Népszava, 2020. április (147. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-08 / 84. szám
NÉPSZAVA 2020. április 8., szerda Mindenkire szükség van a harchoz Elsőként meg kell állítanunk a koronavírus terjedését. Ehhez agresszív és korai tesztelésre, valamint kontaktkutatásra van szükség karanténokkal, kezeléssel és az első beavatkozók védelmét biztosító intézkedésekkel A világ csak akkor lesz képes szembeszállni az új koronavírussal és annak pusztító következményeivel, ha közösen lépünk fel ellene. Március 26-án egy rendkívüli virtuális találkozón a G20 vezetői efelé tettek előrelépést. Még mindig messze vagyunk azonban egy koordinált és egyértelmű globális választól, amely megfelelne annak a példátlan nagyságú nehézségnek, amellyel szemben állunk. Nagyon messze vagyunk még a fertőzés görbéjének ellapításától. A járványnak először 67 napra volt szüksége ahhoz, hogy 100 ezer embert megfertőzzön, hamarosan viszont 100 ezer embernél is több fertőződik meg naponta. Szinte bizonyos, hogy közös és bátor fellépés nélkül az új esetek száma a több milliót is eléri majd, aminek következtében összeomlanak az egészségügyi rendszerek, a gazdaságok zuhanórepülésbe mennek át, az emberek pedig reményvesztettek lesznek. A legszegényebbeket érinti majd a legkomolyabban a helyzet. Fel kell készülnünk a legrosszabbra, és mindent meg kell tennünk azért, hogy elkerüljük azt. A tudományra, a szolidaritásra és az okos politikákra építő alábbi hárompontos cselekvési terv ezt tűzi ki célul. Elsőként meg kell állítanunk a koronavírus terjedését. Ehhez agresszív és korai tesztelésre, valamint kontaktkutatásra van szükség karanténokkal, kezeléssel és az első beavatkozók védelmét biztosító intézkedésekkel együtt, kiegészítve az emberek mozgását és egymás közötti kapcsolatát korlátozó rendelkezésekkel. Ezeket a lépéseket az általuk okozott fennakadások ellenére is fenn kell tartani a gyógymódok és a védőoltások megjelenéséig. Egy ilyen komoly együttműködést az ENSZ-család tagjának, az Egészségügyi Világszervezetnek kell irányítania, mivel az értelemszerűen a saját lakosságukért cselekvő országok nem végzik el a munkát mindenki helyett. Másodsorban a válság pusztító társadalmi és gazdasági dimenzióival kell foglalkoznunk. A vírus futótűzként terjed, és valószínűleg könnyen eljut a globális dél országaiba is, ahol az egészségügyi rendszerek megszorításokkal működnek, az emberek sérülékenyebbek, és milliók élnek sűrűn lakott nyomornegyedekben, vagy menekülteknek és belső menekülteknek fenntartott, túlzsúfolt településeken. Ilyen körülmények között a vírus letarolhatja a fejlődő világot, majd újra megjelenhet ott, ahol már leküzdötték. Összekapcsolt világunkban csak annyira vagyunk erősek, mint amennyire gyenge a leggyengébb egészségügyi rendszer. Természetesen az egész emberiségért kell harcolnunk a vírus elleni küzdelem során, az emberekre összpontosítva, különösen azokra, akik a leginkább érintettek: a nők, az idősebbek, a fiatalok, az alacsony munkabérből élők, a kis- és középvállalkozások, az informális szektor és a sérülékeny csoportok. Az Egyesült Nemzetek Szervezete épp most tett közzé egy jelentést arról, hogy a járvány miként válik gazdasági járvánnyá, valamint megjelöli, hogy milyen mértékű finanszírozásra van szükség a sokkok kezeléséhez. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) bejelentette, hogy legalább akkora, vagy még nagyobb recesszióba kerültünk, mint amilyenben 2009-ben voltunk. Szükségünk van egy átfogó multilaterális fellépésre, amelynek el kell érnie a globális GDP két számjegyű százalékát. A fejlett országok ezt meg tudják csinálni önállóan, és néhányan már így is tesznek. Ugyanakkor komolyan meg kell növelnünk a fejlődő országok számára elérhető forrásokat az IMF kapacitásának kiterjesztésével, nevezetesen különleges lehívási jogok és egyéb nemzetközi pénzügyi intézmények bevezetésével, amelyek lehetővé teszik az erőforrások gyors biztosítását olyan országoknak, amelyeknek azokra szükségük van. Tudom, hogy ez nehéz, mivel a nemzetek hazai költekezése már most rekordméreteteket ölt. De az a költekezés hiába vagy jó lesz, ha nem állítjuk meg a vírust. A központi bankok közötti , kontrollált devizacsere-ügyletek fizetőképességet hozhatnak a felemelkedő gazdaságok számára. Az adósságkönnyítésnek is prioritásnak kell lennie, beleértve a 2020-as kamatok azonnali felfüggesztését. Végül törekednünk kell arra, hogy a felépülés során jobbá váljunk. Nem engedhetjük meg, hogy ugyanoda térjünk vissza, mint ahol az új koronavírus lecsapott ránk, olyan társadalmakkal, amelyek szükségtelenül kiszolgáltatottak a válságnak. A járvány a leghatározottabb módon emlékeztetett bennünket az árra, amit az egészségügyi rendszereink, a társadalmi védelmi mechanizmusok és a közszolgálat gyengesége miatt fizetünk. Kiemelte és felerősítette az egyenlőtlenségeket, különösen a nemek közötti egyenlőtlenséget, megmutatva azt, hogy korábbi gazdaságunk miként tartotta fenn magát a láthatatlan és fizetetlen ápolási munkára támaszkodva. Megmutatta a meglévő emberi jogi kihívásokat is, beleértve a megbélyegzést és a nők elleni erőszakot. Itt az idő arra, hogy megkétszerezzük erőfeszítéseinket, hogy olyan befogadóbb és fenntarthatóbb gazdaságokat és társadalmakat építsünk, amelyek jobban ellenállnak a járványoknak, a klímaváltozásnak és a globális kihívásoknak. A helyreállításnak egy másmilyen gazdasághoz kell vezetnie. Utunkon továbbra is a 2030-as fenntartható keretrendszer és a fenntartható fejlődési célok vezetnek bennünket. Az ENSZ egésze teljesen készen áll, és támogatja az országok fellépését, ezenfelül a világ rendelkezésére bocsátjuk ellátórendszereinket, és globális tűzszünetre törekszünk. Morális kötelességünk és saját érdekünk is, hogy a járvány mindenhol véget érjen. Ebben a szokatlan pillanatban nem használhatjuk a szokásos eszközöket. Rendkívüli időkben rendkívüli intézkedésekre van szükség. Egy hatalmas kihívással állunk szemben, amely határozott, koordinált és innovatív fellépést követel meg mindannyiunktól - mindannyiunk érdekében. ANTÓNIO GUTERRES, az Egyesült Nemzetek főtitkára Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY Harminc évvel ezelőtt Harminc évvel ezelőtt került sor a rendszerváltás utáni első országgyűlési választásra Magyarországon. A választás feltételeit - az 1989. évi XXXIV. törvényt - a nemzeti kerekasztal tárgyalásai során dolgozták ki, és 1989. október 20-án hagyta jóvá az Országgyűlés. A rendszerváltás békés lényegének kifejeződése volt, hogy a választási törvényt még az „állampárti” Országgyűlés fogadta el. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök március 25-ére és április 8-ára tűzte ki a választások két fordulóját. A parlamentbe jutásért összesen 58 párt és 1623 jelölt mérkőzött. Az 58 pártból 19 tudott megyei/területi, 12 pedig országos listát állítani. A választási eredmények nyomán végül az MDF-FKGPKDNP alakíthatott koalíciós kormányt, a stabilitást az MDF-SZDSZ paktum alapozta meg. Ellenzékbe szorult az SZDSZ és az MSZP, a harmadik opponens a Fidesz lett. Sokat és sokféleképpen minősítették ezt a folyamatot, miközben talán kevesebb fény esett a Budapesten kívüli világra. A reformkori mozgalom tagjai, a formálódó ellenzéki pártok, a politikai aktivitást mutató Szubjektív emlékek 1990-ről Döbbenten éltem meg, hogy a veszprémi Kossuth utcán az ismerősök, mikor találkozunk, hogyan tesznek úgy, mintha nem ismernének. Olyanok, akik „pártkarriert” futottak be állampolgárok pezsgő vitái, akciói majd minden városban, településen megjelentek, így