Népszava, 2020. május (147. évfolyam, 102-126. szám)

2020-05-13 / 111. szám

NÉPSZAVA 2020. május 13., szerda A 13. havi kampányelem­ llapítsuk meg: a 13. havi nyugdíj politikai ter­mék. Ennek alapján természetesen nem lehet nyugdíjszakmai kérdésként kezelni, nem lehet fel- KABAI TI­BOR tenni fenntarthatósági, demográfiai, társelnök, pénzügyi, szociális stb. kérdéseket Nyugdíjasok vagy keresni benne a nyugdíjrend­ Pártja 50- szer működését érintő logikát. Vagy ha mégis keresünk benne ilyesmit, annak semmi értelme. Több jelen­ség is arra utal, hogy szimpla politi­kai termékként tekintsünk rá. Gulyás miniszter úr a múlt heti kormányinfón megismételte, hogy „a baloldali kormányok még a válság idején is elvettek a nyugdíjasoktól, míg mi a válság közepette is vissza­adunk”. Ezt a mondatot különböző hangszerelésben még sokszor fog­juk hallani. Árulkodó, hogy először a mi­niszterelnöki bejelentés a 13. havi „visszaépítéséről” beszélt, majd ezt követően Palkovics miniszter úr tájékoztatása szerint inkább plusz egy-egy heti nyugdíjról lehet beszélni négy év távlatában, jövő évi indítással, mindösszesen 280 milliárd forint költséggel (egyheti nyugdíjkiadás kb. 70 milliárd forint, 4x70 - 280 milliárd). Ez a nyugdí­jasok körében nem örömet, hanem értetlenséggel vegyes felháborodást váltott inkább ki. Néhány napra rá (talán mert addig a Fidesz bemérte, hogy a 13. havi nyugdíj ilyen formá­ban történő „visszaépítése” inkább kontraproduktív) Gulyás miniszter úr világossá tette: 2021 februárjában először a 13. havi nyugdíj egynegyed részét kapják meg az érintettek, majd a következő évben annak a fe­lét, utána a háromnegyedét, végül A bejelen­tés rámu­tat arra is, hogy a Fidesz valójában semmit sem kíván változ­tatni a jelenlegi nyugdíj­rend­szeren, amely mélysége­sen igaz­ságtalan 2024-ben a teljes 13. havi nyugdíjat, így már más. Ezt csinálta a Medgyessy-kor­­mány is: 2002-ben kaptak először a nyugdíjasok egy heti pluszt, majd évről évre többet, mígnem 2006- ban kaptak először „igazi” 13. havi nyugdíjat. Ez azt jelentette, hogy az akkori vegyes indexálás szerinti nyugdíjemelés mellett, azon felül kaptunk mintegy 8,3 százalék eme­lést. Adták, amíg adhatták, elvették, amikor már nem lehetett adni. A „visszaépítésről” a bejelentés a pandémiás helyzetet kezelni kívá­nó gazdasági intézkedések között történt, mintha ennek bármi köze lenne a járványhoz. Úgy vélem, in­kább ahhoz van köze, hogy a Fidesz megerősíti felkészülését a 2022-es parlamenti választásra. A kérdés inkább az, hogy a Fidesz miért gondolta azt, hogy szemben az eddigi évi 10 ezer forint plusszal, most ennek a többszörösét is megéri nekik a nyugdíjasszavazat. Ez az Or­­bán-korszak legjelentősebb, a nyug­díjasokat kedvezően érintő lépése, a hatása ezért nagyon pozitív lesz a nyugdíjasok körében, javítani fogja a Fidesz támogatottságát. Talán job­ban félnek most, mint négy éve, de jelzi azt is, hogy semmi sem lesz túl drága nekik a hatalomban maradás érdekében. A bejelentés rámutat arra is, hogy a Fidesz valójában semmit sem kí­ván változtatni a jelenlegi nyugdíj­­rendszeren. Tudjuk, hogy a jelenlegi rendszer mélységesen igazságtalan, méltatlanul sokat ad keveseknek és méltatlanul keveset sokaknak. To­vábbá ez a helyzet folyamatosan új­ratermelődik, az ellátásokban meg­jelenő feszültségek nem csökkennek, hanem nőnek. Orbán 10 éve a nyug­díjasok számára az elszegényedés 10 éve, amelyet csak súlyosbít az egészségügy végletes elhanyagolása. Egyszerre érzünk pénzügyi és fizikai ellátatlanságot - amelyre a jelenlegi pandémia élesen rávilágított. Ha a 13. havi nyugdíj politikai termék, akkor