Népszava, 2020. április (147. évfolyam, 78-101. szám)

2020-04-08 / 84. szám

VELEMENY Egyedül nekünk sem megy M­a küzdünk a ko­ronavírus ellen, mindannyian fe­gyelmezettebben, átgondoltabban élünk, sokan teszünk azért, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel éljük túl ezt az időszakot. Ma még nem tudjuk, meddig. A ma nehéz­ségeit a jövő kutatása teszi elvisel­hetővé: tudjuk, hogy így vagy úgy, de egyszer vége lesz ennek a krí­zisnek. De nagyon nem mindegy, hogy mikor és hogyan. Nem mindegy, milyen országban ébredünk fel a koronavírus tombo­­lása után. Lesz-e munkahelyünk? Lesz-e mit ennünk? Lesz-e pén­zünk az oktatásra, gondoskodásra, a kultúrára? Ezekre a kérdésekre kell jó választ adnunk politikus­ként, tudva azt, hogy a következő generációk aszerint fognak minket megítélni, hogy most mit lépünk. Ma nemcsak az időseinket kell meg­védenünk, hanem az unokáinkat, a dédunokáinkat is. Aki ebben a helyzetben minimá­lisra csökkenti a kommunikációt, az együttműködést és együttgondol­kodást, az ezzel nincs tisztában. Az nem hosszútávra tervez. Szinte közhely, hogy bár a koro­­navírus-járvány nem egy gazdasá­gi szektorból érkező krízis, mégis olyan következményekkel jár, mely teljes gazdaságpolitikai újraterve­zést kíván. Az újratervezés pedig konszenzust, éppen azért, hogy amit az egyik kormány elkezd, azt a másik majd jó szívvel tudja foly­tatni, hiszen egy ország így tud az egyről a kettőre lépni. Ma Ma­gyarországon nincs konszenzus, mert a feltétlenül szükséges gaz­daságpolitikai konszenzus helyett a jogrendszer lebontása, a társa­dalmi egyenlőtlenségek fokozása, az önkormányzatiság kiüresítése a kormányzati teljesítmény követ­kezménye. Az orbáni gazdasági mo­dell eredménye az, hogy nagyobb a munkavállalói kiszolgáltatottság, mint valaha, és milliók napi „élmé­nye” az, hogy csak az tud előrejutni, aki jól „helyezkedik”. Hazánkban a krízist mélyíti az is, hogy számos válságkezelő min­taország gyakorlatával szemben a magyar kormány - követhetetlen ütemben - forrást és jogosítványo­kat von el az önkormányzatoktól. Orbánék bizonytalan finanszírozási tervei ezért a válságkezelés kívána­tos és optimális módját is megnehe­zítik. Minden válság arra figyelmez­tet, hogy a növekedésnek vannak korlátai, ára és egyfajta egyoldalú­kormány­­zati for­ráselvo­nás nélkül is heroi­kus erő­feszítést igényel megfelel­ni a lakos­ság elvá­rásainak, de pénz nélkül, gúzsba kötve, ez lehetet­len. Mind­­annyiunk érdeke, hogy jól működje­nek az ön­­kormány­zatok Magyar­­országon. Mi kell ehhez? saga. Egyoldalúságot írok, de ne­vezhetném igazságtalanságnak is, hiszen az utóbbi évtizedek globális folyamataiból nem mindenki ré­szesülhetett, az egyenlőtlenségek növekedését nem tudták eltakarni a technológiai fejlesztések napi for­radalmai. A technológiai fejlődés során olyan kockázatokat termel az emberiség, amelyeknek követ­kezményei csak később látszanak, és leginkább nem is ott, ahol azokat termelték. Erről szól például a klí­maválság. A koronavírus-járvány viszont olyan kockázatközösségeket „te­remtett”, melyek azonnal jöttek létre, és komplex megoldásokat kívánnak. Ma a társadalmi integrá­ció a tét, nemcsak önkormányzati, hanem globális szinten is. A ma és a holnap legfontosabb üzenete, hogy „egyedül nem megy”. Nem fog menni, ha megint a leg­veszélyeztetettebb társadalmi cso­portokkal fizettetik meg a kialakuló válság árát, és az, aki a 100 leggazda­gabb listáj­ára rohamtempóba került fel Felcsútról, nem veszi ki részét a válságkezelésből. Ma nem a vagyo­nosokat, hanem a valódi munkavál­lalókat és az őket valóban foglalkoz­tató cégeket kell megvédeni. Ezért