Népszava, 2019. május (146. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-25 / 120. szám
A NÉPSZAVA MELLÉKLETE A VASÁRNAPI HÍREK SZERKESZTŐSÉGÉTŐL RÁCZ I. PÉTER - Mit tippelnek, a vasárnapi európai parlamenti választásokon a magyar fiatalok mekkora részvételére lehet számítani? Szabó Andrea: A 2018. április 8-i országgyűlési választás azt mutatta, hogy a Nyugat-Európába kivándorolt magyar népesség igen nagy számban járult az urnák elé, és a közvetítések képei is azt bizonyítják - akár a berlini, akár a londoni követségek előtt kígyózó sorokat idézzük fel -, hogy a fiatalok aránya feltűnően magas volt. A tippem az, hogy ők most is nagy számban fogják képviseltetni magukat. Arról, hogy a Magyarországon élő fiatalok közül mennyien élnek a szavazati jogukkal, nem bocsátkoznék jóslásokba, de abban biztos vagyok, hogy ha az őket megszólító pártok jól kampányolnak és mobilizálnak az utolsó pillanatokban, akkor például az egyetemisták jelentős részét meg tudják mozgatni. A mai magyar fiatalok számára ugyanis, a középkorúakkal ellentétben, az Európai Unió a természetes közeg - ők az unió állampolgáraiként élnek, és tisztában vannak azzal, hogy ezért tenniük is kell. Oross Dániel: Ráadásul a 2010 előtti helyzethez képest jelentős változások történtek a pártválasztékot illetően. Korábban gyakori kritika volt, hogy nincsenek új, a fiatalok számára vonzó pártok, hogy befagyott a pártrendszer. Azóta megjelentek az újdonság erejével ható pártok, és a fiatalok tipikusan az új pártok támogatói, hiszen ők még nem elkötelezett szavazók, a preferenciáik most alakulnak ki. FOLYTATÁS A 2. OLDALON Levert nemzedékek Magyarországon a politikai vezetés nem érdekelt abban, hogy bevonja a fiatalokat a politikába, inkább pacifikálja az új nemzedéket. Nincs egységes érdekképviseletük, valójában közös érdekeik sem, és az állampolgári aktivitást az iskola sem támogatja. A politika és a magyar fiatalok címmel jelentetett meg könyvet a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet két munkatársa, Szabó Andrea politológus-szociológus, megbízott intézetigazgatóhelyettes és Oross Dániel politológus nemzetközi és hazai kutatásokra alapozva, sok szempontú látleletét adja a magyar ifjúság politikai szocializációjának, a szerzőket a demokratikus politikai kultúra kialakulásának esélyeiről is kérdeztük. Képünk illusztráció. 2018 januárjában készült a Ne menj suliba! diáktüntetésen Szabi, a kockázati tényező Szabolcs egyik napról a másikra vakult meg. Azt mondja, ez még mindig jobb, mint ha soha nem látott volna, így legalább tudja, milyen az erdő, a patak, a délibáb, a naplemente, nem kell magyarázni, minden kép ott van a fejében. Szerinte az emberek általában képtelenek jól segíteni a vakoknak, ezért jobb híján sajnálják őket. De csak addig, amíg nem találkoznak Szabolccsal és az ő érzékenyítő tréningjeivel. RIPORTUNK A 6. OLDALON Sohasem állt be sehová Bodrogi Gyulára várni egyáltalán nem szorongató érzés. Valahogy arra gondol az interjú készítője, hogy úgy is megjön. Az nem lehet, hogy ne jöjjön meg. Meg is érkezik, igaz, kicsit később, de a megszokott mosollyal, kalapban. BALOGH GYULA Hihetetlen intenzitással képes figyelni. Kicsit kivár, mintha a saját nyelvére, lelkére fordítaná szélsebesen a kérdést, aztán szinte nyomdakészen válaszol. Egyszer csak figyelmeztetőleg rám szól, ha azt mondja az ügyelő, hogy Bodrogi színpadra, akkor jelezzek. Bólintok, persze elcsodálkozom, hogy most interjú közben miként megy majd a színpadra. Aztán tényleg megszólal az ügyelő: Bodrogi színpadra. És a művész nem várva meg az én jelzésemet, szélsebesen elindul a színpad irányába. Mint akit kilőttek, otthagy az asztalon mindent, kávét, leveleket. Nekem idő kell, mire felocsúdok. Aztán az egyik színészt kérdezem, mi is történt. Kiderül, délutáni próba van. „Gyula bácsi, miután a szerepe szerint meghal a színpadon, fél óra múlva már itt is lesz” - hangzik a bennfentes információ. Aztán így is történik. A színész visszajön, miután meghalt a színpadon, és elkezdünk a halálról beszélgetni. Na, nem a színpadiról. ÍRÁSUNK A 7. OLDALON