Népszava, 2020. június (147. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-04 / 129. szám
NÉPSZAVA 2020. június 4., csütörtök Az út Gyöngyöspatáig Kevesen merik kimondani, hogy a hajdan nagy vívmányként üdvözölt szabad iskolaválasztás mindig és szükségszerűen szegregációhoz vezet Orbán Viktor szerencsétlennek nevezte a Kúria ítéletét a gyöngyöspatai iskolai kártérítés ügyében, miközben elismerte, hogy az „jogot szolgáltatott”, azaz jogszerű. Szerintem jogszerű ítélet nem lehet szerencsétlen, éppen az lenne szerencsétlen, ha politikai vagy más okból jogszerűtlen ítélet születne. De maga az ügy, amelyben sokéves huzavona után ez a verdikt megszületett, bizony nagyon szerencsétlen. És alighanem rosszul gondolkodnak azok, akik most felhőtlenül örülnek ennek a döntésnek. Ez a kényszerűen jogos ítélet - miközben a Kúria tisztessége elismerést érdemel - tovább rombolja a roma kisebbség és a többségi társadalom közti bizalmat. Orbán pontosan ezt használja ki, amikor demagóg módon arról beszél, hogy a többség nem érezheti magát idegennek a „saját hazájában”. Az elmaradt iskolázottságért megítélt pénzbeni kártérítések észszerűségén lehet vitatkozni, önmagában nem rasszizmus, ha valaki kicsit papírízű jogászkodásnak ítéli a verdiktet. De a „bennszülött többség” jogfosztásának nevezni ezt végzetes és életveszélyes túlzás egy amúgy is agyonhiszterizált társadalomban. A gyöngyöspatai iskolabotrány kapcsán ma sokat beszélnek a szegregációról. Azt sajnos kevesen merik kimondani, hogy a hajdan nagy vívmányként üdvözölt szabad iskolaválasztás mindig és szükségszerűen szegregációhoz vezet. Ha nem rasszista, akkor szociális, jövedelmi, kulturális vagy vallási alapon szegregálja a gyermekeket. Ahol a jobb módú vagy kulturálisan igényesebb szülő jobb iskolát választhat a gyermekének, mint ami területi alapon járna neki, ott máris szegregáció történik. A középosztály és az elit gyermekei által elhagyott helyi iskola menthetetlenül szegényiskola lesz. Bár a mindennapi szóhasználatban csak az etnikai kisebbség, magyarán a cigányság kirekesztéséhez kötődik a szegregáció szó, valójában a szegények, egyszülős családok, alkalmi munkások gyermekeinek is csak a szegényiskola jut. Ez is szegregáció, még ha az elmúlt évtizedek leszoktattak is minket arról, hogy a szociális kirekesztést is annak lássuk. Természetesen mindig vannak elmaradottabb és fejlettebb régiók is, de az előbbiek iskolái - mint a skandináv északon történik - központi támogatással kisegíthetők. De nem úgy, hogy a jobb szülők gyerekei elmenekülnek belőlük. A nyolcosztályos, területi beiskolázottságú általános iskola azonos tanrenddel és műveltségi anyaggal alapfeltétele egy egészséges demokráciának. Amikor a változó kormányok feladták ezt az alapelvet, akkor már el is kezdődött a magyar demokrácia romlása. Példánknál maradva, ha Gyöngyöspatán minden gyerek ugyanabban az iskolában és vegyes osztályokban marad, akkor a helyi vezetés, azaz a jobb szülők saját érdekükben kiharcolták volna a színvonal javítását. És sok-sok helyi elit együtt a nagypolitikánál akár az iskolai fegyelmi rendszer valamelyest szigorítását is elérhette volna. Ehelyett a szabad iskolaválasztáshoz nyúlva otthagyták a szegényiskolát, amelynek hosszú árnya most kúriai ítéletté sötétült. A szabad iskolaválasztás mellett elég kártékony volt a „bukásmentes iskola” jelszava is. Némi cinizmussal azt mondhatnánk, hogy a gyöngyöspatai iskola hírhedt földszintjén tökéletesen megvalósult a „bukásmentes” rendszer. Ideális esetben persze a gyerekek a tanulás kedvéért tanulnak, ahogy a felnőttek pedig akár fizetés nélkül is örömmel dolgoznak. De ettől az ideális társadalomtól nemcsak messze, de egyre