kezdtük a DK 20 pontos gazdasági és szociális válságkezelő javaslatcsomagját azzal, hogy a leg­sürgetőbb feladat a munkahelyek megmentése, a kieső bérek és jöve­delmek pótlása. Elengedhetetlen az is, hogy az állami és önkormányzati közszolgá­latban, intézményekben, valamint a köztulajdonban lévő cégekben dolgozók a teljes alapbérüket meg­kapják. A munkavállalók védelme nélkül a gazdaság újraindítása nem lehetséges. Ma Magyarországon az emberek többségének ugyanis nin­csen megtakarítása, az államnak a válság idején át kellene vállalnia a bajba került szektorokban a bér je­lentős részét. Orbán hétfői „nagy” bejelenté­se után azt látjuk, hogy a kormány nem költ munkahelyvédelemre. Aki teljes munkaidőben dolgozik vagy dolgozott, de már elbocsátották, semmilyen bértámogatást nem kap az államtól. A nyugdíjasok egyetlen forintot nem kapnak idén, egy gaz­dasági és szociális válság kellős kö­zepén, amikor is a fellegekben jár­nak az élelmiszerárak. A beígért 13. havi (helyesebben inkább 53. heti) nyugdíj így olyan, mintha valakinek, akinek ég a háza, azt mondanák, hogy majd jövőre kijön a tűzoltó. Életüket végigdolgozó, tisztességes idős emberek fognak tönkremen­ni. A magyar vállalkozások szintén nem kapnak semmit, csak eladósít­­hatják magukat, ezt kínálja a kor­mány a hitelekkel, mert támogatást nem ad. Egy elhúzódó, embertelen gazdasági és szociális válság orbáni ütemterve. Ez a csomag egyedül hagyja a ma­gyarokat. Pedig tudjuk, megtanul­tuk az elmúlt hetekben, „egyedül nem megy”. Egyedül hagyja az önkormány­zatokat, csak előtte még igyekszik elvenni az élethez szükséges erő­forrásaikat is, miközben az önkor­mányzatok felelőssége, feladatai és kötelezettségei jelentősen megnőt­tek a járványveszély idején. És az újraépítésben is kulcsszerepet kel­lene játszaniuk - ha akkor még lesz működő önkormányzatiság. Kormányzati forráselvonás nél­kül is heroikus erőfeszítést igényel megfelelni a lakosság elvárásainak, de pénz nélkül, gúzsba kötve, ez le­hetetlen. Pedig az önkormányzatok vannak a legközelebb az emberek­hez, tőlünk várják a mindennapok megszervezését, a konkrét, azonna­li segítséget a bajban. Legyen ez egy tál étel, gyógyszervásárlás és házhoz szállítás, vagy bölcsődei, óvodai ügyelet megszervezése. Ezért mind­annyiunk érdeke, hogy jól működje­nek az önkormányzatok Magyaror­szágon. Mi kell ehhez? Az, hogy a kormányzat a tavalyi év átlagával biztosítsa az önkor­mányzatok normatív finanszírozá­sát, hogy a veszély elmúltával újra kinyithassanak a bölcsődék, óvo­dák, nyugdíjasklubok. Az, hogy ne vonja el a kormány a gépjárműadó önkormányzati há­nyadát, és a fizetős parkolás eltör­lése után kiesett bevételeket pótolja vissza az önkormányzatok számára. Ezek nélkül nincs segítség a rászo­rulóknak, nincsenek tiszta utcák, gondozott parkok, játszóterek. Az, hogy az egészségügyi tör­vénynek megfelelően a kormány­zat szerelje fel a háziorvosokat és a szakrendelőket a védekezéshez szükséges eszközökkel. Az, hogy a szociális ellátórend­szer számára is biztosítsa az állam a szükséges védőeszközöket. Az, hogy elengedje a szolidaritá­si hozzájárulás megfizetését az erre kötelezett önkormányzatok eseté­ben. Az, hogy haladéktalanul dolgoz­zon ki és vezessen be egy egységes, állami finanszírozású szociális ked­vezményrendszert. Az, hogy azonnali támogatást adjon az önkormányzatok részére vészhelyzetben alkalmazott védő­eszközök (orvosi maszk, gumikesz­tyű, fertőtlenítőszerek, vírusteszt) vásárlására a lakosság számára. Az, hogy az önkormányzatok által fenntartott óvodák és bölcső­dék dolgozói ne szenvedjenek most semmiféle anyagi hátrányt az intéz­ménybezárások miatt, azaz