Népszava, 2017. november (144. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-25 / 275. szám
NÉPSZAVA 2017. november 25., szombat REFLEKTOR2 2018, a nacionalizmusok éve CENTENÁRIUMOK Alighogy túlélte az Európai Unió a gazdasági, majd a menekültválságot, jövőre újabb kihívással kell szembesülnie. GÁL MÁRIA Nem verte szét, de mélyen megrázta az Európai Uniót a gazdasági-pénzügyi világválság. Sorra dőltek meg a hatalmon lévő kormányok, miközben látványosan megszaporodtak és megerősödtek a populista politikai erők. A tájainkat 2015-ben elérő menekültválság már a rasszista-nacionalista hangokat is előtérbe tolta, ami csak tovább fokozta a görög krízis nyomán felszínre került jóléti sovinizmust, s egyre fogékonyabbá tette a lakosságot a szélsőségek, illetve az unortodox, illiberális, unióellenes politikák irányába. A 2016-2017-es választások összképe nem túl biztató. Nyugat-Európában ugyan a közös Európa elkötelezettjeinek kezében maradt a kormányzás, a vészfelhők maradtak. Bármennyire szelídültek is a nyugati szélsőjobb formációk a néppártosodások révén, jelentős parlamenti erőkké váltak, tetemes lakossági támogatottsággal a hátuk mögött. Kelet-Közép-Európában viszont épp az ellenkező irányba fejlődtek a dolgok, a középpárti kormányok váltak a nacionalista, xenofób eszmék, az euroszkepticizmus képviselőivé, magukkal rántva tetemes támogatói táboruk jó részét is. A formálisan jobbközép magyar kormány például nemcsak a liberális demokráciát tette múlt időbe, hanem nyílt harcot hirdetett az európai integráció szorosabbá tétele ellen, s az erős nemzetállamok mellett tört lándzsát. Jaroslaw Kaczynski bábkormánya hűen követi az orbáni mintát, mind a jogtiprás, mind az EU-ellenesség, mind a nacionalista indulatok hergelése terén. Ez nyilván oda vezetett, hogy látványosan megerősödött a szélsőjobb, olyannyira, hogy a november 10-i nemzeti ünnepen már több tízezren masíroztak Varsó utcáin a radikálisok felhívására, azok zászlaja alatt. De tanulnak tőlünk más szomszédok is, az „erős nemzetállam” Románia vagy Ukrajna erőfitogtatása viszont már egyáltalán nem tetszik Budapestnek sem. Szlovákiában a baloldali Fico addig kacérkodott a nacionalizmussal, míg a populista, a szélsőjobb és az unióellenes pártok parlamenti erővé nem lettek, zagyva ideológiák tárházává téve a prágai parlamentet. Az EU talán leglátványosabb gazdasági növekedését felmutató Csehországban egy populista alakulat kezébe került a kormányzat, úgy esett szét kilencpártivá a parlament, hogy a szélsőjobbtól a szélsőbalig minden eszme képviseletet nyert. Ilyen körülmények között köszönt „az erős nemzetállamok” Közép-Európájára 2018, a nagy nemzeti centenáriumok éve. Csakhogy itt ami az egyik nemzetnek ünnep, az a másiknak gyász. Ha csupán a román nemzeti ünnep, december elseje körüli érzelmi-politikai viharokat nézzük, akkor is egyértelmű, komoly kihívás előtt áll a közös Európa. Az etnikai-nemzeti ellentétek a történelem során többször lángba borították Európát, s 1918-ban teljesen átírták térképét. A 90-es évek Balkán-háborúi, a kaukázusi térség fegyveres konfliktusai, a keletukrán válság, de akár a katalán krízis is, intő jelei annak, hogy a nemzeti-nemzetiségi kérdés nem szűnt meg puskaporos hordónak lenni. Egyetlen semlegesítője a jogállam, a különbözőség tisztelete, a közös eszmék, értékek és érdekek előtérbe állítása, vagyis az, amit az egyre inkább megkérdőjelezett EU képvisel. De lehet-e még egyáltalán az európai egyesülésen tartani a fókuszt, vissza lehet-e még szorítani a jövőre min-Térségünkben ami egyik nemzetnek ünnep, a másiknak gyász den bizonnyal egyoldalúan ünneplő vagy gyászoló nemzeti diskurzusokat úgy, hogy közben uniós államok kormányai hirdetnek harcot az Unió ellen és tűzik zászlajukra a XX. században csődöt mondott nemzetállamok s nemzeti nacionalizmusok erősítésének szükségességét? Nem lesz egyszerű, erről máris ízelítőt adtak a lengyel-ukrán feszültségek. Az oroszellenesség és orosz fenyegetettség szoros szövetségessé tette a két államot, mindaddig, míg a történelmi emlékezet különbözősége nem kezdte szétcincálni az egységet. A szélsőjobbra kacsingató varsói vezetés azt már zokon vette, hogy Ukrajnában nemzeti hősként tisztelik a volhíniai mészárlás felelősét, Sztyepán Banderát és hadseregét, az UPA-t, amely 110 ezer lengyel életét oltotta ki. Kijevben viszont pont azért orroltak meg a lengyelekre, mert népirtásnak minősítették a volhíniai tragédiát. 