Népszava, 2019. július (146. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-05 / 154. szám

KULTÚRA Leforgatták a Pesti balhé Június végén Tatán véget ért az új magyar vígjáték, a Pesti balhé for­gatása. Lóth Balázs első nagyjá­tékfilmjét két hónapon keresztül, több mint 30 helyszínen forgat­ta a stáb. Képünkön Petrik Andrea és Mészáros Béla. NÉPSZAVA Utcaszínházak a Soundon Idén a Balaton Soundra érkezik a DUNDU család pár tagja, hogy óriás termetükkel és légies mozdulataik­kal mindenkit meghódítsanak. Hatal­mas polipok lebegnek majd az égen a Mascote Kite Team csapatának jó­voltából. NÉPSZAVA A függetleneket erősítik MECENATÚRA Nem politizálni szeretnénk, hanem a független kul­turális projekteket, kezdeménye­zéseket támogatni, ahogy eddig is tettük - mondta lapunknak Arnold István, a Summa Artium igazgató­ja. Mint ismert, Patrick Gaspard, a Nyílt Társadalmi Alapítványok elnöke a Népszavában jelentette be, hogy 360 millió forintot ado­mányoznak a Summa Artiumnak olyan kulturális projektek megse­gítésére, amelyek nem reményked­hetnek állami támogatásban. A Summa Artium 2003-ban, a Magyar Soros Alapítvány ma­gyarországi kivonulásával egy időben jött létre, kifejezetten az­zal a céllal, hogy magánforrásokat gyűjtsön kulturális projektekre. Arnold István elmesélte, hogy mi­után kiderült, hogy megszűnik az előadó-művészeti lao, akkor hir­detést adtak fel, hátha tud valaki pénzzel is beszállni azok megsegí­ Az alap nyitott, várják, hogy más magántámo­gatók is csatlakozzanak tésére, akik ezzel a változtatással rosszul járhatnak. A Nyílt Társa­dalmi Alapítványok vezetősége ezt követően jelezte, hogy ők szívesen beszállnának egy komolyabb ös­­­szeggel is erre a célra. - Nem valakik ellenében, ha­nem valakikért szeretnénk tenni - hangsúlyozta Arnold István. - Azt szeretnénk, ha az államilag kiemel­ten támogatott intézmények és a függetlenek között lenne átjárás és hogy a független kulturális szféra nem tűnne el, hanem megerősödve kiegészítené a meglévő kulturális palettát. A Summa Artium vezetői öt ka­tegóriában már meg is jelentették az első pályázatot. A kiírásban sze­repel tantermi színházi, táncmű­vészeti projektek szemléjének tá­mogatása. Lehet jelentkezni már bemutatott független színházi, táncprodukciók továbbjátszására, független színházi, táncszínházi szemlék létrehozására, „hiteles he­lyek” megerősítésére, független, kortárs művészeti fesztiválok tá­mogatására, kortárs képzőművé­szeti projektek megvalósítására. A döntést az alapítvány kuratóriuma hozza meg, a színházi­ tánc és a képzőművészeti tanácsadó testület javaslata alapján. A két grémium tagjainak névsorát a döntést köve­tően fogják nyilvánosságra hozni. Arnold István hozzátette, az alap nyitott, várják, hogy más magántá­mogatók is csatlakozzanak a kezde­ményezéshez. Imely Zoltán, a Független Előadó-művészeti Szövetség társ­elnöke a pályázattal kapcsolatban annyit jegyzett meg: örömteli, hogy komoly összegről van szó, és ki­mondottan a bajbajutottakon sze­retnének vele segíteni. BALOGH GYULA Arnold István szerint nem valakik ellenében, hanem valakikért tennének NÉPSZAVA 2019. július 5., péntek11 Salföldi Dalföld Július 5-től 7-ig rendezik meg a Salföl­di Dalföld rendezvénysorozatot, amely a balatoni nyár zajától eltávolodva koncertekkel, kiállításokkal, színházi előadásokkal, beszélgetésekkel várja a közönséget. Idén a magyar jazz mutat­kozik be Salföldön. NÉPSZAVA André Kertész közelében TÁRLAT Párizs huszadik század eleji helyszíneibe és a fotográfia történetébe kínál betekintést a Petőfi Irodalmi Múzeum új kiállítása. CSEPREGI EVELYN „Kertész mindent fényképező fo­tográfus volt. Mindig, mindenütt, mindent. Fényképezett megbízás­ból, fényképezett barátságból és a saját örömére. Párizsban megta­lálta azt a lehetőséget, amit mindig keresett a fotográfiában. Azt a teret. Megtalálta a megélhetést, meg­találta a munkát, az alkotást, és a lehetőségekben megtalálta a kitel­jesedést” - mondta Korniss Péter Kossuth-díjas fotóművész az André Kertész - A kamera poétája című kiállítás megnyitóján, amelyet a fotográfus születésének százhu­szonötödik évfordulója alkalmából rendeztek meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A nyári hőségben zsúfolásig megtelt kiállítótérben óvatosan kerülgették egymást az emberek, hogy még közelebb és közelebb ke­rülhessenek a világhírű művész vi­lágához, ahhoz az atmoszférához és aurához, amely az alkotó párizsi tar­tózkodásának emlékeit megörökítő fotókból árad vagy ami tetten érhe­tő a levelekben, képeslapokban, do­kumentumokban és interjúkban. A