Népszava, 2017. szeptember (144. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-01 / 204. szám

BELFÖLD NÉPSZAVA 2017. szeptember 1., péntek Kerítéshazugságok hálójában a kormány •• TRÜKK Noha az Orbán-kormány most mégis 135 milliárd forintot követel az Európai Bizottságtól a határzárra, Brüsszel nemet mond majd. BATKA ZOLTÁN, BÍRÓ MARIANNA, HALMAI KATALIN (Brüsszel) Európa polgárait is védtük, amikor kerítést építettünk, joggal várhat­juk el, hogy ők is hozzájáruljanak a magyar emberek költségeihez - je­lentette ki az őszi politikai évad első kormányinfóján Lázár János. A Mi­niszterelnökséget vezető miniszter bejelentette: Orbán Viktor levélben kéri Jean-Claude Junckert, az Euró­pai Bizottság elnökét arra, hogy a brüsszeli testület 50 százalékban járuljon hozzá a magyar határvédel­mi költségekhez, amelyek eddig 800 millió eurót, azaz mintegy 270 mil­liárd forintot tettek ki. Lázár szerint az európai szolidaritás ügyében a határvédelem kérdéséről is beszélni kell, és a szolidaritásnak a gyakor­latban is meg kell nyilvánulnia. A magyar oldalon felmerült költ­ségek viseléséből az Uniónak is ki kell vennie a részét - mondta. „Cse­lekedettel és nem kéréssel kezdtük a határ védelmét” - mondta Lázár, hozzátéve, remélik, az EU védelmé­ből most a tagországok is kiveszik a részüket. Elmondta, hogy ha Brüs­­­szel kifizeti ezt a pénzt, az vissza­kerül a központi költségvetésbe, de annak felhasználásáról még nincs döntés. Lázár szerint Brüsszeltől gyors válaszra számíthatnak. Valki László nemzetközi jogász lapunknak érthetetlennek nevezte a kormányinfón elhangzottakat. „Jó lenne tudni, hogy pontosan mire alapozza Lázár azt, amit mondott. A szakértő szerint ugyanis olyan jogszabály nincs, ami előírná, hogy az Uniónak közösen kellene fedez­ni a külső határok megvédésének a költségeit. Magyarország soha nem kért, az EU pedig következésképpen nem adott semmiféle felhatalma­zást arra, hogy mi kerítést építsünk. Az Unió csak annyit mondott ebben az ügyben, hogy minden országnak joga van arra, hogy megvédje a saját határait. Azt ugyanakkor számon kérték rajtunk, hogy nem tartottuk be a dublini rendszer előírásait” - emlékeztetett Valki, aki azt való­színűsíti, hogy egy kommunikációs fogásról van szó: a kormány a kvó­taperben várható elmarasztaló íté­let elébe menne ezzel az igénnyel, amit Brüsszelben csak afféle újabb provokációnak fognak értékelni Or­bán Viktortól. A kancelláriaminiszter és Or­bán Viktor is pontosan tisztában lehet ugyanis azzal: Brüsszel, pon­tosabban az Európai Bizottság nemet mond majd e kérésre. Az Európai Bizottság ugyanis azt az általános elvet követi, hogy uniós forrásokból nem finanszírozza ke­rítések vagy falak építését az EU külső határának védelmére. Az el­múlt években több ország próbált pénzt szerezni a Bizottságtól ilyen célra, így például Görögország az Evrosz régióban épült kerítésre. A Bizottság a kérelmet visszauta­sította, s többször is egyértelművé tette 2015 környékén ezt az elvet. Az Unió azt a kerítést sem finanszíroz­ta, amit a bolgárok a török határo­kon építettek, igaz, Bulgária nem is kért rá támogatást. Nemrégiben Dimitrisz Avramo­pulosz migrációért felelős biztos cá­folta azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint az Európai Unió támoga­tásával épül a litván-orosz határra tervezett 130 kilométeres kerítés. „Az Európai Bizottság semmilyen módon nem támogatja és népsze­rűsíti az úgynevezett