Népszava, 2017. július (144. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-06 / 155. szám
10 NÉPSZAVA 2017. július 6., csütörtök Van kit féltenünk M i, Auschwitz-Birkenau, Bergen-Belsen, Dachau, Lichtenwörth, Mauthausen, Strasshof, valamint a budapesti gettó túlélői megdöbbenve szembesültünk azzal, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Horthy Miklós kormányzót kiemelkedő személyiségnek nevezte. Vártunk azzal, hogy megszólaljunk, mert reméltük azt, hogy e szavak pontosításra kerülnek. Sajnos hiába vártunk, ez igazából nem történt meg. Miniszterelnök úr figyelmét felhívjuk azzal, hogy a kormányzó Bethlen István személyében olyan miniszterelnököt nevezett ki, akinek elismerhető szakmai tevékenysége volt, nem mentesíti a döntéshozót azon felelősség alól, ami az ország romba döntését és a mi deportálásunkat eredményezte. Bethlen tevékenységét is lehetne árnyalni, de az őt követők közül - akiket szintén a kormányzó nevezett ki - többen hozzájárultak az ország pusztulásához, több százezer ember halálához. Gömbös kötötte az ország sorsát a náci Németországhoz, korlátozta az ellenzéket. Utóda, Darányi időszakában született meg az újabb és még keményebben korlátozó zsidótörvény. Az őt követő Imrédy ellehetetlenítette a sajtó tevékenységét, és meghozta a faji alapú zsidótörvényt. Teleki még tovább szigorította a zsidótörvényeket, létrehozta a munkaszolgálat intézményét. Öngyilkossága előtt Horthynak írt levelében jelezte a közelgő tragédiát. Bárdossy hadat üzent a Szovjetuniónak, pedig Kristóffy nagykövet tájékoztatta a szovjet javaslatról: maradjon az ország semleges, és akkor Erdély kérdésében Magyarország mellé állnak. Ezt követően üzent hadat Angliának és az USA- nak is. Hivatali ideje alatt gyűjtöttek össze 19 426 embert, 1941 júliusában deportálták őket Kamenyec-Podolszkijba és lőtték őket tömegsírba. 1942-ben Újvidéken több ezer zsidót és szerbet lőtt a Dunába a magyar csendőrség és katonaság. Ebben az időben született meg a zsidó tulajdonok kisajátításáról szóló törvény. És ekkor már mind a kormányzó, mind pedig a miniszterelnöke tudott a „végső megoldás” lényegéről. Azzal, hogy az 1944. márciusi német megszállás után a kormányzó a helyén maradt, és Sztójay Dömét, aki meggyőződéses náci, Hitler-hívő és antiszemita volt, kinevezte, törvényessé tette az új rendet, szabad kezet adott a zsidókérdés „megoldására”. A deportálás feladatára külön államtitkárokat nevezett ki Endre László és Baky László személyében. Hagyta, hogy korábbi politikustársait, képviselőket tartóztassanak le. És ő volt az, aki kinevezte Szálasit. A miniszterelnök hivatkozása olyan, mintha azt mondanánk, hogy Sztálin II. világháborús tevékenysége (együttműködés a szövetségesekkel, ami a nácik legyőzésével járt, és hozzájárult ahhoz, hogy mi túlélők legyünk) miatt el lehetne felejteni az ő borzasztó diktatúráját vagy akár Rákosit, a háború utáni helyreállításban elvégzett tevékenységéért neveznénk kiemelkedőnek. Mi már nem félünk, de féltjük gyermekeinket, unokáinkat, dédunokáinkat, mert mi átéltük azt, hogy a szalonzsidózás hogyan vezetett a gázkamrákba. Mi, holokauszt-túlélők, a NÜB - Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesületének tagjai nevében kérjük a miniszterelnököt, revideálja álláspontját, hogy ebben a Horthyszobrokat állító, szabadcsapatok által garázdálkodó, idegengyűlölő világban ne legyen megint tragédia. Drucker Tibor (Strasshof), Forgács János (Auschwitz), Geiger Tibor (Gettó), Harsányi Iván (Gettó), dr. Jeney Sándorné (Bergen-Belsen), dr. Kárpáti Pál (Gettó), Kende János (Gettó), Kovács Györgyné (Lichtenwörth), dr. Lebovits Imre (Mauthausen), Lebovits Éva dr. (Gettó), Miklósi Imre (Strasshof), dr. Misurné dr. Gerő Zsuzsa (Bergen-Belsen), Réti