Népszava, 2018. június (145. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-27 / 147. szám
VELEMENY Cikkelyezők Az az igazság, hogy nem Soros György tehet róla. Bár Orbán Viktor nyilván megmagyarázza majd - sőt el is kezdte már magyarázni mégsem lehet az amerikai milliárdosra fogni, mivelhogy nem Soros György hirdetett háborút az Orbánnak behódolni nem akaró egyházak és egyesületek ellen. Nem Soros György szüntette meg törvénysértő praktikákat alkalmazva a legolvasottabb magyar napilapot, nem ő osztotta szét a megyei lapokat Mészáros Lőrinc és Habony Árpád között, nem ő játszotta át a második legnagyobb kereskedelmi televíziót Andy Vajnának. Nem Soros György zárta ki a tényleges újságírói munkát végző sajtótudósítókat a Parlamentből. Nem Soros György vonta meg a jogot az Alkotmánybíróságtól, hogy az alkotmányellenes gazdasági jogszabályokat megvétózhassa. Nem Soros György épített közpénzből kisvasutat és stadiont az ablaka alá. Nem Soros György hazudta azt, hogy nem fognak az alkotmányhoz nyúlni, és nem ő fogadtatott el néhány hónappal később egypárti alkotmányt a parlamenttel. Nem Soros György hozott létre kizárólag fideszes delegáltakból álló médiafelügyeletet, még a KDNP-seket is elzavarva onnan. Nem Soros György rajzolta át a választási körzeteket. Nem Soros György intézett frontális támadást a kormányzati hegemóniának még ellenálló utolsó hatalmi ág, a bíróságok ellen. És ha már a migránsoknál tartunk - mert nyilván ott fogunk kikötni pillanatokon belül -, nem Soros György szabadított az országba nemzetbiztonsági ellenőrzés nélkül, Rogán Antal offshore-barátait gazdagítva és a magyar államnak százmilliárdos hátrányt okozva több tízezernyi gyanús letelepedési kötvényest és vízumbevásárlót, akik között bizonyítottan terroristák, pénzmosók, emberkereskedők, prostituáltak is szép számmal akadtak. A 2010-ben sem tökéletes, de nyomokban még jogállami elemeket tartalmazó Magyar Köztársaságot nem Soros György, hanem Orbán Viktor üzletfelei változtatták olyan, a kelet-balkáni nívót is alulról súroló rablókapitalista látszatországgá, amelyet már a Fidesz uniós pártcsaládja számára is kínos tovább eltűrni. Nincs olyan pozitív forgatókönyve az európai történelemnek, amelyben a dicsőségünkre válhat, hogy mi voltunk az első tagállam, amely ellen a jogállami normák súlyos, sorozatos megsértése miatt szankciós eljárás elindítására tett javaslatot az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Békés Igazságügyi Bizottsága. (Az persze nincs kizárva, hogy ha az egész EU széthullik, Magyarország pedig a putyini orosz birodalom csatlósállamává válik, akkor az ide vezető magyar kormányzati tettsorozatot ünnepelni fogják egyesek. De ezt mi - nagyjából az ország háromnegyedével együtt - nem tekintjük kívánatos szcenáriónak.) A választási kampány során sokszor elhangzott: ha az állampolgárok az oktatás és az egészségügy helyzetétől a tömeges kivándorlásig mindenre elfogadják válaszul, hogy „mert Soros”, akkor ezzel a közösséggel a jövőben a hatalom bármit megtehet. Most ez a „bármi” közelít, és bárhogy szeretnék velünk elhitetni, nem Soros György miatt, józan ésszel HARGITAI MIKLÓS Az ikon félrelép gazi amerikai ikonnak nevezte Donald Trump a Harley-Davidson motorkerékpárt, amikor elnöksége kezdetén a Fehér Házban fogadta a Wisconsin állambeli Milwaukeeból érkezett cégvezetőket, majd elragadtatással szemlélte meg az épület előtt parkoló egyik gépcsodát. Az