Népszava, 2017. szeptember (144. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-01 / 204. szám
BELFÖLD NÉPSZAVA 2017. szeptember 1., péntek Kerítéshazugságok hálójában a kormány •• TRÜKK Noha az Orbán-kormány most mégis 135 milliárd forintot követel az Európai Bizottságtól a határzárra, Brüsszel nemet mond majd. BATKA ZOLTÁN, BÍRÓ MARIANNA, HALMAI KATALIN (Brüsszel) Európa polgárait is védtük, amikor kerítést építettünk, joggal várhatjuk el, hogy ők is hozzájáruljanak a magyar emberek költségeihez - jelentette ki az őszi politikai évad első kormányinfóján Lázár János. A Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette: Orbán Viktor levélben kéri Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét arra, hogy a brüsszeli testület 50 százalékban járuljon hozzá a magyar határvédelmi költségekhez, amelyek eddig 800 millió eurót, azaz mintegy 270 milliárd forintot tettek ki. Lázár szerint az európai szolidaritás ügyében a határvédelem kérdéséről is beszélni kell, és a szolidaritásnak a gyakorlatban is meg kell nyilvánulnia. A magyar oldalon felmerült költségek viseléséből az Uniónak is ki kell vennie a részét - mondta. „Cselekedettel és nem kéréssel kezdtük a határ védelmét” - mondta Lázár, hozzátéve, remélik, az EU védelméből most a tagországok is kiveszik a részüket. Elmondta, hogy ha Brüsszel kifizeti ezt a pénzt, az visszakerül a központi költségvetésbe, de annak felhasználásáról még nincs döntés. Lázár szerint Brüsszeltől gyors válaszra számíthatnak. Valki László nemzetközi jogász lapunknak érthetetlennek nevezte a kormányinfón elhangzottakat. „Jó lenne tudni, hogy pontosan mire alapozza Lázár azt, amit mondott. A szakértő szerint ugyanis olyan jogszabály nincs, ami előírná, hogy az Uniónak közösen kellene fedezni a külső határok megvédésének a költségeit. Magyarország soha nem kért, az EU pedig következésképpen nem adott semmiféle felhatalmazást arra, hogy mi kerítést építsünk. Az Unió csak annyit mondott ebben az ügyben, hogy minden országnak joga van arra, hogy megvédje a saját határait. Azt ugyanakkor számon kérték rajtunk, hogy nem tartottuk be a dublini rendszer előírásait” - emlékeztetett Valki, aki azt valószínűsíti, hogy egy kommunikációs fogásról van szó: a kormány a kvótaperben várható elmarasztaló ítélet elébe menne ezzel az igénnyel, amit Brüsszelben csak afféle újabb provokációnak fognak értékelni Orbán Viktortól. A kancelláriaminiszter és Orbán Viktor is pontosan tisztában lehet ugyanis azzal: Brüsszel, pontosabban az Európai Bizottság nemet mond majd e kérésre. Az Európai Bizottság ugyanis azt az általános elvet követi, hogy uniós forrásokból nem finanszírozza kerítések vagy falak építését az EU külső határának védelmére. Az elmúlt években több ország próbált pénzt szerezni a Bizottságtól ilyen célra, így például Görögország az Evrosz régióban épült kerítésre. A Bizottság a kérelmet visszautasította, s többször is egyértelművé tette 2015 környékén ezt az elvet. Az Unió azt a kerítést sem finanszírozta, amit a bolgárok a török határokon építettek, igaz, Bulgária nem is kért rá támogatást. Nemrégiben Dimitrisz Avramopulosz migrációért felelős biztos cáfolta azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint az Európai Unió támogatásával épül a litván-orosz határra tervezett 130 kilométeres kerítés. „Az Európai Bizottság semmilyen módon nem támogatja és népszerűsíti az