Népszava, 2019. január (146. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-02 / 1. szám

21 NÉPSZAVA I 2019. január 2., szerda A szabadság ára - a CEU története SOROS Az egyetem hiánypótló intézményként jött létre, amikor volt igény a nyitottságra és a demokratikus értékekre. Fáklyavivőből mára üldözötté vált. JUHÁSZ DÁNIEL A még Budapesten működő Central European University (Közép-eu­rópai Egyetem, CEU) története egészen a rendszerváltásig nyúlik vissza. Ekkor született meg ugyanis egy diktatúraellenes értelmiségiek­ből álló csoport fejében először egy olyan nemzetközi egyetem létreho­zásának gondolata, ami nemcsak a demokratikus átmenetet segíti elő Közép- és Kelet-Európában, de a szabad gondolkodás és az alapvető demokratikus társadalmi értékek közvetítésének is központjává vál­hat. A CEU Prágából indult, majd néhány évvel később Budapesten is megkezdte működését, ahol a kö­zép-európai régió egyik legmaga­sabban kvalifikált, nagy nemzetközi elismertséget szerző felsőoktatási intézményévé vált. A szabad „Európa Egyetem” megalapításának terve az 1989. áprilisi dubrovniki nyári szabad­­egyetem programsorozat idején fogalmazódott meg, amelyen a jugoszlávok mellett magyar, cseh­szlovák, német, olasz és amerikai előadók is részt vettek. Felismerték: a nacionalizmus és az etnikai into­lerancia továbbra is a jövő kihívásai közé tartozik. A különböző társa­dalmi feszültségek enyhítésére jó megoldásnak tartották, hogy közép­kori egyetemek mintájára - mint például a Bolognai Egyetem vagy a Heidelbergi Egyetem, ahol a diákok egy közös nyelven tanulhatnak és alkothatnak közösséget - egy olyan oktatási központot hozzanak létre, amelyben a nemzetek közötti kü­lönbségek háttérbe szorulnak és a közös pontokra, az együttműködés­re terelődik a hangsúly. A dubrovniki szabadegyetem résztvevői között volt a magyar­amerikai üzletember, a majdani egyetemalapító Soros György is, aki később vállalta, anyagilag segí­ti a tervek megvalósítását. Soros a CEU létrejöttének 20. évfordulója alkalmából, a Magyar Tudomá­nyos Akadémián tartott 2011-es konferencián úgy nyilatkozott: a berlini fal 1989. novemberi leomlá­sát követően erősödött meg benne az elhatározás, hogy támogassa a posztkommunista országok de­mokratizálódását, felzárkózását is segítő intézményt - s kezdetét vehette a CEU megalapítása. Kö­­zép-Európa az egyetlen olyan része a világnak, amely a XX. század folya­mán egyaránt megtapasztalta a fa­siszta és a kommunista elnyomást, így nem is volt kérdés, Európa mely részében van a legnagyobb szükség a bezárkózottság helyett a nyitott­ságot erősítő, az emberi jogokat és a jogállamiságot tiszteletben tartó intézményre. Mint az a Közép-európai Egye­tem Alapítvány által kiadott, a CEU első tíz évét összefoglaló kötetből is kiderül, az egyetem alapító okira­tát 1990 júniusában írta alá Soros György és Josef Hromádka cseh­szlovák miniszterelnök-helyettes. Abban állapodtak meg, hogy Prágá­ban és Pozsonyban jön létre cam­pus, előbbi a humántudományokra, utóbbi a természettudományokra fókuszálva, a működési költségek 15 százalékát a csehszlovák kormány, 85 százalékát pedig Soros György alapítványa, a Nyílt Társadalom Alapítvány állja. Az intézményt Václav Havel csehszlovák elnök mellett Bronislaw Geremek, a len­gyel Szabadság Unió volt elnöke és Göncz Árpád