elnök megígérte, hogy a kormányzat ezentúl segíteni fogja az amerikai ipart és az amerikai munkás amerikai munkahelyét. A Harley-Davidson most bejelentette, hogy a termékeire kirótt magas európai vámok miatt külföldre helyezi át a termelést. A szakszervezet úgy tudja, hogy a Missouri állambeli Kansas Cityből Thaiföldre költöztetik a „zászlóshajó” gyártelepet. Trump elnök ugyanis, aki meghirdette, hogy mindenekelőtt az amerikai érdekekre lesz tekintettel, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva büntetővámot írt elő az acél-, illetve alumíniumtermékek importjára. Az intézkedés elvben globális, minden külföldi országra vonatkozik, bár alapvetően a kínai dömpingnek akar gátat szabni. Néhány ország felmentést kapott, az Európai Unió azonban nem. Erre válaszul Brüsszel ellenintézkedéseket hozott, és kiválasztott néhány jellegzetes amerikai terméket, amelyek európai behozatalát különvámmal sújtják. A legendás Harley-Davidsonok 6 százalékos importadójának 31 százalékra növelése átlagosan 2200 dollárral drágítja meg Európában a cég termékeit. Milwaukeeban úgy döntöttek, hogy ők akkor inkább thaiföldi termékké változtatják a Harley-Davidsont, és akkor megússzák a különvámot. Trump a haját tépi, és csalódott Twitter-bejegyzésben kesereg. Szerinte a cégnek nem kellett volna kapitulálnia, még semmi nem dőlt el. Véglegesen valóban nem, a kötélhúzás folytatódik, de a nehéz-motorkerékpárok különadója már érvénybe lépett. Ha villámgyorsan nem történik valami csoda, akkor költözik a motorbicikli. Felkészül a farmernadrág és a Bourbon whiskey. JEGYZET Kárpáti János SEBES GYÖRGY A kormányfői emlékezet a jelek szerint igen rövid. Vagy ha úgy tetszik, szelektív Antall és Amerika WASHINGTONI NAPLÓ közelgő NATO-csúcs régi emléket elevenít fel. Csaknem huszonöt évvel ezelőtt, 1993 szeptemberében aktív szereplője voltam egy telefonbeszélgetésnek a nagyon beteg Antall József és az amerikai külügyminiszter, Warren Christopher között. Különleges beszélgetés volt ez, elsősorban azért, mert „Chris” - mindenki így hívta - egy állami repülőgépről hívta Antalit, útban Washingtonból Budapest felé, valahol az Atlanti-óceán fölött. Alig pár hónapja dolgoztam az amerikai külügy tervezési osztályán, de nem számítottam kezdőnek. Majdnem négy éven át - a republikánus Bush papa idején - már ugyanannak az osztálynak voltam a külső munkatársa. A szeptemberi út előtt néhány nappal egy kis javaslattal álltam elő. Mivel a miniszter nem tud találkozni Antall miniszterelnökkel, akit rákkal kezeltek egy német kórházban, talán fel kéne hívni a repülőről és jobbulást kívánni. Ki tudja, hány irodát járt meg a javaslatom, de ellenvélemény nem volt. Szóval felszálltunk a gépre, ahol egyszer csak megjelent a miniszter titkárnője. „Doktor Gáti, nagy baj van. Képzelje, elfelejtettünk magunkkal hozni egy tolmácsot. Azt hittük, Antall tud angolul. Elvállalná?” „Kar- Nagyon rossz tolmács voltam . •!'m (és vagyok), de persze örömmel elvállaltam. Bementem Christopher kérdezd kabinjába, megkérdezte, mi a véleményem Antallról, de már hozták is a mikrofont, és megmagyarázták, lllilliszter hogy mi a teendőm. Rendes ember, így én, hadarva, hálás a Szabad Eu- 111 at, al Oi*urópa Rádióért és Amerika-barát, bár amikor a Partiában van egy szélsőjobboldali szárny, ezekkel bajlódik... Közben léphetünk már kapcsolták is a német kórházat, l)C a A® sv ° h a vonal végén a szabadon választott magyar