Népszava, 2020. október (147. évfolyam, 230-255. szám)
2020-10-09 / 237. szám
2 NÉPSZAVA 2020. október 9., péntek 2015, a nagy kiegyezés óta az RMDSZ titkos fegyvere Orbán Viktor. Kötelező módon minden kampányban megjelenik a szórólapokon is a Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel pózoló, a magyarokat a magyar pártra való szavazásra buzdító Orbán Viktor. Úgy tűnik, a magyar miniszterelnök támogatása nélkül már nem tudnak választást nyerni az etnikai hívószavakra építő határon túli magyar pártok. Merthogy nemcsak az RMDSZ használja kampánykellékként Orbán Viktort, hanem a szerbiai VMSZ is. Korábban a szlovákiai MKP-nak is megadatott ez a lehetőség, ám a sorozatos kudarcok miatt a magyar miniszterelnök már nem adja arcát a biztos vesztesnek. A kárpátaljai magyaroknak pedig legfeljebb a nemzetpolitikai államtitkár jut, nekik eleve nincs esélyük pártként a kijevi parlamentbe jutni. Adódik azonban a kérdés, hogy ha a nagyvárosok magyar lakossága és a fiatalok jó része a modernizáció irányába kacsingat, nem kontraproduktív-e a kőkonzervatív, a jogállamisággal hadilábon álló magyar miniszterelnökkel való szoros barátság lobogtatása. Az említett rétegeknél igen, ám vélhetően még mindig többet hoz ez vidéken, mint amennyit veszítenek emiatt a nagyvárosokban. FOTÓ: KORMANY.HU/MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA REFLEKTOR A múlt kevés a sikerhez KÜLHON A határon túli magyar szavazók egyre tetemesebb hányadának kevés már a jelölt nemzeti hovatartozása. A pártok mégis beragadtak a Budapest által is támogatott „a magyar szavazzon magyarra” főcsapásba. •• GÁL MÁRIA Egyre kevésbé tudják megszólítani a teljes kisebbségi magyar lakosságot a határon túli magyar pártok. Támogatottságuk elsősorban a nagyvárosokban, a fiatalok körében, illetve azokon a szórványvidékeken roggyant meg, ahol a természetes asszimiláció is visszafordíthatatlannak látszik. Sem a probléma nem új keletű, sem a veszély felismerése, de a határon túli magyar pártok egyelőre nem tudnak mit kezdeni a kérdéssel, képtelenek kilépni az etnikai hívószó bűvköréből, megkeresni vagy legalább próbálkozni azzal, hogy ne a XX. század eleji orvosságot ajánlják a XXI. század kihívásaival küszködő kisebbségi magyaroknak. A kérdés, ha nem is a hivatalos pártkommunikációban, de a kisebbségi közbeszédben minden választás előtt és után felmerül mint sürgősen orvosolandó kérdés, a terápia azonban következetesen elmarad. A szeptember 27-i romániai helyhatósági választás után az RMDSZ egyik vezető tisztségviselője, Székely István ügyvezető alelnök mondta ki egy interjúban, hogy „a modernizációs törekvések felülírták Romániában az etnikai szavazást”. A civilben politikai elemző tisztségviselőtől a Népszava arra keresett választ, hogy mennyire? Kimondható-e, hogy eljött egy korszak vége mindkét oldalon - magyaron és románon egyaránt? Mert bár kétségtelen, hogy egyes RMDSZ-es vagy független jelöltek, mint például az etnikai szembenállás frontvonalában álló, közel fele-fele arányban román és magyar lakosságú Marosvásárhelyen győzedelmeskedő, RMDSZ-támogatással induló független Soós Zoltán vagy a kevésbé magyar Székelykő Az etnikai alapú politikai képviselet az első nyilvános vészjeleket Szlovákiából kapta csárdon és Szászrégenben győztes magyar polgármester kapott ugyan valamennyi román szavazatot is, tömeges román átszavazásról aligha beszélhetünk. Fordítva viszont nagyobb az átszavazás aránya, főleg az új rendszerkritikus román pártokra - PDL, USR -, de olyan régi motorosokra is, mint a kolozsvári polgármester, exminiszterelnök Emil Boc vagy a Nagyváradot évtizedek óta uraló Ilie Bolojan, szívesen szavaznak a magyarok is. A