Népszava, 2017. március (144. évfolyam, 51-76. szám)

2017-03-28 / 73. szám

Európa számára jó hír a jobboldali radikális Alternatíva gyenge eredménye a saar-vidéki tartományi választáson Nem siklott ki Martin Schulz vonata Bár a német szociáldemokratáknál a vasárnapi Saar vidéki voksolást követő­en alábbhagyott az a hurrá optimista hangulat, amit a párt igen kedvező országos közvélemény-kutatási adatai idéztek elő, mindenképpen pozitív hír Európa számára, hogy a jobboldali radikális Alternatíva mindössze 6,2 száza­lékot kapott, a nagykoalíció két pártja, a CDU és az SPD pedig összesen 70 százalékot, így folytatódhat az ország legkisebb tartományában a két párt koalíciós együttműködése. Az SPD-nél azt sem tartják kizártnak, hogy az AfD be sem jut a parlamentbe a szeptemberi választáson. RÓNAY TAMÁS F­élig üres a pohár vagy fé­lig tele? - kérdezgetik a német szociáldemokraták­nál. A Saar vidéki választás el­ső eredményeinek közzétételé­nél a nagy többség úgy vélte, fé­lig üres. Az elmúlt másfél hó­nap lelkesedésének nyomát sem lehetett látni a párt berlini központjában. Az SPD-nél már mindenki azt hitte: lehetséges­sé vált a lehetetlen Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) volt elnökének kancellárje­löltté, majd pártelnökké való megválasztása óta. Való igaz, akadt iroda, amely fej-fej mel­lett látta a kereszténydemokra­tákat és a szociáldemokratákat a voksolás előtt, végül azonban a CDU több mint tíz százalékot vert a balközép tömörülésre. Kudarcól beszélni azonban túl­zás lenne. Január közepén pél­dául még csak 24 százalékot jö­vendöltek az SPD-nek, két hó­nap alatt tehát majdnem öt százalékot javult a párt megíté­lése. A majdnem 30 százalék nem rossz eredmény, bár elma­radt a közvélemény-kutatók ál­tal jósolt 32-34 százaléktól. A két párt közötti tetemes kü­lönbség oka azonban nem az, hogy az SPD annyira a várako­zások alatt szerepelt volna, ha­nem a CDU váratlanul jó sze­replése. Egyetlen iroda sem in­dult ki abból, hogy a CDU ké­pes lesz 40 százalék körüli tá­mogatásra szert tenni, s az elő­ző tartományi voksoláson szer­zett 35,3 százalékát 40,7 szá­zalékra feltornászni. • Az SPD 5 százalékot javított eredményén • Schulz nem beszélt baloldali koalícióról Több német lap arról cikke­zett, hogy kisiklott Schulz Saarbrücken (a tartományi székhely) felé haladó vonata, il­letve véget ért a Schulz-effek­­tus. Csakhogy igenis létezett Schulz-effektus a tartomány­ban, ez azonban végül messze nem bizonyult elegendőnek ah­hoz, hogy a szociáldemokraták a CDU fölébe kerekedjenek. Ahogy a bécsi Die Presse talá­lóan fogalmazta meg, a Schulz­­effektusnál erősebb volt az AKK-effektus. így nevezik Annegret Kramp-Karrenbauert, a tartományban nagy népsze­rűségnek örvendő keresztény­­demokrata miniszterelnököt. Valóban sokat elért, stabilizálta a tartomány gazdaságát, s az utolsó napokban sikerült maga mellé állítania a bizonytalan szavazókat. Ebben annak is szerepe volt, hogy sok Saar vi­déki szavazót megrémített az a lehetőség, amely szerint beke­rülhet a tartományi kormány­ba a Németország nyugati felé­ben sokak által ma is mereven elutasított Balpárt, melynek lis­tavezetője épp az SPD egykori elnöke, Oskar Lafontaine volt. Az általa mesésnek vélt balolda­li együttműködés azonban épp az ő személye miatt maradt el, illetve azért, mert sokan a Bal­pártban még a német egységet követően mintegy negyed szá­zaddal is az NDK állampártjá­nak utódát látják. Martin Schulz jó vesztesnek bizonyult, nem látszott letért­nek. „El kell ismerni, ma este a másik fél lőtt nagy gólt.” Üzene­tének lényege azonban: a meccsnek nincs még vége. Fel­tűnő, hogy Schulz nem az el­lenfél szót használta. Miért is tenné? A tartományban eddig is nagykoalíció volt hatalmon, s az is marad. Anke Rehlinger, az SPD listavezetője ugyan nem lesz tartományi miniszterelnök, de minden bizonnyal továbbra is a befolyásos gazdasági tárcát