kapják meg változatlan formában és ös­­­szegben az ágazati bérpótlékokat. Minden válság egyben lehetőség is.Lehetőség arra,hogy jó utat válas­­­szunk, hogy megerősítsük a szolida­ritás hálóját. Ma ehhez és a fentieket illetően az Orbán-kormány kezében a döntés: sűrűbbre szövi a szociá­lis hálót, vagy továbbra is szélesedő lyukakban gondolkodik? Budapest és az ország önkormányzatai számí­tanak a mindenkori kormányra, és készen is állnak feladataik teljesíté­sére. De ezt nem csak nekik és az ál­lampolgároknak kell akarniuk. Egy társadalomban gondolkodó állam­nak most igazán elemi érdeke a helyi közösségek megerősítése. Nincs al­ternatívája a szolidaritásnak. GY. NÉMETH ERZSÉBET humán területekért felelős főpolgármester­helyettes, a Demokratikus Koalíció alelnöke FOTÓ: MTI/BALÁZS ATTILA Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. NÉPSZAVA 2020. április 8., szerda11 SZERINTEM Botrány Miközben ég a ház, az emberek megélhetése ellehetetlenül, a kormány leginkább azzal fog­lalkozik, mi legyen egy, két, négy év múlva. Tudjuk, a munkaala­­púság a kormányfő mániájává vált, azoknak az embereknek a sorsa, akik munkaképtelenek és bajban vannak, sosem érdekelte. Hulljon a férgese? Most, amikor az évtized óta tartó nyomor után teljesen reménytelen helyzetbe zuhannak, a kormány ismét át­lép rajtuk - a nyugdíjasoknak ígéri csak, hogy majd kapnak alamizsnát. A terv nem embervé­delmi, hanem gazdaságvédelmi: nagy pénzeket szán a hazai vál­lalatoknak az újjáépítésre. Ez az, ami egy újabb körben is ráért volna. Különben ahhoz képest, amilyen arányban Európában másutt adnak segítséget, a ter­vezett mérték is alacsony, nem is szólva arról, hogy megtapasztal­hattuk, hogyan fogja a kormány elosztani a pénzt. Az ellenzék az eddig száz meg ezer milliár­dos nyereségű cégek részvételét, rendkívüli megadóztatását ja­vasolja, de nem lehet nem arra gondolni, hogy ez a kormány is­mét őket teszi a haszonélvezők­ké. A lista élén a turizmus áll. SCHWEITZER IVÁN Barométer Az Orbán Viktor által bejelentett négy csomagból az egyik 450 mil­liárd forint összegben egyelőre nem ismert beruházások támo­gatásáról, a másik a vállalatok - egyelőre ismeretlen összegű - állami támogatású hitelezéséről, a harmadik pedig nyolc kiemelt támogatású ágazatról szól. Ugyanezen a napon a Budapesti Értéktőzsde indexe (BUX) 1,84 százalékkal emelkedett, viszont az ott jegyzett 40 cég közül mind a négy, köztudottan Mészáros Lőrinc és más NER-közeli üzlet­emberek többségi tulajdonában lévő társaság árfolyama kiemel­kedő emelkedést produkált. Az Opus Global 19,49, a Takarék Jelzálogbank 8,86, az Appeninn 8,24, a 4IG pedig 8,03 százalé­kos árfolyam-emelkedést muta­tott. A többi cég árfolyama meg sem közelítette ezeket az értéke­ket, sőt a legnagyobb forgalmú OTP éppenséggel esett. Az Opus Global pedig több napja lendüle­tesen vásárolta fel a saját részvé­nyeit. Széles körben ismert, hogy a tőzsdéket a gazdaság baromé­terének tekintik. A barométer most is bejelzett. HAJDÚ MIKLÓS Bátor emberek Ezzel a minősítéssel köszönte meg miniszterelnökünk a szá­mára (ideiglenes, de határidő nélküli) teljhatalmat biztosító országgyűlési képviselők ked­vességét. Én valamikor azt ta­nultam, hogy azok a bátrak, akik érzékelhető veszélyt (esetleg élet­veszélyt is) vállalva próbálnak elvégezni egy nehéz feladatot. Jó lett volna, ha valaki megkérdezte volna a nyilatkozattevőt, hogy (a pártfegyelem be nem tartásából eredő következményeken kívül) miféle veszélyben voltak azok az érintettek, akik e cselekedetüket végreh­aj­to­tták. SZI­LAS ANTAL Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelanepszava.hu

Next