Népszava, 2017. december (144. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-01 / 280. szám

NÉPSZAVA 2017. december 1, péntek Azonos jogok 500 millió munkavállalónak EURÓPAI PILLÉR A szakszervezetek kérték: az uniós szociális vívmányokról elfogadott alapelveket minden tagállamra kiterjesztik. r r VARGA DÓRA Magyarországon hajlamosak va­gyunk az ilyesmit szkeptikusan fogadni, pedig egy komoly fordu­latról van szó: az Unió ezzel a lépé­sével fordul igazán az emberek felé. így értékelte a témában rendezett konferencián Földiák András, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke, hogy november 17-én Göteborgban az Európai Unió 28 tagállamának és három központi intézményének vezetői aláírták az európai szociális pillér elnevezésű dokumentumot, amely az esély­­egyenlőség és munkavállalás, a tisz­tességes munkafeltételek, illetve a szociális védelem és társadalmi be­fogadás területén biztosít jogokat és hatékony jogérvényesítést az uniós állampolgárok számára. Emlékez­tetett: eddig az EU döntően gazda­sági szervezet volt, és a szabad piac, a tőke és a munkaerő szabad áram­lásának biztosítása volt a fő célja. A szociális pillér most egy olyan for­dulatot jelez, amely elsősorban nem gazdasági szempontokat vesz figye­lembe - sok gazdasági szereplőnek ezért nem is tetszik. Az érdekvédő szerint a dokumentum ezért akkor is egy távlati társadalmi stratégiá­nak tekinthető, ha nem teljesen az elképzelések szerint valósul majd meg, mert az ideológiailag és poli­tikailag széttagolt Európában közös ügy a munkavállalók érdeke. Az alappillérrel 500 millió em­ber számára sikerült egy egységes szakpolitikai rendszert kialakíta­ni, amely biztosítja a munkaválla­lóknak az azonos jogokat. Ez azért nagyon fontos, mert Európa olyan kihívások előtt áll, mint a migráció, a digitalizáció és a klímaváltozás, az országok pedig megosztottak ezekben a kérdésekben - muta­tott rá Marco Cilento, az Európai Az ideológiailag és politikailag széttagolt Euró­pában közös ügy a munkavállalók érdeke ■ Ai alaprólt szom­lü­asoll a M váóbouittrés Szakszervezeti Szövetség (ETUC) szakértője. Ha azt akarjuk, hogy az emberek higgyenek az Unió intéz­ményében, foglalkozni kell a mun­kavállalói jogokkal is. Megjegyez­te: az előkészítő tárgyalások nem voltak egyszerűek, mert számos ország - így például Magyarország is - mást akart, ám végül mindenki aláírta a dokumentumot. Rácz Rita, a Miniszterelnökség EU-ágazati főosztályának főosztály­­vezetője erre reagálva úgy fogalma­zott: a tárgyalások során a magyar kormány valóban számos aggályt vetett fel, ám végül támogatta és al­áírta a dokumentumot.­­ Magyaror­szágon lesz szociális pillér - szögezte le, hangsúlyozva: a célkitűzésekkel a magyar kormány egyetért, sőt azok nagy részének a magyarországi hely­zet megfelel. Hatásköri problémákat ugyanakkor felvet a kezdeményezés: azzal kapcsolatban vannak aggályok, hogy mindezt uniós szinten kell-e szabályozni - mondta. Kérdés, hogy a tagállamok meg tudnak-e egyez­ni közös szociális sztenderdekben, vagy azt az elvet követik, hogy a szo­ciálpolitika tagállami hatáskör, és az Unió csak ajánlásokat fogalmaz meg - fejtegette, jelezve, hogy e téren már most is egymásnak feszülnek a tagál­lamok. KÖZÖS ÚGY ! FÖLDIÁK ANDRÁS: ■ Utious M hs.Iííí a bailet'wnok­val 40 százalék Ennyivel kevesebb nyugdíjat kapnak a nők, mint a férfiak