Népszava, 2017. október (144. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-21 / 247. szám
VELEMENY Népfelkelés és nemzeti függetlenségi megmozdulás: ez volt ötvenhat definíciója huszonnyolc évvel ezelőtt, amikor Szűrös Mátyás október 23-án a Kossuth téren kikiáltotta a köztársaságot. A Parlament körül hullámzó tömeg pedig mintha szuperexpresszen ült volna, csak éppen az út nem változatos tájakon, hanem a változó történelmen vezetett keresztül. Még nyolc hónap sem telt el azóta, hogy Pozsgay Imre egy ország döbbenetére bejelentette: a történészek kiderítették, ötvenhat októberében nem ellenforradalom, hanem népfelkelés zajlott. Most meg ujjongtak a téren zsúfolódók - ez az évtizedeken át tabunak számító dátum az új kor ünnepe, a köztársaság születésnapja lesz. Nem tudom, ha akkor ott, a téren megkérdezett volna valaki, szerintem milyen lesz a jövő, mit válaszoltam volna. Hiszen a múltról is alig tudtam valamit. Az én nemzedékem, egy évtizeddel később születvén csak a hiányokból szerzett saját tapasztalatot ötvenhatról. A lyukak a falakban, az eltűnt szomszédok, a nyolcadikos történelemkönyv, amelynek a végéig valahogy egyetlen tanévben sem sikerül eljutni. A családi történetek elharapott félmondatai, hogy ezerszer elmondták, nagyapám a pincében a töpörtyűs pogácsával fogyasztott lekvár után hagyta meg örök utasításul, „kenyér mindig legyen itthon, fiam”, de arról sosem beszéltek, hogy aztán hová vitte el és kicsoda a nagypapát, pláne arról, hogy miért. A jövő aztán rettenetesen gyors lett. Egy évvel a köztársaság kikiáltása után az egykori elítélt, Göncz Árpád köztársasági elnökként már arról beszélt: „ötvenhat annyiféle volt, ahányan átéltük”. Újabb két év múlva pedig kifütyülték őt a csoportosan felvonuló bőrfejűek, nem hagyva, hogy végigmondja a beszédét. Az az éppen negyedszázaddal ezelőtti október huszonharmadika korszakhatárrá vált: onnan már megjósolható, vagy legalábbis elképzelhető lett 2006 is, a könnygázfüst és Kosáry Domokos ünnepi beszédének megzavarása. Ötvenhat mindmáig annyiféle, ahány elbeszélés él róla. Mindenkinek van hozzá valamilyen viszonya, mégpedig az érzelmekből táplálkozó. Ezt próbálta meg tavaly kihasználni a Fidesz, amikor Schmidt Mária vezényletével kísérletet tett ötvenhat újrarajzolására: a pesti srácok forradalma, a tündöklő arcú, múlt nélküli, kettétört jövőjű kamaszok szabadságharca illuzórikus kreálmány ugyan, de sok szempontból hasznos. Feledtetni lehet vele a makacs és a narratívából kilógó tényeket - említsük e helyt csak a kommunista Nagy Imrét -, és úgy működik, mint a Tanácsköztársaság esetében a proletár gyerekek és a Margitsziget. Mellékszál, de olvasókönyvben, iskolai ünnepségen jól mutat. Ha nincs az a kínos baki a Pruck Pál jellegét elveszítő Dózsa Lászlóval, mára már a köztársaságmentesített Alaptörvény mellett egy vadonatúj ötvenhattal is megajándékozott volna minket a Fidesz. Ám hogy ez a kis fennakadás nem vette el a kedvüket a történelem egyirányúsításától, azt jól mutatja, hogy ezen az október 23-án Orbán Viktor is beszélni fog. Nem máshol, mint a múlthamisításra létrehozott Terror Házánál készül ünnepelni. N. KÓSA JUDIT Tanító kerestetik skolánk bölcs polihisztora, Jolika néni - Isten nyugosztalja - már nem képes ellátni pedagógusi feladatait, így az alábbi állásfelhívást tesszük közzé: Intézményünk bármely szakos, elhivatott, lendületes, fiatal kollégát keres tanító