messzebb vagyunk. A magyar média óvatosan szokta idézni a PISA-jelentéseket, ellenzéki része hazánk lemaradására, a kormánypárti pedig relatív helytállására hivatkozva. Én azért most ideírom az öt legjobban teljesítő ország (illetve entitás) sorrendjét. Mind matematikában, mind a tudományokban, mind az olvasásban első Kína, második Szingapúr, a harmadik Makaó. A talán legfontosabb matekban a negyedik és ötödik helyen is kínaiak lakta területek (Hongkong és Tajvan) állnak. A kínai családi és iskolai nevelés sajnos bizony a szigorra és a szorgalomra és egészen bizonyosan nem a „bukásmentességre” épül. Persze humánusabb módszerek is léteznek a tanulási kedv ösztönzésére, magyar pedagógusok is szép sikereket értek el ilyenekkel. De világunk az állásinterjútól az előléptetésen át a technológiai fejlődésig a folyamatos versenyről szól. Amelyben egyének éppúgy versenyeznek egymással, mint országok és kontinensek. Az egységes iskolarendszer egységes követelményrendszerrel legalább a tizennégy-tizenöt éves korig pontosan azt szolgálja, hogy minimum alapszinten a haza minden polgára helyt tudjon állni ebben a versenyben. A jobb iskola, sok különórával a jómódúaknak és a követelmények nélküli szegényiskola a többieknek szükségszerűen oda vezet, hogy előbb-utóbb az egész országból Gyöngyöspata lesz. HEGYI GYULA publicista, volt európai parlamenti képviselő Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY Pécsen a járvány korai szakaszában a kommunális szennyvízből napokon belül ki tudják mutatni, ha a településen megjelent a fertőzés Reveláció! A csoportos tesztelés alkalmazását feszegetem, mert hasznos. Egyszerű, hatékony módszer a járvány terjedésének követésére. Ne gyakorlat Magyarországon, de nem is titkos. Rákeresve számos nemzetközi és hazai tartalmat lehet találni. Ha azt kérdezem, hogy milyen csoportméretet (poolt) használnak, akkor rögtön kiderül, hogy Németországban 60 fős, Izraelben kisebb 12-18 fős csoportok mintáit elegyítik. Itthon a szegedi egyetemnek részletes programja, végrehajtási javaslata van a csoportos tesztelésre, ami nyilvános. A csoportos tesztelés gondolatát - javaslatot téve rá - e lap hasábjain öltöztettem már hímes tojásba, beleszerkesztettem falra hányt borsó modellbe. Ma már nyilvánvaló, hogy a siker esélye sokkal nagyobb, mint valaha is gondoltam. Előfordul, hogy szabad az út. Persze az is előfordul, hogy keresem a megoldást, a partnereket, és alig van lehetőség befolyásolni a dolgok menetét. Ott vagyok szemlélőként. Velem is történik, véleményem is van, el is mondom, és semmi hatás. Máskor meg csak úgy, megnyílik az út. Most is, majdhogynem véletlenül, olvasom, hogy a pécsi egyetem megbízást kapott városméretű csoportos tesztelésre. A járvány korai szakaszában a kommunális szennyvízből napokon belül ki tudják mutatni, ha a településen megjelent a fertőzés. A megbízást most adták, most fogják alkalmazni. Reveláció! Tökéletes. Ennél aligha lehet hatékonyabb metódus. Meglévő, jól dokumentált hálózatot használ, amin létező szervezetek napi szinten végeznek egészségügyi és egyéb, havária kivédését szolgáló ellenőrzést. Még arra is lehetőség van, hogy a hálózat visszafejtésével szűkítsék a vizsgált területet. Magyarán, a csoportos tesztelés teljes körűsége anélkül megoldható, hogy személyenként mintát kellene venni a teljes lakosságtól. Megnyugtató. Van módszer, és az észszerű megoldás bevezetésén az arra hivatottak már dolgoznak. A kisebb csoportok képzése ezt követően már csak a hatékony működés egyik lehetséges eszköze. Ez így rendben van. Ma sokak megmenekülését, ha tetszik, győzelmét remélem. MARFAI PÉTER volt országgyűlési képviselő Közös holdingban az alma és a körte Mára