Népszava, 2019. augusztus (146. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-01 / 177. szám

NÉPSZAVA 2019. augusztus 1., csütörtök Veszélyes bohócok a politikai cirkuszban TREND Egyre több a vicceskedő politikus, az embernek azonban pillanatig sem támad nevethetnék]­e. A világ rossz irányba halad, az eddigi tapasztalatok nem adnak sok okot derűlátásra. RÓNAY TAMÁS Boris Johnson brit miniszterelnök­ké választásával bővült azon politi­kusok listája, akik nem éppen meg­bízhatóságukról híresek. Akiket cseppet sem zavar, hogy álhíreket terjesztenek, s a hamis informá­ciók folyamatos ismételgetésével tesznek szert népszerűségre. A cél szentesíti az eszközt - gondolják. Donald Trump csak az elmúlt héten 78 hamis állítást tett, ebből 24-et Robert Mueller különleges ügyész­ről és Oroszországról. Trump 22 alkalommal ferdítette el jelentősen a valóságot, amikor konzervatív fi­atalok előtt beszélt. Elnöksége óta pedig összesen 11 ezer hazugságot, hamis állítást számlált össze a Wa­shington Post. A politika bohócai nem nagy ne­­vettetők, inkább tart tőlük az em­ber. Továbbra sem tudjuk például, hogy az amerikai elnöknek milyen céljai vannak a NATO-val, s milyen hosszabb távú következményei lesznek annak, hogy megkérdő­jelezi a hagyományos szövetségi rendszert. Azt sem látjuk előre, mi történik akkor, ha Boris Johnson valóban az Európai Unióval való megállapodás nélkül lépteti ki az Egyesült Királyságot a közösségből. A brit kormányfő azt állította, sok­kal több pénz jut például egészség­ügyre, miközben ezt a frázist már a 2016-os, a Brexitről szóló brit nép­szavazás előtti kampányban is meg­cáfolták. A politika bohócainak eszköz­tárából nem hiányzik a narcizmus sem, és a folyamatos provokációk­tól sem riadnak vissza. Célkereszt­jükben az Európai Unió virít, amit valami elvont és rosszindulatú tár­sulatként írnak le. Boris Johnson még brüsszeli tudósítóként olyan közösségként jellemezte az EU-t, amilyennel „Napóleon és Hitler is próbálkozott”. Azt is sejtetni en­gedte, hogy a britek unióból való kilépésére meghatározott október 31-i időpont előtt nem is hajlandó tárgyalni az Európai Bizottsággal. Trump és a „brit Trumpnak” is nevezett Johnson között az is ha­sonlóság, hogy egyikük magánélete sem nevezhető kiegyensúlyozott­nak. A humor azért fontos a popu­listák számára, mert olyan nyelve­zetet használnak, amit mindenki megért. Ezzel bizonyos szempont­ból támadhatatlanná válnak. „Ha mindennap ítéletet mondanánk mindazokról a butaságokról, ame­lyekkel találkozunk, egyáltalán nem jutnánk előre” - árulta el egy ízben Johnson saját trükkjét. Vo­­lodimir Zelenszkij új ukrán elnök­nek még „papírja is van arról”, hogy szórakoztatással kereste kenye­rét, ő azonban hivatalba lépése óta szakított a bohóc attitűdjével, ed­dig komoly, megfontolt vezetőnek tűnik, sokan még Oroszországban is Vlagyimir Putyin antitézisének tartják (lásd keretes írásunkat). Az első clown (bohóc), aki a feje tetejére állította hazája politikáját, Beppe Grillo volt. Komikusként kereste kenyerét, televíziós fellé­péseit nagyon is szerették hazájá­ban, Olaszországban, politikusként azonban mindenkit támadott, a fennálló rendszert, az elitet, az Eu­rópai Uniót. „A humor mindig