Népszava, 2017. november (144. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-25 / 275. szám

NÉPSZAVA 2017. november 25., szombat REFLEKTOR2 2018, a nacionalizmusok éve CENTENÁRIUMOK Alighogy túlélte az Európai Unió a gazdasági, majd a menekültválságot, jövőre újabb kihívással kell szembesülnie. GÁL MÁRIA Nem verte szét, de mélyen megrázta az Európai Uniót a gazdasági-pénz­ügyi világválság. Sorra dőltek meg a hatalmon lévő kormányok, miköz­ben látványosan megszaporodtak és megerősödtek a populista politikai erők. A tájainkat 2015-ben elérő me­nekültválság már a rasszista-nacio­nalista hangokat is előtérbe tolta, ami csak tovább fokozta a görög krí­zis nyomán felszínre került j­óléti so­vinizmust, s egyre fogékonyabbá tet­te a lakosságot a szélsőségek, illetve az unortodox, illiberális, unióellenes politikák irányába. A 2016-2017-es választások összképe nem túl biz­tató. Nyugat-Európában ugyan a közös Európa elkötelezettjeinek kezében maradt a kormányzás, a vészfelhők maradtak. Bármennyire szelídültek is a nyugati szélsőjobb formációk a néppártosodások révén, jelentős parlamenti erőkké váltak, tetemes lakossági támogatottsággal a hátuk mögött. Kelet-Közép-Eu­­rópában viszont épp az ellenkező irányba fejlődtek a dolgok, a közép­párti kormányok váltak a naciona­lista, xenofób eszmék, az euroszkep­­ticizmus képviselőivé, magukkal rántva tetemes támogatói táboruk jó részét is. A formálisan jobbközép magyar kormány például nemcsak a liberális demokráciát tette múlt időbe, hanem nyílt harcot hirdetett az európai integráció szorosabbá té­tele ellen, s az erős nemzetállamok mellett tört lándzsát. Jaroslaw Ka­­czynski bábkormánya hűen követi az orbáni mintát, mind a jogtiprás, mind az EU-ellenesség, mind a naci­onalista indulatok hergelése terén. Ez nyilván oda vezetett, hogy látvá­nyosan megerősödött a szélsőjobb, olyannyira, hogy a november 10-i nemzeti ünnepen már több tízezren masíroztak Varsó utcáin a radikáli­sok felhívására, azok zászlaja alatt. De tanulnak tőlünk más szom­szédok is, az „erős nemzetállam” Románia vagy Ukrajna erőfitogta­tása viszont már egyáltalán nem tet­szik Budapestnek sem. Szlovákiában a baloldali Fico ad­dig kacérkodott a nacionalizmus­sal, míg a populista, a szélsőjobb és az unióellenes pártok parlamenti erővé nem lettek, zagyva ideológiák tárházává téve a prágai parlamentet. Az EU talán leglátványosabb gazda­sági növekedését felmutató Csehor­szágban egy populista alakulat ke­zébe került a kormányzat, úgy esett szét kilencpártivá a parlament, hogy a szélsőjobbtól a szélsőbalig minden eszme képviseletet nyert. Ilyen körülmények között kö­szönt „az erős nemzetállamok” Kö­­zép-Európájára 2018, a nagy nem­zeti centenáriumok éve. Csakhogy itt ami az egyik nemzetnek ünnep, az a másiknak gyász. Ha csupán a román nemzeti ünnep, december elseje körüli érzelmi-politikai viha­rokat nézzük, akkor is egyértelmű, komoly kihívás előtt áll a közös Eu­rópa. Az etnikai-nemzeti ellentétek a történelem során többször lángba borították Európát, s 1918-ban tel­jesen átírták térképét. A 90-es évek Balkán-háborúi, a kaukázusi térség fegyveres konfliktusai, a keletukrán válság, de akár a katalán krízis is, intő jelei annak, hogy a nemze­ti-nemzetiségi kérdés nem szűnt meg puskaporos hordónak lenni. Egyetlen semlegesítője a jogállam, a különbözőség tisztelete, a közös eszmék, értékek és érdekek előtérbe állítása, vagyis az, amit az egyre in­kább megkérdőjelezett EU képvisel. De lehet-e még egyáltalán az európai egyesülésen tartani a fókuszt, vissza lehet-e még szorítani a jövőre min-Térsé­günkben ami egyik nem­zetnek ünnep, a másiknak gyász den bizonnyal egyoldalúan ünneplő vagy gyászoló nemzeti diskurzuso­kat úgy, hogy közben uniós államok kormányai hirdetnek harcot az Unió ellen és tűzik zászlajukra a XX. szá­zadban csődöt mondott nemzetál­lamok s nemzeti nacionalizmusok erősítésének szükségességét? Nem lesz egyszerű, erről máris ízelítőt adtak a lengyel-ukrán fe­szültségek. Az oroszellenesség és orosz fenyegetettség szoros szövet­ségessé tette a két államot, mind­addig, míg a történelmi emlékezet különbözősége nem kezdte szét­cincálni az egységet. A szélsőjobbra kacsingató varsói vezetés azt már zokon vette, hogy Ukrajnában nem­zeti hősként tisztelik a volhíniai mé­szárlás felelősét, Sztyepán Banderát és hadseregét, az UPA-t, amely 110 ezer lengyel életét oltotta ki. Kijev­­ben viszont pont azért orroltak meg a lengyelekre, mert népirtásnak mi­nősítették a volhíniai tragédiát. 