Népszava, 2018. június (145. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-02 / 126. szám
VELEMENY Pillangók Látjuk-e, mivel jár, ha egy világhatalom csapongó vezetője New York Ötödik sugárútján sétálgat, és hirtelen túl soknak találja az ott parkoló luxus-Mercedeseket? Nehéz lenne persze elvárni Donald Trumptól, hogy elkerülje a Trump Tower környékét, így aztán azt kell mondjuk: a hiba a lepkében van. Abban a lepkében, amely a politikus fejében hirtelen csapdosni kezd, éktelen vihart kavarva a világon. Sétált tehát az elnök a 5th Avenue-n, és morgolódott a sok Mercedesen. America First, gondolta Trump pillangója, ezért aztán a kereskedelmi háború kitörését megtetézve, amikor is az elnök az európai acél- és alumíniumimport elleni védővámokkal lecsapott az Európai Unióra, amivel magára az atlanti (politikai és katonai) szövetségre mért nem végzetes, de elég súlyos csapást azt sugallta: ha már az elnök a szabadkereskedelem korlátozásával megvédte az amerikai fémipart, akkor az európai, főként a piacvezető német személygépkocsik importjának megszigorításával védje meg az amerikai autóipart is. Konkrétan: szorítsa ki a német luxusautó-gyártókat - elsőként a Daimlert - az USA-ból. A módszer egyszerű, de kegyetlen, viszont az acélnál és alumíniumnál bevált: a kormányzat nemzetbiztonsági okokra hivatkozva indítson vizsgálatot az USA-ba irányuló gépjárműimporttal kapcsolatban, célja pedig legyen annak megállapítása, hogy az import nem veszélyezteti-e az amerikai autóipart. Igen, jól értjük: az import a nemzetbiztonsági veszély, nem pedig az amerikai autógyártók versenyképtelensége. Felrémlenek tehát az újabb washingtoni behozatali vámok, amelyek rendkívül súlyosan érintenék az Egyesült Államok luxusautó-piacának 90 százalékát lefedő német autógyártókat (ezek a cégek felelősek az Unió amerikai autóexportjának jelentős részéért is). A lepke az elnök fejében csapkodott a szárnyaival, az európai autógyártók részvényei meg - élükön a Daimler, a BMW és a Volkswagen papírjaival - esni kezdtek. Hanem a külgazdasági lepke Szijjártó Péter külügyminiszter fejében is feléledhetett. Mert a korábban a készülő nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodásokhoz felemásan viszonyuló magyar kormány nevében csütörtökön Párizsban, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) miniszteri értekezletén kijelentette: Magyarország támogatja az Európai Uniót, hogy minél több és minél ambiciózusabb szabadkereskedelmi megállapodást kössön, de elvárja a magyar - főként mezőgazdasági - „érzékenységek” figyelembevételét. A tárcavezető hirtelen ráébredt, hogy „a magyar export GDP-hez viszonyított aránya tavaly elérte a 90 százalékot” s hogy Magyarország számára ezért rendkívül fontos a világkereskedelem szabadsága. A megvilágosodás része lehetett a rémkép: a magyar gazdaságot húzó német autóipar Amerikából kiszoruló Mercedesei ellepik az európai piacokat, a kecskeméti mintaüzem pedig hirtelen kiürül, mert a német pillangó a német autóipar hazai munkahelyeit akarja megvédeni. Bizony, nem egyszerű összhangot teremteni a politikai vakság és a gazdasági realitás között, amikor az ember fejében a lepkék összevissza csapdosnak. FRISS ROBERT Dafke történelem Mindazok, akiket akár a leghalványabban is érdekelt, Dózsa László (1942) vagy Pruck Pál terítette-e be a pesti házfalakat az 1956-os harcok hatvanadik évfordulóján, a legkevésbé sem lepődtek meg a bíróság minapi elsőfokú ítéletén. Ők ugyanis pontosan tudták eddig is, hogy