Népszava, 2018. június (145. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-02 / 126. szám
NÉPSZAVA 2018. június 2., szombat CIVIL BESZÉD honfoglaló magyarokról nehéz volt megállapítani, menekülnek-e vagy támadnak. Hátrafelé nyilaztak a lóról. Ezt nem is illene emlegetni, mert még migráns korunkban történt. Szvatopluk tiltakozott ugyan a kvóta ellen, de mi szerencsére egy fehér lóért vásároltunk letelepedési kötvényt. Hogy virtigli nemzeti kormányunk van, az onnan is látszik, hogy az ősmagyar harcmodort alkalmazza. Meghátrált ugyan a civil szervezetek elleni hadjáratban, a nagy garral meghirdetett Stop, Soros !-ból épp a civilellenes intézkedések java maradt ki, viszont az Alaptörvény-módosításban dühödten nyilaz mindenre, ami mozog: tüntetőre, aktivistára, renitens bíróra. Érdemes figyelnünk, hiszen most teszi az első lépéseket. Azt mondják: az első lépésnek soha nem a hossza fontos, hanem az iránya. És éppen ezen lepődhet meg az egyszeri választó. Hiszen eddig leginkább arról volt szó, hogy rohamléptekben jó a demográfiai fordulat. Erre tessék - beterjesztették az első törvényjavaslatokat, és egy árva szó sincs bennük népszaporulatról. Kiment a fejükből. A kórházakat megint eltemeti az adósság, de nem ez zavarja őket. Gyerekek elleni, elborzasztó bűncselekmények töltik meg a híradókat, de az első tervek nem a gyermekvédelemről vagy a családsegítésről szólnak. Bedől a forint - kit érdekel? Elő kellene készíteni a következő tanévet, már az akadémikusok is a lebutított szakképzés csődjéről beszélnek - ráér. A Kúria egy szívós és bátor panaszos javára ítélt, akinek rokkantnyugdíját az állam kevesebb mint a felére, 41 ezer forintra csökkentette. Perek áradata indulhat meg, több százezren igényelhetik vissza a jussukat, sürgősen kezdeni kellene valamit a helyzettel, de fütyülnek rá. Illetve mégsem: úgy alakítják át a bírósági rendszert, hogy ilyesmi soha többé elő ne fordulhasson. Van logika abban, hogy miért mindennél sürgősebb visszavonulni a felvizezett Stop, Soros!-sal. A kormány is cselez. Egyben s másban visszavonul, ott nem tör-zúz, inkább csendben átbújik a korlát alatt és közben nyílzáporral támadni a gyülekezési jogra és a bírói függetlenségre. A kormány az ősmagyar harcmodorral az ősökhöz hasonlóan honfoglalásra készül. Csak éppen tőlünk akarja elfoglalni, megsemmisítve a teljhatalma útjában álló korlátokat. Amelyiket tudja, azt széttöri, amelyiket nem, az alatt inkább átbújik. Az ideológus Fricz Tamás szép szavakba önti - talán hiszi is - a hatalom kiteljesítésének programját: az ún. „nemzeti, polgári és konzervatív értékek” (bár azok volnának!) dominanciáját, újabb területekre való kiterjesztését. A cél, hogy „a politikai és a gazdasági után a szellemi irányvonal is megújuljon”. Értsd: a politika és a gazdaság fölött már az előző ciklusokban megszerezték az uralmat (ez volt a „megújulás” első és második felvonása), most az összes többi következik, ami eddig kimaradt. Média, kultúra, bíróság, maradék szabadságjogok. Sima ügynek látszott az újabb kétharmad után. De jöttek a zavaró repülések. Itthon váratlan erejű tömegtüntetések, amelyek ha ellankadtak is, megmutatták: ugyanúgy újjá is éledhetnek, a hamu alatt nem aludt ki a parázs. Kintről a legtekintélyesebb testvérpárt, a CDU ultimátuma erősödő uniós hátszéllel, hátrább az agarakkal, a Stop, Soros! így nem maradhat. Orbánék a két fenyegetésre kétféle módon válaszoltak. Visszakoztak is, támadtak is. Kifelé ártatlanul rebegtetik a szempillájukat: tessék nézni, ez a törvény már nem ugyanaz a törvény. Nem kell mindjárt felkapni a vizet, minek ide Velencei Bizottság, értünk mi a szóból, már ki is vettük a három legnagyobb disznóságot, amit a bizottság is elutált volna. Nem kell regisztrálni a kilövésre ítélt civil szervezeteknek azon a címen, hogy valamelyik szociális, karitatív vagy jogvédő akciójukra kaptak már külföldről is támogatást. Nem kell további működésüket külön belügyminiszteri engedélyhez kötni. Nem kell 25 százalékos büntetőadót fizetniük a támogatás után. Persze azért néhány szemétkedésre alkalmas gumiparagrafust az előterjesztő bennhagy, és közben tovább rázza az öklét Soros és a civilek felé. Már VI. Bölcs Leó is feljegyezte az ősmagyar harcmodorról, hogy annak részei az „idegtépő haj!