Népszava, 2017. október (144. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-21 / 247. szám

VELEMENY N­épfelkelés és nemzeti függetlenségi megmoz­dulás: ez volt ötvenhat definíciója huszonnyolc évvel ezelőtt, amikor Szűrös Mátyás október 23-án a Kos­suth téren kikiáltotta a köztársa­ságot. A Parlament körül hullámzó tömeg pedig mintha szuperexpres­­­szen ült volna, csak éppen az út nem változatos tájakon, hanem a válto­zó történelmen vezetett keresztül. Még nyolc hónap sem telt el azóta, hogy Pozsgay Imre egy ország döb­benetére bejelentette: a történészek kiderítették, ötvenhat októberében nem ellenforradalom, hanem nép­felkelés zajlott. Most meg­­ ujjong­tak a téren zsúfolódók - ez az évti­zedeken át tabunak számító dátum az új kor ünnepe, a köztársaság szü­letésnapja lesz. Nem tudom, ha akkor ott, a téren megkérdezett volna valaki, szerin­tem milyen lesz a jövő, mit válaszol­tam volna. Hiszen a múltról is alig tudtam valamit. Az én nemzedé­kem, egy évtizeddel később szület­vén csak a hiányokból szerzett saját tapasztalatot ötvenhatról. A lyukak a falakban, az eltűnt szomszédok, a nyolcadikos történelemkönyv, amelynek a végéig valahogy egyet­len tanévben sem sikerül eljutni. A családi történetek elharapott fél­mondatai, hogy ezerszer elmond­ták, nagyapám a pincében a töpör­­tyűs pogácsával fogyasztott lekvár után hagyta meg örök utasításul, „kenyér mindig legyen itthon, fiam”, de arról sosem beszéltek, hogy aztán hová vitte el és kicsoda a nagypapát, pláne arról, hogy miért. A jövő aztán rettenetesen gyors lett. Egy évvel a köztársaság kikiál­tása után az egykori elítélt, Göncz Árpád köztársasági elnökként már arról beszélt: „ötvenhat annyiféle volt, ahányan átéltük”. Újabb két év múlva pedig kifütyülték őt a cso­portosan felvonuló bőrfejűek, nem hagyva, hogy végigmondja a beszé­dét. Az az éppen negyedszázaddal ezelőtti október huszonharmadi­ka korszakhatárrá vált: onnan már megjósolható, vagy legalábbis elkép­zelhető lett 2006 is, a könnygázfüst és Kosáry Domokos ünnepi beszé­dének megzavarása. Ötvenhat mindmáig annyiféle, ahány elbeszélés él róla. Mindenki­nek van hozzá valamilyen viszonya, mégpedig az érzelmekből táplálko­zó. Ezt próbálta meg tavaly kihasz­nálni a Fidesz, amikor Schmidt Mária vezényletével kísérletet tett ötvenhat újrarajzolására: a pesti srácok forradalma, a tündöklő arcú, múlt nélküli, kettétört jövőjű ka­maszok szabadságharca illuzórikus kreálmány ugyan, de sok szempont­ból hasznos. Feledtetni lehet vele a makacs és a narratívából kilógó tényeket - említsük e helyt csak a kommunista Nagy Imrét -, és úgy működik, mint a Tanácsköztársa­ság esetében a proletár gyerekek és a Margitsziget. Mellékszál, de olva­sókönyvben, iskolai ünnepségen jól mutat. Ha nincs az a kínos baki a Pruck Pál jellegét elveszítő Dózsa László­val, mára már a köztársaságmen­tesített Alaptörvény mellett egy vadonatúj ötvenhattal is megaján­dékozott volna minket a Fidesz. Ám hogy ez a kis fennakadás nem vette el a kedvüket a történelem egyirá­­nyúsításától, azt jól mutatja, hogy ezen az október 23-án Orbán Viktor is beszélni fog. Nem máshol, mint a múlthamisításra létrehozott Terror Házánál készül ünnepelni. N. KÓSA JUDIT Tanító kerestetik skolánk bölcs polihisztora, Jolika néni - Isten nyugosztalja - már nem képes ellátni pedagógusi feladatait, így az alábbi állásfelhí­vást tesszük közzé: Intézményünk bármely szakos, elhivatott, lendületes, fiatal kollégát keres tanító