Józsefné (Gettó), Sándor György (Strasshof), Szegő Katalin (a Nemzetközi Dachau Bizottság tagja). FOTÓ: FORTEPAN DARVAS LÁSZLÓ Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. Osztályfőnöki óra Kedves gyerekek, az irodalomórán megismerhettétek Petőfi Sándor gyönyörű költeményét, a Nemzeti dalt, bizonyára megrendítő esztétikai élményben volt részetek. Most osztályfőnöki óra következik, ez sokkal prózaibb, itt nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. (Ezt a szállóigét előbb-utóbb latinul is hallani fogjátok.) Ma az úgynevezett manipulációval foglalkozunk. A biológiaórán már elmondták nektek (vagy mégsem?), hogy állítólag még emberré válásunknak is a manipuláció volt a legfőbb mozgatórugója. Nagyon okossá kellett válnunk, mert nekünk nem holmi rókákat meg denevéreket kell átvernünk naponta, hanem magunkfajta dörzsölt homo sapienseket. Nektek is meg kell tanulnotok rábeszélni a többi embert erre-arra, s főleg észre kell vennetek mások beszédében a manipulativ szándékot, hogy hosszú életűek legyetek ezen a földön. Vegyük mindjárt azt az ismert verset, amely így kezdődik: Talpra magyar, hí a haza! Ilyen és hasonló esetekben már az első mondatnál közbe kell vágnotok. Kérjetek az illetőtől írásos felhatalmazást, hogy valóban a Haza nevében hív benneteket. Két tanú aláírása nem elég, a dokumentumon ott kell legyen a Haza körpecsétje is. A manipulátor ebből már gyaníthatná, hogy ti igenis a talpatokon álltok, de azért tovább kísérletezik: Itt az idő, most vagy soha! Mondjátok neki: hohó, tisztázzuk csak az időhatározókat! Miből gondolja, hogy Nektek is meg kell tanulnotok rábeszélni a többi embert erre-arra, s észre kell vennetek mások beszédében a manipulativ szándékot éppen most következett el az ideje valaminek, s pláne, ha nem most, akkor már soha többé? Hátha holnapután vagy éppen jövő karácsonykor is időszerű lehet ami is? Az, hogy: Rabok legyünk vagy szabadok? Figyeljétek, mennyire sarkítva fogalmaz, csak szélsőségeket ismer. Ha igaza volna, szerte az országban csak kétféle embert látnátok, az egyiknek bilincs van kezén-lábán, a másik felegyenesedve jár-kel, tekintete tiszta és derűs, szeme előtt biztos és boldog jövő lebeg. De mielőtt észbe kapnátok, a manipulátor már le is csapnátok. Ez a kérdés, válasszatok! Hát, ami azt illeti, léteznek fontosabb kérdések is, például, hogy a szüléitek ebédet vegyenek-e nektek vagy inkább tankönyvet, és még ennek eldöntése is gyakran meghaladja az erejüket, nem is döntenek róla most vagy soha, legfeljebb holnap... A manipulátor ezért, mielőtt köpni-nyelni tudnátok, maga válaszol helyettetek, odamennydörgi: A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Okvetlenül fel kell hívnotok a figyelmét, hogy miként a Hazától nem kapott felhatalmazást az esküdözésre, tőletek még annyira sem, így a többes szám első személyt tekintse tárgytalannak... Számítva erre az ellenvetésre a lőszer bedühödik, és gyalázkodni kezd: Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer... Vegyétek észre, hogy rátok gondol. Jó szorosan fogjátok meg a kabátgombját, és ide-oda csavargatva, míg csak le nem szakad, meséljétek el neki a példabeszédet, miszerint „óvakodj az olyan embertől, aki meg akar halni a hitéért, mert feltehetően azt akarja, hogy te is halj meg vele... avagy előtte... avagy helyette”. És kérjétek ki magatoknak, hogy bárki le sehamnaizzon, lelitangozzon benneteket mint olyan embert, kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. Ez tényleg behatóbb elemzésre érdemes, fel is adom nektek házi feladatnak: találjátok meg az összefüggést alany, állítmány, jelző, birtokviszony, előzmény és következtetés között, mielőtt a szónoklatban terjengő köd leereszkedik, és mindent tejfehér maszatba burkol. Az