Népszava, 2020. május (147. évfolyam, 102-126. szám)
2020-05-13 / 111. szám
NÉPSZAVA 2020. május 13., szerda A 13. havi kampányelem llapítsuk meg: a 13. havi nyugdíj politikai termék. Ennek alapján természetesen nem lehet nyugdíjszakmai kérdésként kezelni, nem lehet fel- KABAI TIBOR tenni fenntarthatósági, demográfiai, társelnök, pénzügyi, szociális stb. kérdéseket Nyugdíjasok vagy keresni benne a nyugdíjrend Pártja 50- szer működését érintő logikát. Vagy ha mégis keresünk benne ilyesmit, annak semmi értelme. Több jelenség is arra utal, hogy szimpla politikai termékként tekintsünk rá. Gulyás miniszter úr a múlt heti kormányinfón megismételte, hogy „a baloldali kormányok még a válság idején is elvettek a nyugdíjasoktól, míg mi a válság közepette is visszaadunk”. Ezt a mondatot különböző hangszerelésben még sokszor fogjuk hallani. Árulkodó, hogy először a miniszterelnöki bejelentés a 13. havi „visszaépítéséről” beszélt, majd ezt követően Palkovics miniszter úr tájékoztatása szerint inkább plusz egy-egy heti nyugdíjról lehet beszélni négy év távlatában, jövő évi indítással, mindösszesen 280 milliárd forint költséggel (egyheti nyugdíjkiadás kb. 70 milliárd forint, 4x70 - 280 milliárd). Ez a nyugdíjasok körében nem örömet, hanem értetlenséggel vegyes felháborodást váltott inkább ki. Néhány napra rá (talán mert addig a Fidesz bemérte, hogy a 13. havi nyugdíj ilyen formában történő „visszaépítése” inkább kontraproduktív) Gulyás miniszter úr világossá tette: 2021 februárjában először a 13. havi nyugdíj egynegyed részét kapják meg az érintettek, majd a következő évben annak a felét, utána a háromnegyedét, végül A bejelentés rámutat arra is, hogy a Fidesz valójában semmit sem kíván változtatni a jelenlegi nyugdíjrendszeren, amely mélységesen igazságtalan 2024-ben a teljes 13. havi nyugdíjat, így már más. Ezt csinálta a Medgyessy-kormány is: 2002-ben kaptak először a nyugdíjasok egy heti pluszt, majd évről évre többet, mígnem 2006- ban kaptak először „igazi” 13. havi nyugdíjat. Ez azt jelentette, hogy az akkori vegyes indexálás szerinti nyugdíjemelés mellett, azon felül kaptunk mintegy 8,3 százalék emelést. Adták, amíg adhatták, elvették, amikor már nem lehetett adni. A „visszaépítésről” a bejelentés a pandémiás helyzetet kezelni kívánó gazdasági intézkedések között történt, mintha ennek bármi köze lenne a járványhoz. Úgy vélem, inkább ahhoz van köze, hogy a Fidesz megerősíti felkészülését a 2022-es parlamenti választásra. A kérdés inkább az, hogy a Fidesz miért gondolta azt, hogy szemben az eddigi évi 10 ezer forint plusszal, most ennek a többszörösét is megéri nekik a nyugdíjasszavazat. Ez az Orbán-korszak legjelentősebb, a nyugdíjasokat kedvezően érintő lépése, a hatása ezért nagyon pozitív lesz a nyugdíjasok körében, javítani fogja a Fidesz támogatottságát. Talán jobban félnek most, mint négy éve, de jelzi azt is, hogy semmi sem lesz túl drága nekik a hatalomban maradás érdekében. A bejelentés rámutat arra is, hogy a Fidesz valójában semmit sem kíván változtatni a jelenlegi nyugdíjrendszeren. Tudjuk, hogy a jelenlegi rendszer mélységesen igazságtalan, méltatlanul sokat ad keveseknek és méltatlanul keveset sokaknak. Továbbá ez a helyzet folyamatosan újratermelődik, az ellátásokban megjelenő feszültségek nem csökkennek, hanem nőnek. Orbán 10 éve a nyugdíjasok számára az elszegényedés 10 éve, amelyet csak súlyosbít az egészségügy végletes elhanyagolása. Egyszerre érzünk pénzügyi és fizikai ellátatlanságot - amelyre a jelenlegi pandémia élesen rávilágított. Ha a 13. havi nyugdíj politikai