már afféle örökzölddé vált a MÁV és a Volán összevonása. A téma már az MSZP-kurzus alatt is felvetődött, ám 2012 elején robbant be igazán. Akkor tárgyalások kezdődtek a szaktárca és a Közlekedési Munkástanácsok Szövetsége között a közös irányításról. Majd derült égből villámcsapásként bejelentették a 24 Volán-társaság 7 régiós társaságba való integrációját. Nyilvánosságra került, hogy egy másik érdekcsoport egy merőben más változaton munkálkodott, és mellbedobással ők nyertek. De 2018 végén már látszott, hogy a régiós modell ebben a formájában nem egy sikertörténet. Sem a költséghatékonyság, sem a szolgáltatás minősége nem hozott áttörést. Ugyanezen kulcsszavakkal fogtak hozzá az egy cégbeszervezés előkészítéséhez, így alakult meg 2019. október 1-jével az integrált Volánbusz Zrt. Sejtettük, hogy A menetrendek összehangolása, az egységes jegyrendszer nem feltétlenül indokolja az integráció bármely formáját innen már csak egy ugrás lesz a MÁV-Volán Holding. Aztán nemrég Tarlós István mint miniszterelnöki megbízott javasolta a MÁV és a Volán összevonását, hozzáfűzve, hogy a kötött pálya elsődlegességét mérsékelni kellene. Meglepő ez a kijelentés, a döntéshozók kommunikációjával nem teljesen harmonizál. A két közlekedési alrendszer cégszintű szervezeti összevonása képtelenségnek is tűnik, a holding szándéka azonban nem elképzelhetetlen. A két gigaméretű cégcsoport összevonásával egy működésképtelen, a tevékenységek remélt összeolvasztására, a cégek közötti munkaerő átjárására nem alkalmas modell jönne létre. Nincs közös üzemanyag, a közös alkatrészbeszerzés sem megoldható. Gazdasági haszna a közös beszerzéseknek lenne, de a közös járműbeszerzés eleve lehetetlen. A munkaerő átválthatósága sem igazán járható út, leszámítva a szellemi munkaköröket. Átképzésekre lenne szükség, ez azonban komoly összegeket emésztene fel. A mostani gyakorlat is azt mutatja, hogy a MÁV-tól a Volánbuszhoz átigazolt jelentős létszámú munkaerő magával hozta a MÁV bonyolult szervezeti struktúrájából, döntési mechanizmusából adódó jegyeket, és ez nem biztos, hogy előnyös. Ez körvonalazódik a Volánbusznál kialakult erős centralizációban, a régiók és a megyék szerepének háttérbe szorításában. Holott a szolgáltatások éppenséggel ott zajlanak, nem pedig a központban. A holding egy újabb irányító központ létrehozását jelentené, ami a döntési mechanizmust még bonyolultabbá, átláthatatlanabbá tenné. A menetrendek összehangolása, a mindkét közlekedési alrendszerre alkalmazható egységes jegyrendszer kialakítása viszont helyeslendő szándék. Ám ennek megvalósítása nem feltétlenül indokolja az integráció bármely formáját, mivel a szakmai felügyeletet az Innovációs és Technológiai Minisztérium gyakorolja mindkét társaság felett. Ennélfogva mindez csak elhatározás kérdése. A párhuzamosság évek óta téma. A helyzet rendezését akadályozza (és talán ezért sem történtek lépések), hogy a helyközi utasforgalom közel 70 százalékát korábban a Volán-társaságok, jelenleg a Volánbusz Zrt. bonyolítja le. Pusztán a vasúti vonalakra való „ráhordó” szerepre kárhoztatni a Volánbuszt heves ellenállásba ütközne. Az önkormányzatok mellett az utazóközönség is fellázadna. Ámde ugyanabból a büdzséből finanszírozni ugyanazon vonalon párhuzamosan szolgáltató cégeket gazdasági abszurd - mondják az összevonáspártiak. Mindenesetre a közösségi közlekedés újabb átszervezése feltétlenül megköveteli a korábbi tanulságok és tapasztalatok levonását. A széles körű szakmai egyeztetés (munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek bevonásával is), valamint a hatástanulmányok elvégzése szükséges és megkerülhetetlen. Mi HORVÁTH LÁSZLÓ blogíró, szakszervezeti képviselő