-haj! csatakiáltások”. Meg azt is, hogy a magyarok „nem mindig harcolnak nyílt erővel, legtöbbször cselben és titkos lesállásban áll játékuk”. A kormány is cselez. Egyben s másban visszavonul, ott nem tör-zúz, inkább csendben átbújik a korlát alatt, legyen csak meg a törvény úgy, ahogy, ha jövőre az Európai Parlamentben megszaporodnak a hozzá hasonló erők, majd lopakodva visszaszigorítja. Minél kevesebben hisznek majd ott a humánus, demokratikus, európai normákban, annál hamarább. De hátrálás közben nyilaz is. Elege volt a tüntetésekből. Kicsit meg is riadt tőlük, hát úgy módosítja az Alaptörvényt, hogy a magánlakások nyugalmára hivatkozva az engedélyt gyakorlatilag bárhol meg lehessen tőlük tagadni. Hogy nem baj, hiszen akkor a bírósághoz lehet fordulni? Eddig. De az új törvény szerint ebben már nem az engedetlen Kúriáé a végső szó. Bölcs Leó is megírta: „A magyarok egy fejedelem alatt élnek, ki kemény fegyelemben tartja őket.” Független bíróságról említést sem tett, az valami nemzetidegen dolog lehet. képviselőA LENDVAI ILDIKÓ volt országgyűlési Véd- és dacszövetség? egtört a jég, s a Trump-adminisztráció végre rászánta magát, hogy a nyugati fővárosokban eleddig páriaként kezelt Orbán Viktor kabinetjének egyik tagját meginvitálja Washingtonba. Valóban az Orbán-kormány egyre leplezetlenebb orosz orientációja késztette volna erre a lépésre az észak-atlanti szövetség kohéziójának erősítésében érdekelt amerikai külügyet? Való igaz ugyan, hogy a keleti kényurak kegyeit kereső Orbán-kabinet az utóbbi években látványosan elhanyagolta a transzatlanti kapcsolatokat. A magyar diplomácia vezetője az amerikai kollégájával történő találkozóját követően mindenesetre kiadott egy nyilatkozatot, melyből az derül ki, hogy a rövid távú politikai érdekeken túl az Egyesült Államok újsütetű kormányzatát minden bizonnyal Orbán Viktorhoz fűződő ideológiai rokonsága is motiválta az ominózus találkozó létrehozásában. Trump és Orbán egyaránt a képviseleti demokrácia válságának köszönheti hatalmát Szijjártó Péter világossá tette a nemzetközi közvélemény előtt: Budapest az európai politika fősodrával ellentétben nem hajlandó bírálni a milliárdos üzletemberből lett amerikai államfő ad hoc jellegű lépésekből álló, dilettáns és kalandor külpolitikáját, valamint az emberi jogoknak az illegális bevándorlás megfékezése ürügyén való rendszeres megsértését. Hazánk külügyminisztere persze nem mondta ki, de ellentételezés gyanánt nyilvánvalóan a magyarországi végrehajtó hatalom fejének autokratikus törekvései, illetve az emberi, polgári és vallási szabadságjogok radikális szűkítését célzó orbáni hatalomgyakorlás miatti éles washingtoni bírálatok elmaradását várja el vendéglátóitól. Ha Donald Trump és Orbán Viktor fentebb említett ideológiai rokonságának természetét meg akarjuk érteni, át kell látnunk azt a politikai folyamatot, mely nem csupán Magyarországon manifesztálódott nyolc esztendeje, de az Egyesült Államokban és kevésbé látványosan Nyugat-Európában is zajlik jelenleg. Trump és Orbán tudniillik egyaránt a képviseleti demokrácia válságának köszönheti hatalmát, mellyel a választójog kiterjesztését végül elérő chartisták nem számoltak a múlt század elején. Az athéni közvetlen demokráciát illetően Platón még joggal érvelt az egyszerű polgárok szavazati joggal történő felruházása mellett. Az újkori törvényhozásokban ellenben professzionális politikusok hoznak szofisztikást, s az átlagpolgár által gyakran egyáltalán nem értett döntéseket; utóbbiak ezért teljes joggal érezhetik úgy, hogy az elit megkérdezésük nélkül dönt fontos kérdésekben. Ebben a helyzetben lép fel „a nép gyermeke”, aki erős emberként elitcserét és biztonságot ígér a korlátlan hatalomért cserébe. 