Népszava, 2020. március (147. évfolyam, 52-77. szám)
2020-03-10 / 59. szám
KULTÚRA Áthallások Átlépi a klasszikus zene határait az Anima Musicae együttes ma este a MOM Kulturális Központban. A Góbé Zenekar húzza a talpalávalót, az Oláh Dezső trió repít a jazz szabadságába, Lackfi János épít a szavakból hidakat és az Anima Musicae megidézi a magyar zenei kincsek színe-javát. NÉPSZAVA Bartók férfikarra írt művei Bartók Béla előtt tiszteleg születésnapjának előestéjén a Szent Efrém Férfikar és Bősze Ádám a BMC- ben. Március 24-én Bartók eddig alig ismert arcát, férfikarok kompozícióit mutatják be a közönségnek. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2020. március 10., kedd11 Déri Miklós fotónaplója R., a Rákóczi tér vizuális naplója címmel nyílik ma az André Kertész Nagydíjas Déri Miklós tárlata. A VIII. kerületi Rákóczi teret, környékét és az ott élők mindennapjait bemutató, június 15-ig látható kiállítást Németh Gábor nyitja meg, majd Bujdosó János zenél. NÉPSZAVA Hierarchia helyett szimbiózis TÁRLAT Olafur Eliasson az ember valódi helyéről, az együttműködés vagy verseny közötti választásról és arról is elgondolkodtat, hogy ki függ kitől.A ZÖLDTÉRÍTŐ MÜLLNER DÓRA ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK A dán fővárosban, Koppenhágában az izlandi szülők gyermekeként 1967-ben született Olafur Eliasson, napjaink nagy hatású és talán egyik legizgalmasabb kortárs művésze. Berlini stúdiója egy térkutató képzőművészeti laboratórium, ahol különféle szakemberekből - építészekből, mérnökökből, kutatókból, művészekből és séfekből álló csapatával a 90-es évek közepe óta többek közt azon dolgozik, hogy műalkotásaival napjaink olyan fontos kérdéseire keressen és adjon művészi válaszokat, mint a klímaváltozás, a migráció vagy a Föld erőforrásainak legjobb és mindenki számára elérhető felhasználása. Bár installációinak egy része egyszeri és megismételhetetlen, alkotásainak - legyenek azok fénnyel, tükröződéssel, színekkel, természeti jelenségekkel játszó” múzeumi, vagy köztéri installációk, épületek vagy egyéb projektek - középpontjában az emberek egymás közötti és a természettel való együttműködésén alapuló fenntartható együttélése és fejlődése áll. Munkásságának sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 2019 szeptemberében az ENSZ a klímavédelem egyik nagykövetének választotta. A kérdésre pedig, hogy mit jelent mindez egy kiállítótérben, csak egy szóval lehet válaszolni: varázslatot. Ahogyan a zürichi Kunsthausban januárban nyílt Symbiotic Seeing - Szimbiotikus látás című kiállítása is lenyűgöző varázslat. A huszonkét installációból álló tárlat különleges, a szellemre és érzékeinkre egyaránt ható izgalmas utazás. Az első terembe lépve rögtön tapasztaljuk, hogy egy eddig ismeretlen világba érkeztünk. Az Escaped light landscape (2020) című nyitó installációban Olafur Eliasson a tőle talán leginkább megszokott módon a fényekkel és a színekkel játszva vonja be az alkotásba a múzeumlátogatót. Az emberek és a tér kölcsönösen függnek egymástól. Színes fénykúpok és fénykörök mozognak a falon, a körök megnyúlnak, majd el is tűnnek a színük halványkéktől a napsárgáig váltakozik, nincs két egyforma pillanat, a falra vetített „táj” pedig folyamatosan változik. Egy következő teremben az Algae window (2020) Alga ablak című installációt meglátva első asszociációnk a templomok rózsaablaka lehetne, ám közelebb lépve kiderül, hogy ez az „ablak” üveggolyókból áll. Amiken átnézve a terem mögötti folyosóra látunk, és felfedezhetjük bennük a külvilág apró, töredezett részeit. Ám az üveggolyók különleges lencséinek köszönhetően mindent és mindenkit fejjel lefelé látunk. És ha mindez nem volna elég, 1 „Symbiotic Seeing" - Szimbiotikus látás Kunsthaus Zürich Heimplatz 1. Nyitva: március 22-ig akkor a műhöz tartozó leírásból, és a címéből is kiderül, hogy az üveggolyók elrendezése az egysejtű algák egyik típusa, a kovamoszatok szerkezetére hasonlít. Ezek a moszatok létfontosságúak, a Földön végbemenő fotoszintézis negyedéért felelősek. És ha egy pillanatra ismét távolabb lépünk, akkor újabb értelmezési réteget is felfedezhetünk, hiszen az egysejtű kovamoszatot a valóságban csak mikroszkópon keresztül láthatnánk, ám most az üveggömbökben az emberek a kicsik, és ezzel a perspektívaváltással azonnal el is gondolkodhatunk azon, ki is függ valójában kitől. Ezután érkezünk meg az Eliasson vezette utazásunk és a kiállítás csúcspontjához, a címadó installációhoz. Belépve a sötét, csaknem 