politikai választ kell rá adni. A Nyugdíjasok Pártja 50+ álláspontja szerint a 13. havi nyug­díj nem plusz, hanem kompenzáció. Ez lehet a Fidesz ígéretének pozitív olvasata. Kompenzáció - legalább részben - a relatív elszegényedésért, hiszen tudjuk, hogy 2016 és 2020 között nagyon lemaradtak a nyugel­látások a keresetek mögött. Ezen idő alatt a helyettesítési ráta (az induló nyugdíj aránya a havi keresethez ké­pest) 66 százalékról 55 százalékra csökkent. Nőtt a különbség az át­lagnyugdíj és az átlagkereset között: 2014-ben az előbbi még a 68 százalé­kát tette ki az utóbbinak, 2018-ban viszont már csak az 58 százalékát. 2020-ban a létminimum (mintegy 95 ezer forint/hó) alatti nyugdíjsze­rű ellátást kap a nyugdíjasok csak­nem fele, egymillió ember! A 13. havi nyugdíjat azért is poli­tikai terméknek kell tekintenünk, mert a rendszer alapvető igazság­talansága ettől nem változik, sőt fo­lyamatosan újratermelődik. A szá­zalékos arányú kiegészítés logikája szerint a kisnyugdíjas kis pénzt kap, a nagynyugdíjas nagyot. A szlovákok ezt is jobban csinálják, ott minden nyugdíjas egyenlő arányban kapja meg az ottani átlagnyugdíjat, míg a lengyeleknél a 13. havi csak az átlag­nyugdíj alatti nyugdíjasoknak jár. Ezzel szemben egy paradigma­­tikus változás (azaz a rendszer lo­gikáját lényegesen megváltoztató modell, mint például az alapnyugdíj + munkanyugdíj + nyugdíjbiztosí­tások modell) alapvetően rendezné át a nyugdíjrendszert, amelyben a 13. havi nyugdíj kérdése már eleve fel sem vetődhet. Lehetséges olyan nyugdíjrendszert kidolgozni, amely­­ az időskori végletes szegénység ke­­­ zelését is megoldja az alapnyugdíj­­ bevezetésével, ugyanakkor világos,­­ átlátható, a biztosítási teljesítmén­­­­­nyel arányos nyugdíjat keletkeztet­ne, amelyben szociális vagy politikai szempontok már nem játszhatná­nak szerepet. Ennek gyakorlati­as modellje lehet például a német pontszámításos rendszer. Úgy vélem, nyugdíjügyben a fe­lelős politikának elsősorban ezzel kellene foglalkoznia. Van még két évünk 2022 áprilisáig, hogy kidol­gozzuk egy új nyugdíjrendszer jog­szabályi kereteit. Járvány és propaganda H­a a lottó nyerőszámait így látnám előre, már kőgazdag lennék. Biztos voltam abban, hogy csak idő kérdése, mikor jelen­nek meg a kormánynak a j­árvánnyal kapcsolatban (vagy egyes esetekben annak ürügyén) hozott intézkedései önfényező politikai propaganda tár­gyaiként. Ami azt illeti, nem kellett sokat várnom. Május elején minden napilapban megjelentek azok a mé­regdrága egész oldalas hirdetések, amelyek a kormány gazdaságvé­delmi akciótervét dicsőítik anélkül, hogy arról bármiféle érdemi infor­mációt nyújtanának. A hirdetések jellemzően négy mondatot láttatnak: felül, hogy „Kormány információ”, alatta „gazdaságvédelmi akcióterv”, kö­ A korábbi informatív kampányt ügyesen váltották át nettó választási propagan­dára zépen az akcióterv egy eleme jel­szavak szintjén, például az, hogy „bértámogatás a veszélyeztetett munkavállalóknak”, alul pedig a lényeg: „egyetlen magyar sincs egyedül”. A hirdetések iskolapél­dái annak, milyen az, amikor a címnek és a tartalomnak semmi köze nincs egymáshoz. Ha ugyanis a hirdetőnek tényleg az informálás lett volna a szándéka, akkor ezen a teljes oldalon tág tere lett volna a valódi és hasznos információk közlésének. Például annak, hogy kik jogosultak a bértámogatásra, milyen mértékben, és milyen el­járás keretében lehet igénybe ven­ni, kiknek, milyen adói és milyen mértékben csökkennek, kik, hol és hogyan igényelhetik a „0 százalé­kos” hitelt, vagy éppen mit jelent valójában a 13. havi nyugdíj vissza­építése. A korábbi