munkakörbe, azonnali kezdéssel. Elvárások: - Legalább egy teljesített év valamilyen tanárképzőn. - Önálló munkára való alkalmasság. - Matematika, fizika, kémia órák megtartására való alkalmasság. Előny, ha a számítógéphez legalább annyira ért, mint a gyerekek. Angol, német nyelvtudás plusz pont. Az orosz pláne. - Valamennyire tudjon énekelni. Ha pianínón is tud játszani, már fel van véve. - Minimális jártasság sportlövészetben. - Rugalmasság, terhelhetőség, adminisztratív készségek. - Rendezett anyagi háttér, a taneszközök beszerzése érdekében. - Bírja a túlórát (az iskola mikuláskor és karácsonykor szaloncukorral honorálja). - Négyzetmintás („kockás”) ruhaneműk hanyagolása. - Rendszeres arcszőrzet-eltávolítás. Ha nő, akkor is! Amit kínálunk: - Folyamatos, emelkedő jövedelem. Kezdőbér: nettó 107 ezer forint (ha nagyon kitartó, ez talán még az idén növekedhet 3,5 százalékkal). - Lendületes fejlődési és gyors kiégési lehetőség. - Együttműködő, támogató vezetés (ha egyezik a véleményünk). - Nemzeti Pedagógus Kar-tagság. Ajándék: etikai kódex, műbőrkötésben. - Nyugalmas munkavégzés. Instant tanterv (nem kell bajlódni vele). Védelem a külső hatásokkal szemben (lásd sztrájk, szakszervezetek, civilek). Kérjük, pályázatát egyenesen a tankerületnek küldje, az igazgató asszony nincs döntési helyzetben. Szabadidejében amúgy is a fűtőrendszert kell szerelnie. JEGYZET Juhász Dániel NÉPSZAVA 2017. október 21., szombat9 Spanyolországban egyik fél sem találta vonzónak a rövid távon szerény politikai tőkét jelentő, ám hosszú távú megoldást kínáló javaslatokat Adiós! Ha a spanyol és a katalán kormány is betartja az ígéretét, a mai történelmi nap lehet az Ibériai-félszigeten és egész Európában. A naptárak ne majd pirossal, ez nem olyan mérföldkő lesz, amikortól a katasztrófát megakadályozó és az önös politikai érdekeken felülemelkedő vezetői döntéseket ünnepeljük. Épp ellenkezőleg. Az egyik oldalon ott volt egy struccpolitikát folytató, a nagyvonalúságot csak hírből ismerő központi kormány, a másikon egy érzelmekre apelláló, a hatalom érdekében a valóságot csak nyomokban tartalmazó, utópisztikus jövőt vizionáló kampány. Egyik fél sem találta vonzónak a rövid távon szerény politikai tőkét jelentő, ám hosszú távú megoldást kínáló javaslatokat: az önrendelkezés egyes elemeinek újratárgyalását vagy - amint azt a Pedro Sánchez vezette szocialisták kezdeményezték - az alkotmány reformját. Az ilyesmi évekig húzódik és rengeteg konfliktust rejt magában. Már hónapokkal ezelőtt benne volt a levegőben a veszélyes végkifejlet, de Mariano Rajoy kormányfő azzal volt elfoglalva, hogy példát statuáljon, Carles Puigdemont katalán vezető pedig igyekezett elkerülni az arcvesztést, és attól sem riadt vissza, hogy egész Katalóniát a függetlenség útjára taszítsa, pedig a katalánok többsége nem akar elszakadni. Nem tudni, mi lesz, ahogy a Brexit esetében sem. Bő egy évvel az uniós kiválás megszavazása után is kínkeserves puhatolózás megy a britek és az EU között. Pedig egy legitim folyamatról van szó, a felek egy ügyért dolgoznak. Ez Spanyolországban egyáltalán nincs így. Ha Madrid felfüggeszti az autonómiát, és a katalánok kikiáltják a függetlenséget, akkor végképp nem lesz közös nevező. Nehéz elképzelni, hogy a feltüzelt katalánok majd hagyják, hogy az autonóm intézményeik madridi fennhatóság alá kerüljenek. Az ellenállást pedig a spanyol kormány nem fogja tétlenül nézni. Amit