Népszava, 2019. július (146. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-11 / 159. szám

NÉPSZAVA 2019. július 11., csütörtök Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. Lehetőség a szép halálra H­a egy átlagos magyar ember meghallja az eutanázia szót, borzon­gani kezd. Ha az illető katolikus-konzerva­tív, azonnal tiltakozik, és elkezdi félteni saját és szeretettel életét. Azt gondolja, hogy az eutanázia törvényi engedélyezése felhatal­mazást ad az államnak, hogy az orvosok közvetítésével gyilkoljon. Vagyis - szerinte - lényegében ugyanazt tegye, mint a terhesség­megszakításkor, ami ugye (még) legális lehet. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a katolikus-konzervatívok sosem csak saját javukért szállnak síkra, hanem (mint az ostoba cser­kész) átsegítik az úton azokat is, akik egészen más irányba akarnak menni. A populista, illetve szélső­séges (a kettő gyakran ugyanaz) politikusok számára pedig kínál­kozik a lehetőség támogatói körük bővítéséhez, ha ezeket az ostoba tévhiteket a felvilágosodott mo­dern „liberalizmus” számlájára tudják írni. Az eszközökben nem válogatnak, magától értetődően megy a fake news, a rémhírgyártás. Egy ilyen förtelmesen aljas hazug­ság terjedt nemrégiben egy 17 éves lány hollandiai kivégzéséről, amit hivatalosan eutanáziaként köny­veltek el, mert abban az átkozott liberális birodalomban ez törvé­nyes. Ez vár rátok is - sugallták a hír terjesztői -, ha jönnek a liberá­lisok, Sorossal az élen. Annak ellenére sulykolták ezt, hogy az ógörög kifejezés csak an­­­nyit jelent: „szép halál”. Ami saj­nos csak a mesében és a hőskölte­ményekben létezik. A valóságban a halál minden lehet, csak szép és jó nem. Jelen tárgyi tudásunk szerint ugyanis a halál az élet végét jelenti. A testi és a szellemi létét egyaránt. Meglehet, több világvallás hir­deti, hogy van egy „nem ismert tartomány”, ahol valamilyen for­mában megy minden tovább, csak nem olyan cudarul, mint az ismert tartományban, hanem kinek-ki­­nek az érdemei szerint. Hogy mi számít érdemnek, az vallásonként más és más. Tudjuk, hogy az iszlám Az em­berhez méltó élet folytat­­hatatlan­­ságáról szóló döntést a közös­ség hoz­hatja meg, éspedig a tudomány segítsé­gével. A gyógyít­hatatlan­ság ki­mondása az orvos­­tudomány feladata és a kereszténység közötti elsikál­­hatatlan különbség éppen a túlvi­­lági értékelésben van, miközben semmi nem utal arra, hogy léte­zik túlvilági értékelés. Merthogy a nem ismert tartományból „még nem tért meg utazó”. Természetesen tudható, hogy a túlvilági értékelés hirdetésére a napi politika folytathatósága ér­dekében volt szükség. A modern világban kevésbé lenne, de afelől kétségünk sem lehet, hogy a nehéz csatahajókat nem könnyű megfor­dítani. Márpedig a vallások mind­egyike óriási csatahajó. (És ritkán lő jó helyre.) A keresztény értékelésben az első pont az élet. Hogyan éltél? - kérdezi majd az illetékes. A musz­­lim túlvilágon viszont az lesz az első kérdés: hogyan haltál meg? Mindkét kérdés fontos. A katoli­kus sorrendben a halál a második, de nem lényegtelen. Erről szól pél­dául a halotti szentségek felvétele, az utolsó gyónás és a bűnök alóli feloldozás. Enélkül nincs „nyu­godjék békében”, és természete­sen feltámadás a végítélet napján sem lesz. Az öngyilkos feloldozás nélkül hal meg. De az áldozat is, akit meggyilkolnak. Emlékezzünk Hamlet dilemmájára: Claudiust nem öli meg imádkozás közben. „Majd részegen ha alszik, vagy dü­höng, vagy vérparázna ágyán ké­­jeleg.” A keresztény hit szerint a szép halál feltétele a bűnök megbánása és a vele járó