volt ez Veszprémben is. (Máig őrzöm a fotót, ahol Horváth Balázzsal, a későbbi MDF- es belügyminiszterrel tárgyalunk a közelgő választásokról.) Ahogy már lenni szokott, nagy volt a forgalom azon a bizonyos, Esterházy Péter által megírt damaszkuszi úton. Döbbenten éltem meg, hogy a veszprémi Kossuth utcán az ismerősök, mikor találkozunk, hogyan tesznek úgy, mintha nem ismernének. Olyanok, akik „pártkarriert” futottak be, így kerültek igazgatói székekbe. A választások eredménye hideg zuhanyként ért bennünket, az MSZP alig múlta felül a 10 százalékot, és Veszprém megyében hat MDF-es és egy SZDSZ-es képviselő állt a hét egyéni körzetben az élen. A két forduló között döntenünk kellett, hogy kit támogassunk a második fordulóban, mert csak egy körzetben maradtunk versenyben. Az MSZP megyei elnökeként amellett érveltem, hogy a jelöltek személye döntse el azt, hogy kit támogatunk az egyes választókerületekben. Többen is támogattak, de alulmaradtunk. A közhangulat az MDF mellett állt, mondván, az SZDSZ „antikommunista” magatartása minden volt MSZMP-tagot személyében veszélyeztet. Fél év alatt sikerült ezt a támogatást a kormánynak elveszítenie. Akik április elején még az MDF mellett érveltek, a taxis blokád során - 1990 októberében - már az MDF-kormány ellen fordultak. 1992-re eljutottak oda, hogy a Demokratikus Charta kereteiben az SZDSZ-szel, a Fidesszel való együttműködést szorgalmazták. Közben persze sok minden megváltozott. A választási vereség után az MSZP-ben jelentős fordulat történt. Az országosan ismert politikusok mellett sok vidéki, fiatal politikus került az elnökségbe, s létrejött egy jó „keverék”. Az országgyűlésben ott voltak a felkészült, kormányzati tapasztalatokkal rendelkező politikusaink (Horn Gyula, Békesi László, Csehák Judit, Kósáné Kovács Magda, Kovács László, Pál László, Vastagh Pál és a többiek), és mellettük a párt vezetésében aktivizálódtak az „új hullám” politikusai. Döntően nekik köszönhetően nyár végére már egymillió támogatót tudtunk megnyerni népszavazási kezdeményezésünknek. Az igazi vizsga azonban az 1990. október 25. és 28. közötti taxis blokád volt. A váratlanul bejelentett, október 26-án életbe lépő 65 százalékos benzináremelés ellen tiltakozva a taxisok és magánfuvarozók megbénították előbb Budapest forgalmát, majd az ország nagy részén a közúti közlekedést. Mivel a párt elnöke, Horn Gyula és a frakcióvezető, Pozsgay Imre külföldön volt, Göncz Árpád köztársasági elnök mint ügyvezető alelnököt engem keresett meg, hogy megismerje az MSZP álláspontját. (Majdnem elejtettem a telefont, amikor a hívó beleszólt: „Göncz Árpád vagyok, tegezhetlek?”) A mi álláspontunk egyértelmű volt: a tiltakozás indokolt és jogszerű, de ellene vagyunk mind a rendbontásnak, mind a rendőri beavatkozásnak. A tiltakozó mozgalom október 28-án az Érdekegyeztető Tanács ülésén a munkavállalók, a munkaadók és a kormány közötti kompromisszumos megállapodással ért véget, amelyben nagy szerepe volt a kiváló szakszervezeti vezetőnek Nagy Sándornak. Novemberben jelentős változás történt az MSZP-ben. Pozsgay Imre kilépett a pártból, mert nem értett egyet azzal a formálódó politikai koncepcióval, amely a Demokratikus Chartához, majd 1994-ben, a választási győzelem után az SZDSZ- szel kötött koalícióhoz vezetett. De indokai között ott volt az is, hogy a taxis blokád során nem álltunk az MDF mellé. Mindezt azon a reggelen jelentette be, amikor Siófokon összeült az MSZP kongresszusa, hogy megvitassa Vitányi Iván előterjesztésében a párt politikai irányvonalára vonatkozó koncepciót: ez modern szociáldemokrata pártként határozta meg a Magyar Szocialista Pártot. Az MSZP elindult a választási győzelemhez vezető úton. De ez már egy másik történet. SZEKERES IMRE, az MSZP ügyvezető alelnöke 1990-1994