Európa Erő­dítmény létrehozására irányuló po­litikákat és akciókat” - írta a biztos egy európai parlamenti képviselő kérdésére válaszolva. „Az EU külső határainak megerősített védelmét az európai határ- és parti őrségnek kell ellátnia összhangban a schen­­geni előírásokkal és a menedékké­rők visszafordítását tiltó uniós jog­gal” - áll Avramopulosz levelében. Más a helyzet az Észak-Afriká­­ban fekvő két spanyol enklávé, Ceu­ta és Melilla határán 1993-ban, illet­ve 1996-ban felhúzott kerítésekkel, amelyeknek a megerősítését akkor részben az Európai Unió finanszí­rozta. A helyzet pikantériája azonban, hogy maga Lázár 2015 nyarán még azt mondta: eszük ágában nincs pénzt kérni Brüsszeltől, ráadásul akkor a magyar kormány többek közt épp azzal indokolta a szerb határra épített kerítés létjogosult­ságát, hogy az Unió magára hagyta Magyarországot a határok megvé­désében. „Az Unió egyetlen euró­­centtel sem támogatja a magyar ha­tárvédelmet” - hangoztatta Lázár 2015 júliusában. Csakhogy ez már akkor is hazugság volt, ahogyan ma is az. Máig ugyanis már mintegy 900 millió eurót kaptunk határőrizeti és rendészeti kiadásokra az EU-tól, s ebben a költségvetési ciklusban, azaz 2020-ig Magyarország össze­sen 71 milliárd forintnyi támoga­tást kap kizárólag határvédelemre. De Magyarország már a 2007-2013 közti időszakban is majdnem 60 millió eurót kapott a Külső Határok Alapjából, a mostani uniós finanszí­rozási ciklusban, 2014-2020 között pedig Magyarország 40,8 millió eurót kap a Belbiztonsági Alapból kimondottan határvédelemre. És ha már a kabinet azzal érvel, hogy a schengeni határok megőrzésé­re kellett a kerítést felhúzni, azt is érdemes felidézni: Magyarország 2004 és 2006 között 148 millió eurónyi támogatást kapott a határ­­védelmi rendszerünk reformjára, épp a schengeni övezethez történő csatlakozásunk segítésére. Az pedig szintén megsemmisí­tően hathat a kormányzati kom­munikációra, hogy miközben pénzt követelnek, tudják, hogy micsoda büntetéssel számol majd Magyar­­ország a menekültkvóták be nem tartásáért. Mellesleg a menekültk­vóta szerinti átmeneti befogadások esetén, tehát amennyiben Magyar­­ország beengedné az ide beosztott 1294 menekültet, az EU az ő költsé­geiket is kifizetné - egy az egyben. Minden fogadó ország 6 ezer eurós (1,9 millió forintnyi) támogatást kap ugyanis­­ fejenként. Magyarország­nak ez 2,4 milliárd forintos támoga­tást jelentene, ami több, mint amibe a menedékkérők ellátása kerülne. 71 milliárd forintnyi uniós támogatást kap Magyarország kizárólag határvédelemre 2020-ig ÉS SIKERÜLT? „Jobb több százmilliárd fo­rintot kerítésre költeni, mint a migránsokra" - nyilatkozta még tavasszal Kovács Zoltán. A kormány­­szóvivő azóta átgondolta FOTÓ: TÓTH GERGŐ ÚJABB URBÁNI PROVOKÁCIÓ VALKI LÁSZLÓ Egy kommuniká­ciós fogásról van szó, a kormány csak a kvótaper­ben várható el­marasztaló ítélet elébe menne A költségeknek nem szabtak határt „Jobb több százmilliárd forintot kerítésre költeni, mint a migrán­­sokra" - nyilatkozta idén tavasszal Kovács Zoltán kormányszóvivő. Hogy pontosan mennyibe került volna a menekültek emberiességi és jogi szempontokból megfelelő ellátása, nem tudni. A határzár vi­szont mára legalább 284 milliárd forintjába került az adófizetők­nek. Emlékezetes: 2015 júliusában még a menekültügyre fordított 22 milliárdból mindössze 2 milliárd­­ra becsülte a kormány a határzár költségét. Nem sokkal később Tu­­zson Bence szóvivő