informatív kampányt ügyesen váltották át nettó választási propagandára. Korábban a kormány által megjelentetett hirdetéseknek valódi, informatív tartalma volt, pél­dául a koronavírus-fertőzés tünete­iről vagy a kijárási korlátozásokról. A mostaniaknak azonban csak egy nyilvánvaló célja van: a közpénzből fizetett politikai propaganda. Sok ilyen volt már: gondoljunk a „Magyarország jobban teljesít” kampányra, a rezsicsökkentést dicsőítő, a migránsok, „Brüsszel” vagy Soros elleni propagandakam­pányokra. A kérdés csak az, hogy ennek a politikai propagandának a költségeire fordított súlyos köz­­pénzmilliárdoknak tényleg nem lett volna-e jobb helyük a járvány elleni védekezésben, különösen akkor, amikor erre hivatkozva kurtítják meg a pártok és az önkormányzatok anyagi lehetőségeit. HAJDÚ MIKLÓS mérnök­közgazdász Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM Facebook A járvány kitörése óta Orbán nem a parlamentben, hanem hivata­los Facebook-oldalán tájékoztat a rendkívüli intézkedésekről. Végre megtalálta Orbán kommu­nikációs stábja, hogyan tudják el­érni az embereket, mert az eddigi kísérletek gyenge eredményeket hoztak. A százmilliárdba kerülő köztévé nézettsége csapnivaló, hiába vásárolták fel szinte va­lamennyi újságot, előfizetőinek zöme kormányhivatal vagy aki­nek előírják, a közvélemény-ku­tató válaszlapokból alig külde­nek vissza, a plakátok is kezdenek unalmasak lenni. A Facebooknak sok más előnye is van. Az előre leírt szöveget könnyű felolvasni, nem kell a kényes kérdésekre vá­laszolni, lazán lehet öltözködni, dörgölőzni a szeretett néphez vagy inkább a választókhoz. Kár, hogy így az is kiderült, a döntése­ket Orbán mindig egyedül hozza, mint a diktátorok. MOLNÁR ISTVÁN Nemzet Kövér László legutóbbi két ot­romba megszólalása a lakosság felét akarja kiközösíteni - bár más-más metszetben. A nőket másodrendű állampolgárnak minősítő megjegyzése nemcsak idétlenség, de kártékony is, az ellenzék (marxista frazeológiá­val történő) kitaszítása pedig a rájuk szavazó milliók megvetését jelenti. Ez a nép ugyanis mindig befogadó volt, kivéve amikor a maihoz hasonló, gyűlöletre építő államvezetés ennek ellenkezőjére uszított. Ennek következménye lett a holokauszt és a svábok ki­telepítése vagy az öt éve tartó me­­nekültellenesség. Kövér megfor­dította Orbán mondását: szerinte ellenzék nem lehet a hazában, így ha valakiről elmondható, hogy nem része a nemzetnek, akkor az a házelnök. FÁBRI FERENC KPT Kövér László házelnök egyre dur­vább kijelentései, sértései­, vádjai a kormányoldalhoz nem tartozókat illetően a nemzeti együttműködés helyett a társadalom megosztását - kormányoldalra és ellenzékre - valósították meg. Nemzetalko­tóknak csak a kormányoldalhoz tartozókat tekinti. Úgy gondolom, célszerű és időszerű lenne, hogy a kormányoldal megosztó politiká­ját elutasító pártok, civil szerve­zetek, állampolgárok, röviden: az ellenzék a politikai hovatartozá­sát a továbbiakban minden eset­ben Köztársaság Pártiak Tábora­ként (KPT), röviden: demokraták­ként határozná meg. (Célul tűzve ki Orbán Viktor miniszterelnök álmának megvalósítását: „Egy a zászló, egy a tábor”, de úgy, hogy a piros-fehér-zöld zászló mögött felsorakozzék az állampolgárok összessége, a Magyar Köztársa­ság.) Bizonyára visszariadná­nak a kormányoldal szószólói a Köztársaság Pártiak Táborának sértegetésétől. Azzal ugyanis el­ismernék, hogy a demokráciának, az alapvető emberi jogok védel­mének, a szolidaritáson alapuló politikai sokszínűségnek, tehát a köztársasági eszmének az ellen­ségei. BOJTOR JÓZSEF Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelanepszava.hu

Next