Népszava, 2020. augusztus (147. évfolyam, 179-203. szám)

2020-08-01 / 179. szám

2 NÉPSZAVA 2020. augusztus 1., szombat Több nap, mint víz SIVATAGOSODÁS Jószerével megfeleződött az idei gyümölcstermés. Ezért valószínűleg nemcsak a mostoha időjárás és az elmaradott gazdálkodási gyakorlat, de a korszerű öntözés hiánya is okolható. BIHARI TAMÁS Az újra beköszöntött kánikula a for­róság mellett fontos bejelentéseket is hozott a gazdáknak. Az Agrármi­nisztérium közleményben tudatta, hogy megjelent az öntözéses gazdál­kodásról szóló törvény végrehajtási rendelete. A jogszabály szerint „az öntözéshez szükséges víz átvezetése érdekében öntözési szolgalom jön létre az érintett idegen ingatlanon”, illetve ez alapján „az öntözni szán­dékozó mezőgazdasági termelő a vízi létesítményt az idegen ingatla­non elhelyezheti és üzemeltetheti, az ehhez szükséges munkákat elvé­gezheti, illetve az öntözőberende­zést átvezetheti”. Általános szakmai vélemény, hogy a puding próbája az evés, tehát korai még a rendelet ha­tásait megjósolni. Az azonban meg­kockáztatható, hogy az előírás nem erősíti a termelők közötti békét és barátságot. Kevés gazda látja szí­vesen, ha egy helyi vagy épp térségi versenytársa a földjén tesz-vesz. A kieső termőterületről nem is szólva, legyen az akármilyen csekély is. A tárca vezetője, Nagy István Kecskeméten bejelentette: egyebek mellett majd 4,4 milliárd forintból öntözésfejlesztési beruházások in­dultak a Duna-Tisza közi homok­hátságon. Az elmúlt tíz évet figyelembe véve egyik lépést sem kapkodták el az Orbán Viktor vezette kormá­nyok. Igaz, a korábbiak is inkább programírásban jeleskedtek. Az ígéret szerint már a termelé­si szezon jövő évi kezdetére 1500 hektáron környezetbarát módon nem rétegvizet, hanem a Tisza fölös hozamát használhatják a gazdák. Nógrádi Zoltán, Mórahalom pol­gármestere még ezt is megtoldotta 500 hektárral, így ő már 2 ezer hek­tárról beszélt. Nagy kérdés, lesz-e a Tiszának minden évben annyi fölös vize, amiből megoldható a mára a szak­értők szerint is félsivatagossá vált terület öntözése. Ez létkérdés annak a mintegy ezer gazdának, akik főleg zöldséget-gyümölcsöt termesztenek. Némi biztonságot adhat, hogy - legalábbis a tervek szerint - 1,4 millió köbméter vizet tárolnak majd. Persze ha az idei „monszunesős” időjárást a korábbi évekre jellemző, hosszú aszályos időszakok követik, a párolgási vesz­teség, utánpótlás nélkül, jócskán lecsökkentheti a tartalékot. a MOSZ főtit­kárhelyettese: A földhaszonbér­letben gazdálko­dókra tekintettel az engedélyek futamidejét legalább a bérleti idő tartamára kellene meghos­­­szabbítani, ami most 20 év Jelenleg az érintett 500 ezer hektárból jó, ha 80-90 ezer hek­tárt öntöznek Magyarországon. A kormány 2020-2030 között évi 17 milliárdot szán vízgazdálkodással összefüggő beruházásokra, amiből futná öntözésre is. A rétegvizek használatáról azért sem esett szó, mert azt erősen kor­látozza az uniós és a hazai szabályo­zás. Ez különösen fontos szempont a homokhátságon, ahol a talajvíz­szint drámai csökkenésének okai­ról még a szakértői vélemény is eltér. Az egyik álláspont szerint a klímaváltozás, a másik szerint az öntözés miatti túlzott vízkiemelés apasztotta le az értékes, nehezen vagy sehogy nem pótlódó készlete­ket. Természetesen a Duna-Tisza közén kívül is sok helyütt gond az öntözés. Igaz, még az ágazatok között is jelentős az eltérés. Egye­lőre a legkevésbé