzik: Magyaror­szág súlyosan militarizált mű­veletet folytat a határain a „tö­meges migráció okozta válság­helyzet” jegyében. A nemzetkö­zi jog világosan tiltja a lőfegy­verek rendvédelmi célú alkal­mazását, kivéve a halál vagy súlyos sérülés közvetlen veszé­lye megelőzésének esetét. Tö­megek irányítására szolgáló taktikai eszközként soha nem szabad lőfegyvert alkalmazni, sem az engedély nélküli határ­átlépés esetén, sem más, a köz­rend védelmével kapcsolatos helyzetben. A példák felvetik a rendvédelmi szervek által al­kalmazott erőszak eszkaláció­jának aggályát. A magyar kormány nemcsak rosszul bánt és bánik a menedékkérőkkel – az uniós jogot is folyamatosan megsérti FOTÓ: VAJDA JÓZSEF Ajánlások Magyarország számára: Vonja vissza a „jogellenes határátkelést” krimi­nalizáló, a határ menti „tranzitzónákat”, vala­mint a „biztonságos országok” listáit létrehozó jogszabály-módosításokat Tegye lehetővé a menedékkérők számára a hozzáférést Magyarországhoz, a gyors és haté­kony menedékjogi eljárást és a megfelelő be­fogadási feltételeket Utasítsa a határok védelmével megbízott fegy­veres testületeket arra, hogy az erőszakot csak végső esetben alkalmazzanak, korlátozott, csak a céllal arányos mértékben Az Európai Bizottság számára. Minden szükséges eszköz felhasználásával, be­leértve a formális kötelezettségszegési eljárá­sok indítását is, biztosítsa, hogy Magyarország teljes mértékben betartsa az EU törvényeit Indítson strukturált párbeszédet Magyaror­szággal a jogállamiság Európai Unión belüli megvédésére szolgáló kereteken belül Az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az EU tagállamai számára. Nyújtsanak be javaslatot az Európai Tanácsnak, hogy az aktiválja az uniós alapszerződés 7-es cikkében előirányozott megelőző mechaniz­must, tekintettel arra, hogy a bizonyítékok fényében „egyértelmű a veszélye annak, hogy súlyosan sérülnek az EUSZ 2. cikkében hivatko­zott értékek”, beleértve „az emberi méltóság tiszteletben tartását... és az emberi jogok tisz­teletét” A dublini szabályozásban részt vevő államok számára: Ne irányítsanak vissza Magyarországra mene­dékkérőket � � � � � � � HÁTTÉR13 2015. OKTÓBER 12., HÉTFŐ A jelentés alapja Az AI kutatói 2015. szep­tember 1. és 7., illetve szep­tember 15. és 19. között 57 egyéni és csoportos interjút készítettek menekültekkel és migránsokkal a budapes­ti Keleti és Nyugati pályaud­varon, a bicskei befogadó állomáson, a rögtönzött röszkei „gyűjtőponton”, a röszkei idegenrendészeti előállítóban és a Röszke/ Horgos határállomáson. Megvizsgálták, milyen kö­rülmények várják a mene­külteket/migránsokat, ho­gyan bánnak velük a rend­őrök, milyen menedékjogi eljárással kapcsolatos infor­mációkhoz férnek hozzá. Az AI engedélyt kért, hogy fel­keresse a röszkei idegen­rendészeti előállítót, talál­kozót kért a Csongrád Me­gyei Rendőr-főkapitányság vezetőjétől, de mindkettőt elutasították. NÉPSZAVA-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék