Népszava, 2020. március (147. évfolyam, 52-77. szám)

2020-03-10 / 59. szám

KULTÚRA Áthallások Átlépi a klasszikus zene határait az Anima Mu­sicae együttes ma este a MOM Kulturális Központban. A Góbé Zenekar húzza a talpa­­lávalót, az Oláh Dezső trió repít a jazz sza­badságába, Lackfi János épít a szavakból hi­dakat és az Anima Musicae megidézi a ma­gyar zenei kincsek színe-javát. NÉPSZAVA Bartók férfikarra írt művei Bartók Béla előtt tiszteleg születés­napjának előestéjén a Szent Efrém Férfikar és Bősze Ádám a BMC- ben. Március 24-én Bartók ed­dig alig ismert arcát, férfikarok kompozícióit mutatják be a közönségnek. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2020. március 10., kedd11 Déri Miklós fotónaplója R., a Rákóczi tér vizuális naplója címmel nyílik ma az André Kertész Nagydíjas Déri Miklós tárlata. A VIII. kerületi Rá­kóczi teret, környékét és az ott élők min­dennapjait bemutató, június 15-ig látha­tó kiállítást Németh Gábor nyitja meg, majd Bujdosó János zenél. NÉPSZAVA Hierarchia helyett szimbiózis TÁRLAT Olafur Eliasson az ember valódi helyéről, az együttműködés vagy verseny közötti választásról és arról is elgondolkodtat, hogy ki függ kitől.A ZÖLDTÉRÍTŐ MÜLLNER DÓRA ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK A dán fővárosban, Koppenhágában az izlandi szülők gyermekeként 1967-ben született Olafur Eliasson, napjaink nagy hatású és talán egyik legizgalmasabb kortárs művésze. Berlini stúdiója egy térkutató kép­zőművészeti laboratórium, ahol különféle szakemberekből - építé­szekből, mérnökökből, kutatókból, művészekből és séfekből­­ álló csa­patával a 90-es évek közepe óta töb­bek közt azon dolgozik, hogy műal­kotásaival napjaink olyan fontos kérdéseire keressen és adjon művé­szi válaszokat, mint a klímaváltozás, a migráció vagy a Föld erőforrása­inak legjobb és mindenki számára elérhető felhasználása. Bár installációinak egy része egy­szeri és megismételhetetlen, alko­tásainak - legyenek azok fénnyel, tükröződéssel, színekkel, természe­ti jelenségekkel játszó” múzeumi, vagy köztéri installációk, épületek vagy egyéb projektek - középpont­jában az emberek egymás közötti és a természettel való együttműködé­sén alapuló fenntartható együttélé­se és fejlődése áll. Munkásságának sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 2019 szeptemberé­ben az ENSZ a klímavédelem egyik nagykövetének választotta. A kérdésre pedig, hogy mit jelent mindez egy kiállítótérben, csak egy szóval lehet válaszolni: varázslatot. Ahogyan a zürichi Kunsthausban januárban nyílt Symbiotic Seeing - Szimbiotikus látás című kiállítása is lenyűgöző varázslat. A huszonkét installációból álló tárlat különleges, a szellemre és érzékeinkre egyaránt ható izgalmas utazás. Az első terembe lépve rögtön ta­pasztaljuk, hogy egy eddig ismeret­len világba érkeztünk. Az Escaped light landscape (2020) című nyitó installációban Olafur Eliasson a tőle talán leginkább megszokott módon a fényekkel és a színekkel játszva vonja be az alkotásba a múzeumlá­togatót. Az emberek és a tér kölcsö­nösen függnek egymástól. Színes fénykúpok és fénykörök mozognak a falon, a körök megnyúlnak, majd el is tűnnek a színük halványkéktől a napsárgáig váltakozik, nincs két egyforma pillanat, a falra vetített „táj” pedig folyamatosan változik. Egy következő teremben az Al­gae window (2020) Alga ablak című installációt meglátva első asszoci­ációnk a templomok rózsaablaka lehetne, ám közelebb lépve kiderül, hogy ez az „ablak” üveggolyókból áll. Amiken átnézve a terem mögötti folyosóra látunk, és felfedezhetjük bennük a külvilág apró, töredezett részeit. Ám az üveggolyók különle­ges lencséinek köszönhetően min­dent és mindenkit fejjel lefelé lá­tunk. És ha mindez nem volna elég, 1 „Symbiotic Seeing" - Szim­biotikus látás Kunsthaus Zürich Heimplatz 1. Nyitva: március 22-ig akkor a műhöz tartozó leírásból, és a címéből is kiderül, hogy az üveggo­lyók elrendezése az egysejtű algák egyik típusa, a kovamoszatok szer­kezetére hasonlít. Ezek a moszatok létfontosságúak, a Földön végbe­menő fotoszintézis negyedéért fe­lelősek. És ha egy pillanatra ismét távolabb lépünk, akkor újabb értel­mezési réteget is felfedezhetünk, hiszen az egysejtű kovamoszatot a valóságban csak mikroszkópon keresztül láthatnánk, ám most az üveggömbökben az emberek a ki­csik, és ezzel a perspektívaváltás­sal azonnal el is gondolkodhatunk azon, ki is függ valójában kitől. Ezután érkezünk meg az Elias­son vezette utazásunk és a kiállítás csúcspontjához, a címadó instal­lációhoz. Belépve a sötét, csaknem 