hetvenhárom fekete-fehér, ere­deti méretű fotó otthonos világot tár a nézők elé, nem gondolnánk, hogy a Magyarországról 1926-ban Párizsba érkező alkotó még csak nem is beszélt franciául. Az ő nyel­ve - mint azt sokszor hangoztatta - a fotográfia volt. S ezen a nyelvi kifejezőeszközön keresztül nyerhe­tünk bepillantást a párizsi művész­világba, Ady Endre városába, a tár­sasági élet különféle helyszíneibe, amelyekhez Kertész többek közt az író, újságíró Bölöni Györgyön és a festő Tihanyi Lajoson át került közelebb. A tárlaton bemutatott képek jelentős része olyan esemé­nyeken készült, amelyekre szintén velük juthatott el. Bölöni felesé­ge, Itóka vihette el Kertészt a csak hölgyekből álló, Les Belles Perdrix (Szép fogolymadarak) nevű össze­jövetelre is, amelyen a résztvevők egy nagyszabású vacsorát fogyasz­tottak el. Az erről készült felvételek eddig nem szerepeltek kiállításon. Ugyancsak nagyobb részét képe­zik a válogatásnak azok a fotók, amelyeken át a francia avantgárd színházi életbe berobbanó Blattner Géza vezette bábszínház díszletei mögé pillanthatunk be. Ám bárme­lyik kép a kulisszák mögötti világ érzetét keltheti bennünk: legyenek a fényképező fókuszában emberi tekintetek, nyüzsgő vagy épp moz­dulatlan utcák, kávéházi teraszok és lépcsősorok. Kertész mindig ! André Kertész - A kamera poé­tája. Látogatható október 6-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ku­rátor: E. Csorba Csilla, Kovács Ida. A képek a Petőfi Irodalmi Múzeum és tagintézményei, a Kassák Múze­um, valamint az Országos Szín­háztörténeti Mú­zeum és Intézet gyűjteményéből származnak, mögéjük és - talán úgy érezhetjük - beléjük is lát. A francia fővárosban a legna­gyobb művészekkel találkozott, mások mellett a szürrealisták cso­portjával, de mindvégig megőrizte függetlenségét - hangsúlyozta meg­nyitóbeszédében Frédéric Rauser, a Budapesti Francia Intézet igaz­gatója. Életművét újabb és újabb technikák és látásmódok jellemez­ték: míg 1926-ban költői portrékat hozott létre, 1930-tól már az optikai deformációk iránt kezdett érdek­lődni, majd 1933-ban sorozatot ké­szített egy erotikus magazin meg­rendelésére. Az azt követő évben jelent meg a Párizs Kertész szemé­vel című könyv, valamint a fotóival illusztrált Az igazi Ady című kötet Bölöni Györggyel együttműködés­ben­­ részletezte az igazgató. S bár a fotográfus 1936-ban elhagyta Fran­ciaországot, és élete végéig az Egye­sült Államokban élt, teljes archí­vumát, negatívjait és levelezéseit 1984-ben a francia államra hagyta. „Magyarországon, Párizson és New Yorkon keresztül Kertész munkája rengeteget tanít nekünk a fotózás történetéről, a Leica használatáról, a tárgy nélküli kép készítéséről, a fotóriport létrehozásáról” - méltat­ta Rauser. Kertészhez hasonlóan számos tehetséges fotográfus indult el külföldre a huszadik század elején - többek közt Robert Capa, Mar­tin Munkácsi, Moholy-Nagy vagy Brassai - és szerzett világhírt, mi mégis kicsit magunkénak érezzük őket - jegyezte meg Korniss Péter. S bár életművében szerepelnek olyan képek, amelyeket még Ker­tész Andor fényképezett, a világ számára ő André Kertész lett. „Így ismerik Franciaországban, így is­merik Amerikában, és így ismerik mindenütt a világon, ahol szeretik a fotográfiát. És így őrizzük mi is. Ez így is van rendjén, mert azt hiszem, André Kertész mindnyájunké.” S hogy ez mennyire így van, azt csak a Korniss szavait követően a termen végigfutó morajlás és a kis kiállítótérbe benyomuló emberek forró lélegzetvételei érzékeltették igazán. Olyan pillanatok sokasága, amelyek akár egy Kertész-fotón is szerepelhetnének. OTTHONOS A hetvenhárom fekete-fehér, eredeti méretű fotó otthonos világot tár a nézők elé REMEKMŰVEK Tihanyi Lajos ismeretlen nő társaságában, Párizs, 1926 (fenti kép). Jelenet Blattner Géza Szívek, ha találkoznak című árnyjáté­kából. Arc-en- Ciel bábszín­ház, Párizs, 1929 RÁLELT AZ ÖNKIFEJEZÉSRE KORNISS PÉTER: André Ker­tész Párizsban megtalálta azt a lehetőséget, amit mindig keresett a fotográfiában Gyermekkori helyszínek Oroszországban André Kertész­­ „Szigetbecse, művészetem bölcsője" címmel nyílt kiállítás Moszkvában, amely a világhírű fotográfus ismertebb műve­it és a gyermekkora fontos helyszínéül szolgá­ló településhez köthető képeit mutatja be. A retrospektív tárlat képeinek egy részét maga az alkotó válogatta élete végén, s ajándékozta Szigetbecsének és az ott alapított André Ker­tész Emlékmúzeumnak. A Robert Capa Kor­társ Fotográfiai Központ által szervezett kiál­lítás szeptember 2-ig látogatható a moszkvai Multimédia Művészeti Múzeumban.

Next