Népszava, 2018. június (145. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-02 / 126. szám

VELEMENY Pillangók L­átjuk-e, mivel jár, ha egy világhatalom csapongó ve­zetője New York Ötödik sugárútján sétálgat, és hir­telen túl soknak találja az ott parkoló luxus-Mercedeseket? Nehéz lenne persze elvárni Donald Trumptól, hogy elkerülje a Trump Tower környékét, így aztán azt kell mondjuk: a hiba a lepkében van. Abban a lepkében, amely a poli­tikus fejében hirtelen csapdosni kezd, éktelen vihart kavarva a vilá­gon. Sétált tehát az elnök a 5th Ave­­nue-n, és morgolódott a sok Mer­­cedesen. America First, gondol­ta Trump pillangója, ezért aztán­­ a kereskedelmi háború kitörését megtetézve, amikor is az elnök az európai acél- és alumíniumimport elleni védővámokkal lecsapott az Európai Unióra, amivel magára az atlanti (politikai és katonai) szövet­ségre mért nem végzetes, de elég sú­lyos csapást­­ azt sugallta: ha már az elnök a szabadkereskedelem kor­látozásával megvédte az amerikai fémipart, akkor az európai, főként a piacvezető német személygépko­csik importjának megszigorításával védje meg az amerikai autóipart is. Konkrétan: szorítsa ki a német luxusautó-gyártókat - elsőként a Daimlert - az USA-ból. A módszer egyszerű, de kegyet­len, viszont az acélnál és alumíni­umnál bevált: a kormányzat nem­zetbiztonsági okokra hivatkozva indítson vizsgálatot az USA-ba irányuló gépjárműimporttal kap­csolatban, célja pedig legyen annak megállapítása, hogy az import nem veszélyezteti-e az amerikai autó­ipart. Igen, jól értjük: az import a nemzetbiztonsági veszély, nem pedig az amerikai autógyártók ver­senyképtelensége. Felrémlenek te­hát az újabb washingtoni behozatali vámok, amelyek rendkívül súlyo­san érintenék az Egyesült Államok luxusautó-piacának 90 százalékát lefedő német autógyártókat (ezek a cégek felelősek az Unió amerikai autóexportjának jelentős részéért is). A lepke az elnök fejében csap­kodott a szárnyaival, az európai au­tógyártók részvényei meg - élükön a Daimler, a BMW és a Volkswagen papírjaival - esni kezdtek. Hanem a külgazdasági lepke Szijjártó Péter külügyminiszter fe­jében is feléledhetett. Mert a koráb­­ban a készülő nemzetközi szabad­kereskedelmi megállapodásokhoz felemásan viszonyuló magyar kor­mány nevében csütörtökön Párizs­ban, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) miniszteri értekezletén kijelen­tette: Magyarország támogatja az Európai Uniót, hogy minél több és minél ambiciózusabb szabad­kereskedelmi megállapodást kös­sön, de elvárja a magyar - főként mezőgazdasági - „érzékenységek” figyelembevételét. A tárcavezető hirtelen ráébredt, hogy „a magyar export GDP-hez viszonyított ará­nya tavaly elérte a 90 százalékot” s hogy Magyarország számára ezért rendkívül fontos a világkereskede­lem szabadsága. A megvilágosodás része lehetett­ a rémkép: a magyar gazdaságot húzó német autóipar Amerikából kiszoruló Mercedesei ellepik az európai piacokat, a kecs­keméti mintaüzem pedig hirtelen kiürül, mert a német pillangó a né­met autóipar hazai munkahelyeit akarja megvédeni. Bizony, nem egyszerű összhan­got teremteni a politikai vakság és a gazdasági realitás között, amikor az ember fejében a lepkék összevissza csapdosnak. FRISS ROBERT Dafke történelem M­indazok, akiket akár a leghalványabban is érdekelt, Dózsa László (1942­) vagy Pruck Pál terítet­­te-e be a pesti házfalakat az 1956-os harcok hatvanadik évfordulóján, a legkevésbé sem lepődtek meg a bí­róság minapi elsőfokú ítéletén. Ők ugyanis pontosan tudták eddig