bűnbocsánat. Ez, ha nem vagyunk hívők, akkor is szép gondolat. Folytatva Shakespeare-t és Arany Jánost: „Oly cél, minőt óhajthat a kegyes!” A krisztusi ke­reszténység attól felsőbbrendű a vallások között, hogy az élet min­dennél értékesebb voltát ismeri el, mégpedig egyetemesen. Ugyanak­kora értéke van egy migráns éle­tének, mint a miniszterelnökének. Egyikükről sem mondható ki, hogy nem ő hozza majd el az üdvösséget. Ezért nem lehet valaki egyszerre a krisztusi kereszténység és a halál­­büntetés híve. És ezért köteles a keresztény erkölcsre épített társa­dalom tenni az öngyilkosság ellen. Van azonban az öngyilkosság­nak olyan esete, amikor a „kegyes” erkölcsi kívánalom nem sérül, mert az öngyilkosságra készülő számára egyértelművé válik, hogy az élete nem folytatható tovább, vagyis már biztosan nem tehet semmit a saját és a világ üdvére. Ilyenkor csak a szenvedéstől és az emberi méltóság elvesztésétől tud­juk megkímélni halandó társun­kat. Azonban az emberhez méltó élet folytathatatlanságáról szóló döntést a közösség hozhatja meg, éspedig a tudomány segítségével. A gyógyíthatatlanság kimondása az orvostudomány feladata, a tu­domány mai szintjén a tévedés ki­zárható. Azonban az öngyilkosság segí­téséhez - azokban az országokban, ahol az „eutanázia” törvény szerint lehetséges -, a szándék eltökéltsé­gének bizonyításához sok feltétel­nek kell teljesülnie. Hollandiában például mindenekelőtt regisztrál­nia kell magát a segített öngyilkos­ságra készülőnek. Mégpedig tiszta tudattal. Lehetőleg egészségesen. Megteheti ezt úgy, hogy olyan há­ziorvoshoz „adja le a tb-kártyá­­ját”, aki vállal öngyilkosság-segí­tést. A tb-kártyával együtt adja le arra vonatkozó végakaratát, hogy amikor tudtára adatik, hogy a vég elkerülhetetlen, és az oda vezető út szemernyi izgalmat sem kínál, kérhesse és kapja meg a segítséget a „méreginjekció” felvételéhez. Nagyon fontos a tiszta tudat. Ugyanis anélkül nincsen segítség. Elmebetegség, illetve pszichés állapotváltozás nem tekinthe­tő gyógyíthatatlan betegségnek. A páciens viszont bármikor, még az utolsó pillanatban is visszalép­het. Ha elmeállapota romlik meg, értelemszerűen nem kérheti tiszta tudattal az „eutanáziát”, és akkor nem is történhet meg a segítség­­adás. És még valami: Hollandiában a regisztráltak száma 4 százalék körül van. Az „eutanázia” engedélyezése nem veszélyeztet senkit, viszont aki kívánja, annak - élete termé­szetes végén - megadja a szép halál lehetőségét. HASKO LÁSZLÓ orvos MÚLTUNK NÉPSZAVA, 1919. JÚLIUS 11. A temetkezés ügye Szóvá tette a Budapesti Munkás Katonatanács elnöke, Biermann István a kriptákban való temeté­sek ügyét. Indítványára a bizott­ság utasította az elnökséget, hogy a kriptatemetkezés eltiltására vonatkozó rendeletnek szerezzen teljes szigorral érvényt. Bejelen­tette, hogy a Rókus kórház kö­zelében és a budai új gázgyárnál egy-egy hullagyűjtő telepet fognak létesíteni, és onnan a koporsókat megfelelő gyászkocsikká átalakí­tott villamoskocsikon fogják a te­metőbe kiszállítani. Az ezzel járó költségek sokkal kisebbek, mint amennyit megtakarítanak azzal, hogy ezentúl nem lovasfogaton fogják a temetőbe szállítani a ko­porsókat. A bizottság elvben hoz­zájárult ehhez az indítványhoz, és az elnökségnek megadta a felha­talmazást a gyakorlati kivitelre. Rákos elvtárs kérdésére Biermann István felvilágosításul közölte, hogy a krematórium kérdése ál­landóan napirenden van a népjó­léti népbiztosságnál. A tervek már készek, de a nagyarányú építkezé­seket anyaghiány miatt egyelőre nem lehetett megkezdeni. AZ ÜGYÉSZSÉG IS FELLÉP A GYEREKEKET