Népszava, 2020. június (147. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-04 / 129. szám

NÉPSZAVA 2020. június 4., csütörtök Az út Gyöngyöspatáig Kevesen merik kimonda­ni, hogy a hajdan nagy vív­mányként üdvözölt szabad iskolavá­lasztás mindig és szükség­szerűen szegre­gációhoz vezet O­rbán Viktor szeren­csétlennek nevezte a Kúria ítéletét a gyön­gyöspatai iskolai kár­térítés ügyében, mi­közben elismerte, hogy az „jogot szolgáltatott”, azaz jogszerű. Sze­rintem jogszerű ítélet nem lehet szerencsétlen, éppen az lenne sze­rencsétlen, ha politikai vagy más okból jogszerűtlen ítélet születne. De maga az ügy, amelyben sok­éves huzavona után ez a verdikt megszületett, bizony nagyon sze­rencsétlen. És alighanem rosszul gondolkodnak azok, akik most fel­hőtlenül örülnek ennek a döntés­nek. Ez a kényszerűen jogos ítélet - miközben a Kúria tisztessége elis­merést érdemel - tovább rombolja a roma kisebbség és a többségi tár­sadalom közti bizalmat. Orbán pontosan ezt használja ki, amikor demagóg módon arról be­szél, hogy a többség nem érezheti magát idegennek a „saját hazájá­ban”. Az elmaradt iskolázottságért megítélt pénzbeni kártérítések észszerűségén lehet vitatkozni, ön­magában nem rasszizmus, ha vala­ki kicsit papírízű jogászkodásnak ítéli a verdiktet. De a „bennszülött többség” jogfosztásának nevezni ezt végzetes és életveszélyes túlzás egy amúgy is agyonhiszterizált tár­sadalomban. A gyöngyöspatai iskolabotrány kapcsán ma sokat beszélnek a szegregációról. Azt sajnos kevesen merik kimondani, hogy a hajdan nagy vívmányként üdvözölt szabad iskolaválasztás mindig és szük­ségszerűen szegregációhoz vezet. Ha nem rasszista, akkor szociális, jövedelmi, kulturális vagy vallási alapon szegregálja a gyermekeket. Ahol a jobb módú vagy kulturálisan igényesebb szülő jobb iskolát vá­laszthat a gyermekének, mint ami területi alapon járna neki, ott máris szegregáció történik. A középosz­tály és az elit gyermekei által elha­gyott helyi iskola menthetetlenül szegényiskola lesz. Bár a mindennapi szóhasználat­ban csak az etnikai kisebbség, ma­gyarán a cigányság kirekesztéséhez kötődik a szegregáció szó, valójában a szegények, egyszülős családok, al­kalmi munkások gyermekeinek is csak a szegényiskola jut. Ez is szeg­regáció, még ha az elmúlt évtizedek leszoktattak is minket arról, hogy a szociális kirekesztést is annak lás­suk. Természetesen mindig vannak elmaradottabb és fejlettebb régiók is, de az előbbiek iskolái - mint a skandináv északon történik - köz­ponti támogatással kisegíthetők. De nem úgy, hogy a jobb szülők­ gyerekei elmenekülnek belőlük. A nyolcosztályos, területi beis­­kolázottságú általános iskola azo­nos tanrenddel és műveltségi anyaggal alapfeltétele egy egész­séges demokráciának. Amikor a változó kormányok feladták ezt az alapelvet, akkor már el is kezdődött a magyar demokrácia romlása. Pél­dánknál maradva, ha Gyöngyöspa­tán minden gyerek ugyanabban az iskolában és vegyes osztályokban marad, akkor a helyi vezetés, azaz a jobb szülők­ saját érdekükben kiharcolták volna a színvonal javí­tását. És sok-sok helyi elit együtt a nagypolitikánál akár az iskolai fe­gyelmi rendszer valamelyest szigo­rítását is elérhette volna. Ehelyett a szabad iskolaválasztáshoz nyúlva otthagyták a szegényiskolát, amely­nek hosszú árnya most kúriai ítélet­té sötétült. A szabad iskolaválasztás mellett elég kártékony volt a „bukásmen­tes iskola” jelszava is. Némi ciniz­mussal azt mondhatnánk, hogy a gyöngyöspatai iskola hírhedt föld­szintjén tökéletesen megvalósult a „bukásmentes” rendszer. Ideális esetben persze a gyerekek a ta­nulás kedvéért tanulnak, ahogy a felnőttek pedig akár fizetés nélkül is örömmel dolgoznak. De ettől az ideális társadalomtól nemcsak messze, de