munkakörbe, azonnali kezdéssel. Elvárások: - Legalább egy teljesített év vala­milyen tanárképzőn. - Önálló munkára való alkalmas­ság. - Matematika, fizika, kémia órák megtartására való alkalmasság. Előny, ha a számítógéphez legalább annyira ért, mint a gyerekek. An­gol, német nyelvtudás plusz pont. Az orosz pláne. - Valamennyire tudjon énekelni. Ha pianínón is tud játszani, már fel van véve. - Minimális jártasság sportlövé­szetben. - Rugalmasság, terhelhetőség, adminisztratív készségek. - Rendezett anyagi háttér, a taneszközök beszerzése érdekében. - Bírja a túlórát (az iskola miku­láskor és karácsonykor szaloncu­korral honorálja). - Négyzetmintás („kockás”) ru­haneműk hanyagolása. - Rendszeres arcszőrzet-eltávolí­tás. Ha nő, akkor is! Amit kínálunk: - Folyamatos, emelkedő jövede­lem. Kezdőbér: nettó 107 ezer forint (ha nagyon kitartó, ez talán még az idén növekedhet 3,5 százalékkal). - Lendületes fejlődési és gyors ki­égési lehetőség. - Együttműködő, támogató veze­tés (ha egyezik a véleményünk). - Nemzeti Pedagógus Kar-tagság. Ajándék: etikai kódex, műbőrkötés­ben. - Nyugalmas munkavégzés. Ins­tant tanterv (nem kell bajlódni vele).­­ Védelem a külső hatásokkal szemben (lásd sztrájk, szakszerve­zetek, civilek). Kérjük, pályázatát egyenesen a tankerületnek küldje, az igazgató asszony nincs döntési helyzetben. Szabadidejében amúgy is a fűtő­­rendszert kell szerelnie. JEGYZET Juhász Dániel NÉPSZAVA 2017. október 21., szombat9 Spanyol­­országban egyik fél sem talál­ta vonzó­nak a rö­vid távon szerény politikai tőkét jelentő, ám hos­­­szú távú megoldást kínáló javasla­tokat Adiós! H­a a spanyol és a katalán kormány is betartja az ígéretét, a mai törté­nelmi nap lehet az Ibé­riai-félszigeten és egész Európában. A naptárak ne majd pirossal, ez nem olyan mér­földkő lesz, amikortól a katasztrófát megakadályozó és az önös politikai érdekeken felülemelkedő vezetői döntéseket ünnepeljük. Épp ellen­kezőleg. Az egyik oldalon ott volt egy struccpolitikát folytató, a nagy­vonalúságot csak hírből ismerő központi kormány, a másikon egy érzelmekre apelláló, a hatalom érdekében a valóságot csak nyo­mokban tartalmazó, utópisztikus jövőt vizionáló kampány. Egyik fél sem találta vonzónak a rövid távon szerény politikai tőkét jelentő, ám hosszú távú megoldást kínáló ja­vaslatokat: az önrendelkezés egyes elemeinek újratárgyalását vagy - amint azt a Pedro Sánchez vezette szocialisták kezdeményezték - az alkotmány reformját. Az ilyesmi évekig húzódik és rengeteg konflik­tust rejt magában. Már hónapok­kal ezelőtt benne volt a levegőben a veszélyes végkifejlet, de Mariano Rajoy kormányfő azzal volt elfog­lalva, hogy példát statuáljon, Carles Puigdemont katalán vezető pedig igyekezett elkerülni az arcvesztést, és attól sem riadt vissza, hogy egész Katalóniát a függetlenség útjára ta­szítsa, pedig a katalánok többsége nem akar elszakadni. Nem tudni, mi lesz, ahogy a Bre­­xit esetében sem. Bő egy évvel az uniós kiválás megszavazása után is kínkeserves puhatolózás megy a britek és az EU között. Pedig egy legitim folyamatról van szó, a felek egy ügyért dolgoznak. Ez Spanyol­­országban egyáltalán nincs így. Ha Madrid felfüggeszti az autonómiát, és a katalánok kikiáltják a függet­lenséget, akkor végképp nem lesz közös nevező. Nehéz elképzelni, hogy a feltüzelt katalánok majd hagyják, hogy az autonóm intéz­ményeik madridi fennhatóság alá kerüljenek. Az ellenállást pedig a spanyol kormány nem fogj­a tétlenül nézni. Amit