Népszava, 2019. március (146. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-20 / 66. szám

KULTÚRA Moholy-Nagy és a Bauhaus A zseniális kísérletező: Mo­­holy-Nagy László fotográfiái címmel nyílik kiállítás a Mai Manó Házban március 27-én. A május 12-ig nyitva tartó tárlat a Bauhaus 100 rendez­vénysorozat része. NÉPSZAVA Fejest ugrani az érintetlen természetbe KÖNYV A hétköznapok zakatolá­sából kiragadva repít régvolt idők messzi vidékeire David Attenbo­rough három - guyanai, indonéziai és paraguayi - kalandját megörö­kítő regénye, az Állatkerti gyűjtő­­utak. Az Egy ifjú természettudós történeteinek második, frissített képanyaggal és a szerző új elősza­vával, Makovecz Benjamin fordí­tásában megjelent, némileg átdol­gozott kiadása ez, amit ha valaki gyanútlanul olvasni kezd, bizony csakhamar egy esőerdők folyóin sodródó fatörzs kenuban, egy in­donéz szigetek között hánykódó vitorláson vagy éppen egy chacói marhatenyésztő telep kellős kö­zepén találhatja magát. Ráadásul a legkülönfélébb állatok, lajhárok, tatuk, kapibarák, papagájok, ko­librik, komodói sárkányok, pito­­nok, teknősök, egy orangután és egy medvebocs társaságában. Az 1950-es években játszódó, az író útinaplójából készült beszámo­lók sorai mintegy filmkockákként vetítik elénk a még érintetlen ter­mészet minden apró rezdülését, eredeti pompájukban elevenítve Felejthetetlen kalandok könnyed, nemegyszer hangosan megnevettető elbeszélése fel az esőerdőket, óceánokat, fo­lyókat és szavannákat. Minden oldallal a romlatlan világ egy-egy újabb kincse tárul az olvasó elé. Végtelen szellemességgel és bájjal megírt történetek távoli kultúrák­ról, vadászó-gyűjtögető törzsek társaságában eltöltött tábortüzes, világvégi éjszakákról, feledésbe merült matrózdalokról és halle­luja énekekről, na meg persze az idegen tájak pompázatos - egytől egyig elkerülhetetlenül szívünk­höz növő - állatairól. Felejthetet­len kalandok könnyed hangvételű, nemegyszer hangosan megnevet­tető elbeszélése, az ismeretter­jesztő természetfilmek úttörője, egy olyan ember tollából, aki pél­damutató odaadásával, lelkesedé­sével és a környezet iránti tisztele­tével végtelen csodálatot, rajongó szeretetet ébresztett bennünk a természet iránt. Annyira olvasmányos és magá­val ragadó, hogy a végére érve úgy érezzük, bármikor készen állunk fejest ugrani egy hasonló küldetés­be. KARDOS ORSOLYA ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK INFÓ 1 David Attenborough: Egy ifjú termé­szettudós törté­netei - Állatkerti gyűjtőutak Park Könyvkiadó 2019 NÉPSZAVA I 2019. március 20., szerda I Budapesten látható először a Nurejev-film Előbb mutatják be Budapesten, mint New Yorkban a White Crow című filmet, amely a világ leghíresebb balett-táncosáról, Rudolf Nurejevről szól. Az ok: a film főszereplője, Oleg Ivenko (képünkön) a buda­pesti Nurejev Nemzetközi Balettverseny április 5-i díjkiosztó gálaestjének vendége lesz. PAPAGENO Bemutatták a holokausztot előrevetítő némafilmet Olga Neuwirth osztrák zeneszerző zenei kíséretével mutat­ták be Hans Karl Breslauernek a holokausztot előrevetítő Nagyváros zsidók nélkül című 1924-es némafilmjét a párizsi Cité de la Musique koncerttermében. Az 1924-ben Bécsben forgatott, másfél órás film Hugo Bettauer magyarra is lefor­dított, azonos című regényéből készült. KULTÚRA.HU