Népszava, 2020. február (147. évfolyam, 27-51. szám)

2020-02-27 / 49. szám

BELFÖLD NÉPSZAVA 2020. február 27, csütörtök Kocsis István börtön előtt r r __ KÉRVÉNY Az MVM milliárdokat sikkasztó egykori vezérének néhány héten belül rács mögé kell vonulnia. Extanácsadójára, Szász Andrásra a tököli rabkórház vár. MARNITZ ISTVÁN kegyelmi kérvénnyel fordult a köz­­társasági elnökhöz az állami MVM Magyar Villamos Művekből 2005 és 2008 között kisíbolt milliárdok miatt tavaly novemberben jogerő­sen öt, illetve három év letöltendő börtönbüntetésre ítélt Kocsis Ist­ván egykori vezérigazgató, illetve akkori tanácsadója, Szász András - tudtuk meg Vadócz Attilától, az il­letékes Kaposvári Törvényszék saj­tószóvivőjétől. Bár a Köztársasági Elnöki Hivatal lapunk megkeresé­sére nem kívánt konkrét adatok­kal szolgálni, egy másik forrásunk elképzelhetőnek tartja, hogy Ko­csis István kérelmét már el is uta­sították. Bár Szász András ügye még nem eldöntött, szakértők ez esetben is borítékolják az elutasí­tást. Az már a per során is kiderült, hogy a 70 éves Szász András bete­geskedik, távolmaradását ügyvédje több alkalommal is védence kórhá­zi kezelésével indokolta. A 67 éves Kocsis Istvánról ugyanakkor ilyen közlés nem hangzott el. Igaz, ő sem jelent meg a másodfokú és jogerős ítélethirdetéseken, amit megtehe­tett. A kegyelmi kérvény elbírálá­sához a területileg illetékes kor­mányhivatal pártfogó felügyelői környezettanulmányt végeznek - közölte általánosságban Vadócz Attila. Ennek során felmérhetik a családtagoknak, szomszédoknak az illető magatartásáról alkotott véle­ményét. Szakértők szerint ez jelen esetben nemcsak azért ütközhet akadályokba, mert Kocsisék nem erőszakos, hanem fehér kesztyűs bűnözők. De azért is, mert Kocsis István felesége éppenséggel szintén két évre elítélt bűntárs, csak ese­tében a végrehajtást felfüggesztet­ték. A szomszédok elérése Kocsis István esetében még hatványozot­­tabb kihívás. A sokáig lakhelyeként feltüntetett - gyerekei nevére vett - leányfalusi birtok ugyanis igen kiterjedt, így a közvetlen szomszé­dokig is sokat kell vándorolni. Még tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a friss cégbírósági adatok szerint Kocsis István tavalyi elítélését kö­vetően - legkésőbb ez év januárjáig - megváltoztatta állandó lakhelyét. A Google Maps fotója tanúsága szerint most egy kecskeméti sor­ház harmadik emeletén kereshetik a hatóságok. Szakértők szerint ez nem a rejtőzködés jele. Igaz, ottani szomszédai ez idő alatt valószínű­leg nem szereztek Kocsis Istvánról túl mély benyomásokat. Az új cím ugyanakkor sokkal inkább azt tehe­ti lehetővé, hogy a város országosan egyik legkényelmesebbnek tartott, az argóban „parkettásnak” hívott intézetébe kerüljön. Igaz, erre a friss szabályok szerint nincs sem­milyen biztosíték. Azt, hogy Szász András esetleges betegsége kezelhető-e börtönkö­rülmények között, orvosszakértő állapítja meg. Ugyanakkor a részle­teket ismerő megfigyelők biztosak abban, hogy a kalandos múltú ex­­tanácsadó sem ússza meg a tököli rabkórházat. A kegyelmi kérvényen túl más indoklással is beadható 3-6 havi ha­lasztási kérelem - közölte Vadócz Attila. A bevonulási értesítés vi­szont minden eljárástól függetle­nül, bármikor megérkezhet, amit az ügyek állásától függetlenül tel­jesíteni kell - hangsúlyozta a tör­vényszéki