2018-ban száz éve lesz annak, hogy Magyarország elveszítette területének kétharmadát, magyar nemzetiségű lakosságának pedig egyharmadát. Olyan trauma ez, amit máig nem hevert ki a magyar nemzet. Románia viszont épp a centenárium megünneplésére készül. Az RMDSZ elnökétől, Kelemen Hunortól azért vonnák meg a Románia Csillaga érdemrendet, mert egy interjúban úgy vélekedett, hogy az erdélyi magyarok nem fogják és nem is akarják megünnepelni az Erdély Romániához csatolását kimondó 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozat centenáriumát. Az eljárást kezdeményező civil szervezet a politikus állampolgárságának megvonását is javasolta. A magyarellenes megnyilvánulások szaporodnak, az etnikumközi párbeszéd megakadt, a kisebbségi kérdés rendezését célzó szándék is eltűnt, helyét a magyar miniszterelnök által üdvözlendő megoldásnak tartott erős nemzetállami törekvések vették át. Az európai integráció elsődleges feltételeként előírt szomszédsági kapcsolatok rendezése is megfeneklett, a térség országait, az EU perifériáját ugyan összeköti a centrum-(Brüsszel)-ellenesség, de szétfeszíti a nemzetiségi kérdés, és a történelmi traumák feldolgozatlansága. Spiró György írta egyik kiváló esszéjében, hogy a Római Birodalmat a provinciák gyűrték le. 2018-ban az Európai Uniót a végek centenáriumi indulatai veszélyeztetik. Európa egészét pedig az etnikai feszültségek újraéledése. ELVENNÉK A CSILLAGÁT ! KELEMEN HUNOR Az RMDSZ elnökétől azért vennék vissza érdemrendjét, mert egy interjúban azt mondta, a romániai magyarságnak nincs mit ünnepelnie 100 éve rajzolódott át Európa térképe A PROVINCIÁK GYŐZELME 1 SPIRÓ GYÖRGY A magyar író szerint a Római Birodalmat is a perifériák robbantották szét VARSÓ A november 10-i nemzeti ünnepen 60 ezren vettek részt a szélsőjobb felvonulásán a lengyel fővárosban Centenáriumok Európában 2018-ban • 100 éves évfordulóját ünnepli: - Lengyelország (a függetlenség visszanyerésének) - Litvánia (a függetlenség visszanyerésének) - Csehország (a függetlenség visszanyerésének - Csehszlovákiaként) - Szlovákia (a függetlenség elnyerésének Csehszlovákiaként) - Észtország (a függetlenség elnyerésének) - Lettország (a függetlenség elnyerésének) - Románia (az ország egyesülésének) - Szerbia (a szerb egység elérésének élt 70 évet) - Ukrajna (az első ukrán állam megszületésének) • Feltehetően negatívan fog emlékezni/akár revíziós hangokat megütni: - Magyarország (a területe 2/3-a, magyar etnikumú lakossága 1/3-a elveszítése) - Külhoni magyar közösségek (kisebbségi sorba való kerülés) - Oroszország (Baltikum elveszítése, Közép-Európából való kivonulás) - Törökország (Oszmán Birodalom összeomlása, nagy területek elvesztése) • Feltehetően semlegesen, önvizsgálattal fog emlékezni: - Németország (vesztes háború és bizonyos területek elveszítése) - Ausztria (vesztes háború, a birodalom széthullása és a nagyhatalmi státusz elvesztése) NÉPSZAVA-SZAKÉRTŐ Zavaros a szlovák nacionalizmus Szlovákiában az őszi helyhatósági választásokon megtört a neonáci Marian Kotleba diadalmenete. Lapunk szlovákiai tudósítóját, Juhász Lászlót kérdeztük. Juhász László szerint még túl korai lenne ünnepelni a szlovákiai szélsőjobb visszaszorulását Kotleba veresége a szélsőjobb térvesztését jelenti Szlovákiában? Mennyire erősek a szélsőjobb érzelmek a társadalom szintjén és mennyire az EU-pártiság? Marian Kotleba, a neonáci besztercebányai megyefőnök ugyan csúfos vereséget szenvedett az önkormányzati választásokon, azonban ez nem azt jelenti, hogy a szélsőjobb visszaszorulásának örvendhetnénk Szlovákiában. Minden társadalomban van 10-15 százalék, az extrémizmussal azonosulni tudó választó, ezért aligha meglepő, hogy Kotleba pártja, az LSNS tavaly parlamenti képviselethez jutott, és jelenleg a harmadik legnépszerűbb párt. Némileg meglepő és a párt filozófiájától eltérően azonban még az LSNS választói közül is sokan támogatják az ország EU-tagságát. Szlovákia teljes lakosságának pedig közel háromnegyede elégedett az EU-tagsággal. Nagy-Magyarország 1918-as szétesése egyben a szlovák függetlenség centenáriuma. Az évforduló közeledte növelte-e a magyarellenességet? A 90-es évek óta érezhetően csökkent a magyarellenesség Szlovákiában. Mióta magyar pártok is részt vesznek a kormányzásban, bővültek a nyelvhasználati jogok, és az addig nacionalista érzelmeket meglovagoló kormánypártok is kulturáltabban közelítenek a kisebbségi témákhoz. De nem csak a politikai diskurzus vált visszafogottabbá, Malina Hedvig hírhedt, 2006-os nyitrai megverése óta csupán egyszer került a lapok címoldalára magyarellenes támadás híre.