arra szolgált, hogy mondjunk valamit, amit valójában nem lenne szabad. Ma már a választási urnáknál is megtehetjük, hogy ilyen személyi­ségekre szavazunk - írta a drama­turg Jenny Lee a Financial Times­­ban írt esszéjében. - Ha valaki egy komikus neve mellé teszi az ikszet, azzal a fennálló politikai elit ellen is voksol” - vélekedik. Mint az osztrák Die Presse rá­mutat, Grillót, Johnsont, vagy akár Trumpot nem az érdekli, hogy a megfelelő eszközökkel, retoriká­val közvetítik-e mondanivalójukat, arra pedig külön ügyelnek, hogy ne fogalmazzanak meg túl bonyolult üzeneteket. Csakis azzal foglalkoz­nak, milyen reakciót váltanak ki a hallgatóság körében.­­A bohócok valójában nagyon is komoly em­berek. Az a feladatuk, hogy neve­tésre késztessék a publikumot a kudarcok láttán” - értékel Ulrike Guérot német politológus az oszt­rák lapban. Sajátos közvetítésük­kel „elérik azt, hogy nevessünk az Európai Unió válságán, a Brexit csődjén. A jelek szerint a mai világ abszurditásából nem találunk más kiutat, mint azt, hogy nevetségessé tegyük” - folytatta. A bohócoknak nem is kell az igazat mondaniuk, a valótlanság pedig könnyen megbo­­csáthatóvá válik. A megbízhatóság, a komolyság mellékes lesz. A poli­tizálás is átalakul. Nem a tartalom, a program válik fontossá, hanem a szórakoztatás a lényeg - írja a brit politológus, Jan Zielonka. „Az embereknek elegük van a profi po­litikusokból, ezért keresnek alter­natívákat” - állítja. A politikusnak Boris Johnson számos alkalom­mal állí­tott olyat, amiről kiderült, hogy köze sincs a va­lósághoz ez az új típusa agresszív, s folyama­tosan támadja az uralkodó elitet, ezért is sikeres. A clownok azonban nagyon is bántók, sértők, ami a vá­lasztók egy része számára sajnos még elfogadhatóbbá teszik őket. Trump folyamatosan megsérti az újságírókat, a nőket, politikai ellen­feleit. Beppe Grillo a válium izom­­lazítóhoz hasonlította Romano Prodit, az Európai Bizottság egyko­ri elnökét, Silvio Berlusconit pedig „pszichotörpének” minősítette. Boris Johnson pedig így toboroz­ta a szavazókat a toryk számára: „Ha a konzervatívokra voksolsz, a feleségednek nagyobb melle lesz, és nő az esélyed arra, hogy egyszer egy BMW M3-assal furikázz.” A clownok stratégiájának eleme az is: kiközösíttetik azokat, akik nem nevetnek ezeken a „vicceken”. „A humor a hatalom egyik fajtája, amelyben bízunk még akkor is, ha cinizmus hatja át” - véli Jenny Lee. Boris Johnson számos alkalom­mal állított olyat, amiről kiderült, hogy köze sincs a valósághoz. Ez azonban sem az ő, sem Donald Trump esetében nem jelentett hát­rányt. Johnson az egész pályafutá­sát a hamis kijelentéseire építette, ezért sem kell tartania attól, hogy valaki leleplezi. Mindenki tudja, hogy csak blöfföl. Az uniós bürok­ráciáról írt cikkeinek nagy része gazdag fantáziájának szüleményei. „Boris csak Boris marad” - mentik fel hívei. Londoni polgármester­ségének eredményeit sokan vitat­ják, azt azonban még támogatói is elismerhetik, hogy külügymi­niszterként csődöt mondott. Kí­nosan ügyel arra, hogy a választók körében megmaradjon bohócnak. Kollégája és életrajzírója, Sonia Purnell mondta róla: szándékosan összekócolja a haját a nyilvános fel­lépései előtt. Kormányfővé való