Pruck volt a sapkás, koravén gyerek, vállán a fegyverrel. Elvégre a korabeli fotóriporter is az ő nevét írta a kép alá a Life magazinban. A történet tehát nem azért tanulságos, mert pont (félő: pontosvessző) került egy eldöntetlen vita végére. Hanem azért, mert egyáltalán bíróságra juthatott egy ilyen ügy. Hiszen Schmidt Máriát és körét leszámítva senki sem hitte el a nagyotmondásáról ismert Dózsa önfényező legendáját, és „kutatni” sem kellett volna a kép pontos datálása érdekében, legfeljebb fellapozni a megfelelő dokumentumokat. De a lényeg éppen az, hogy Schmidt Mária az a fajta történész, akit nem a tények érdekelnek, hanem amit ő a magyar néppel általuk közölni óhajt. Ha azt, hogy 1945 és 1989 között változások nélküli diktatúra és terror volt Magyarországon, akkor felépíti a Terror Házát. Ha azt, hogy a magyar önrendelkezés és szuverenitás az 1944-es német megszállás és a rendszerváltás között szünetelt, akkor fazont vált a Kossuth tér, és Gábriel angyal leszáll a Szabadság térre. Ha pedig azt, hogy a vérjobbos Dózsa László (1942) látható egy képen, akkor tök mindegy, mit mond a család és mit mondanak a szakértők, ő van ott, és kész. Mindez csak azért érdekes, mert noha Schmidt Mária negyedik éve viszonylagos csendben bonyolítja a száz éve lezajlott első világháború emlékünnepségeit, közelednek azok az idők, amelyekért az egész centenáriumba belefogtak. Az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, majd Trianon századik évfordulója. Vajon a történelmi konszenzus megteremtése vagy a múltat átíró kormánypropaganda lesz ezzel is a céljuk? JEGYZET N. Kósa Judit VASANDRAS Normális országban a jogerős felmentéssel valóban véget érne egy bírósági ügy Fejkendő PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL em tudom, hogy csodálkozott-e az egyiptomi színésznő, amikor egy budapesti férfi indulatával találta magát szemben, illetve hogyan magyarázták el neki, hogy nem vele van a baj. Azt mondják, a hölgy hazájában a leghíresebb színészek közé tartozik, számtalan nemzetközi filmben szerepelt már, amiből persze az is következik, hogy járja a világot, és ennek megfelelően van némi fogalma arról, mi történik mostanság Európában, Afrikában vagy éppen a Közel-Keleten. De bármennyire tájékozott is, arra biztosan nem számított, hogy egy európai fővárosban, munkavégzés közben éri őt inzultus, mégpedig azért, mert fejkendőt visel, és ez a viselet ebben az országban a lakosság többségében indulatokat vált ki. Na jó, nem épp a többségében, bár ha a kormány kommunikációját elfogadjuk, akkor igen. A miniszterelnök hatalmat akar, és ehhez az út a gyűlöletkeltésen keresztül vezet hiszen - szerintük - a magyar választópolgárok kétharmada egyetért velük, vagyis azzal, hogy ide egyetlen „migráns” se tegye be a lábát. Számukra visszaigazolta ezt a teljesen pártatlan kérdésekkel operáló nemzeti konzultáció, de még inkább az idei országgyűlési választás; a szavazók kétharmada - persze korántsem annyi, de ebbe most ne menjünk bele - találta úgy, hogy az a program, amelyet a Fidesz megfogalmazott, elegendő arra, hogy bizalmat kapjon. Ez a program pedig nem volt se több, se kevesebb, minthogy ide nem jöhetnek idegenek. Azok az idegenek, akiknek a legfőbb ismertetőjelük - nők esetében - a fejkendő, pontosan olyan, mint amilyet az egyiptomi színésznő viselt, a forgatókönyv előírásának megfelelően. Hogy mindezek után az arab művésznő miképpen gondol Magyarországra, arról lehet némi fogalmunk, de őszintén megvallva: nem különösebben érdekel. Ő ugyanis hazautazik, és vagy elfelejti a történteket, vagy nem, vagy kijelenti, hogy soha többet nem jön Magyarországra, vagy nem marad benne tüske, és hajlandó, ha kell, visszatérni. Mondom, ez szinte mindegy is. Sokkal NÉMETH PETERN NÉPSZAVA 2018. június 2., szombat 9 Virág elvtársék Ki volt az a félkegyelmű, aki erre a Lendvai Ildikó-klónra bízta a Szilvásy-ügyet? - tette fel a kérdést a Pesti Srácok, a közpénzből szépen kiszar propagandaportál, miután kedden a Kúria elutasította a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványát a kémkedéssel vádolt volt titkosszolgálati vezetők ügyében. Normális országban a jogerős felmentéssel valóban véget érne az ügy, ezzel szemben a portál dörgedelmes publicisztikában vette górcső alá a kúriai tanácsvezető bírónő életét, felhánytorgatva többek között, hogy az MSZP többször is jelölte alkotmánybírónak. „Elmegy az anyja keservbe Mészár Róza és a bírói kar azon része, amelyik elszabotálta a 2010 előtti maffiaállam elszámoltatását, futni hagyott számos köztörvényes politikai bűnözőt, címeres hazaárulót” - hoz ítéletet a portál. Azt most hagyjuk, hogy a 2010-es kormányváltás után Budai Gyula által indított és a kormánypárti sajtóban rogyásig ismételgetett ügyekből mennyi jutott el egyáltalán a vádemelésig s ezek közül hányban született elmarasztaló ítélet. Sokkal érdekesebb, hogy nagyjából minden olyan esetben, melyekben az igazságszolgáltatás nem a kormányzat/Fidesz által előzetesen sugallt konklúzióra jutott, a hatalom és járulékos részei azonnal elfogult bírói karról kezdtek értekezni. Vörösiszap-tragédia, Hagyó-ügy, tábornokper, Marian Cozma megölése vagy éppen a gáz- és villanyárcsökkentést elmeszelő verdikt - az elmúlt években a legmagasabb poszton lévő kormányzati politikusok is bírálták az aktuális bíróság ítélkezési gyakorlatát. „A minden külső befolyástól mentes bírói ítélkezés abszolút alkotmányos védelem alatt áll, ezért az ellentétes elvárást sugalló nyilatkozatok a jogállamiság alapját ássák alá” - reagált ezekre a megnyilvánulásokra Darák Péter, a Kúria elnöke. Korábban persze a honi történelemben is előfordult, hogy a vonatkozó alkotmányos tétel nem volt mindenki számára egyértelmű, de remélhetőleg az „Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!” korszak megmarad filmbeli poénnak. Különben arcunkra fagy a mosoly... nagyobb baj, hogy mi itt maradunk. Itt maradunk, és együtt élünk továbbra is azokkal az indulatkeltő propagandistákkal, akik mindezt elérték a magyar lakosság körében, és akik még ezzel sem elégedtek meg, hanem most még egy törvényt is alkotnak a félelmek, az indulatok és a gyűlölet növelése érdekében. Úgy hívják ezt a törvényt - ez is milyen undorító -, hogy Stop, Soros!, de persze nem állítja meg Sorost (nincs is miért), egyáltalán nem állít meg semmit, csak a jó érzést, a Fábry Zoltán-féle vox humanát. Nincs itt kérem helye már az emberi szónak; a régi vágású keresztény iskola tanításába ez már nem fér bele. Ugyan a miniszterelnök nem szólalt még meg, nem dicsérte meg az egyiptomi színésznőt fenyegető derék magyar polgárt, mint tette ezt annak idején, amikor kilyukasztották a menekülteken segítő autójának kerekeit, de abban bizonyosak lehetünk, elítélni sem fogja. Miért tenné, ha azt látja: tanítása célba ért, az emberek pontosan azt akarják, amit ő. Illetve nem, ő ugyanis hatalmat akar, nagy hatalmat, és ehhez az út a gyűlöletkeltésen keresztül vezet. És még nincs is elfogadva a törvény.