Népszava, 2020. május (147. évfolyam, 102-126. szám)

2020-05-13 / 111. szám

2 NÉPSZAVA 2020. május 13., szerda REFLEKTOR A hatóságoknak halvány // M 1 • • , 1 // gőzük sincs, mi a teendő HATÁS A kormány főleg a fővárosi idősotthonok kríziséről beszél, de valój­ában az állami és civil fenntartású intézményekre is súlyos csapást mért a járvány. DOROS JUDIT, VAS ANDRÁS Régi szocreál épület a hajdan vi­rágzó, ma már lepusztult volt le­mezgyártól alig kőhaj­ításnyira: itt működik az állami fenntartású Észak-borsodi Integrált Szociális Intézmény borsodnádasdi ottho­na, ahol a hivatalos közlések sze­rint négy idős, koronavírussal fer­tőzött gondozott vesztette életét. Az intézmény elvileg 41 férőhelyes, legalábbis ilyen adatok jelentek meg eddig: ha ebből indulunk ki, akkor a halálozási arány rosszabb itt, mint a sokat emlegetett és pel­lengérre állított fővárosi Pesti úti idősotthonban. (A hangsúly persze az arányon van, hiszen a két otthon aligha összevethető: a fővárosi in­tézményben több mint tízszer en­­­nyien, 544-en éltek, közülük hunyt el a vírus miatt 44 gondozott.) A borsodnádasdiak közül viszont többen is azt mondták nekünk a városban, hogy az otthon nem mű­ködött teljes kapacitással. Az Em­beri Erőforrások Minisztériuma nem segített tisztázni a számokat, lapzártánkig nem válaszoltak arra, hány férőhelyes az intézmény, há­nyan élnek most ott s van-e jelen­leg beteg lakója az otthonnak. Az intézmény előtt egy tetőtől talpig védőruhába öltözött ápoló­nővel találkoztunk. Ő azt mond­ta, negyvenöten vannak most az otthon 16 szobájában, ami azt je­lenti, hogy a szobák többségében hárman laknak együtt. Az ápolónő tudomása szerint a négy elhunyt közül ketten helybéliek voltak. Rajtuk kívül valamennyi, eddig kórházban ápolt beteg visszatért már az intézménybe: a Borsod megyei kormányhivatal korábbi közlése szerint 31 koronavírus-fer­­tőzést regisztráltak az állami fenn­tartású otthonban, s 15 beteget vittek kórházba. Mint megtudtuk, munkába állt kedden az a bekölcei illetőségű gondozónő is, aki szin­tén megfertőződött, de mivel kü­lönösebb tünetei nem voltak, ott­honi karanténban vészelte át a két vesztette életét idősotthonban a járvány kezdete óta hetet. Azt is elárulta: jelenleg egy új koronavírus-gyanús ápolt van az idősek között, hozzá szerdán ér­keznek, hogy leteszteljék. Ennek fényében úgy tűnik, kissé talán elsietett volt a város háziorvosának optimizmusa, aki örömhírként jelentette be hétfőn a település közösségi oldalán: „El­mondhatjuk, hogy hetek óta nincs új koronavírusos esetünk sem a vá­rosban, sem a szociális otthonban. (...) Valószínűleg a borsodnádasdi kiemelkedő hullámon túl vagyunk” - írta. Erre a jó hírre hivatkoztak az otthon közelében lakók közül többen is, s mintha valóban kissé felszabadultak volna a nyomás alól, maszkot alig viselt valaki, s a más­fél méteres távolságot sem nagyon tartották be. A vidéki idősotthonok közül a legtöbben, hatan a Szociális és . . . A Gyermekvédelmi Főigazgatóság t­N­K (SZGYF) mezőszilasi intézmé­nyében hunytak el. Kérdésünkre, „Megálla­pítottuk, hogy a kórházi kezelé­sek után visszakül­dött, tesz­­teletlen lakókkal érkezett a vírus hányán laknak az intézményben, s közülük hányan koronavírus-fer­­tőzöttek, az állami fenntartó nem válaszolt. Ugyanakkor a mezőszila­si önkormányzat Facebook-oldala szerint a hétvégén hét fertőzött akadt a férfiosztályon. Steidl Já­nos polgármester a Népszavának elmondta, a hivatalosan kétszáz gondozottat ellátó intézményben április közepéhez képest javult a járványhelyzet: akkor a nem hiva­talos adatok szerint tucatnál is több fertőzöttet regisztráltak, jelenleg viszont csak hét esetről tud az ott­honban. A faluvezető hozzátette, az otthon lakói közül többeket kórházban kezelnek Covid-fertő­­zéssel, ám hogy hány gondozottat, arról őt sem tájékoztatták. A második legtöbb halálesetet az Aranybárka Egyesület seregé­lyes-szőlőhegyi idősek otthonában regisztrálták, ahol a járvány kitö­rése előtt 161 gondozottat láttak el. Hargitai Sándor, az egyesület elnökének tájékoztatása szerint je­lenleg 152 szépkorú lakik az intéz­ményben, közülük 77-en fertőződ­tek meg koronavírussal, tizenegy gondozottat kórházban kezelnek, öten pedig belehaltak a járványba. Vagyis a gondozottak 52 százalé­kánál mutatták ki eddig a korona­vírust. Az Aranybárka Gárdonyban is üzemeltet két idősek otthonát, illetve két, úgynevezett támogatott lakhatási intézményt összesen 164 szépkorúval - nyolc korábbi lakót egészségügyi problémák, valamint hozzátartozói félelmek miatt ha­zaengedtek -, közöttük azonban nincs Covid-fertőzött. - Megállapítottuk, hogy a kór­házi kezelések után visszaküldött, részben kezeletlen, teszteletlen lakókkal érkezett a vírus hozzánk, ugyanis intézményeinkben gya­korlatilag január, az influenzajár­vány kitörése óta zárlatot rendel­tünk el - jegyezte meg Hargitai Sándor. - Előfordult, hogy a kórház kétoldali tüdőgyulladással vissza­küldte a lakónkat. Az elnök szerint a járványügyi helyzet két hónap alatt nagyjából három-négymillió forint többlet­­költséggel járt. - Tulajdonképpen semmiféle védőeszközt nem biztosított szá­munkra az állam, csak az elmúlt 2-3 hétben tudtuk nagy nehezen be­szerezni az előírt védőeszközöket. A kormány „segítsége” kimerült az értelmetlen-oktalan ellenőr­zésekben, s a százoldalnyi jegyző­könyvekből megállapítható, hogy a hatóságoknak halvány gőzük sincs, mi a teendő. Elvileg lejárt a lakóink karanténideje, de semmiféle inst­rukciót nem kaptunk a további te­endőkről. Arról nem is beszélve, ha az első pillanattól tesztelték volna a gyanús eseteket, sokkal rövidebb idő alatt véget ért volna a karantén. FOTÓ: PAVEL BOGOLEPOV TRAGIKUS ADATOK Ha csak a szá­mokat nézzük, akkor az állami borsodnádasdi idősotthon­ban rosszabb a halálozási arány, mint a pellengérre állított fővárosi Pesti úti idős­otthonban 102 ember Életmentő bezárkózás Egyelőre sikeresen védekeztek a járvánnyal szemben a szent­­balázsi Zselici Rózsakert Idősek Otthonában. Mint arról lapunk korábban beszámolt, a Kaposvár melletti falu intézményének hat dolgozója március közepén úgy döntött, a fertőzésveszély mini­málisra csökkentése érdekében, a járvány elmúltáig, családjukat hátrahagyva végleg beköltözik a nyolcvanévesnél idősebb gondo­zottjaik közé. Két hónap múltán úgy tűnik, megérte az országo­san nagy visszhangot kiváltó önfeláldozás, hiszen senkit sem ért el a koronavírus, mindössze egyetlen