magyar köztársasági elnök is patronálta. A prágai cam­pus 1991. április 19-én nyílt meg, az ünnepi ceremónián Havel elnök és Petr Pithart csehszlovák mi­niszterelnök is beszédet tartott, az esemény fontosságát hangsúlyoz­va. Néhány hónappal később, 1991 őszén Budapesten is létrejött a CEU Történelem Tanszéke. Noha Soros eredetileg (elsősor­ban a nacionalista félelmek és a Mo­narchia rossz emléke miatt) nem akarta, hogy a CEU magyarországi központtal rendelkezzen, a politikai események végül mégis úgy hozták, hogy az egyetemnek el kellett köl­töznie Prágából, Pozsonyban pedig meg sem kezdődhetett az oktatás. Csehszlovákia 1993-ban bekövetke­zett kettéválása új politikai légkört hozott magával, az új cseh és a szlo­vák politikai vezetés nem nézte jó szemmel, hogy egy magyar szárma­zású milliárdos ilyen nagy horderejű befektetéssel legyen jelen országaik­ban. A nacionalista érzelmektől sem mentes szlovák kormányzat lép­­ten-nyomon akadályozta a campus létrehozását. A Václav Klaus vezette cseh kormány pedig bejelentette: nem hajlandók tovább fizetni az egyetem prágai épületeinek bérleti díját. Soros nem akarta megvásárol­ni az épületeket, ezért 1993 január­jában bejelentette: a CEU számára Prágában az 1993-1994-es tanév lesz az utolsó. Ezután került át az egyetem központja Budapestre. Soros ezzel kapcsolatban a Népszabadságnak úgy nyilatkozott: a cseh kormány intézkedését nem tekinti ellene irányuló támadásnak. Bár Buda­pesten sem állt szándékában épü­letet vásárolni, mégis belement egy ilyen döntésbe, hiszen „születése kötelezi” erre. Szerinte az egyetem működése is egyszerűbbé válik, ha kezdetben csak egy campusszal rendelkezik. A helyzetet úgy össze­gezte: a cseh döntés számára kön­­nyebbséget jelent, Prága viszont „érzékeny veszteséget” szenved. Az oktatás kifutó rendszerben néhány évig még Prágában is folytatódott, 1996-ban szűnt meg véglegesen, ad­digra valamennyi tanszéket és a már akkor is gazdag könyvállománnyal rendelkező egyetemi könyvtárat Budapestre költöztették. Képzési programjait a magyar kormány és az Oktatási Hivatal is elismerte. A bővülő szakkínálat és az első­sorban angol nyelvű képzések egyre több külföldi hallgatót vonzottak Budapestre, így amellett, hogy Ma­gyarország és a magyar felsőoktatás jó hírét is terjesztették a világban, nagyban hozzájárultak a 2014-es kormányközeli CEU-diplomások Járóka Lívia, a Fidesz európai parlamenti képviselője Kovács Zoltán, a kormány nemzetközi szóvivője Kumin Ferenc New York-i főkonzul Baltay Tímea, a Miniszterelnökség helyettes állam­titkára Szepesi Balázs, az Innovációs és Technológiai Minisz­térium helyettes államtitkára Grúber Károly, a Külgazdasági és Külügyminisztérium főosztályvezetője Berzétei Ákos, a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára (tanulmányait még nem fejezte be, tandíját a külügy fizeti) felsőoktatási stratégiában megjelölt nemzetköziesítés folyamatához is. Jelenleg a CEU-hallgatók mintegy 80 százaléka külföldi diák. A kutatás területén is egyre nagyobb sikere­ket értek el, sokszor más egyete­mekkel vagy a Magyar Tudományos Akadémiával együttműködve. Csak az előttünk álló 2018 és 2026 kö­zötti időszakra több mint 6 milliárd forintnyi támogatást nyertek el az Európai Unió kutatási versenypá­lyázatain. A magyar gazdasághoz pedig - adók, nyugdíj- és