KONCERTEK Több újdonsággal végleg összeállt a Budapesti Fesztiválzenekar 2019-20-as évadának programja. VARGA PÉTER Ahogy előzetesen írták, rengeteg gondolkodás, ötletelés és persze munka után állt össze a zenekar 2019-20-as évadának programja, de erről személyesen is beszámolt Fischer Iván zeneigazgató, kar­mester, Martin Hoffmann, az új ügyvezető igazgató és Erdődy Or­solya, a közönségkapcsolatokért felelős menedzser. Fischer Iván kezdte a sort, aki számára Monte­verdi korszakos remekének, Orfeo című operájának a színpadra állítá­sa fogja jelenteni az évad első nagy feladatát. Nemcsak karmesterként és ismét rendezőként fog feltűnni a produkcióban, hanem új befe­jezést is komponált Monteverdi stílusában a műhöz, mert mint la­punknak elmondta, az eredeti be­fejezésnek csak a szövege maradt fenn, mintegy tíz perc zene hiány­zik. Megtudtuk tőle azt is, jól isme­ri Martin Hoffmannt még abból az időből, amikor a Berlini Filhar­monikusoknak volt az intendánsa, ő pedig minden évben dolgozott a zenekarral az utóbbi évtizedekben. Amikor Hoffmann ott hét-nyolc év után befejezte a munkáját, Fischer Ivánban azonnal felötlött a gondo­lat, hogy meg kellene nyerni őt a Fesztiválzenekar számára. Most lehetőség nyílt rá, hogy meghívják, dolgozzon velük, és már ki is alakult a barátságos mun­kakapcsolat vele. Feladata az, hogy kiterjedt kapcsolataival a zenekar­nak azt a hírnevét, sikerét, ame­lyet már megszerzett a világban, Erdődy Orsolyával - aki inkább a magyarországi eseményekre koncentrál - együttműködve to­vább növelje. Természetesen szót kapott Martin Hoffmann is, aki jogász végzettségű szakember, a német SAT1 televíziót is vezette, és így otthonosan mozog a művész­világban és az üzleti élet területén egyaránt. Elmondta, több oka van annak, hogy vállalta, eleget tesz Fischer Iván meghívásának. Első az a művészi színvonal, amelyet a zenekar képvisel és amely nagy nemzetközi elismertségének alap­ja. A másik Fischer Iván szemé­lyisége, aki innovatív és kreatív módon létrehozta és vezeti együt­tesét. Lapunknak arról beszélt, hogy ami a zenekarban legjobban megragadta, az a zenészek lelkese­dése. Szeretnek játszani, és az a po­zitív energia, amely együttműködő zenélésükből árad, jól érzékelhető. Azt már tudta ezelőtt is, hogy az el­képzelhető legmagasabb művészi minőségre képesek. Sztravinszkij Tavaszi áldozata, amit tőlük hal­lott, a mű egyik legizgalmasabb előadása volt, aminek valaha ta­núja lehetett. További érdeklődé­sünkre azt válaszolta, a zenekar már nagyon jól pozícionált a világ­ban, művészi értelemben semmi­féle radikális változtatásra nincs szükség, nem is azért van itt, hogy ilyet hajtson végre. Erdődy Or­solya azt mondta el kérdésünkre, hogy Martin Hoffmann arra fog koncentrálni, még színvonalasabb, fontosabb helyszínekre juthasson el a zenekar a turnék során. Megjegyezte, leginkább nyu­godtságán látszik, hatalmas ta­pasztalata van, semmitől nem ijed meg, bármilyen kérdés vetődik fel, higgadtan, a megoldásra kon­centrálva kezeli. Az évad során el fog most jutni a zenekar kétszer is Amerikába, 1998 óta először játszanak a Hollywood Bowlban, azután a New York-i Lincoln Cen­terben, de a londoni Barbicanban is. Fontos állomásuk lesz a Vicen­­zai Operafesztivál, ahol a már em­lített Monteverdi-operát is előad­ják. Jönnek