úgynevezett Európa Erődítmény létrehozására irányuló politikákat és akciókat” - írta a biztos egy európai parlamenti képviselő kérdésére válaszolva. „Az EU külső határainak megerősített védelmét az európai határ- és parti őrségnek kell ellátnia összhangban a schengeni előírásokkal és a menedékkérők visszafordítását tiltó uniós joggal” - áll Avramopulosz levelében. Más a helyzet az Észak-Afrikában fekvő két spanyol enklávé, Ceuta és Melilla határán 1993-ban, illetve 1996-ban felhúzott kerítésekkel, amelyeknek a megerősítését akkor részben az Európai Unió finanszírozta. A helyzet pikantériája azonban, hogy maga Lázár 2015 nyarán még azt mondta: eszük ágában nincs pénzt kérni Brüsszeltől, ráadásul akkor a magyar kormány többek közt épp azzal indokolta a szerb határra épített kerítés létjogosultságát, hogy az Unió magára hagyta Magyarországot a határok megvédésében. „Az Unió egyetlen eurócenttel sem támogatja a magyar határvédelmet” - hangoztatta Lázár 2015 júliusában. Csakhogy ez már akkor is hazugság volt, ahogyan ma is az. Máig ugyanis már mintegy 900 millió eurót kaptunk határőrizeti és rendészeti kiadásokra az EU-tól, s ebben a költségvetési ciklusban, azaz 2020-ig Magyarország összesen 71 milliárd forintnyi támogatást kap kizárólag határvédelemre. De Magyarország már a 2007-2013 közti időszakban is majdnem 60 millió eurót kapott a Külső Határok Alapjából, a mostani uniós finanszírozási ciklusban, 2014-2020 között pedig Magyarország 40,8 millió eurót kap a Belbiztonsági Alapból kimondottan határvédelemre. És ha már a kabinet azzal érvel, hogy a schengeni határok megőrzésére kellett a kerítést felhúzni, azt is érdemes felidézni: Magyarország 2004 és 2006 között 148 millió eurónyi támogatást kapott a határvédelmi rendszerünk reformjára, épp a schengeni övezethez történő csatlakozásunk segítésére. Az pedig szintén megsemmisítően hathat a kormányzati kommunikációra, hogy miközben pénzt követelnek, tudják, hogy micsoda büntetéssel számol majd Magyarország a menekültkvóták be nem tartásáért. Mellesleg a menekültkvóta szerinti átmeneti befogadások esetén, tehát amennyiben Magyarország beengedné az ide beosztott 1294 menekültet, az EU az ő költségeiket is kifizetné - egy az egyben. Minden fogadó ország 6 ezer eurós (1,9 millió forintnyi) támogatást kap ugyanis fejenként. Magyarországnak ez 2,4 milliárd forintos támogatást jelentene, ami több, mint amibe a menedékkérők ellátása kerülne. 71 milliárd forintnyi uniós támogatást kap Magyarország kizárólag határvédelemre 2020-ig ÉS SIKERÜLT? „Jobb több százmilliárd forintot kerítésre költeni, mint a migránsokra" - nyilatkozta még tavasszal Kovács Zoltán. A kormányszóvivő azóta átgondolta FOTÓ: TÓTH GERGŐ ÚJABB URBÁNI PROVOKÁCIÓ VALKI LÁSZLÓ Egy kommunikációs fogásról van szó, a kormány csak a kvótaperben várható elmarasztaló ítélet elébe menne A költségeknek nem szabtak határt „Jobb több százmilliárd forintot kerítésre költeni, mint a migránsokra" - nyilatkozta idén tavasszal Kovács Zoltán kormányszóvivő. Hogy pontosan mennyibe került volna a menekültek emberiességi és jogi szempontokból megfelelő ellátása, nem tudni. A határzár viszont mára legalább 284 milliárd forintjába került az adófizetőknek. Emlékezetes: 2015 júliusában még a menekültügyre fordított 22 milliárdból mindössze 2 milliárdra becsülte a kormány a határzár költségét. Nem sokkal később Tuzson Bence szóvivő már úgy