egyre messzebb va­gyunk. A magyar média óvatosan szokta idézni a PISA-jelentéseket, ellen­zéki része hazánk lemaradására, a kormánypárti pedig relatív helyt­állására hivatkozva. Én azért most ideírom az öt legjobban teljesítő ország (illetve entitás) sorrendjét. Mind matematikában, mind a tu­dományokban, mind az olvasásban első Kína, második Szingapúr, a harmadik Makaó. A talán legfonto­sabb matekban a negyedik és ötö­dik helyen is kínaiak lakta területek (Hongkong és Tajvan) állnak. A kí­nai családi és iskolai nevelés sajnos bizony a szigorra és a szorgalomra és egészen bizonyosan nem a „bu­kásmentességre” épül. Persze humánusabb módszerek is léteznek a tanulási kedv ösztön­zésére, magyar pedagógusok is szép sikereket értek el ilyenekkel. De vi­lágunk az állásinterjútól az előlép­tetésen át a technológiai fejlődésig a folyamatos versenyről szól. Amely­ben egyének éppúgy versenyeznek egymással, mint országok és konti­nensek. Az egységes iskolarendszer egységes követelményrendszerrel legalább a tizennégy-tizenöt éves korig pontosan azt szolgálja, hogy minimum alapszinten a haza min­den polgára helyt tudjon állni eb­ben a versenyben. A jobb iskola, sok különórával a jómódúaknak és a követelmények nélküli szegényis­kola a többieknek szükségszerű­en oda vezet, hogy előbb-utóbb az egész országból Gyöngyöspata lesz. HEGYI GYULA publicista, volt európai parlamenti képviselő Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY Pécsen a járvány korai sza­kaszában a kom­munális szenny­vízből napokon belül ki tudják mutatni, ha a tele­pülésen megjelent a fertőzés Reveláció! A csoportos tesztelés alkalmazását fesze­getem, mert hasznos. Egyszerű, hatékony módszer a járvány ter­jedésének követésére. Ne gyakorlat Magyarországon, de nem is titkos. Rákeresve számos nem­zetközi és hazai tartalmat lehet ta­lálni. Ha azt kérdezem, hogy milyen csoportméretet (poolt) használnak, akkor rögtön kiderül, hogy Német­országban 60 fős, Izraelben kisebb 12-18 fős csoportok mintáit elegyí­tik. Itthon a szegedi egyetemnek részletes programja, végrehajtási javaslata van a csoportos tesztelés­re, ami nyilvános. A csoportos tesztelés gondolatát - javaslatot téve rá - e lap hasábjain öltöztettem már hímes tojásba, be­leszerkesztettem falra hányt bor­só modellbe. Ma már nyilvánvaló, hogy a siker esélye sokkal nagyobb, mint valaha is gondoltam. Előfor­dul, hogy szabad az út. Persze az is előfordul, hogy ke­resem a megoldást, a partnereket, és alig van lehetőség befolyásol­ni a dolgok menetét. Ott vagyok szemlélőként. Velem is történik, véleményem is van, el is mondom, és semmi hatás. Máskor meg csak úgy, megnyílik az út. Most is, majd­hogynem véletlenül, olvasom, hogy a pécsi egyetem megbízást kapott városméretű csoportos tesztelés­re. A járvány korai szakaszában a kommunális szennyvízből napo­kon belül ki tudják mutatni, ha a településen megjelent a fertőzés. A megbízást most adták, most fogják alkalmazni. Reveláció! Tökéletes. Ennél aligha lehet hatékonyabb metódus. Meglévő, jól dokumentált hálózatot hasz­nál, amin létező szervezetek napi szinten végeznek egészségügyi és egyéb, havária kivédését szolgáló ellenőrzést. Még arra is lehetőség van, hogy a hálózat visszafejtésével szűkítsék a vizsgált területet. Ma­gyarán, a csoportos tesztelés teljes körűsége anélkül megoldható, hogy személyenként mintát kellene ven­ni a teljes lakosságtól. Megnyugtató. Van módszer, és az észszerű megoldás bevezetésén az arra hivatottak már dolgoznak. A kisebb csoportok képzése ezt követően már csak a hatékony mű­ködés egyik lehetséges eszköze. Ez így rendben van. Ma sokak meg­menekülését, ha tetszik, győzelmét remélem. MARFAI PÉTER volt országgyűlési képviselő Közös holdingban az alma és a körte M­ára