hozzájuk zongoristák, hegedűsök, karmesterek a világ minden tájáról, Elisabeth Leons­kaya, Raneud Capucon, Patricia Kopatchinskaya, Perényi Miklós emelhető ki a szólisták sorából, de Schiff Andrással is fognak turnéz­ni, aki - mint tudjuk - haza nem jön szerepelni. Jön Marek Janowski és Di­­mitrij Kitajenko, valamint vendég lesz Jordi Savall is. Éljük át a kö­zösséget! az évad szlogenje, ebbe illik, hogy lesz újra június 16-án a Szent István-bazilika előtti té­ren TérTáncKoncert a „szabadság zenéjével”, és folytatódnak a kö­zösségi hangversenyek is, egyre több helyre, távoli kis faluba jut­nak majd el, ahol a legfontosabb korosztálynak, a gyerekeknek is zenélnek. TURNÉ Az együttes a nagyzenekari hangverse­nyek mellett távoli falvak­ban is játszik felnőtteknek és gyerekeknek POZITÍV ENERGIA MARTIN HOFFMANN Az új ügyveze­tő igazgatót a zenekarban a zenészek lelkese­dése ragadta meg legjobban Egy nem mindennapi sikertörténet 1983-ban sok kiváló képességű hazai zenész élt, műkö­dött Magyarországon­­ vagy külföldön de a karmes­terek, szólisták mégsem találtak itthon olyan igazán kiváló szimfonikus zenekart, amely egyenrangú part­ner lett volna számukra. Fischer Iván és Kocsis Zoltán voltak azok, akik művészi tekintélyüket és személyi­ségüket az ügy mellé állítva olyan zenekart akartak felállítani, amely ha csak alkalomszerűen működve is, de kiváló külföldi együttesekkel összehasonlítva is ver­senyképes. Eleinte egy-egy produkcióra, hangverseny­re kiváló zenészeket válogattak az államilag szervezett formában, de ebből következően elkényelmesedetten működő zenekarok tagjaiból. Megmutatták, létezik vál­toztatásra lehetőség a pangásnak indult kádári rend­szerben, megalakult az akkor még csak Fesztiválzene­kar nevet viselő együttes. A kezdeményezés alulról jött, de mivel a Hungarotonnak és a tavaszi fesztiválnak is szüksége volt színvonalas nagyzenekarra, új szemléle­tű vezetőiket nem volt nehéz támogatónak megnyerni. Új volt a munkamorál, a lelkesedés, nem is tetszett a kezdeményezés mindenkinek, főleg az említett orszá­gos zenekarok vezetőinek, de végül az eredmények igazolták a merész kezdeményezést, már az év decem­berében tartott koncertek valami egészen mást mutat­tak, mint egy átlagos magyar zenekari hangversenyen hallható volt akkoriban. Sikerült egy-két szponzort is találni, az olvadozó szocializmus egyes vállalatvezetői már megértették, miről van szó, egyre rendszeresebbé válhattak a hangversenyek. De a legfontosabb, hogy tö­megek voltak kíváncsiak az újdonságra, és jelentkeztek világelső lemezcégek is. A fejlődés azonban azt is ma­gával hozta, hogy a zenekar kinőtte fesztivál jellegét, az alkalomszerű működésű együttesét vagy meg kellett volna szüntetni, vagy állandóvá, önálló társasággá ala­kítani. Szerencsére ez az időszak már a rendszervál­tás idejére esett, és az is természetes igény volt, hogy Budapestnek legyen saját, a nevét viselő zenekara, így akkor különböző finanszírozási forrásokból létrejöhe­tett 1992-ben új nevén a Budapesti Fesztiválzenekar. Az ezredforduló a teljes szervezeti önállóságot is meg­hozta az együttesnek, de a folyamatos hazai és külföl­di sikerek ellenére az anyagi nehézségek végül csak 2003-ban szűntek meg alapvetően, ekkor már állami támogatást is kaptak, azóta három lábon áll a zenekar.

Next