már úgy lát­ta: „alig lépi majd" át a 3 milliárd forintot. Az „alig" vaskos milliár­­dokat jelentett: hetekkel később Kovács Zoltán már úgy látta, hogy 9,5-10 milliárd forintra lesz szük­ség a déli végeken. Azonban 2015 őszén a kormány továbbment, és a horvát szakaszt is határzárral látták el, ezzel együtt már 63 mil­­liárdra kígyózott fel a kerítés ára. Ezt követte az újabb „védvonalak" felhúzása, a kerítésrendszer bevi­­lágítása és a hőkamerával, nyolc nyelven üvöltő hangosbemondók­kal ellátott „okoskerítések" fel­szerelése, amelyekkel együtt már most 300 milliárd forint közelébe emelkedtek a határzár költségei. Mára tragikusan leszakadt az egészségügy HELYZETKÉP Még a diagnózis­ban sem jutottak egyetértésre az „Egészségügy 5 Dimenzióban” őszi szakmai konferenciáján részt vevők csütörtökön. Orosz Éva, az ELTE professzora szerint az elmúlt tíz év legnagyobb vesztese az egészség­ügy. Elemzése szerint, melyben a vi­segrádi országok fejlődését hason­lította össze Magyarországéval, az úgynevezett globális versenyképes­ségi index alapján hazánk a 2006-os 35. helyéről mostanra a 69.-re csú­szott. Azaz míg a visegrádi országok felzárkóztak, mi menthetetlenül leszakadtunk: nálunk szegénység­ben él a teljes lakosság nyolcada, a gyerekeknek az ötöde - miközben ez a mutató a visegrádi országokban a tíz százalékot sem éri el. Az Unió átlagában pedig „csak” 7,7 százalék. Orosz Éva emlékeztetett: a la­kosság mára a legsúlyosabb prob­lémájának az egészségügyi ellátást tartja. A professzor szerint a gaz­daság növekedéséhez képest jelen­tősen visszaestek az egészségügyi közkiadások, folyó áron több mint 1863 milliárddal csökkent az erre a célra költött közpénz 2006 és 2016 között. S bár javultak a halálozási adataink, nálunk 2-2,5-ször többen halnak meg megelőzhető (kerin­gési és daganatos) betegségekben, mint az Unió átlagában. Szerinte­ az egészségügy volt az egyik legfőbb vesztese az eltorzult állami forrásel­osztásnak az elmúlt évtizedben, és a következmények emberéletekben is mérhetők. Sinkó Eszter egészségügyi köz­gazdász a teljes kormányzati ciklust vette górcső alá. Szerinte ugyan 0,4 százalékponttal javult idén az egész­ségügyi közkiadások aránya, ám a többletpénzt megkésve érkezett meg az ágazatba, és koncepciótlanul osztják el. A béremelések például már nem segítenek az elvándorlás megakadályozásában, s hiába ért el 30 százalékos reálérték-javulást az alapellátás a bevételi oldalon, nincs érdeklődés a praxisok iránt. Végül megemlítette: „arról is hallani, hogy szűkítik az egészségügyi szolgálta­tási csomagot, illetve nagyobb teret nyer a magánellátás és a magánbiz­tosítás”. Ez utóbbival kapcsolatban vi­szont a Népszava kérdésére Óno­di-Szűcs Zoltán egészségügyért fe­lelős államtitkár azt mondta: „ilyen parancs nincsen. Nem is volt felké­rés a kormány részéről, hogy ilyet dolgozzunk ki.” Nem tudott érdem­ben reagálni Mikola István szavaira sem, aki arról beszélt, végig kellene gondolni, hogy az egészségügyet ön­álló tárca képviselje a kormányban. Az államtitkár erre csak annyit jegy­zett meg, hogy a kormány egyetlen minisztere sem tudott annyi forrást szerezni területének az idei és a jövő évre is, mint az ő államtitkársága. Ónodi-Szűcs előadásában arról be­szélt, hogy a kritikának van helye, de a bírálók a betegek bizalmát ne ingassák meg. DANÓANNA O Orosz Éva, a betegellátás az egyik legfőbb vesztese az eltorzult állami forráselosztásnak

Next