2018-ban száz éve lesz annak, hogy Magyarország elveszítette területének kétharmadát, magyar nemzetiségű lakosságának pedig egyharmadát. Olyan trauma ez, amit máig nem hevert ki a magyar nemzet. Románia viszont épp a cen­tenárium megünneplésére készül. Az RMDSZ elnökétől, Kelemen Hu­nortól azért vonnák meg a Románia Csillaga érdemrendet, mert egy in­terjúban úgy vélekedett, hogy az er­délyi magyarok nem fogják és nem is akarják megünnepelni az Erdély Romániához csatolását kimondó 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozat centenáriumát. Az eljárást kezde­ményező civil szervezet a politikus állampolgárságának megvonását is javasolta. A magyarellenes megnyilvánu­lások szaporodnak, az etnikumközi párbeszéd megakadt, a kisebbségi kérdés rendezését célzó szándék is eltűnt, helyét a magyar miniszterel­nök által üdvözlendő megoldásnak tartott erős nemzetállami törekvé­sek vették át. Az európai integráció elsődleges feltételeként előírt szom­szédsági kapcsolatok rendezése is megfeneklett, a térség országait, az EU perifériáját ugyan összeköti a centrum-(Brüsszel)-ellenesség, de szétfeszíti a nemzetiségi kérdés, és a történelmi traumák feldolgo­­zatlansága. Spiró György írta egyik kiváló esszéjében, hogy a Római Birodalmat a provinciák gyűrték le. 2018-ban az Európai Uniót a végek centenáriumi indulatai veszélyezte­tik. Európa egészét pedig az etnikai feszültségek újraéledése. ELVENNÉK A CSILLAGÁT ! KELEMEN HUNOR Az RMDSZ elnökétől azért vennék vissza érdemrendjét, mert egy interjú­ban azt mondta, a romániai ma­gyarságnak nincs mit ünnepelnie 100 éve rajzolódott át Európa térképe A PROVINCIÁK GYŐZELME 1 SPIRÓ GYÖRGY A magyar író szerint a Római Birodalmat is a perifériák rob­bantották szét VARSÓ A november 10-i nemzeti ünnepen 60 ez­ren vettek részt a szélsőjobb felvonulásán a lengyel fővá­rosban Centenáriumok Európában 2018-ban • 100 éves évfordulóját ünnepli: - Lengyelország (a függetlenség visszanyerésének) - Litvánia (a függetlenség visszanyerésének) - Csehország (a függetlenség visszanyerésének - Csehszlovákiaként) - Szlovákia (a függetlenség elnyerésének Csehszlová­kiaként) - Észtország (a függetlenség elnyerésének) - Lettország (a függetlenség elnyerésének) - Románia (az ország egyesülésének) - Szerbia (a szerb egység elérésének­­ élt 70 évet) - Ukrajna (az első ukrán állam megszületésének) • Feltehetően negatívan fog emlékezni/akár revíziós hangokat megütni: - Magyarország (a területe 2/3-a, magyar etnikumú lakossága 1/3-a elveszítése) - Külhoni magyar közösségek (kisebbségi sorba való kerülés) - Oroszország (Baltikum elveszítése, Közép-Európá­­ból való kivonulás) - Törökország (Oszmán Birodalom összeomlása, nagy területek elvesztése) • Feltehetően semlegesen, önvizsgálattal fog emlé­kezni: - Németország (vesztes háború és bizonyos területek elveszítése) - Ausztria (vesztes háború, a birodalom széthullása és a nagyhatalmi státusz elvesztése) NÉPSZAVA-SZAKÉRTŐ Zavaros a szlovák nacionalizmus Szlovákiában az őszi helyhatósági választásokon megtört a neoná­ci Marian Kotleba diadalmenete. Lapunk szlovákiai tudósítóját, Ju­hász Lászlót kérdeztük. Juhász László sze­rint még túl korai lenne ünnepelni a szlovákiai szélső­jobb visszaszoru­lását Kotleba veresége a szélsőjobb térvesz­tését jelenti Szlovákiában? Mennyire erősek a szélsőjobb érzelmek a társa­dalom szintjén és mennyire az EU-pár­­tiság? Marian Kotleba, a neonáci besz­tercebányai megyefőnök ugyan csúfos vereséget szenvedett az önkormányzati választásokon, azonban ez nem azt jelenti, hogy a szélsőjobb visszaszorulásának örvendhetnénk Szlovákiában. Minden társadalomban van 10-15 százalék, az extrémizmussal azo­nosulni tudó választó, ezért aligha meglepő, hogy Kotleba pártja, az LSNS tavaly parlamenti képvise­lethez jutott, és jelenleg a harmadik legnépszerűbb párt. Némileg meg­lepő és a párt filozófiájától eltérő­en azonban még az LSNS választói közül is sokan támogatják az ország EU-tagságát. Szlovákia teljes lakos­ságának pedig közel háromnegyede elégedett az EU-tagsággal. Nagy-Magyarország 1918-as szét­esése egyben a szlovák függetlenség centenáriuma. Az évforduló közeledte növelte-e a magyarellenességet? A 90-es évek óta érezhetően csök­kent a magyarellenesség Szlová­kiában. Mióta magyar pártok is részt vesznek a kormányzásban, bővültek a nyelvhasználati jogok, és az addig nacionalista érzelmeket meglovago­ló kormánypártok is kulturáltabban közelítenek a kisebbségi témákhoz. De nem csak a politikai diskurzus vált visszafogottabbá, Malina Hed­vig hírhedt, 2006-os nyitrai meg­­verése óta csupán egyszer került a lapok címoldalára magyarellenes támadás híre.

Next