miniszterelnök, Toba?” akivel ugyan tegező viszonyban voltam, de most mégis - izgatottságomban - formális szavakkal kezdtem: „Itt ülök egy amerikai állami repülőn Warren Christopher miniszter úrral, aki Budapestre menet jókívánságait szeretné tolmácsolni. Tel- CHARLES GÁTIA NÉPSZAVA 2018. június 27, szerda9 Kínos Kínos, amikor valakinek szembesülnie kell egykori önmagával. Vagy egy olyan emberrel, aki nagyon hasonlít a régi énjére, amitől azonban már fényévekre eltolott. Ebben az „élményben” lehetett része Orbán Viktornak a parlament hétfői ülésnapján, az azonnali kérdések órájában. Tordai Bence, a Párbeszéd újdonsült képviselője - akit a házelnök az előző ciklusban, amikor még nem volt képviselő, örökre kitiltott a Parlamentből - ugyanis pont úgy viselkedett vele, mint a kilencvenes évek elején az akkori fideszesek a hatalom embereivel. Miközben egy valóságos problémát vetett fel, Tordai kétségkívül pimasz is volt - amiért az elnöklő Latorcai János többször kikapcsolta mikrofonját, és kötelező olvasmányokat is ajánlott neki -, de nagyon határozott, mondhatni kérlelhetetlen. Mint régen a fiatal demokraták. A miniszterelnök pedig - uralma bástyái között - pont olyan, mint anno a kormányzó MDF-esek: fölényes, cinikus, kioktató. Aligha merült fel benne ez a nyilvánvaló párhuzam. Hiszen azóta, hogy liberálisként küzdött a fennálló (szocialista), majd a hatalomra került (jobboldali) rendszer ellen, immár harmadszor szerzett kétharmados többséget mint ókonzervatív, ókeresztény politikus. Ilyenkor már nem tanácsos emlékezni a régmúltra. Egykori önmagunkra még kevésbé. Amúgy is, a kormányfői emlékezet a jelek szerint igen rövid. Vagy ha úgy tetszik, szelektív. Alig két hete, Helmut Kohl halálának évfordulóján Orbán Viktor még arról beszélt, hogy Magyarország tisztában van saját erejével és súlyával. Vagyis nem hiheti, hogy érdemben befolyásolhatja az európai politikát. Szerinte ezt hívják önismeretnek. Ami hirtelen elpárologhatott, midőn a visegrádi négyek akolmelegébe került. Ezzel magyarázható, hogy újabban azt nyilatkozta, Brüsszel azért támadja ezt a négy államot, mert sikeresebbek Nyugat-Európánál. Helyesbítünk: ez a kijelentés semmivel sem magyarázható. Pont olyan, mint a parlamenti válasz. De már nem csupán a politikusról állít ki bizonyítványt, hanem országáról is. Kínos, jós és gyors felépülést kíván, s ehhez én is csatlakozom.” Antall megköszönte a jókívánságot, ám azonnal a tárgyra tért: „Karcsikám, kérdezd meg a miniszter urat, hogy mikor léphetünk be a NATO-ba?” A következő tíz-tizenkét percet nem szeretném újra átélni. Christopher ugyanis nem tudott válaszolni Antall kérdésére, elvégre sem a Fehér Ház, sem a NATO vezetői még nem döntöttek akkor arról, hogy (1) lesz-e bővítés, és ha igen (2) mikor, és akkor (3) melyik országot hívják meg az ún. első körben, így csak elismételte - és nyomában én is, magyarul -, hogy teljes felépülést és jó egészséget kíván a miniszterelnök úrnak. Mire Antall: köszöni szépen, de mi lesz a NATO-tagsággal? Mire Christopher: jó egészséget kívánok, mire Antall: a NATO -tagság lesz függetlenségünk garanciája, Moszkva revansra vágyik. Ez így ment tíz-tizenkét percig. Vért izzadtam. De még most is nagy tisztelettel gondolok Christopherre, aki igazi profi lévén nem akarta Antallt félrevezetni. Antallra pedig azért, mert még a halálos ágyán is azért küzdött, hogy Magyarország intézményesen is a Nyugat szerves része legyen.