termék, akkor politikai választ kell rá adni. A Nyugdíjasok Pártja 50+ álláspontja szerint a 13. havi nyugdíj nem plusz, hanem kompenzáció. Ez lehet a Fidesz ígéretének pozitív olvasata. Kompenzáció - legalább részben - a relatív elszegényedésért, hiszen tudjuk, hogy 2016 és 2020 között nagyon lemaradtak a nyugellátások a keresetek mögött. Ezen idő alatt a helyettesítési ráta (az induló nyugdíj aránya a havi keresethez képest) 66 százalékról 55 százalékra csökkent. Nőtt a különbség az átlagnyugdíj és az átlagkereset között: 2014-ben az előbbi még a 68 százalékát tette ki az utóbbinak, 2018-ban viszont már csak az 58 százalékát. 2020-ban a létminimum (mintegy 95 ezer forint/hó) alatti nyugdíjszerű ellátást kap a nyugdíjasok csaknem fele, egymillió ember! A 13. havi nyugdíjat azért is politikai terméknek kell tekintenünk, mert a rendszer alapvető igazságtalansága ettől nem változik, sőt folyamatosan újratermelődik. A százalékos arányú kiegészítés logikája szerint a kisnyugdíjas kis pénzt kap, a nagynyugdíjas nagyot. A szlovákok ezt is jobban csinálják, ott minden nyugdíjas egyenlő arányban kapja meg az ottani átlagnyugdíjat, míg a lengyeleknél a 13. havi csak az átlagnyugdíj alatti nyugdíjasoknak jár. Ezzel szemben egy paradigmatikus változás (azaz a rendszer logikáját lényegesen megváltoztató modell, mint például az alapnyugdíj + munkanyugdíj + nyugdíjbiztosítások modell) alapvetően rendezné át a nyugdíjrendszert, amelyben a 13. havi nyugdíj kérdése már eleve fel sem vetődhet. Lehetséges olyan nyugdíjrendszert kidolgozni, amely az időskori végletes szegénység ke zelését is megoldja az alapnyugdíj bevezetésével, ugyanakkor világos, átlátható, a biztosítási teljesítménnyel arányos nyugdíjat keletkeztetne, amelyben szociális vagy politikai szempontok már nem játszhatnának szerepet. Ennek gyakorlatias modellje lehet például a német pontszámításos rendszer. Úgy vélem, nyugdíjügyben a felelős politikának elsősorban ezzel kellene foglalkoznia. Van még két évünk 2022 áprilisáig, hogy kidolgozzuk egy új nyugdíjrendszer jogszabályi kereteit. Járvány és propaganda Ha a lottó nyerőszámait így látnám előre, már kőgazdag lennék. Biztos voltam abban, hogy csak idő kérdése, mikor jelennek meg a kormánynak a járvánnyal kapcsolatban (vagy egyes esetekben annak ürügyén) hozott intézkedései önfényező politikai propaganda tárgyaiként. Ami azt illeti, nem kellett sokat várnom. Május elején minden napilapban megjelentek azok a méregdrága egész oldalas hirdetések, amelyek a kormány gazdaságvédelmi akciótervét dicsőítik anélkül, hogy arról bármiféle érdemi információt nyújtanának. A hirdetések jellemzően négy mondatot láttatnak: felül, hogy „Kormány információ”, alatta „gazdaságvédelmi akcióterv”, kö A korábbi informatív kampányt ügyesen váltották át nettó választási propagandára zépen az akcióterv egy eleme jelszavak szintjén, például az, hogy „bértámogatás a veszélyeztetett munkavállalóknak”, alul pedig a lényeg: „egyetlen magyar sincs egyedül”. A hirdetések iskolapéldái annak, milyen az, amikor a címnek és a tartalomnak semmi köze nincs egymáshoz. Ha ugyanis a hirdetőnek tényleg az informálás lett volna a szándéka, akkor ezen a teljes oldalon tág tere lett volna a valódi és hasznos információk közlésének. Például annak, hogy kik jogosultak a bértámogatásra, milyen mértékben, és milyen eljárás keretében lehet igénybe venni, kiknek, milyen adói és milyen mértékben csökkennek, kik, hol és hogyan igényelhetik a „0 százalékos” hitelt, vagy éppen mit jelent valójában a 13. havi nyugdíj visszaépítése. A korábbi informatív