szóvivő. Egy forrásunk szerint Kocsis István már meg is kaphatta a behívóját, amit március elején kellene teljesítenie. A Bünte­tés-végrehajtás Országos Parancs­nokságától megkeresésünkre an­­­nyit üzentek, hogy Kocsis István és Szász András nevű személyek nem szerepelnek nyilvántartásukban. Az elítéltekkel és képviselőikkel az ügy kapcsán nem sikerült kapcso­latba kerülnünk. Az ítélet szerint Kocsis és egy­kori tanácsadója legkorábban a rá­juk szabott büntetés kétharmadá­nál - vagyis 3 év 4 hónap, illetve 2 év után - bocsáthatók feltételesen szabadlábra. Ugyanakkor szakér­tők biztosra veszik, ha be is kell vonulniuk, valószínűleg kényelmes körülményeket biztosítanak majd a számukra, kevés köztörvényes cel­latárssal. Ilyen lehet még a kalocsai, a sándorházi vagy az állampusz­tai büntetés-végrehajtási intézet is. Miközben a törvény szerint a „börtönfokozat” a fogháznál több, a fegyháznál kevesebb vegzálással jár, ezen belül is könnyíthetnek a jó magaviseletű fogvatartottak hely­zetén külső foglalkoztatással vagy szabadsággal. A több mint tíz évig zajló, rendkí­vül fordulatos büntetőeljárás végén a bíróság, elfogadva az ügyészség és az MVM érveit, jogerősen meg­állapította: Kocsis István és társai 2008 előtt több milliárd forintot sikkasztottak el az állami energia­cégből, illetve hűtlen kezelésben is bűnösnek bizonyultak. Kocsis Ist­ván mind az Orbán-, mind a szoci­­álliberális kabinetek idején vezető állami cégtisztségeket töltött be. FOTÓ: PAVEL BOGOLEPOV ELKÖLTÖZÖTT A leányfalusi villa kényelmét egy kecskeméti sorházbeli lakásra cserélte Kocsis István 3-6 havi halasztási kérelemmel még élhetnek az elítéltek A világ a kamera és a 16-os busz volánja mögül PORTRÉ A Szentháromság téren, a Mátyás-templom mellett gyak­ran megáll a forgalom. Turisták fotóznak önfeledten, mit sem tö­rődve a közelgő kék busszal, nem is sejtik, hogy őket is lefényképezi valaki titokban, ahogy a járműre felszállókat is. No, nem kamerá­val, csak a szemével méri be a busz volánja mögött ülő férfi, hogy mit lehetne kihozni egy arcból, egy mozdulatból adott fényviszonyok között. A sofőrülésen Szoboszlai Gábor, egy vérbeli színházi fotós ül, aki szerint nem is a buszvezetés a lényeg a napi munkájában, ha­nem a sokszor csak néma kommu­nikáció. Az például, ahogy reagál egy idős ember testbeszédére, és akkor is megáll a következő leszál­lóhelyen, ha az nem jelzett. Előfor­dul, hogy olaszul válaszol az Olasz­országból érkezett látogatóknak, ha azok tört angolsággal kérnek tőle útba­igazítást, s a franciáknak anyanyelvükön idézi­k kis herceg első bekezdéseit. S amikor leszáll­­nak, visszanevetnek rá, viszik a hírt egy vékony magyar sofőrről, aki nyilván tévedésből került a ve­zetőfülkébe. Pedig nem. Tudatos választás volt, hogy közel a hatvanhoz meg­tanulja ezt a szakmát, mert egy amerikai fogkefealkatrészeket gyártó cégnél egy év után elviselhe­tetlenül monotonnak és unalmas­nak érezte a munkát. Azt mondja, ő mindennap azzal a gondolattal kel, hogy ma kezdődik az élet és felidézi magában Marcus Aurelius valamelyik bölcs mondását. Pél­dául azt, hogy ne másokkal foglal­kozzon az ember, hanem a rajta múló dolgokkal. Neki pedig most az a felelőssége - érvel -, hogy min­dennap mentálisan és fizikai érte­lemben is százszázalékos állapot­ban üljön a volán mögé. A pályája első szakaszában