már afféle örök­zölddé vált a MÁV és a Volán összevo­nása. A téma már az MSZP-kurzus alatt is felvetődött, ám 2012 elején rob­bant be igazán. Akkor tárgyalások kezdődtek a szaktárca és a Közleke­dési Munkástanácsok Szövetsége között a közös irányításról. Majd derült égből villámcsapásként be­jelentették a 24 Volán-társaság 7 régiós társaságba való integráció­ját. Nyilvánosságra került, hogy egy másik érdekcsoport egy merő­ben más változaton munkálkodott, és mellbedobással ők nyertek. De 2018 végén már látszott, hogy a régiós modell ebben a formájában nem egy sikertörténet. Sem a költ­séghatékonyság, sem a szolgáltatás minősége nem hozott áttörést. Ugyanezen kulcsszavakkal fog­tak hozzá az egy cégbe­szervezés előkészítéséhez, így alakult meg 2019. október 1-jével az integrált Volánbusz Zrt. Sejtettük, hogy A menet­rendek összehan­golása, az egységes jegyrend­szer nem feltétlenül indokolja az integ­ráció bár­mely for­máját innen már csak egy ugrás lesz a MÁV-Volán Holding. Aztán nem­rég Tarlós István mint miniszterel­nöki megbízott javasolta a MÁV és a Volán összevonását, hozzáfűzve, hogy a kötött pálya elsődlegességét mérsékelni kellene. Meglepő ez a kijelentés, a döntéshozók kommu­nikációjával nem teljesen harmo­nizál. A két közlekedési alrendszer cégszintű szervezeti összevonása képtelenségnek is tűnik, a holding szándéka azonban nem elképzelhe­tetlen. A két gigaméretű cégcsoport összevonásával egy működéskép­telen, a tevékenységek remélt ös­­­szeolvasztására, a cégek közötti munkaerő átjárására nem alkalmas modell jönne létre. Nincs közös üzemanyag, a közös alkatrészbe­szerzés sem megoldható. Gazdasá­gi haszna a közös beszerzéseknek lenne, de a közös járműbeszerzés eleve lehetetlen. A munkaerő át­válthatósága sem igazán járható út, leszámítva a szellemi munkakörö­ket. Átképzésekre lenne szükség, ez azonban komoly összegeket emész­tene fel. A mostani gyakorlat is azt mutat­ja, hogy a MÁV-tól a Volánbuszhoz átigazolt jelentős létszámú munka­erő magával hozta a MÁV bonyolult szervezeti struktúrájából, döntési mechanizmusából adódó jegyeket, és ez nem biztos, hogy előnyös. Ez körvonalazódik a Volánbusznál kialakult erős centralizációban, a régiók és a megyék szerepének hát­térbe szorításában. Holott a szol­gáltatások éppenséggel ott zajla­nak, nem pedig a központban. A holding egy új­abb irányító köz­pont létrehozását jelentené, ami a döntési mechanizmust még bonyo­lultabbá, átláthatatlanabbá tenné. A menetrendek összehangolása, a mindkét közlekedési alrendszerre alkalmazható egységes jegyrend­szer kialakítása viszont helyeslen­­dő szándék. Ám ennek megvalósí­tása nem feltétlenül indokolja az integráció bármely formáját, mivel a szakmai felügyeletet az Innová­ciós és Technológiai Minisztérium gyakorolja mindkét társaság felett. Ennélfogva mindez csak elhatáro­zás kérdése. A párhuzamosság évek óta téma. A helyzet rendezését akadályozza (és talán ezért sem történtek lépé­sek), hogy a helyközi utasforgalom közel 70 százalékát korábban a Vo­lán-társaságok, jelenleg a Volánbusz Zrt. bonyolítja le. Pusztán a vasúti vonalakra való „ráhordó” szerepre kárhoztatni a Volánbuszt heves el­lenállásba ütközne. Az önkormány­zatok mellett az utazóközönség is fellázadna. Ámde ugyanabból a büdzséből finanszírozni ugyanazon vonalon párhuzamosan szolgáltató cégeket gazdasági abszurd - mond­ják az összevonáspártiak. Mindenesetre a közösségi köz­lekedés újabb átszervezése feltét­lenül megköveteli a korábbi tanul­ságok és tapasztalatok levonását. A széles körű szakmai egyeztetés (munkáltatói és munkavállalói ér­dekképviseletek bevonásával is), valamint a hatástanulmányok el­végzése szükséges és megkerülhe­tetlen. Mi HORVÁTH LÁSZLÓ blogíró, szakszervezeti képviselő

Next