kampányt ügyesen váltották át nettó választási propagandára. Korábban a kormány által megjelentetett hirdetéseknek valódi, informatív tartalma volt, például a koronavírus-fertőzés tüneteiről vagy a kijárási korlátozásokról. A mostaniaknak azonban csak egy nyilvánvaló célja van: a közpénzből fizetett politikai propaganda. Sok ilyen volt már: gondoljunk a „Magyarország jobban teljesít” kampányra, a rezsicsökkentést dicsőítő, a migránsok, „Brüsszel” vagy Soros elleni propagandakampányokra. A kérdés csak az, hogy ennek a politikai propagandának a költségeire fordított súlyos közpénzmilliárdoknak tényleg nem lett volna-e jobb helyük a járvány elleni védekezésben, különösen akkor, amikor erre hivatkozva kurtítják meg a pártok és az önkormányzatok anyagi lehetőségeit. HAJDÚ MIKLÓS mérnökközgazdász Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM Facebook A járvány kitörése óta Orbán nem a parlamentben, hanem hivatalos Facebook-oldalán tájékoztat a rendkívüli intézkedésekről. Végre megtalálta Orbán kommunikációs stábja, hogyan tudják elérni az embereket, mert az eddigi kísérletek gyenge eredményeket hoztak. A százmilliárdba kerülő köztévé nézettsége csapnivaló, hiába vásárolták fel szinte valamennyi újságot, előfizetőinek zöme kormányhivatal vagy akinek előírják, a közvélemény-kutató válaszlapokból alig küldenek vissza, a plakátok is kezdenek unalmasak lenni. A Facebooknak sok más előnye is van. Az előre leírt szöveget könnyű felolvasni, nem kell a kényes kérdésekre válaszolni, lazán lehet öltözködni, dörgölőzni a szeretett néphez vagy inkább a választókhoz. Kár, hogy így az is kiderült, a döntéseket Orbán mindig egyedül hozza, mint a diktátorok. MOLNÁR ISTVÁN Nemzet Kövér László legutóbbi két otromba megszólalása a lakosság felét akarja kiközösíteni - bár más-más metszetben. A nőket másodrendű állampolgárnak minősítő megjegyzése nemcsak idétlenség, de kártékony is, az ellenzék (marxista frazeológiával történő) kitaszítása pedig a rájuk szavazó milliók megvetését jelenti. Ez a nép ugyanis mindig befogadó volt, kivéve amikor a maihoz hasonló, gyűlöletre építő államvezetés ennek ellenkezőjére uszított. Ennek következménye lett a holokauszt és a svábok kitelepítése vagy az öt éve tartó menekültellenesség. Kövér megfordította Orbán mondását: szerinte ellenzék nem lehet a hazában, így ha valakiről elmondható, hogy nem része a nemzetnek, akkor az a házelnök. FÁBRI FERENC KPT Kövér László házelnök egyre durvább kijelentései, sértései, vádjai a kormányoldalhoz nem tartozókat illetően a nemzeti együttműködés helyett a társadalom megosztását - kormányoldalra és ellenzékre - valósították meg. Nemzetalkotóknak csak a kormányoldalhoz tartozókat tekinti. Úgy gondolom, célszerű és időszerű lenne, hogy a kormányoldal megosztó politikáját elutasító pártok, civil szervezetek, állampolgárok, röviden: az ellenzék a politikai hovatartozását a továbbiakban minden esetben Köztársaság Pártiak Táboraként (KPT), röviden: demokratákként határozná meg. (Célul tűzve ki Orbán Viktor miniszterelnök álmának megvalósítását: „Egy a zászló, egy a tábor”, de úgy, hogy a piros-fehér-zöld zászló mögött felsorakozzék az állampolgárok összessége, a Magyar Köztársaság.) Bizonyára visszariadnának a kormányoldal szószólói a Köztársaság Pártiak Táborának sértegetésétől. Azzal ugyanis elismernék, hogy a demokráciának, az alapvető emberi jogok védelmének, a szolidaritáson alapuló politikai sokszínűségnek, tehát a köztársasági eszmének az ellenségei. BOJTOR JÓZSEF Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelanepszava.hu