Népszava, 2019. július (146. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-11 / 159. szám
KULTÚRA Tudomány és művészet Hogyan inspirálhatják a tudomány, a technika vívmányai az alkotás folyamatát, a művészi produktum létrejöttét és kifejezési formáját? E kérdésekre kínál válaszlehetőségeket a szentendrei MÁNK Galéria tegnap megnyílt csoportos kiállítása, a Tudomány és művészet. NÉPSZAVA Megidézik Karinthyt, Petőfit A Kedves Zsámbék 3.0-esten, július 13-án a zsámbéki romtemplomnál Hámori Gabriella, Elek Ferenc, Fenyő Iván és Nagy Ervin előadásában lesz jelen versben és dalban Karinthy Frigyes, Petőfi Sándor, Kis Ottó, Varró Dániel és Erdős Virág. A közreműködik Balázs József dzsesszzongorista, NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2019. július 11., csütörtök Anyegin aranyáron Az Anyegin első kiadása a becsült ár háromszorosáért, több mint 467 ezer fontért (169 millió forintért) kelt el a Christie's londoni árverésén. A könyv a szentpétervári Közoktatási Hivatal nyomdájában készült 1825-ben. Az aukción Dosztojevszkij és Tolsztoj műveinek ritka kiadásaira lehetett licitálni. MTI Elegancia és varázs Frida országában TÁRLA1 Mexikó építészetébe és lánya, Frida inspirációinál forrásába is betekintést enged Guillermo Kahlo kiállítása. CSEPREGI EVELYN „Apámat festettem, Wilhelm Kahlót, aki magyar-német származású fotóművész, nagyformátumú, intelligens és nemes lény, aki hatvan éven át bátran küzdött az epilepsziával, soha nem adta fel, hogy dolgozzon, és harcolt Hitler ellen. Tiszteletére, lánya, Frida Kahlo” áll az apja halálának 10. évfordulójára 1951-ben festett portré alatt, amely számos találgatásra adott okot. Egyes kutatók legendaképzésnek tekintik a kép alatt szereplő feliratot. Az azonban tény, hogy a fotótörténetben nagyra becsült fotográfus, Guillermo Kahlo Wilhelm néven 1890-ben Németországból vándorolt ki Mexikóba, ahol 1893-ban házasságot kötött, három gyermeke születése után megözvegyült. Ekkor újraházasodott, és feleségül vette Matilde Calderón y Gonzalezt, Antonio Calderón fotográfus lányát, akitől négy lánya született, harmadikként a később világhírűvé vált festőnő, Frida Kahlo. E nem mindennapi magánéleti szál áll a Műcsarnokban bemutatott Frida országa című kiállítás hátterében, amely Guillermo Kahlo mexikói felvételeit mutatja be. A mexikóvárosi Casa Boker vasáruház építését megörökítő sorozata alapozta meg építészeti fotós pályáját: évtizedeken keresztül számos jelentős állami és magánfelkérést kapott. Az ő képein keresztül ismerhetjük meg a világvárossá fejlődő Mexikóváros modern középületeit és ipari létesítményeit, valamint az ország múltjának lenyomatait őrző templomokat és kolostorokat. Míg felvételein eleinte az építőmunkások, különféle hangulati elemek is megjelentek, utóbb már inkább a dokumentáció vált számára fontossá. Guillermo Kahlo képein keresztül ismerhetjük meg a világvárossá fejlődő Mexikóváros középületeit Ahogy Guillermo Kahlo az egyes terek lelkébe látott, úgy lányáról, Fridáról is ő készítette a legérzékenyebb fotókat. A képeken nem csupán a nehéz sorsú festő arca, hanem apa és lánya különleges kapcsolata, az őt inspiráló közeg lenyomata is látható. Elegancia öleli körül Mexikó tereit és rejtélyes varázslat, ami ott csillog Frida szemében is. KÉZZEL ÉPÜLT SZÉPSÉGEK Kahlo fotói izgalmas, kulturális kincseket magukban rejtő helyszíneket ábrázolnak, de festőművész lánya, Frida is a modellje volt Frida országa. Guillermo Kahlo mexikói fotográfiái szeptember 22-ig a Műcsarnokban Magyar tervek alapján Az olasz építész, Adamo Boari a milánói világkiállítás sikerét követően 