REFLEKTOR Húsz pontban a jövőről Ahhoz, hogy a szociális jogok eu­rópai pillérében megfogalmazott elvek érvényesüljenek, az uniós intézményeknek, a tagállamok­nak és a szociális partnereknek együtt kell működniük. A keretet az uniós intézmények alkotják meg - adott esetben jogszabá­lyokkal. A szociális pillér három fő kulcsterületen, 20 alapelv mentén (lásd infografikánkat) tá­mogatja majd a méltányos és jól működő munkaerőpiacokat és a szociális rendszereket. Afféle ál­talános viszonyítási keretként, a hatályos szociális közösségi jog­ra épülve a jövőbeli szakpolitikai döntések alapjául szolgál. A pillérhez már négy konkrét kezdeményezés kapcsolódik. A dolgozók tájékoztatásáról, a szo­ciális védelemben való részesü­lésről, a munkaidőről, valamint a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly megte­remtéséről jogszabályjavaslatok születtek. (Ez utóbbiról lásd lenti cikkünket.) Ezen elvek szerint mindenkinek joga van olyan oktatáshoz, amely biztosítja, hogy megszerezze és fejlessze azokat a készségeket, amelyekkel alkalmazkodni tud a munkaerőpiaci változásokhoz. Az esélyegyenlőség nemtől, faji vagy etnikai származástól, val­lástól vagy meggyőződéstől, fo­gyatékosságtól, életkortól vagy szexuális irányultságtól függetle­nül mindenkit megillet. A szociális védelem körébe tartozik a gyermekgondozás és a gyermekek támogatása, az ismé­telt munkába álláshoz elenged­hetetlen álláskeresési járadék, és a vitatott minimumjövedelmet is beemelték a szabályozandó kér­dések közé az uniós kormányfők. A kellő időben nyújtott és megfizethető egészségügyi ellá­tás biztosítása éppúgy elvárás a tagállamok szociális rendszerei­vel szemben, mint az, hogy az öregségi nyugdíjak a befizetett járulékokkal legyenek arányosak. Nem maradt ki a pillérek alapele­mei közül a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadá­sának szükségessége, a tartós ápolás-gondozásra szorulók, va­lamint a lakhatás hiányával küz­dők helyzetének megoldása sem. Több szabadság a gyerekneveléshez MUNKA-MAGÁNÉLET Egy­séges irányelvekkel terelné vissza a munkaerőpiacra a nőket az Eu­rópai bizottság (EB). Az erről ké­szült előterjesztés szerint évente 5 nap gondozási szabadságot adna minden európai uniós munkavál­lalónak az EB, amelyet a súlyosan beteg vagy gondozásra szoruló családtagok ellátására lehetne fel­használni. Emellett négy hónap át nem ruházható szülői szabadság és 10 napos apai szabadság is járna a munkavállalóknak gyermekük szü­letésekor, a szabadságokat pedig a táppénznek megfelelő mértékben kellene díjazni. A gyermek 12 éves koráig a munkavállalók rugalmas munkafeltételeket is kérelmezhet­nének. A javaslatcsomag célja a mun­ka és a magánélet egyensúlyának megteremtése. A bizottság azt szeretné elérni: az apák vegyenek részt nagyobb arányban gyerme­kük gondozásában, hogy a nők na­gyobb eséllyel térhessenek vissza a munkaerőpiacra. A gyermekneve­lés és a beteg hozzátartozókról tör­ténő gondoskodás ugyanis jelenleg javarészt az anyákra hárul, emiatt a nők kiszorulnak a munkaerőpi­acról. Jelenleg az Európai Unióban átlagosan 12 százalékkal kevesebb nő dolgozik, mint férfi: míg a 20-64 éves korú férfiak foglalkoztatottsá­gi rátája 76 százalék, addig a nőké csupán 64 százalék. Hogy ebben mekkora szerepet játszik a gyer­meknevelés, azt jól mutatja, hogy a hatéves kor alatti gyermekeket nevelő nők