Népszava, 2018. június (145. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-27 / 147. szám

BELFÖLD NÉPSZAVA 2018. június T1., szerda5 • • __ ••____ KIKÖLTÖZÉS Hiába állítja a kormány, hogy a külföldre települt magyarok nagy része úgyis hazajön, 650 ezren tartósan máshol keresik a boldogulásukat - annak minden gazdasági és emberi következményével együtt. A magánélet a Skype-ra költözött. VAS ANDRÁS - Négy éve mentem ki az öcsémmel Németországba, Baden-Württem­­bergbe, a bajor határ mellé - me­sélte a pécsi Somogyi Zoltán. - Én menyasszony-barátnőt, ő felesé­get és két gyereket hagyott otthon, mert úgy beszéltük meg, akkor le­het igazán keresni és spórolni, ha nincs velünk a család. Anyagilag be is vált az elképzelésünk, én a szak­mámban autószerelőként tudtam elhelyezkedni, az öcsém pedig egy logisztikai cégnél. Az első hónap a beilleszkedésé volt, utána viszont majdnem minden héten hazajöt­tünk: összeálltunk öten, kocsival kétszáz euróból megfordultunk, ami fejenként negyven, annyit ak­kor is elköltöttünk volna hétvégén, ha nem jövünk. Szombat hajnalban értünk haza, vasárnap délután in­dultunk vissza. Úgy egy évig műkö­dött, aztán kezdett fárasztóvá vál­ni, kihagytunk egy-egy hetet, aztán kettőt, s mivel több szabadidőm lett, összeismerkedtem egy német lánnyal... Az öcséméknél pedig a fe­lesége sokallt be, nem bírta egyedül a két gyerekkel, állandóan vesze­kedtek, a Skype-on is csak marták egymást, végül másfél éve elváltak. Most havonta egyszer megy haza, akkor vele van a két gyerek. Hogy megérte-e? Nekem mindenkép­pen, de a tesómról nem vagyok meggyőződve: amíg otthon voltak, nagyon szépen éltek... Bár a kormány részéről szeretik azzal elütni a kivándorlás problé­máját, hogy a jobb fizetés és mun­kalehetőség miatt külföldre ment dolgozók legalább világot látnak, nyelvet tanulnak és tapasztalatot szereznek, a már sokesztendős tapasztalat éppenséggel nem ezt mutatja. Ráadásul a hivatalos ada­tok alapján félmilliós, a valóságban viszont ennél is nagyobb kiván­dorlás nemcsak a gazdasági, de a magánéletben is komoly gondokat okoz. A hazainál háromszor-tíz­­szer nagyobb fizetés, a sokkal jobb munkakörülmények árnyoldalai „A búcsú mindig borzal­mas, anyámék és a gye­rekek is sírnak” a szétszakadt családok, a magukra hagyott gyerekek, szülők, nagyszü­lők. Kékesi Judit közgazdászdip­lomával vágott neki a világnak tíz éve. Idehaza csak egy tatabányai bankfiókban kapott állást az egyik „ablakban”, Svájcban, majd négy esztendővel később Németország­ban viszont multicégnél lett közép­vezető.­­ A szüleimnek azt mondtam, ha sikerül kint összeraknom egy idehaza is versenyképes életrajz­nak megfelelő előéletet, hazajö­vök - mondta a 37 éves nő. - Ám amikor az ember bedolgozza ma­gát, elfogadják és elismerik, már nagyon nehéz visszajönni. Ráadá­sul férjhez mentem, született két gyerekünk, s nekünk már Mainz az otthonunk. A szüleim rettene­tesen nehezen viselik, hogy ezer kilométerre vagyunk, hiszen ilyen távolságból nem lehet csak úgy ha­­zaugrani két-három napra. Így az­tán beosztottuk az évet, ők jönnek karácsonykor, mi pedig nyáron­­ megyünk haza, általában két hétre. A búcsú mindig borzalmas, anyá­mék és a gyerekek is sírnak, s hiába tartjuk