400 négyzetméteres terembe, le­nyűgöző szín-, mozgás- és fényjáték fogad bennünket. Ami leginkább hatalmas vízfelületre emlékeztet, ám ez a víz nem előttünk, vagy alat­tunk van, hanem a fejünk felett le­beg, és a terem méretének köszön­hetően először valami nagyon nagy víz, tehát a tenger jut eszünkbe róla, ám ugyanígy ott lehet a fejünk fölött a sarki fény, vagy egy balatoni nap­lemente, vagy éppen a hol sima, hol háborgó Duna. Mindezt a látványt a terem több pontján elrejtett projek­­torok lézercsóvái és a ritmusosan permetezett olajos páraréteg össz­­játéka adja. Mi, nézők is kellünk a műalkotás létrehozásához, függött attól, hogy hányan voltunk éppen a teremben, illetve hogy testünk hőmérsékletével és mozgásunkkal hogyan befolyásoltuk a légáramlást. A dramaturgiai csúcsponthoz a te­remben Hildur Gudnadottir - csel­lista, Emmy- és Oscar-díjas izlandi zeneszerző, többek közt a Csernobil és Joker zenéjének komponistája - csellóra írt műve még éteri hang­kulisszát is adott. Amit egy robotkar folyamatosan játszik élőben. Sok más kisebb-nagyobb csoda húzza a kiállításban alá mindazt, ami Olafur Eliasson célja. A megszokott perspektívát megváltoztatva vegyük észre, hogy mennyire apró részei vagyunk csak annak a Földnek, ahol élünk, lássuk magunkat a nagyobb rend­szer részeként és a hierarchia, a kizsákmányolás, a verseny helyett válasszuk a szimbiózist, ami a bé­kés és mindenki számára hasznos együttélésen és együttműködésen alapul. KLÍMAVÉDELMI NAGYKÖVET OLAFUR ELIASSON Alkotásaiban olyan kérdésekre keres és ad mű­vészi válaszokat, mint a klímavál­tozás vagy a migráció FORRÁS: KUNSTHAUS ZÜRICH NINCS KÉT EGYFORMA PILLANAT Játék a színek­kel és fényekkel és a Gudna­­dotuir cselló­darabját játszó robotkar Az újságírás szuperhőse volt MŰFAJTEREMTŐ Hiába van a közelmúltból két Nobel-díjas írónk, ha bemegyek egy nyugat-európai, vagy dél-amerikai könyvesboltba, nem Milosz vagy Szymborska köny­veit találom ott, hanem Ryszard Kapuscinski köteteit - nyilatkozta néhány éve Artur Domoslawski, a riporter életrajzírója. (Tavaly Olga Tokarczuk is megkapta a díjat.) Do­moslawski könyve kisebbfajta bot­rányt keltett megjelenésekor, mivel hőse életének és munkásságának vitatható oldalait is bemutatta. Ryszard Kapuscinski az idén 88 éves lenne, 3 éve halott, de műve­ivel újjáteremtette a háborús ri­portregény műfaját olyan könyve­ivel, mint a Honduras és Salvador konfliktusáról szóló Futballháború, az angolai polgárháborút vagy ép­pen a felbomlóban lévő Szovjetuni­ót bemutató kötetei. Két könyve is szól a despotizmus természetéről, az iráni monarchiát leíró Sahin­­sah, vagy az etiópiai rendszert be­mutató A császár. Ez utóbbiból írt színdarabot mutatta be a minap a budapesti Katona József Színház. A könyv az önkényuralom és a despo­­ták természetéről szól, így olvasták ezt a Gierek-érában Lengyelország­ban is. Kapuscinski korának és Ke­­let-Európának embere volt: ripor­tokat írt a szocialista iparosításról, de az 1980-as gdanski sztrájkmoz­galomról is. Domoslawski élet­rajzában szólt a Kapuscinski al­kotói módszerével kapcsolatos kételyekről. Például, hogy hiteles-e, hogy az etióp, vagy az iráni uralko­dó környezetének emberei úgy és azt mondják el neki, amit megírt. Az író szerint nála a beszélgetések irodalmi szöveggé váltak, s dialógu­sok summázva tartalmazzák, amit megélt, közölték vele. Kapuscinskit bírálták baloldali elkötelezettsége miatt. Feltételezhetően ezért nem kapta meg a Nobel-díjat életében. Vádolták, hogy a PAP hírügynökség munkatársaként együttműködött a lengyel hírszerzéssel. Özvegye szerint a korban ez általános volt a nyugati és a keleti tudósítók között. Domoslawski a Nemzeti Emlékezet Intézetének levéltárában egy „ér­zékeny” iratot, egy 68-as emigráns véleményéről beszámoló jelentést talált. Meggyőződése, hogy az illető (és Kapuscinski) így üzentek a ha­tóságoknak. Kapuscinski könyvei bemutatják a háborúk kegyetlensé­gét, a zsarnokságok korrupt ostoba­ságát, a nacionalizmusok értelmet­lenségét. Akad, akiben felmerül, hogy talán a neki járó irodalmi Nobelt adták a fehérorosz Szvetlá­na Alekszijevicsnek. A jelenlét és a részvét tette máig érvényessé köny­veit. Műfajt teremtett, az újságírói, A CSÁSZÁR tudósítói szakma szuperhőse volt. Két éve animációs filmet készítet­tek az angolai polgárháborús ka­landjairól. MIKLÓS GÁBOR ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Kapuscinski köny­vei bemutatják a zsarnokságok ostobaságát, a nacionalizmusok értelmetlenségét FOTÓ: JANI MARTIN A Katona József Színház előadása

Next