irányíthatja. S akkor nem is beszéltünk még arról, hogy szö­vetségi szinten az SPD 2013 vé­ge óta a CDU fontos és megke­rülhetetlen partnere. Schulz számára bizonyos te­kintetben nagy fejtörést okoz­hat a Saar vidéki voksolás. Nyilvánvalóvá válhatott számá­ra ugyanis, hogy nem szabad nyíltan elköteleznie magát egy baloldali koalíció mellett, mert a Balpárt esetleges országos szerepvállalása miatt sokan a CDU-ra adhatják a voksukat. Ugyanakkor a nagykoalíció folytatása mellett sem tehet egyértelműen hitet, mivel ezzel elbizonytalanítaná a párt sza­vazóit, s ismét az a veszély fe­nyegetne a szeptember végi parlamenti választáson, hogy a baloldal sok támogatója egysze­rűen nem megy el szavazni. Európa jövője szempontjából nyilván nem sorsdöntő, milyen kormánya lesz Saar vidéknek. Az azonban nagyon is fontos, hogy az Alternatíva nagy előre­törése nem következett be, sőt egyértelműen a párt fokozatos térvesztésének lehetünk tanúi. Pedig még január közepén 10, tavaly májusban pedig 11 szá­zalékon látták a közvélemény­kutatók a tartományban. Robert Wehrkamp, a Ber­telsmann Alapítvány politoló­gusa az Ntv hírtelevíziónak el­mondta, az AfD előretörése po­litikailag aktívvá tette a szélső­ségeket elutasító szavazókat is. A kampány tehát ellenkam­pányt váltott ki. Az SPD-nél már annak a lehetőségét sem zárják ki, hogy az Alternatíva be sem jut a parlamentbe a szeptemberi voksoláson. Tho­­ mas Oppermann, az SPD frak­ cióvezetője a magas Saar vidé­ki részvételre utalva kijelentet­te: a demokratikus pártok meg­mutatták, hogy együtt képesek háttérbe szorítani a szélsősége­seket. Jörg Meuthen, az AfD társvezetője azonban úgy véli, a Saar vidéki választás még nem egy trendváltás jele. Szövetségi szinten a nagykoa­líció folytatását vetítheti előre, hogy a jelenlegi kormány két pártja, a CDU és az SPD össze­sen 70 százalékot szerzett Saar vidéken. Gyanítjuk, a két poli­tikai erő további együttműkö­dése sem Merkelnek, sem Schulznak nem lenne ellenére. James Comey kényes a függetlenségére - Obama nevezte ki, Trump megtartotta - Többször szembekerült Clintonékkal Saját feje után megy az FBI-főnök Kulcsszereplő mostanság Wa­shingtonban James Comey, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatója. A 45. elnök jövője nem kis mértékben azon áll vagy bukik, hogy milyen megállapításra jut az FBI vizsgálata a Trump-kam­­pány orosz kapcsolatait ille­tően. Comey tavaly a kam­pány finisében a Hillary Clinton e-mailjei ügyében folyt vizsgálat újranyitását helyezte kilátásba, s a volt First Lady nem utolsósorban ennek tulajdonítja, hogy ve­szített az elnökválasztáson. ELEKES ÉVA James Comey FBI-főnök gya­korlatilag az egyedüli az Obama-kormányzat tagjai kö­zül, akit helyén hagyott Donald Trump. Megválasztott elnök­ként még egy nyilvános vállve­­regetéssel is honorálta Comey „szolgálatait”. A milliárdos va­lószínűleg maga is úgy ítélte meg, hogy az FBI vezetőjének beavatkozása az elnökválasztá­si kampányba javította az esé­lyeit, miközben a demokraták mélységesen elítélték, hogy Comey, aki saját szavai szerint kényesen ügyel a függetlensé­gére, fittyet hányt a politikán felül álló intézmény addigi ha­gyományaira, s 11 nappal az elnökválasztás előtt az egyik elnökjelöltre nézve hátrányos bejelentést tett, amelyről utóbb kiderült, nem is volt indokolt. A Fehér Ház arra számított, hogy az FBI-főnök másodszor is szívességet tesz Donald Trumpnak, s a múlt heti meg­hallgatáson eloszlatja a kétsé­geket az orosz beavatkozási kí­sérletekkel, az elnök emberei és az orosz kormány közötti ös­­­szejátszás gyanújával kapcso­latban. Nem így történt, James Comey - az igazságügyi tárca felhatalmazására is hivatkozva - közölte: nyolc hónapja folytat nyomozást az FBI az orosz hackertámadások ügyében, s ennek részeként az elnök több embere is célkeresztbe került. Comey azt nem erősítette meg, hogy Donald Trump maga érin­­tett-e, s ha