a kapcsolatot napi szinten az interneten, az nem olyan, mint­ha tényleg együtt lennénk. Néhány éve szóba is került, hogy esetleg hazamegyünk, szerettem volna, ha a gyerekek magyar iskolába járnak, de amikor megkezdődött a migránsozás otthon, a férjem, aki felerészben suriname-i, közölte, éppen a kicsik miatt nem hajlandó költözni. A budapesti Szép Gáborné nagy­szobájában nyolc unoka mosolyog a nagymamára fényképekről. A 73 éves asszony három gyereket nevelt fel, s a 65. születésnapján, amikor tizennégyen ülték körbe az ünnepi asztalt, maga sem gondolta, hogy évekkel később már annak is örülni fog, ha számítógépen láthat­­ja-hallhatj­a gyerekeit és unokáit. - Elsőként, hat éve a lányom ment ki a férjével és a két gyereké­vel Londonba - kezdte Ilonka néni -, aztán átköltöztek Skóciába, ahol a párjának nagyszerű állása lett. Az öccsének ugyanaz volt a végzettsé­ge, mindketten CNC-sek, így hama­rosan ők is pakoltak, a nagyobbik fiam pedig tavaly ment ki családos­tul Hollandiába. Kertészmérnök, egy nagy gazdaságban kapott állást, annyit keres, hogy a menyemnek nem is kell dolgoznia, csak a három gyerekkel és a házzal törődik. An­nak örülök, hogy mindannyian jól élnek, viszont öregségemre itt ma­radtam egyedül. A férjem már tíz éve meghalt, egyedül vagyok egy 84 négyzetméteres lakásban. A rezsije nem gond, ugyanis mind a három gyerek küld pénzt havonta, viszont nincs semmi segítségem, nincs ki­vel beszélgetnem. Persze telefo­nálunk, vettek nekem nagy képer­nyős tévét, azon látom is őket az interneten át, de így nem az igazi. Az unokák nem is mindig jönnek oda, de ha mégis, akkor is olyan idegen az egész. A legutóbbi névna­pomra senki sem tudott hazajönni, énekeltek valamit a kamerába, mu­tatták a tortámat, köszöntgettek, de fél óra után mindenki ment a dolgára. Amíg itthon voltak, egy egész hétvégén tartott minden szü­letés- vagy névnap. Mindenki éven­te kétszer jön haza, nyáron általá­ban egy hétre lemegyünk közösen a Balatonra, ilyenkor kivesznek egy nagy házat, sütögetnek, az unokák jól elvannak, csak én vagyok egyre idegenebb nekik, megöregedtem, egyedül is vagyok egész évben, za­var a nagy lárma és a sok ember, nem tudok mit kezdeni az egésszel. Érti?! A saját családommal... INGÁZÁS Az állandó utazás sem megoldás: drága, fárasztó, és felőrli a magánéletet 65 ezer magyar próbál szerencsét a határokon túl minden évben FOTÓ: SHUTTERSTOCK SKYPE-NAGYI Amikor napi valóság az online kap­csolattartás Közel egymillió kivándorló az uniós csatlakozás óta TENDENCIÁK Tragikus a legfris­sebb becslés a külföldre vándorolt magyarok számáról: az OECD júni­us 20-án napvilágot látott elemzése, az International Migration Outlook 2018 szerint 2006 és 2015 között évente átlagosan 65 ezer magyar próbált szerencsét a határokon túl, azaz 650 ezer honfitársunk távozott az országból. Az OECD szerint ez a szám 2016-ban újabb 85 ezerrel nőtt, s miután a publikált évtized előtt két évvel csatlakozott Magyar­­ország az Európai Unióhoz, s kez­dődött meg a munkaerő külföldre áramlása, valamint a múlt évről még DOKUMENT Nem látszanak a statisztikában nincsenek hivatalos adatok, megál­lapítható, hogy az uniós csatlakozás óta cirka kilencszázezer-egymillió magyar hagyta el