pedig az volt a kihívás, hogy megkeresse és meg­mutassa „a színészek szemében, arcában az izzást, amibe bele lehet zuhanni”, ami mágnesként vonz­ Olykor a francia uta­soknak anyanyelvükön idézi A kis herceg első bekezdéseit ra a nézőtérre a közönséget. Élete legnagyobb elismerésének tartja, hogy a korszak egyik legnevesebb színésznője bevallottan azért ment el megnézni a Játékszínbe az 1987- ben bemutatott Páskándi-darabot, a Vendégséget, mert látta az egyik éjféli próbán készült fotóit Udva­ros Dorottyáról, Bubik Istvánról, Balkay Gézáról. Amikor aztán sok évvel később azt vette észre, hogy egyre ritkábban találja meg ezt a pillanatot, lezárta élete legszebb korszakát. Pedig ebbe a közegbe beleszüle­tett. Nagybátyja Szoboszlay Sándor Jászai Mari-díjas érdemes művész volt, akinél hosszú nyarakat töltöt­tek el Gyulán nővérével, a későbbi színésznővel, Évával. A várszínházi előadásokban játszó művészek­kel jártak a szomszédos strandra, bográcsozni a Körös-partra, s őt is elragadta a varázslatos színházi világ. Gyerekfejjel kezdett fotózni, 18 évesen az MTI-ben lett gyakor­nok, ott tanulta meg a szakmát, majd elszerződött a szolnoki szín­házhoz, amelynek a hetvenes évek közepétől majd egy évtizedig meg­határozó alakja, rendezője, majd főrendezője volt Paál István. Egy vezetőváltással odalett a varázs, a csapat kirepült, Szoboszlai Gábor is Pestre szegődött, majd néhány év után szakított a színházi világgal. Akkor tanulta meg, hogy min­denkinek tudatosan kell dolgoznia saját magán, hogy túl tudjon élni egy ilyen váltást, különben „bele lehet bolondulni” - ismerte el. Paál István később az öngyilkosságba menekült, ő pedig feleségével át­települt Milánóba, ahol többet süt a nap és az emberek is többször mosolyognak. Elfogadnak és befo­gadnak románt, afrikait, magyart, mindenkit. Az ott töltött tizenkét év alatt csak ezt tapasztalták: a po­litikusok mondanak, amit akarnak, de az emberek nem ülnek fel az általuk szajkózott szlogeneknek, zenés esteken tanítják egymást, hogyan legyenek együttérzők és befogadók. Egy idő után esküvői fotósként szerzett ismertséget a környéken, felesége egy divatcég üzletét vezette és valójában csak anyósa betegsége, majd halála mi­att jöttek haza két éve, de itt ragad­tak Gyöngyösön. Onnan jár Pestre, amióta jelentkezett BKV-sofőrnek. Most naponta negyed négykor kel, fél ötkor felül a távolsági buszra, angol vagy francia anyagokat hall­gat a fővárosig, majd, amikor végez, sokszor beül egy könyvesbolt kávé­zójába és olvas. A kollégái csodabo­gárnak tartják, de szerinte elfogad­ják, ő pedig változatlanul fotósnak tartja magát legbelül, aki tele van tervekkel. Forgatókönyveken, s ki­állításon gondolkodik a régi képek­ből, de a kérdésre, hogy akar-e még visszakerülni a színházi fotósok szűk körébe, határozott nemmel felel, mert nem tetszik neki, hogy a mai produkciók a látványra és nem a színészre építenek. Megelégszik azzal, hogy beszívhatja a művészvi­lág levegőjét, amikor statisztaként dolgozik filmforgatásokon. Szoboszlai Gábor megtanult bánni önmagával, s azt is tudja, ha a 16-os busz fülkéjéből kimosolyog a felszállókra, mindig lesz, aki vis­­­szanevet rá. GULYÁS ERIKA ARS POETICA Szoboszlai Gábor mindennap azzal a gondolattal kel, hogy ma kezdődik az élet és felidézi Marcus Aurelius valamelyik bölcs mondását

Next