igen, milyen módon e vizsgálatban. Az FBI-főnök helyrebillentette az egyensúlyt, a demokraták után a republi­kánusok is megorroltak rá. Barack Obama 2013-ban ne­vezte ki Comeyt az FBI élére, megbízatása tíz évre szól, de Trumpnak jogában állt volna leváltani. A kosaras termetű, 203 cm magas FBI-főnökről „Igazi sakkjátékos, aki hosszú távra tervez" Eric Holder, Obama első igaz­ságügyi minisztere azt mond­ta, igazi sakkjátékos, aki nem csupán a következő lépést gon­dolja át, hanem hosszú távra tervez - idézte fel a Comeyról írt portréjában a brit The Guardian című lap. Obama el­ nök Comey eltökélt független­ségét és integritását méltatta kinevezésekor. Comey ír katolikus családból származik, a New Jersey ál­lambeli Allendale-ben nőtt fel, a virginiai William and Mary College-ban diplomázott, akkor még az újságírás érdekelte, az iskolai lapba írogatott szatiri­kus cikkeket. Az egyetemen is­merkedett meg a feleségével, öt gyereket neveltek fel. A Chica­gói Egyetem jogi karán dokto­rált, s rögtön a mélyvízbe, Rudy Giuliani későbbi New York-i polgármester manhattani ügy­védi irodájába került. Később Richmondban lett szövetségi ügyész, nagy fontosságú ügyekben képviselte a vádat, így a szaúdi amerikai katonai bázis elleni merénylet elkövető­jének ügyét is ő tárgyalta, de 2003-ban a sztárszakácsnő, Martha Stewart perében is ő képviselte a vádat - emlékezte­tett az NBC News. A televíziós személyiséget öt hónap letöl­tendő börtönre ítélték. Kétszer is konfrontálódott az e-mail-botrányt megelőzően Clintonékkal. Az 1990-es évek elején tagja volt a Whitewater­­ingatlanügyet vizsgáló bizott­ságnak. 2002-ben szövetségi ügyészként örökölt meg egy nyomozást. Clinton elnöki ke­gyelmet adott Marc Rich kor­rupt üzletembernek, s felme­rült a gyanú, hogy Rich felesé­ge ezt utóbb a Clinton-alapít­­ványnak kiutalt gáláns ado­mánnyal hálálta meg. A volt el­nök ellen nem emeltek vádat. A magát republikánusnak valló jogász igazságügyi mi­niszterhelyettes volt George W. Bush idejében, s azzal keltette fel Obama figyelmét, hogy 2004-ben szembeszállt a Bush­­kormányzattal, tiltakozva a 2001. szeptember 11. után be­vezetett széleskörű megfigyelé­si program kiterjesztése ellen. Comey egy meghallgatáson 2007-ben maga mesélte el, hogy taxival rohant a kórházba a betegeskedő igazságügyi mi­­ niszterhez, John Aschrofthoz, hogy Bush embereit megelőzze, s lebeszélje főnökét az intézke­dés aláírásáról. Később tiltako­zása ellenére is meghosszabbí­tották egy évvel a magánélet tiszteletben tartását illetően aggályos programot. James Comey mindenkinél többet tud arról, milyen infor­mációk gyűltek össze a nyolc hónapja folyó vizsgálat során. Múlt héten kongresszusi meg­hallgatásán azt ígérte, hogy az orosz hackertámadások ügyé­ben folyó vizsgálatban az FBI „követni fogja a tényeket, bár­hová is vezetnek”. James Comey tudja a legtöbbet a vizsgálatokról fotó:europress/gettyimages/drewangerer Az elnök veje is kész tanúskodni A képviselőház hírszerzési bizottsága is vizsgálódik, a Devin Nunes vezette bizottság szándékait illetően jóval több a kétség. Nunes főként arra keres bizonyítékot, az Obama-kormányzat fi­gyeltette-e Trump embereit a kampány idején. Az FBI-vizsgálat múlt heti megerősítése nyomán többen is önként jelentkeztek tanúskodásra: Paul Manafort, Trump volt kampánymenedzsere, akit tavaly épp orosz kapcsolatai miatt menesztett a milliárdos, valamint Trump két másik tanácsadója, Roger Stone és Carter Page. A bizottság újra beidézte Comey FBI-főnököt és az NSA igazgatóját, ezúttal zárt ajtók mögötti meghallgatásra. A szená­tus hírszerzési bizottsága csütörtökön tart először nyilvános meghallgatást. Tegnap Jared Kushner, az elnök veje is felajánlot­ta, hogy kész tanúskodni a szenátusi bizottság előtt, Kushner szervezte a kampánytagok orosz találkozóit, ő maga is tárgyalt mások mellett Kiszljak washingtoni orosz nagykövettel.

Next