az országot. A hazatérések száma sokkal ne­hezebben követhető és mérhető: a szakemberek szerint háromból két kivándorló marad tartósan idegen­ben, egy pedig belátható időn belül hazatér. A sokéves arányokat nézve nem tűnik légből kapottnak, hogy jelenleg nagyjából 600-650 ezer magyar dolgozik Nyugat-Európá­­ban. Akiknek egy része még a hazai statisztikákban is szerepel. Hiszen külföldön csak azok jelennek meg, akik bejelentett munkavállalóként, járulékfizetőként, esetleg ingat­lantulajdonosként szerepelnek az adott befogadó országban. Csak vi­szonyításképpen: ugyanebben a tíz évben a régióban Romániából 3,3 millióan, Lengyelországból 2,8 mil­lióan, Bulgáriából 890 ezren, Uk­rajnából 850 ezren, Szerbiából 370 ezren, míg Horvátországból 290 ezren vándoroltak ki. Sokatmondó, hogy Csehországról és Szlovákiáról nincsenek ilyen sokkoló számok. Az Eurostat adatai alapján a legtöbb magyar, nagyjából negyedmillió Nagy-Britanniába költözött ki, több mint 207 ezren Németországban, közel 80 ezren pedig Ausztriában keresik a boldogulásukat. Tízezer­nél többen Hollandiában, tízezer körül pedig Írországban dolgoznak, míg 4­9 ezren Spanyolországban, Olaszországban, Svédországban, Franciaországban, Belgiumban, Dá­niában és Csehországban próbáltak szerencsét. Célországként az elmúlt időszakban Nagy-Britanniánál fi­gyelhető meg némi csökkenés, vél­hetően a Brexit kapcsán kialakult bizonytalanság miatt. A tanulmány szerint a külföld­re vándoroltak legnagyobb része a szolgáltató szektorban - a ven­déglátó- és szállodaiparban - dol­gozik, emellett az építő-, a gép- és a feldolgozóiparban akad rengeteg álláshely, ahol a magyarok el tud­nak helyezkedni. Méghozzá sokan túlképzettként: a vendégmunkások kétharmada ugyanis alacsony vagy középszintű végzettséget igénylő munkakörben dolgozik, nemrit­kán felsőfokú képzettséggel. Vagyis például egyetemi diplomával moso­gatnak. V. A. Négy hónap alatt 19 ezres fogyás Mérséklődött a népesség természetes fogyása janu­ár és április között, kevesebben születtek és haltak meg az előző év azonos időszakával összehasonlít­va - közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A születések száma 1,7, a halálozásoké 4,4 százalékkal kevesebb volt, mint tavaly, így a természetes fogyás 8,1 százalékkal, 1680 fővel csökkent. Az első négy hónapban 28476 gyermek jött világra, ami 503-mal, 1,7 százalékkal elmaradt a 2017. január-áprilisi szüle­tésszámtól. A teljes termékenységi arányszám becsült értéke 1,43 volt, ami megegyezik az előző év azonos időszakára számított értékkel. Ebben az időszakban 47 412-en haltak meg, 4,4 százalékkal, vagyis 2183- mal kevesebben, mint az előző év azonos időszakában. A halálozások számának csökkenése nagyobb mér­tékű volt, mint az élve születéseké, a természetes fo­gyás a 2017. január-áprilisi 20616-tal szemben 18936 fő volt, ami 8,1 százalékos javulást jelent. Ezer lakosra 8,9 élve születés és 14,8 halálozás jutott. Az előbbi 0,1, az utóbbi 0,7 ezrelékponttal alacsonyabb volt a 2017. január-áprilisinál, így a természetes fogyás 0,5 ezre­lékponttal 5,9 ezrelékre mérséklődött. 2018 első négy hónapjában ezer élve születésre 3,5 csecsemőhalálo­zás jutott, ami 0,5 ezrelékpontos csökkenést jelent.

Next