lakót kellett kórházba szállítani, de őt is más jellegű be­tegséggel. A gondozócsapatból öten továbbra sem hagyták el az otthont, csak az egyik kisgyer­mekes anyuka adta fel az önként vállalt bezártságot családi okok miatt. Érdeklődésünkre kiderült, a gondozók fáradtak, kimerültek, de május végéig még bizonyosan maradnak, s június elején beszé­lik át az intézmény vezetésével a járvány aktuális állásának isme­retében, lazíthatnak-e a szabá­lyokon. VAS ANDRÁS RENDSZERHIBÁK A hazai idősotthonok már a koronaví­­rus-járvány betörése előtt súlyos gondokkal küzdöttek, amit azután a pandémia felnagyított. Az már jóval a járvány magyarországi meg­jelenése előtt tudható volt, hogy az idősotthonokban élők a leginkább veszélyeztetettek: koruk, egész­ségügyi állapotuk, illetve az in­tézményi zsúfoltság okán. Ennek ellenére sem az állam, sem a fenn­tartók nem készültek fel erre. Az otthonok többségét anélkül érte el a járvány, hogy az intézményeket, az ott dolgozókat, a lakókat és a hozzátartozókat felkészítették vol­na. De hiányos volt az eszköztár is: az otthonok többségében nem volt elég maszk, fertőtlenítő folyadék, kevés volt a személyzet. Ráadásul a dolgozók jó része a veszélyezte­tett korba tartozik. A járvány még világosabbá tette: Magyarországon önkormányzati vagy állami idősek otthonába költözni számos kocká­zatot hordozó, súlyos döntés. Az intézmények jó része alapszintű ellátást nyújt. A szobák négy-, ese­tenként hatágyasak, egy-egy éjjeli­­szekrénnyel választva el egymástól a fekhelyeket. A szobákban egy asz­tal és egy mosdó, jó esetben szek­rények. A fürdőszoba és a vécék a folyosó végén, sokszor 20 vagy akár 40 emberre jut belőle egy. A taka­rítás a kórházakból jól ismert szín­vonalat hozza. A sokszor leépülő, számos betegséggel és problémával küszködő, megfáradt és a világ­tól távolodó emberek gondozása nehéz és megalázóan alulfizetett munka, az intézmények többsége még a tömeges munkanélküliség idején is létszámhiánnyal küzd. Főállású orvost kevés intézmény tud felmutatni, ez nem egy vágyott karrierállomás, így többnyire szer­ződéssel oldják meg a feladatot. A költségkeret szűkös. Az ellátottak­tól beszedett pénz - nyugdíjak 80 százalékát kérhetik el - többnyire nem fedezi a költségeket, hiszen aki teheti, külön apartmanokat kí­náló magánintézménybe költözik. (Néhány önkormányzati otthon­ban is található saját fürdőszobás, esetenként teakonyhás lakrész, de sokkal kevesebb, mint amennyire igény lenne.) Ebbe a normál idők­ben is végletekig lepusztultnak számító ellátórendszerbe tört be a járvány. A nagy létszámú intézmé­nyeknek esélyük sem volt a vírus­sal szemben. Az intézményvezető nem rendelhetett saját szakállára, nem volt hely az izolációhoz, túl kevés volt a személyzet az előírá­sok precíz betartásához. Ahol az elkülönítést sikerült megoldani, ahol idejében kaptak maszkot és fertőtlenítőt, nem küldtek vissza fertőzött lakót a kórházból, illetve eléggé kicsi volt az intézmény és eléggé önfeláldozó a személyzet a bentlakáshoz, ott akár veszteségek­­ nélkül is megúszhatták. A többiben­­ jobbára a vakszerencsén múlt.­ ­ SZALAI ANNA NINCS MEGÁLLÁS A nagy létszámú intézményeknek esélyük sem volt a vírussal szemben

Next