a gabonafélék érintettek. A szárazságtűrő fajták, a korszerű, a nedvességet jobban megtartó talajművelés mérsékli a vízigényt. A kertészeti ágazat azon­ban sokkal inkább kiszolgáltatott a csapadék, illetve az öntözés nyúj­totta vízutánpótlásnak. A Nemzeti­­ Agrárgazdasági Kamara tavaly be­­­­fejeződött vizsgálata 40 ezer gaz­da igényét mérte föl. Eszerint 1,2 millió hektárt kellene öntözni. A kamara 2022-ig 100 ezer hektárral növelné a bevont területeket. Ám ennek sikere - különösen a korona­­vírus-járvány hatásait is figyelembe véve - kétséges. Az öntözés bővítése több aka­dályba ütközik. A rétegvizek kieme­lésének korlátai, a felszíni vizek hiánya és a termőhelytől számított távolsága sok gazdát szinte megold­hatatlan feladat elé állít. A gazdákat tömörítő, az öntöző­csatornákat, műtárgyakat rendben tartó vízügyi társulások műkö­dését biztosító kötelező díj 2010 utáni megszüntetése azt eredmé­nyezte, hogy tönkrementek a mű­tárgyak, eltömődtek a csatornák. Most ezeket is rendbe kell tenni. Még ugyanakkor nem tisztázott, ki működtesse, tartsa fenn például a szivattyúkat, ki és milyen forrásból végezze a karbantartást. Az öntözési stratégia megvaló­sítását az is nehezítette, hogy az elmúlt időszakban több „gazdája” is volt. A téma rendkívül bonyolult, bár a kormány tett néhány könnyí­tést - nyilatkozta a Népszavának Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkárhelyet­tese. Az egyik éppen a végrehajtási rendeletben szereplő öntözési szol­galmi jog. Igaz, a szakember szerint a földforgalmi törvény ettől még összességében nem öntözésbarát. Ez elsősorban az egy tagban lévő birtokokat segíti. A technológiától, a talajminőségtől, a domborzati viszonyoktól és a termesztett nö­vényi kultúrától függően egy kor­szerű öntözőrendszer kiépítése hektáronként milliós beruházástól indul, de - a fenntartási és egyéb költségekről nem is szólva - akár 2-3 millió forintra is rúghat. A víz­jogi engedélyeket például jelenleg csak 5 évre adják ki. A hosszabbítás többnyire borítékolható, de ez nem vehető készpénznek. Márpedig egy korszerű öntözőberendezés megté­rülése túlnyúlik e futamidőn, így ez is egy kockázat. Az öntözési támogatási keretet ezért nem merítették ki a gazdák. A földhaszonbérletben gazdálko­d szolgal­mi elő­írás nem erősíti a termelők közötti békét és barátsá­got: kevés gazda látja szí­vesen, ha egy helyi vagy épp térségi verseny­társa a földjén tesz-vesz­tókra tekintettel az engedélyek futamidejét legalább a bérleti idő tartamára kellene meghosszabbíta­ni, ami most 20 év - vélte a főtitkár­­helyettes. Az öntözési rendszer kibővíté­sének fontos eleme kell legyen az osztatlan közös földtulajdon rende­zése is. Márpedig hivatalos adatok szerint ez a 90-es évek elején kiala­kult torz tulajdoni forma 2,4 millió hektárt érint. Az átlag 0,8 hektáros mikrobirtokokra öntözőrendszert kiépíteni nem érdemes. A valódi megoldást egy átfogó, áttekinthető, az öntözéstől az ár- és belvíz elleni védekezésen át a lakos­sági ivóvízellátásig terjedő vízgaz­dálkodási stratégia jelentené. MEGOLDÁS MÁHR ANDRÁS: KEVÉS ÉS SOK IS A VÍZ A lehetséges területek töre­dékét öntözik Helyben tartás Nagyságrendekkel fontosabb a vízvisszatartás és -gazdálkodás kérdésének megoldatlansága. Az öntözési rendszerek működtetése jelentős kockázatokkal jár. Már­pedig a Kárpát-medence az egyik legkitettebb térség a Földön. En­nek egyik következménye az egy­re