foglalkoztatottsági rá­tája uniós szinten átlagosan 9 szá­zalékkal marad el a gyermektelen nőkétől - sőt egyes országokban a különbség meghaladja a 30 száza­lékot is. Jelentősek a bérkülönbségek is: az Eurostat adatai szerint ugyan­abban a munkakörben, ugyanazon végzettséggel rendelkező nők 16,3 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak - egyes tagállamok­ban a bérkülönbség eléri a 28 szá­zalékot is. Ezek következménye­ként a nők nyugdíja is kevesebb, az EU-ban átlagosan 40 százalékkal. Mindez annak ellenére van így, hogy Európában ma már több nő szerez egyetemi diplomát, mint férfi - vagyis ma már a nők számí­tanak képzettebbnek. A bizottság úgy látja: uniós fellé­pés hiányában nem várható lénye­ges változás, és a nemek közti fog­lalkoztatási különbség 2055-ben várhatóan még mindig 9 százalé­kos lesz. Pedig nem csupán egyé­ni szinten okoz problémát a nők munkaerőpiaci alulreprezentált­­sága: a nemek közti foglalkoztatási különbségekből adódó gazdasági veszteség évente 370 milliárd eu­­rót tesz ki uniós szinten. A bizottság a megoldást a mun­ka és a magánélet egyensúlyának megteremtésében látja, ezért min­den uniós tagállamra nézve előír­na olyan elemeket és ösztönzőket, amelyek ezen a téren javulást hoz­hatnának. Az apai szabadságtól például azt remélik, hogy a kezde­tektől jelen lévő apák a későbbi­ekben is aktívabban vesznek majd részt a gyermeknevelésben, és na­gyobb eséllyel mennek el majd ma­guk szülői szabadságra. Az anyák így könnyebben tudnának munkát vállalni. Az Európai Unió jelenlegi, szülői szabadságról szóló irányelve mindkét szülő számára alanyi jo­gon biztosít ugyan négy hónap szü­lői szabadságot, a kötelező pénz­ügyi kompenzációról ugyanakkor nem rendelkezik. Európában így jelenleg a fizetett szülői szabadság 14 és 22 hét között mozog, az otthon maradók korábbi fizetésük 65-100 százalékát kapják. Emiatt a többnyire kevesebbet ke­reső nők maradnak otthon a gye­rekkel, ezen változtatna a bizottság javaslata az egységes, táppénznek megfelelő pénzügyi kompenzáció­val. Egyéb ösztönzőként a bölcső­dei, óvodai, valamint az időseket gondozó intézmények férőhelyei­nek bővítését is javasolják. Ma­gyarországon egyébként inkább ez utóbbi területen van a probléma, hiszen 5 napos apai szabadság már jár, a szülők - jellemzően az anyák - pedig akár a gyerek hároméves koráig is otthon maradhatnak. En­nél korábban viszont nehezen tud­nak visszamenni dolgozni, mert a bölcsődei férőhelyekre hosszas vá­rólisták vannak, a részmunkaidős, rugalmas munkavégzésre pedig elenyésző a lehetőség. - A bizottság ezeket az irányel­veket a szociális jogok európai pil­lérével együtt mutatta be, így an­nak első tesztjeként is felfogható, hogyan lehet alapvetően szociális kérdéseket uniós szinten szabá­lyozni - magyarázza Koller Erika, a Szakszervezetek Együttműködé­si Fórumának nemzetközi titkára. Kérdés, hogy az Európai Tanács és az Európai Parlament rábólint-e a javaslatokra. A tagállamok egy ré­sze ugyanis tiltakozik az új irányel­vek ellen, és a munkáltatók is ber­zenkednek, hiszen adminisztrációs és anyagi terheik növekedését lát­ják benne. Nehéz lesz a konszenzus kialakítása, hiszen a tagállamok je­lenlegi szabályozása nagyon eltérő, és jelentősen különböznek a mun­kaadói és a munkavállalói érdekek is. V. A. D. Koller Erika: A tagállamok egy része tiltakozik az új irányelvek ellen

Next