400 négyzetméteres terembe, lenyűgöző szín-, mozgás- és fényjáték fogad bennünket. Ami leginkább hatalmas vízfelületre emlékeztet, ám ez a víz nem előttünk, vagy alattunk van, hanem a fejünk felett lebeg, és a terem méretének köszönhetően először valami nagyon nagy víz, tehát a tenger jut eszünkbe róla, ám ugyanígy ott lehet a fejünk fölött a sarki fény, vagy egy balatoni naplemente, vagy éppen a hol sima, hol háborgó Duna. Mindezt a látványt a terem több pontján elrejtett projektorok lézercsóvái és a ritmusosan permetezett olajos páraréteg összjátéka adja. Mi, nézők is kellünk a műalkotás létrehozásához, függött attól, hogy hányan voltunk éppen a teremben, illetve hogy testünk hőmérsékletével és mozgásunkkal hogyan befolyásoltuk a légáramlást. A dramaturgiai csúcsponthoz a teremben Hildur Gudnadottir - csellista, Emmy- és Oscar-díjas izlandi zeneszerző, többek közt a Csernobil és Joker zenéjének komponistája - csellóra írt műve még éteri hangkulisszát is adott. Amit egy robotkar folyamatosan játszik élőben. Sok más kisebb-nagyobb csoda húzza a kiállításban alá mindazt, ami Olafur Eliasson célja. A megszokott perspektívát megváltoztatva vegyük észre, hogy mennyire apró részei vagyunk csak annak a Földnek, ahol élünk, lássuk magunkat a nagyobb rendszer részeként és a hierarchia, a kizsákmányolás, a verseny helyett válasszuk a szimbiózist, ami a békés és mindenki számára hasznos együttélésen és együttműködésen alapul. KLÍMAVÉDELMI NAGYKÖVET OLAFUR ELIASSON Alkotásaiban olyan kérdésekre keres és ad művészi válaszokat, mint a klímaváltozás vagy a migráció FORRÁS: KUNSTHAUS ZÜRICH NINCS KÉT EGYFORMA PILLANAT Játék a színekkel és fényekkel és a Gudnadotuir csellódarabját játszó robotkar Az újságírás szuperhőse volt MŰFAJTEREMTŐ Hiába van a közelmúltból két Nobel-díjas írónk, ha bemegyek egy nyugat-európai, vagy dél-amerikai könyvesboltba, nem Milosz vagy Szymborska könyveit találom ott, hanem Ryszard Kapuscinski köteteit - nyilatkozta néhány éve Artur Domoslawski, a riporter életrajzírója. (Tavaly Olga Tokarczuk is megkapta a díjat.) Domoslawski könyve kisebbfajta botrányt keltett megjelenésekor, mivel hőse életének és munkásságának vitatható oldalait is bemutatta. Ryszard Kapuscinski az idén 88 éves lenne, 3 éve halott, de műveivel újjáteremtette a háborús riportregény műfaját olyan könyveivel, mint a Honduras és Salvador konfliktusáról szóló Futballháború, az angolai polgárháborút vagy éppen a felbomlóban lévő Szovjetuniót bemutató kötetei. Két könyve is szól a despotizmus természetéről, az iráni monarchiát leíró Sahinsah, vagy az etiópiai rendszert bemutató A császár. Ez utóbbiból írt színdarabot mutatta be a minap a budapesti Katona József Színház. A könyv az önkényuralom és a despoták természetéről szól, így olvasták ezt a Gierek-érában Lengyelországban is. Kapuscinski korának és Kelet-Európának embere volt: riportokat írt a szocialista iparosításról, de az 1980-as gdanski sztrájkmozgalomról is. Domoslawski életrajzában szólt a Kapuscinski alkotói módszerével kapcsolatos kételyekről. Például, hogy hiteles-e, hogy az etióp, vagy az iráni uralkodó környezetének emberei úgy és azt mondják el neki, amit megírt. Az író szerint nála a beszélgetések irodalmi szöveggé váltak, s dialógusok summázva tartalmazzák, amit megélt, közölték vele. Kapuscinskit bírálták baloldali elkötelezettsége miatt. Feltételezhetően ezért nem kapta meg a Nobel-díjat életében. Vádolták, hogy a PAP hírügynökség munkatársaként együttműködött a lengyel hírszerzéssel. Özvegye szerint a korban ez általános volt a nyugati és a keleti tudósítók között. Domoslawski a Nemzeti Emlékezet Intézetének levéltárában egy „érzékeny” iratot, egy 68-as emigráns véleményéről beszámoló jelentést talált. Meggyőződése, hogy az illető (és Kapuscinski) így üzentek a hatóságoknak. Kapuscinski könyvei bemutatják a háborúk kegyetlenségét, a zsarnokságok korrupt ostobaságát, a nacionalizmusok értelmetlenségét. Akad, akiben felmerül, hogy talán a neki járó irodalmi Nobelt adták a fehérorosz Szvetlána Alekszijevicsnek. A jelenlét és a részvét tette máig érvényessé könyveit. Műfajt teremtett, az újságírói, A CSÁSZÁR tudósítói szakma szuperhőse volt. Két éve animációs filmet készítettek az angolai polgárháborús kalandjairól. MIKLÓS GÁBOR ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Kapuscinski könyvei bemutatják a zsarnokságok ostobaságát, a nacionalizmusok értelmetlenségét FOTÓ: JANI MARTIN A Katona József Színház előadása