kiszámíthatatlanabb időjárás. Mind gyakrabban tapasztalhatók aszályos időszakok, erősödtek a viharok, de a csapadék mennyisé­ge és eloszlása is egyre kedvezőt­­­­lenebb. Az országban helyi szinten előfordul, hogy egy nap alatt egy- vagy akár többhavi csapadék hullik le. Amikor aszály van, felfüg­geszthető a vízkiemelés, amikor pedig térdig gázolunk a vízben, a többlet szinte az utolsó cseppig elhagyja az országot. A hazai víz­készlet 95 százaléka a határon túlról érkezik. A 112 köbkilométernyi víztömeg nálunk további 5-6 köbkilomé­terrel gyarapszik, ami ezzel a há­­rombalatonnyi többlettel hagyja el az országot. A Vásárhelyi Terv nyomán - amit még az első Or­­bán-kormány alapozott meg, de - a szocialista kabinet építette meg 5,3 milliárd forintból az első és eddig egyetlen tározót. A ti­­szaroffit 2009-ben adták át, és 2010 júniusában 13 napig tartott vissza 56,8 millió köbméter vizet. Ez azonban csekély. A nagyberuházásokon kívül lenne lehetőség helyi, illetve kistérségi megoldásokra is. Kisebb tározókkal vissza le­hetne tartani az árvízi és a csapadékvizet is. Ezek - legalább átmenetileg - egy vagy akár több település öntözési igényeit is kielégít­hetnék, amivel a gazdák időt nyerhetnének. REFLEKTOR ^ NÉPSZAVA-INTERJÚ Sürget az idő NEHÉZSÉGEK Öntözés nélkül ma már nemigen érdemes bármi­lyen kertészeti kultúrával foglal­kozni - mondta a Népszavának Hunyadi István, a FruitVeB Ma­gyar Zöldség-Gyümölcs Szakma­közi Szervezet és Terméktanács szakmai igazgatója. Mekkora területet öntöznek a hazai gyümölcsültetvényeken? A zöldségtermelő területek nagyjából háromnegyedén megol­dották ezt a gondot, de a gyümölcs­­ültetvények alig 25 százalékán fo­lyik öntözéses gazdálkodás. Hunyadi István: Az elavult gyü­mölcsösökhöz már nem érdemes öntözőrendszert építeni Mi tartja vissza a gazdákat az öntözés kiépítésétől? Az egyszerűsítések után is meg­lehetősen bonyolult bürokrácia. A vízjogi engedély kiadása is kö­rülményes, de már az előkészítés is jelentős összegeket emészt föl. Először is kúttervet kell készíttet­ni, ami önmagában több százezer forint. Nincs rá biztosíték, hogy a hatóság elfogadja, de nem is lehet mindenhol kút. A rétegvizek fel­­használása erősen korlátozott, a felszíniek pedig sokszor túl messze esnek az ültetvénytől. Előfordult az is, hogy egy gazda kútját az előző tulajdonos engedély nélkül fúratta. A termelő engedélyt akart rá kér­ni, de közölték, műszaki okokból nem kaphatja meg, fúrasson újat. Ilyenkor a tervezés, kivitelezés sem olcsó mulatság, de az engedély megszerzése is elhúzódhat akár 1-2 évig. Mennyire reális az ötéves vízjogi en­gedély időtartama? Igaz, hogy az intenzív fajták a régebbieknél sokkal rövidebb idő alatt már termőre fordulnak, de egy gyümölcsöst mégis csak hos­­­szabb távra, 20-30 évre tervez az ember. Semmi nem biztosítja a víz­jogi engedély meghosszabbítását. Kinek nem éri meg a beruházás? Én inkább azt mondanám, an­nak éri meg, akinek a technológiá­ja illeszkedik a korszerű öntözési rendszerhez. A 80-90 ezer hektár hazai gyümölcsösnek nagyjából a harmada tekinthető intenzív, ver­senyképes ültetvénynek. Van olyan almás, ahol hektáronként 75 ton­nát szüretelnek. De sokkal több az olyan, ahol 20 tonnát sem. Az elavult, elöregedett gyümölcsösök­ben nem érdemes nagy költséggel öntözőrendszert építeni, mert so­sem térül meg. Ezek jelentős részét már csak a támogatáspolitika tartja életben.

Next