egészség­­ügyi járulékok, valamint beszállítói kifizetések révén - évi 8 milliárd fo­rinttal j­árulnak hozzá. Már csak ezért is érthetetlen, hogy az Orbán-kormány - melynek számos tisztségviselője egykori So­ros-ösztöndíjas vagy CEU-diplomás - 2017-ben, a Soros György nevével összemosott, migrációellenes kam­pány részeként úgy döntött, a 90-es évek nacionalista cseh és szlovák kormányok példáját követve ellehe­tetleníti az egyetem működését Ma­gyarországon. Ehhez tavaly április­ban, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül, kivételesen sürgős eljárásban módosították a felsőoktatási törvény külföldi akkreditációval is rendelkező egyetemekre vonatkozó passzusait. Noha a módosítások valamennyi, Magyarországon működő külföldi egyetemre vonatkoznak, az újonnan meghatározott feltételek (mint pél­dául a külföldi székhelyállamban vég­zett oktatási tevékenység) a CEU-nak jelentették a legnagyobb hátrányt. A lex CEU-ként elhíresült törvényt a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság is elítélte, utóbbi kötele­­zettségszegési eljárást is indított Ma­gyarország ellen, véleményük szerint a módosítások az uniós és a Keres­kedelmi Világszervezet szabályaival is ütköznek. A lex CEU több hazai alkotmányjogász szerint is Alaptör­vény-ellenes, a magyar Alkotmánybí­róság (a megszokottnál is lassabban haladó) vizsgálatot indított. Az új előírásokkal a CEU vezeté­se sem értett egyet, de igyekeztek megfelelni azoknak: az egyetem campust alapított New York állam­ban a Bard College-dzsal közösen. Az új oktatási helyszínt New York Állam Oktatási Minisztériuma is jóváhagyta. A magyar kormány mégsem volt hajlandó aláírni azt az államközi megállapodást, amellyel a CEU az utolsó feltételt is telje­síthette volna, így az egyetem jövő szeptembertől Bécsben indítja el amerikai akkreditációjú képzéseit. Soros György már az 1989. áprilisi dubrov­­niki nyári szabad­­egye­temen jelezte, finanszí­rozza az újszerű oktatási centrum létre­hozását BÉCS AZ ÚJ SZÉKHELY MICHAEL IGNATIEFF, a CEU rektora december 3-án jelentette be: Bécsbe viszik képzéseik zömét FOTÓ: TÓTH GERGŐ HIÁBA TILTAKOZTAK A kormány minden követ megmozgatott azért, hogy ellehetetlenítse az egyetemet, és végül célt is ért a kabinet Alapítástól a nemzetközi hírnévig A CEU budapesti campusának megnyitóját 1995. október 20-án tartották, központját a Nádor utca 9-es száma alatt található Festetics-palotában rendezték be. A campus azóta a Nádor utca 11. és 13-as szám alatti ingatlanokkal is kiegészült. Az épületegyüttes 2016-ban tovább bővült a Nádor utca 15. alatt álló új, modern épülettel, amelyet a díjnyertes ír O'Donnel­ Tuomey építésziroda terve­zett. Budapesten a stabilitás és a fejlődés időszaka kezdődött meg, egyre nagyobb számban indulhat­tak olyan mester- és doktori képzések, amelyek az Egyesült Államokban és Magyarországon is akkreditáltak, lehetővé téve a diákoknak, hogy a magyar mellett amerikai diplomát is szerezzenek. A régióban elsőként indítottak mesterfokú kép­zéseket környezettudomány és környezetpolitika, valamint társadalmi nemek tanulmánya szakokon. Politikatudományi tanszékük 2009-ben jobb érté­kelést kapott, mint az Oxfordi Egyetemé. KÉT ÉVTIZED, KÉT VILÁG Soros György a CEU budapesti campusának átadásán 1995. október 20-án. Akkor öröm­mel látták, ma elüldözik

Next