látta: „alig lépi majd" át a 3 milliárd forintot. Az „alig" vaskos milliárdokat jelentett: hetekkel később Kovács Zoltán már úgy látta, hogy 9,5-10 milliárd forintra lesz szükség a déli végeken. Azonban 2015 őszén a kormány továbbment, és a horvát szakaszt is határzárral látták el, ezzel együtt már 63 milliárdra kígyózott fel a kerítés ára. Ezt követte az újabb „védvonalak" felhúzása, a kerítésrendszer bevilágítása és a hőkamerával, nyolc nyelven üvöltő hangosbemondókkal ellátott „okoskerítések" felszerelése, amelyekkel együtt már most 300 milliárd forint közelébe emelkedtek a határzár költségei. Mára tragikusan leszakadt az egészségügy HELYZETKÉP Még a diagnózisban sem jutottak egyetértésre az „Egészségügy 5 Dimenzióban” őszi szakmai konferenciáján részt vevők csütörtökön. Orosz Éva, az ELTE professzora szerint az elmúlt tíz év legnagyobb vesztese az egészségügy. Elemzése szerint, melyben a visegrádi országok fejlődését hasonlította össze Magyarországéval, az úgynevezett globális versenyképességi index alapján hazánk a 2006-os 35. helyéről mostanra a 69.-re csúszott. Azaz míg a visegrádi országok felzárkóztak, mi menthetetlenül leszakadtunk: nálunk szegénységben él a teljes lakosság nyolcada, a gyerekeknek az ötöde - miközben ez a mutató a visegrádi országokban a tíz százalékot sem éri el. Az Unió átlagában pedig „csak” 7,7 százalék. Orosz Éva emlékeztetett: a lakosság mára a legsúlyosabb problémájának az egészségügyi ellátást tartja. A professzor szerint a gazdaság növekedéséhez képest jelentősen visszaestek az egészségügyi közkiadások, folyó áron több mint 1863 milliárddal csökkent az erre a célra költött közpénz 2006 és 2016 között. S bár javultak a halálozási adataink, nálunk 2-2,5-ször többen halnak meg megelőzhető (keringési és daganatos) betegségekben, mint az Unió átlagában. Szerinte az egészségügy volt az egyik legfőbb vesztese az eltorzult állami forráselosztásnak az elmúlt évtizedben, és a következmények emberéletekben is mérhetők. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász a teljes kormányzati ciklust vette górcső alá. Szerinte ugyan 0,4 százalékponttal javult idén az egészségügyi közkiadások aránya, ám a többletpénzt megkésve érkezett meg az ágazatba, és koncepciótlanul osztják el. A béremelések például már nem segítenek az elvándorlás megakadályozásában, s hiába ért el 30 százalékos reálérték-javulást az alapellátás a bevételi oldalon, nincs érdeklődés a praxisok iránt. Végül megemlítette: „arról is hallani, hogy szűkítik az egészségügyi szolgáltatási csomagot, illetve nagyobb teret nyer a magánellátás és a magánbiztosítás”. Ez utóbbival kapcsolatban viszont a Népszava kérdésére Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár azt mondta: „ilyen parancs nincsen. Nem is volt felkérés a kormány részéről, hogy ilyet dolgozzunk ki.” Nem tudott érdemben reagálni Mikola István szavaira sem, aki arról beszélt, végig kellene gondolni, hogy az egészségügyet önálló tárca képviselje a kormányban. Az államtitkár erre csak annyit jegyzett meg, hogy a kormány egyetlen minisztere sem tudott annyi forrást szerezni területének az idei és a jövő évre is, mint az ő államtitkársága. Ónodi-Szűcs előadásában arról beszélt, hogy a kritikának van helye, de a bírálók a betegek bizalmát ne ingassák meg. DANÓANNA O Orosz Éva, a betegellátás az egyik legfőbb vesztese az eltorzult állami forráselosztásnak