ÉRŐ ONLINE ZAKLATÁS ELLEN FOTÓ: MTI/BRUZÁK NOÉMI A Legfőbb Ügyészség és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete szerdán együttműködési megálla­podást írt alá, melynek célja a gyermekek számára a biztonságos kibertér kialakítása, valamint a kibertérben megjelenő fenyegetések elleni hatékony fellépés. Az együttműködés keretén belül abban is megállapodtak, hogy ha a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete által működtetett ún. hotline vonalra a kiskorúak nagyobb csoportja ellen elkövetett bűncselekményekről, illetve a sérelmükre megvalósított zaklató cselekményekről érkezik bejelentés, arról az egyesület - természetesen a feljelentés megtétele mellett - közvetlenül a Legfőbb Ügyészséget is tájékoztatja. VELEMENY SZERINTEM Trónfosztás Bár nem ez volt a jellemző, de néhány fejedelmünkről vagy királyunkról elnevezett közút­hoz sem Rákosi, sem Kádár nem nyúlt hozzá. Az Árpád fejedelem útja, az Erzsébet királyné útja, a Nagy Lajos király út elneve­zése változatlan maradt. Most viszont Békásmegyeren felfigyel­tem az egyik ismert épületen lévő új, Milton Friedman Egyetem feliratra, amelynek a helyén még a múlt év végén a Zsigmond Ki­rály Egyetem név szerepelt: mint az ismeretes, tavaly októberben az Egységes Magyarországi Iz­raelita Hitközség (EMIH) tulaj­donába került az iskola. A teljes vételár önerőrészét a hitközség külföldi támogatóinak hozzájá­rulásával finanszírozta az egy­ház, ehhez a Magyar Fejlesztési Bank további 1,1 milliárd forin­tos hitelösszeget biztosított. Ezek után talán jogosan vetődik fel, hogy az Orbán-kormány által elüldözött CEU, amely két év óta eredménytelenül keresi a megol­dást, hogy amerikai intézmény­ként Magyarországon maradjon, egy gondosan kiválasztott kor­mányközeli új tulajdonossal és akár egy névváltoztatással meg­egyezésre jutott volna. Babaváró LADÁNYI ANDRÁS Az állam várja a születendő gyer­mekeket, a házaspárok (és csak azok) várják a beígért tízmilliót, mert az igénylők 80 százaléka ez­zel az összeggel számol, és termé­szetesen húszéves futamidővel. Miért állítom, hogy a házaspárok a beígért pénzt csak várják? Mert az igényléshez is szükséges leg­alább hároméves tb-jogviszony igazolása, és mert a kormányren­delet csak július 1-jén lépett ha­tályba, így az igazolást is csak ezt követően lehetett kikérni. A hitel­hez való jogot a rendelet biztosít­ja, a pénzt pedig a bankok adják, amelyek viszont saját általános belső szabályaikat alkalmazhat­ják a hitelképesség vizsgálatakor. Az Erste Banknál például a pár mindkét tagjának be kell tölte­nie a 23. életévét. Én most arra a hírre várok, hogy megkapta az első házaspár a tízmillió forint kamattámogatott, szabadon fel­használható babaváró hitelt. DR. JÓKAI OSZKÁR Klón Varga Judit igazságügyi mi­niszterjelölt szerint az európai ügyészséghez csatlakozás al­kotmányellenes, az isztambuli egyezmény egy politikai hiszté­ria, a menekülteknek aranyéletük van a tranzitzónában, hazánk Európa egyik legzöldebb országa, az ellenzék őt kérdező képvise­lői pedig az ellenséges külföld és Soros hangját szólaltatják meg. A CEU és az Országos Bírói Tanács ügyeivel nem kíván foglalkozni, a jogállamisági vitáknak viszont szerinte véget kellene vetni. El­marasztalta a balliberális média túlsúlyát, újságírói kérdésekre pedig nem válaszolt, ám jelentős jövedelme és több ingatlana mel­lett felveszi a lakhatási támoga­tást is. Az igazságtól ez az igaz­ságügyi miniszter is messze esik. Az arc Vargáé, a hang Orbáné. FÁBRI FERENC Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevel@nepszava.hu

Next