is, hogy Pruck volt a sapkás, koravén gyerek, vállán a fegyverrel. Elvégre a korabeli fotóriporter is az ő nevét írta a kép alá a Life magazinban. A történet tehát nem azért ta­nulságos, mert pont (félő: pontos­­vessző) került egy eldöntetlen vita végére. Hanem azért, mert egyál­talán bíróságra juthatott egy ilyen ügy. Hiszen Schmidt Máriát és kö­rét leszámítva senki sem hitte el a nagyotmondásáról ismert Dózsa önfényező legendáját, és „kutatni” sem kellett volna a kép pontos datá­­lása érdekében, legfeljebb fellapoz­ni a megfelelő dokumentumokat. De a lényeg éppen az, hogy Schmidt Mária az a fajta történész, akit nem a tények érdekelnek, ha­nem amit ő a magyar néppel általuk közölni óhajt. Ha azt, hogy 1945 és 1989 között változások nélküli dikta­túra és terror volt Magyarországon, akkor felépíti a Terror Házát. Ha azt, hogy a magyar önrendelkezés és szu­verenitás az 1944-es német megszál­lás és a rendszerváltás között szüne­telt, akkor fazont vált a Kossuth tér, és Gábriel angyal leszáll a Szabadság térre. Ha pedig azt, hogy a vérjobbos Dózsa László (1942­) látható egy ké­pen, akkor tök mindegy, mit mond a család és mit mondanak a szakértők, ő van ott, és kész. Mindez csak azért érdekes, mert noha Schmidt Mária negyedik éve viszonylagos csendben bonyolítja a száz éve lezajlott első világháború emlékünnepségeit, kö­zelednek azok az idők, amelyekért az egész centenáriumba belefogtak. Az őszirózsás forradalom, a Tanács­­köztársaság, majd Trianon századik évfordulója. Vajon a történelmi kon­szenzus megteremtése vagy a múltat átíró kormánypropaganda lesz ezzel is a céljuk? JEGYZET N. Kósa Judit VASANDRAS Normális országban a jogerős felmen­téssel valóban véget érne egy bíró­sági ügy Fejkendő PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL­ em tudom, hogy csodál­­kozott-e az egyiptomi színésznő, amikor egy budapesti férfi indu­latával találta magát szemben, illetve hogyan magyaráz­ták el neki, hogy nem vele van a baj. Azt mondják, a hölgy hazájában a leghíresebb színészek közé tarto­zik, számtalan nemzetközi filmben szerepelt már, amiből persze az is következik, hogy járja a világot, és ennek megfelelően van némi fo­galma arról, mi történik mostanság Európában, Afrikában vagy éppen a Közel-Keleten. De bármennyire tájékozott is, arra biztosan nem számított, hogy egy európai fővárosban, munka­végzés közben éri őt inzultus, még­pedig azért, mert fejkendőt visel, és ez a viselet ebben az országban a lakosság többségében indulatokat vált ki. Na jó, nem épp a többsé­gében, bár ha a kormány kommu­nikációját elfogadjuk, akkor igen. A minisz­terelnök hatalmat akar, és ehhez az út a gyűlölet­keltésen keresztül vezet hiszen - szerintük - a magyar vá­lasztópolgárok kétharmada egyet­ért velük, vagyis azzal, hogy ide egyetlen „migráns” se tegye be a lábát. Számukra visszaigazolta ezt a teljesen pártatlan kérdésekkel operáló nemzeti konzultáció, de még inkább az idei országgyűlési választás; a szavazók kétharmada - persze korántsem annyi, de ebbe most ne menjünk bele - találta úgy, hogy az a program, amelyet a Fidesz megfogalmazott, elegendő arra, hogy bizalmat kapjon. Ez a program pedig nem volt se több, se kevesebb, minthogy ide nem jöhet­nek idegenek. Azok az idegenek, akiknek a legfőbb ismertetőjelük - nők esetében - a fejkendő, ponto­san olyan, mint amilyet az egyipto­mi színésznő viselt, a forgatókönyv előírásának megfelelően. Hogy mindezek után az arab mű­vésznő miképpen gondol Magyaror­szágra, arról lehet némi fogalmunk, de őszintén megvallva: nem különö­sebben érdekel. Ő ugyanis hazauta­zik, és vagy elfelejti a történteket, vagy nem, vagy kijelenti, hogy soha többet nem jön Magyarországra, vagy nem marad benne tüske, és hajlandó, ha kell, visszatérni. Mon­dom, ez szinte mindegy is. Sokkal NÉMETH PETERN NÉPSZAVA 2018. június 2., szombat 9 Virág elvtársék K­i volt az a félkegyelmű, aki erre a Lendvai Ildi­­kó-klónra bízta a Szil­­vásy-ügyet? - tette fel a kérdést a Pesti Srácok, a közpénzből szépen kiszar propagandaportál, miután ked­den a Kúria elutasította a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indít­ványát a kémkedéssel vádolt volt titkosszolgálati vezetők ügyében. Normális országban a jogerős fel­mentéssel valóban véget érne az ügy, ezzel szemben a portál dörge­delmes publicisztikában vette gór­cső alá a kúriai tanácsvezető bíró­nő életét, felhánytorgatva többek között, hogy az MSZP többször is jelölte alkotmánybírónak. „Elmegy az anyja keserv­be Mészár Róza és a bírói kar azon része, amelyik elszabotálta a 2010 előtti maffiaállam elszámoltatá­sát, futni hagyott számos köztör­vényes politikai bűnözőt, címeres hazaárulót” - hoz ítéletet a portál. Azt most hagyjuk, hogy a 2010-es kormányváltás után Budai Gyu­la által indított és a kormánypárti sajtóban rogyásig ismételgetett ügyekből mennyi jutott el egyál­talán a vádemelésig s ezek közül hányban született elmarasztaló ítélet. Sokkal érdekesebb, hogy nagyjából minden olyan esetben, melyekben az igazságszolgáltatás nem a kormányzat/Fidesz által előzetesen sugallt konklúzióra ju­tott, a hatalom és járulékos részei azonnal elfogult bírói karról kezd­tek értekezni. Vörösiszap-tragédia, Hagyó-ügy, tábornokper, Marian Cozma megölése vagy éppen a gáz- és villanyárcsökkentést elmeszelő verdikt - az elmúlt években a leg­magasabb poszton lévő kormány­zati politikusok is bírálták az aktu­ális bíróság ítélkezési gyakorlatát. „A minden külső befolyástól mentes bírói ítélkezés abszolút al­kotmányos védelem alatt áll, ezért az ellentétes elvárást sugalló nyi­latkozatok a jogállamiság alapját ássák alá” - reagált ezekre a meg­nyilvánulásokra Darák Péter, a Kúria elnöke. Korábban persze a honi történelemben is előfordult, hogy a vonatkozó alkotmányos tétel nem volt mindenki számára egyértelmű, de remélhetőleg az „Elnézést, Virág elvtárs, ez az íté­let!” korszak megmarad filmbeli poénnak. Különben arcunkra fagy a mo­soly... nagyobb baj, hogy mi itt maradunk. Itt maradunk, és együtt élünk to­vábbra is azokkal az indulatkeltő propagandistákkal, akik mindezt elérték a magyar lakosság körében, és akik még ezzel sem elégedtek meg, hanem most még egy törvényt is alkotnak a félelmek, az indulatok és a gyűlölet növelése érdekében. Úgy hívják ezt a törvényt - ez is mi­lyen undorító -, hogy Stop, Soros!, de persze nem állítja meg Sorost (nincs is miért), egyáltalán nem állít meg semmit, csak a jó érzést, a Fábry Zoltán-féle vox humanát. Nincs itt kérem helye már az emberi szónak; a régi vágású keresztény iskola taní­tásába ez már nem fér bele. Ugyan a miniszterelnök nem szólalt még meg, nem dicsérte meg az egyiptomi színésznőt fenyegető derék magyar polgárt, mint tette ezt annak idején, amikor kilyukasztották a menekül­teken segítő autójának kerekeit, de abban bizonyosak lehetünk, elítélni sem fogja. Miért tenné, ha azt lát­ja: tanítása célba ért, az emberek pontosan azt akarják, amit ő. Illetve nem, ő ugyanis hatalmat akar, nagy hatalmat, és ehhez az út a gyűlölet­keltésen keresztül vezet. És még nincs is elfogadva a tör­vény.

Next