2016- ban az amerikai „kékgallérosok”, idén áprilisban a képzetlenebb magyarországi választópolgárok tömegei voksoltak az újkori zsarnokságra. A Szijjártó Péter által most Washingtonban belengetett véd- és dacszövetség a két renitens között nem akadályozhatja meg azonban a demokrácia híveit abban, hogy ismét megragadják a gyeplőt, feltéve, hogy áttérnek egy mozgalmi típusú politizálásra, s újszerű kommunikáció révén jobban bevonják az embereket a döntéshozatalba. BECKTAMAS publicista Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM Morál és bírság A román sofőr tragikus balesete ismét fókuszba helyezte a közlekedési szabályok betartását. Kilenc ember életébe került a mobilkészülékkel való szórakozás vezetés közben. Számtalan ilyen és ehhez hasonló tragédiáról hallunk naponta, ám a megelőzés, valamint szankció mintha nem is volna. Pedig a KRESZ tiltja a gépkocsivezetőknek a telefonálást. Még az is szabályszegés, ha valaki csak azért nyomja meg a készülék gombját, hogy elutasítson egy hívást. 2014-ben a Kúria is kimondta: a volánnál ülő még kézben sem tarthatja a telefont. Ám mindez pusztába kiáltott szó csupán. Hiszen az esetek többségében alig kerül sor bírságolásra. A rendőrjárőrök nemigen foglalkoznak ilyen „aprócska” ügyekkel. Nemrég gyalogosként megálltam az Alkotás és a Tartsay Vilmos utca kereszteződésénél. Amíg vártam, hogy zöldre váltson a lámpa, figyelni kezdtem a sofőröket. Húszból kilenc telefonált, és közben nyomta a gázpedált. Ez hűen tükrözi a mai közlekedési kultúrát, ideértve a gépjárművezetői tanfolyamok rövidségét és a tanulók alkalmasságát is. Mert illene már ott nyomatékosítani az aspiránsok fejében, hogy a telefont elő ne vegyék, ha vezetnek. Amennyiben mégis fittyet hánynának erre, bírsággal kéne szembesülniük. SPÁNYIK MIKLÓS /Építkezés és tömjénfüst Mint ismeretes, az 1980 körüli ifjúkommunista Orbán Viktorból először radikális fiatal lázadó, majd meggyőződéses liberális, később az MDF-től megüresedett politikai teret betöltő konzervatív, utána a jól csengő polgári, ezt követően a magyar hazát és annak népét egyedül képviselő nemzeti, míg az előző kormányzati ciklusra aztán illiberális Orbán Viktor lett. Azonban itt sem állt meg. Néhány hete a közrádiónak hazudott Kossuth adón adta szokásos pénteki házi interjúját, pontosabban adta elő öntömjénező, álszerény monológját új kormányának, azaz önmagának legfrissebb elképzeléseiről és nagyszabású terveiről, Magyarország jövőjéről. Bejelentette, hogy ők most itt egy régi vágású kereszténydemokrácia felépítésén dolgoznak. Itt azért álljunk meg egy gondolat erejéig. Ezt a nagy építkezést azzal a KDNP-vel karöltve végzik, amelynek pusztán felvállalt keresztényi értékrendje elegendő ok volt arra, hogy képviselőinek az 1990-es évek elején tett parlamenti felszólalásai alkalmával a nagy nyilvánosság előtt felhangozzék a Fidesz soraiból a gúnyos, alpári szöveg: „Csukások! Térdre, imához!” Mindezt csak azért említettem meg, mert arra gondoltam: vajon mi lesz itt akkor, ha a kereszténydemokrácia építése közben netán a tömjénfüst is megjelenik? Ugyanis, mint ahogyan az akkor még fiatal demokratáktól megtudhattuk annak idején: „A kereszténydemokraták rögtön megvadulnak, mihelyt tömjénfüstöt éreznek.” Márpedig vadul építkezni nem szabad. Legalábbis nem vezet jóra. KOMÁROMI ATTILA Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoileveleuiepszava.hu