1906-ban felkérte annak tervezőjét, Maróti Gézát a mexikóvárosi Szépművészeti Palotában található Nemzeti Színház egyedülálló üvegfüggönyének és üvegmennyezetének megtervezésére. A magyar építész Róth Miksát is bevonta a munkába, és a tervezésben a gödöllői művésztelep vezetője, Körösfői-Kriesch Aladár is részt vett. Az első világháború tengeri zárlata miatt azonban a tervanyag egy része és Marótiék kiszorultak a megvalósításból, amelyet végül a Tiffany cég végzett. Irány Mexikó, és KÖNYV Utazni jó. Útikönyvvel utazni azonban néha kockázatos. Előfordult, hogy egy rosszul kiválasztott bédekker segítségével furcsának, kicsinek és kihaltnak tűnt a római Spanyol lépcső, és az értetlenkedve kételkedő turistát csak a rómaiak segítőkészsége vezette el az igazihoz. Útikönyvvel utazni nehéz. Ránk borul a sok ismeretlen név, a szerző szerint köztudott, számunkra azonban teljesen új információk rengetege és a bizonytalanság - mi az, amit muszáj látni, és mi az, ami hiába kötelező, idő és energiapazarlás - olyan frusztrációhoz vezethet, ami az útikalauzt a szállodai éjjeliszekrény fiókjába száműzi. Majd minden este lelkiismeret-furdalást okozva figyelmezteti a hullafáradt utazót arra, hogy mi mindent hagyott ki, sokkal egyszerűbben is eljuthatott volna, és mennyivel olcsóbb lett volna, ha... De lehet jó bédekkert is írni. Mesélve, történelmi és földrajzi tudományos információkat egyszerűen összefoglalva, a fő látni- élvezzük valókat egy-egy mondattal magyarázva és sok képpel illusztrálva. Az ilyen könyvek már a repülőn, vonaton, buszon is jó olvasmányok, segítenek átvezetni a hazai hétköznapok rutinjából az álmodozások világába, és átkapcsolni munkaüzemmódból „szabadságra mentem” szisztémára. Ágh Attila és Csák Erika a sokunk bakancslistáján szereplő Mexikóba, Guatemalába és Hondurasba kalauzol kötetében. Tizenöt napot töltöttek az aztékok és maják földjén, ami kevés a valódi megismeréshez, de elég ahhoz, hogy élményképeket villantson fel, megadva az olvasónak az együtt felfedezés örömét. A kifejezetten olvasmányos, a kötet első harmadát kitevő történelmi ismertetőt rövid bevezetéssel kultúrtörténeti leírás követi, majd következnek az utazás állomásai. Praktikus információktól (Mexikó egy átszállás repülővel Budapestről) a „ha csak egyetlen hely lehetne” kiválasztásáig, a kihagyhatatlan helyszínektől a magyar vonatkozásokig (mint a Róth Miksa és Maróti Géza közreműködésével épült mexikóvárosi Szépművészeti Palota), a Frida Kahlo-kultusztól az In Pueblában található VW-gyárig (amelynek futószalagjáról az utolsó bogárhátúak gördültek le) sok mindent megtudhatunk Közép-Amerikáról. A Jó tudni! rovatról viszont nem derül ki kitalálójának logikája. Az érthető, ha kiemeli, hogy Teotihuacan bejárása két órát vesz igénybe, de az már kevésbé, hogy miért épp arra figyelmeztet, hogy 1923-ban létrejött a műszaki munkások, festők és szobrászok szervezete, vagy hogy a pelota labdajáték játékosai a csillagokat és azok mozgását szimbolizálják. Ahogy az sem feltétlenül kíván felkiáltójelet, hogy az agávé nem kaktusz. A rengeteg színes fotó nevezetességekről, tájakról, néhány spontánnak tűnő portré ott élőkről azonban egy pesti szobában is élmény. Ahogy a kiemelések is: hol a ráérősebbeknek javasolt kirándulásokról, hol gasztroajánlatról vagy kiejtési információkról. Azt pedig végképp nem nehéz elképzelni, miért szerethető egy könyv, amelynek utolsó mondata: Élvezzük a deladát - azaz a lime-mal és sóval megbolondított sört. HOMPOLA KRISZTINA a deladát! INFÓ 1 Mexikó és Guatemala Titokzatos civilizációk nyomában. Írta: Ágh Attila, Csák Erika. Kossuth Kiadó, 2018