eddig láttunk, a feszültség és az erőszak, még csak a kezdet. Európa válságának az egyik szimbóluma a spanyol-katalán krízis, az újabb - aligha utolsó - józanító pofon a Brexit után. KÖRÖSI IVETT Hazug rendszer PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL z ember olykor hajlamos arra, hogy a vágyait vetítse ki, és arra gondoljon, hogy a világ tud normális is lenni. A világ itt egy kicsit fennkölt kifejezés, mert valójában a Fideszre gondolok, de hát mit csináljak, ha manapság a mi világunkat a Fidesz jelenti. Pontosabban a rezsim, hogy Debreczeni József kifejezését használjam, amit számunkra ez a párt teremtett, számunkra, akik szinte semmiben sem értünk vele egyet, mégis az ő játékszabályai szerint kell léteznünk. Igen, olykor felbukkan egy arc, egy hang, amiben reménykedni kezdünk, hisszük, hogy ez más, mint a többi, tisztább, őszintébb, emberibb. Hogy akit látunk, hallunk, az nem része a rendszernek; önálló gondolkodó, saját személyiséggel rendelkezik, és úgy vagyunk vele, mint a későkádári időkben: létezésük a kontraszelekció hibája. Aztán egyszer csak rá kell döbbennünk, hogy szó sincs róla, pont olyan alkotóere.Mindig belesétálunk a csapdájukba, elhisszük, hogy ők mások, önállóbbak meg a hatalom mechanizmusának, szerepük épp úgy felülről - ha értik, kire gondolok - vezérelt, mint a többieké. A tisztább arcvonások, a bársonyosabb stílus, a bátrabb szembenézés a médiával pontosan annyira illeszkedik a szerkezetbe, mint az ellenkezője, a bárdolatlan beszéd, a nyelvi abúzus. És akkor az ember koppan egyet; már megint tévedett, nincs itt valójában kibeszélés, a szerepek így vannak kiosztva, az átmeneti zavart is a casting, úgymond a producer ügyes választása okozza. Vagyis Orbán szétnéz a fideszes mezőnyben és dönt az előadókról. Dönt arról, hogy kié legyen a sármos szerep, ki kapja az értelmiségi attitűdöt, és ki lesz a rossz fiú. De a forgatókönyvtől már nem térhetnek el, mozgásterük annyira szabad pusztán, amit számukra engedélyeznek. És mi mégis mindig belesétálunk a csapdájukba, elhisszük, hogy ők mások, önállóbbak. Egészen addig, míg el nem jön a kiábrándulás. Aktuálisan Lázár Jánosról és Gulyás Gergelyről beszélek, ők azok, akik újra és újra képesek megtéveszteni bennünket - engem? -, hogy aztán egyetlen mondatukkal, nyilatkozatukkal mindent romba is döntsenek. Azzal persze, hogy gátlás nélkül vállalnak föl nyilvánvaló hazugságokat, védelmezik hamis szavakkal a védelmezhetetlent. Lázár, a miniszterelnökséget vezető miniszter, aki mostanság úgy (is) viselkedik, mint aki ki-kikacsint a hatalomból, a CEU ügyében azt közli a kollégákkal: az egyetem, amelynek rektora egy bukott liberális - mintha ennek, ha így volna is, bármi köze lenne a kormány-CEU harchoz, idáig azért küzdött, hogy ne vezessék be azonnal az új törvényt, és most, hogy ezt a lehetőséget megkapták, tovább folytatják a politikai harcot. Lázár természetesen pontosan tudja, hogy az egyetem eleve a törvény ellen küzdött, nem pedig a halasztásért. Mint ahogy Gulyás Gergely frakcióvezető is tudja, hogy az amerikai ügyvivő miről beszélt, amikor a magyar sajtószabadság állapotát kritizálta. Pontosan tudja, hogy a Fidesz megszállta a magyar sajtót, már-már pártállami időket idéző módon. Hallgatjuk a két férfit, és ismét rá kell jönnünk: ők is csak a rendszer részei. Mint ahogy, egyelőre, mi magunk is azok vagyunk; a hazugokat most még senki sem éri utol.