eddig láttunk, a feszült­ség és az erőszak, még csak a kezdet. Európa válságának az egyik szim­bóluma a spanyol-katalán krízis, az újabb - aligha utolsó - józanító po­fon a Brexit után. KÖRÖSI IVETT Hazug rendszer PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL z ember olykor hajla­mos arra, hogy a vá­gyait vetítse ki, és arra gondoljon, hogy a világ tud normális is lenni. A világ itt egy kicsit fennkölt kifejezés, mert valójában a Fideszre gondolok, de hát mit csináljak, ha manapság a mi világunkat a Fidesz jelenti. Pon­tosabban a rezsim, hogy Debreczeni József kifejezését használjam, amit számunkra ez a párt teremtett, szá­munkra, akik szinte semmiben sem értünk vele egyet, mégis az ő játék­­szabályai szerint kell léteznünk. Igen, olykor felbukkan egy arc, egy hang, amiben reménykedni kez­dünk, hisszük, hogy ez más, mint a többi, tisztább, őszintébb, emberibb. Hogy akit látunk, hallunk, az nem része a rendszernek; önálló gon­dolkodó, saját személyiséggel ren­delkezik, és úgy vagyunk vele, mint a későkádári időkben: létezésük a kontraszelekció hibája. Aztán egy­szer csak rá kell döbbennünk, hogy szó sincs róla, pont olyan alkotóere.Mindig belesétá­­lunk a csap­dájukba, elhisszü­k, hogy ők mások, önállób­bak meg a hatalom mechanizmusának, szerepük épp úgy felülről - ha értik, kire gondolok - vezérelt, mint a töb­bieké. A tisztább arcvonások, a bár­sonyosabb stílus, a bátrabb szembe­nézés a médiával pontosan annyira illeszkedik a szerkezetbe, mint az ellenkezője, a bárdolatlan beszéd, a nyelvi abúzus. És akkor az ember koppan egyet; már megint tévedett, nincs itt valójában kibeszélés, a sze­repek így vannak kiosztva, az átme­neti zavart is a casting, úgymond a producer ügyes választása okozza. Vagyis Orbán szétnéz a fideszes mezőnyben és dönt az előadókról. Dönt arról, hogy kié legyen a sármos szerep, ki kapja az értelmiségi atti­tűdöt, és ki lesz a rossz fiú. De a for­gatókönyvtől már nem térhetnek el, mozgásterük annyira szabad pusz­tán, amit számukra engedélyeznek. És mi mégis mindig belesétálunk a csapdájukba, elhisszük, hogy ők mások, önállóbbak. Egészen addig, míg el nem jön a kiábrándulás. Aktuálisan Lázár Jánosról és Gu­lyás Gergelyről beszélek, ők azok, akik újra és újra képesek megté­veszteni bennünket - engem? -, hogy aztán egyetlen mondatukkal, nyilatkozatukkal mindent romba is döntsenek. Azzal persze, hogy gát­lás nélkül vállalnak föl nyilvánvaló hazugságokat, védelmezik hamis szavakkal a védelmezhetetlent. Lá­zár, a miniszterelnökséget vezető miniszter, aki mostanság úgy (is) vi­selkedik, mint aki ki-kikacsint a ha­talomból, a CEU ügyében azt közli a kollégákkal: az egyetem, amelynek rektora egy bukott liberális - mint­ha ennek, ha így volna is, bármi köze lenne a kormány-CEU harchoz­­, idáig azért küzdött, hogy ne vezes­sék be azonnal az új törvényt, és most, hogy ezt a lehetőséget meg­kapták, tovább folytatják a politikai harcot. Lázár természetesen pon­tosan tudja, hogy az egyetem eleve a törvény ellen küzdött, nem pedig a halasztásért. Mint ahogy Gulyás Gergely frakcióvezető is tudja, hogy az amerikai ügyvivő miről beszélt, amikor a magyar sajtószabadság ál­lapotát kritizálta. Pontosan tudja, hogy a Fidesz megszállta a magyar sajtót, már-már pártállami időket idéző módon. Hallgatjuk a két férfit, és ismét rá kell jönnünk: ők is csak a rendszer részei. Mint ahogy, egyelőre, mi ma­gunk is azok vagyunk; a hazugokat most még senki sem éri utol.

Next