a lényeg, hogy a haza becsületéért, vagyis egy tökéletesen értelmezhetetlen fogalomért kéne meghalnotok: itt, Isonzónál, Doberdónál vagy bárhol. A történelemórán már elmondták nektek (vagy mégsem?), hogy amikor bizonyos ifjú emberek Pesten, az akkoriban még nem túl jelentékeny, német nyelvű városban nagy ribilliót csaptak, Kossuth apánk ezt verébcsiripelésnek nevezte. Később ő is elgaloppírozta (eltrónfosztásozta) magát, ettől meg Széchenyi kapott frászt, holott őt éppen Kossuth nevezte a legnagyobb magyarnak. Merthogy nekik sem sikerült tisztázniuk a haza becsülete fogalmát. Tehát felháborodottan utasítsátok vissza, ha a ti saját megismételhetetlen és igenis értékes életeteket bárki is minősíteni próbálja, ha pedig éppenséggel rongynak merészeli nevezni, keverjetek le az ipsének egy nagy büdös pofont. No de csöngetnek, vége az osztályfőnöki órának. Szellőztessétek ki a fejeteket, és aztán el ne mulasszátok az etikaórát, ahol is olyan szép dolgokat mesélnek majd nektek, mint hogy: Édes és felemelő meghalni a hazáért! Latinul ez is meggyőzőbben hangzik. VELEMENY SZERINTEM Cinizmus Rétvári Bencét eszes politikusnak tartom. Legutóbb azonban már követte a nagy kinyilatkoztatókat, akik számára az a valóság, amit föntről sugallnak. Rétvári Bencének most az a feladat jutott, hogy meg kell magyarázni a miniszterelnök sportőrületét, amelynek egyik tünete stadionépítési mániája. Az államtitkár a következőket jelentette ki: a stadionokra költés tulajdonképpen sok terhet vesz le az egészségügy válláról, hiszen a sportolókra háromszor kevesebbet kell költeni. Nagy kár, hogy a bizonyító számok hiányoztak. Ezek szerint a stadionok költsége kiváltja a kórházi kezelést. Kérdés, hányan sportolnak bennük. Az elöregedő társadalom idős tagjai aligha. Nekik inkább normális egészségügyi ellátásra és jól működő kórházakra volna szükségük, a futópályát szívesen átengedik Rétvári Bencének és társainak. Ők sajnos még nem szaladnak, az egészségügyi dolgozók viszont igen külföldre. RÁCZ TAMÁS / Óvjuk a demokráciát! Marosán György megfogalmazta, hogy a demokráciát csak hozzáértő és érdeklődő polgár képes működtetni. Gondolatával egyetértek. Ezért állítom, hogy minden olyan lépés, amely a hozzáértést és érdeklődést csökkenti, a demokrácia elleni támadás. Azok a kormányzati döntések, amelyek a szakmát adó iskolákban nem biztosítják az általános műveltséget fejlesztő oktatást, a demokráciát csorbítják. Demokráciaromboló az is, hogy a gimnáziumi tanulók számát csökkenteni akarja a kormány, ugyanis a közismereti tantárgyak megalapozzák, hogy a diákok a társadalmi ismeretek területén hozzáértőbbek és érdeklődőbbek legyenek. A tudatlanság erősítésével biztosítható a hatalom megtartása vagy megszerzése. Tele kell rakni az országot óriásplakátokkal, rövid mondatokkal befolyásolni a választópolgárok döntéseit. A nagy plakátcsatározásban azonban vigyázni kell arra, hogy ne is legyen túl sok a plakát, mert a tájékozottabbak ettől hátat fordíthatnak a plakátoló pártnak. A tömegközlekedési eszközökön már magam is tapasztaltam az utazók elutasító véleményét az óriásplakátokra írt mondatokról. Erről azonban a hatalom emberei nem tudnak, mert ők a tömegközlekedést nem veszik igénybe. Egyetemi tanárom a diploma átvételekor azzal bocsátott utamra: ha kocsim lesz, ne felejtsek el gyalog járni. Én nem felejtettem el, de a hatalom gyakorlói? TAKÁCS IMRE Hajdúszoboszló Soros plakát Itt van az újabb plakát, amely túlzottan személyeskedő, már ellenszenves. A folytatás milyen lesz? Mindenki sorra kerül, aki szembeszáll a kormány elképzeléseivel? Meglátjuk. MAKOVICS JÁNOS Várjuk olvasóink leveleit az alábbi címünkön: Népszava szerkesztősége, 1066 Budapest, Jókai utca 6. vagy a nepszava@nepszava.hu e-mail címen