kinevezése után Johnson egyáltalán nem volt vicces. Ahogy a brit sajtó fogalma­zott, valóságos vérfürdőt hajtott végre a kormányban, az a kijelen­tése pedig egyenesen ijesztő, mely szerint a Brexit kitűzött időpontja, október 31. előtt nem kíván Brüs­­­szelbe utazni, vagyis még csak tár­gyalni sem hajlandó az Európai Bizottsággal a kilépés feltételeiről. Elhatározta, „no deal Brexit” lesz, legyen annak bármiféle következ­ménye. Beszédeiből azóta törölte a vicceket, s feltűnő, hogy sosem említi meg az előző miniszterelnök, Theresa May nevét, mindig csak „elődjéről” beszél. Johnson olyan ballépéseket tehet, melyek során még híveinek is arcára fagyhat a mosoly. Az ő példája is mutatja, mi­lyen veszélyes a bohócok előretöré­se a politikában. NEM KÍMÉLI ELLENFELEIT BEPPE GRILLO Az Öt Csillag Mozgalom alapí­tója „pszichotör­­pének" nevezte Silvio Berlusconit M BOJO, TRUMP L KIS JOHNSONA Pi Donald El Trumpnak és a Ej „kutyájának", a Boris Johnson­­i- nak beöltözött E9 tüntetők is kifi­­r5­­gurázták az egy fk­ húron pendülő M két vezetőt 78 hamis állítást tett csak a múlt héten Donald Trump A guatemalai clown Jimmy Morales guatemalai elnök is nevet­tető volt hazájában. Testvérével, Sammyvel egy a közép-amerikai államban népszerű sorozatban, a Morelejasban szerepelt. 2015- ben meglepetésre választották meg az or­szág elnökének. Nem humorával, hanem ke­mény felszólalásaival, a rend helyreállítására tett ígéreteivel vált népszerűvé. Az pedig szintén előnyére vált, hogy nem a politikai elit tagja, így sokan úgy vélték, ő legalább nem korrupt. S valóban, lépéseket tett azért, hogy a kábítószer-maffia ne fizethesse le a helyi pártokat. A rendőrségben is tisztoga­tásokat hajtott végre. Ám később róla is ki­derültek bizonyos ügyek, például fiatal nőket bántalmazott szexuálisan. 2020-ig marad hivatalban, tovább biztosan nem, mert nem pályázik második elnöki mandátumra. REFLEKTOR Zelenszkij, a pozitív példa Akad-e példa arra, hogy egy tanárból szerencsés (vagy szerencsétlen) események közrejátszása ré­vén elnök lesz? A valóságban aligha találhatunk sok példát erre, Ukrajnában azonban az e témáról szóló sorozat a legnépszerűbbek közé tartozik. S az ország­ban a fantázia össze is mosódott a realitásokkal. A sorozat főhősét, Volodimir Zelenszkijt ugyanis hazája elnökévé választották, pontosan azon értékek miatt, amelyeket a tévés sorozatban képviselt. A 41 éves ko­mikust az elnökválasztás április 21-én rendezett má­sodik fordulójában 73 százalékos szavazati aránnyal választottak meg az ország első emberének az orszá­got addig irányító Petro Porosenkóval szemben. Ha egy olyan személyiség kerül egy állam élére, akinek eladdig köze sem volt a politikához, akkor a dolog mondhatni többféleképpen sülhet el. Zelensz­kij azonban eddigi fellépései alapján azt bizonyította, hogy a való életben is képes államférfiként viselked­ni. Miután pedig a parlamenti választáson abszolút többséget szerzett párta, a „Nép Szolgája", így az is sikerülhet neki, ami egyetlen elődjének sem: megre­formálhatja a korrupció és az Oroszországgal szem­beni katonai konfliktus miatt ezer sebből vérző or­szágot. Zelenszkij példája mutatja: egy bohóc pozitív dolgokra is képes lehet.

Next