teljes képet nézve úgy tűnik, inkább nagyvárosokban hajlamos a magyar románra szavazni. De miért? Kevésbé magyar érzelmű a kolozsvári magyar, mint a vásárhelyi, miért hatástalan itt az etnikai hívószó? Székely István kérdéseinkre leszögezte: nem gondolja azt, hogy Romániában meghatározó módon megszűnt volna az etnikai szavazás. „A társadalomnak azonban vannak olyan rétegei, amelyek esetében fontos ugyan az etnikai hovatartozás, de ez nem domináns a pártopció kialakításával kapcsolatos szempontok tekintetében. Ők elsősorban posztmateriális értékek által meghatározott, magasan képzett, jól kereső nagyvárosi fiatalok. Létszámukat-arányukat tekintve egyelőre kevesen vannak, befolyásuk azonban ennél lényegesebb, a jövőben pedig szerepük nőni fog. A társadalom meghatározó része továbbra is »etnikai szavazó«, függetlenül attól, hogy magyarok vagy a magyarok által is lakott települések, régiók román lakóiról van-e szó. A mostani választás alkalmával azt is láttuk, hogy egy népszerű, sikeres román polgármester meg tud fogalmazni egy olyan jövőképet, amellyel a magyar szavazók egy részének a bizalmát is elnyeri, de ők inkább liberálisok, hiszen az USR-nek eddig kevés polgármestere volt” - vélekedett a Kolozsváron élő politológus politikus. Az etnikai alapú politikai képviselet az első nyilvános vészjeleket Szlovákiából kapta, amikor a 2010- es választáson a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kiesett a parlamentből, bekerült viszont a Bugár Béla alapította „vegyes párt”, a magyarszlovák Híd-Most. Az MKP azóta sem tudta visszaverekedni magát a pozsonyi törvényhozásba, ám tíz év alatt a bugári kísérlet kifulladt, az idén február végén rendezett parlamenti választáson már a Híd sem tudta átlépni a parlamenti küszöböt. Az okok persze sokrétűek és elsősorban a szlovák politikai paletta átrendeződésének köszönhetők, de egyértelmű, hogy elsőként a többségi szlovák szavazók hátráltak ki a közös képviselet mögül, majd a magyarok is elkezdtek vagy visszaszivárogni a továbbra is szigorúan etnikai alapon szerveződő MKP-hoz, vagy a Zuzana Caputová államfő nevével fémjelzett, magyar tagozatot is létrehozó új rendszerkritikus liberális zöldpárthoz, a Progresszív Szlovákiához. Sőt szép számban szavaztak magyarok az addig magyarbarátnak nem nevezhető, a választást megnyerő populista OLANO-ra. Igor Matovic pártja korrupcióellenes retorikájával csábított el sok magyar szavazót, akik fontosabbnak tartották a közélet beígért megtisztítását, mint egy esetleges újabb magyar szobrot vagy kétnyelvű utcanévtábla kifüggesztését. Ez nyilván leegyszerűsítése a kisebbségi problémáknak, de tény, hogy sok határon túli magyar - főleg fiatal - a nemzetiségi problémakört ma már csak az ilyen és hasonló szimbolikus kérdésekre - mint például a székelyzászló-kérdés Erdélyben - fordítja le magában. Persze ez sem véletlen, a magyar pártok is látványosan eltolódtak a szimbolikus politizálás irányába, amellett, hogy képtelenek kilépni a sérelmi politizálás csapdájából. Szlovákia abban is úttörő, hogy a többségi pártok elkezdtek nyitni a kisebbség felé. A Progresszív Szlovákia a Kárpát-medence egyetlen olyan pártja, amely létrehozott magyar tagozatot is. A szlovák pártok nyitása a kisebbség felé katasztrófának bizonyult az etnikai képviselet számára, de sikert hozott a kezdeményezőknek. A román pártok viszont, az újak sem léptek ennyire látványosan a magyarok irányába, holott lenne rá fogadókészség. Székely István szerint „a szlovákiai vegyes pártok támogatottságának feltételei Romániában nem adottak. Talán az etnikumok közötti távolság is nagyobb, hiszen itt az etnikai törésvonal egybeesik a felekezetivel. A román pártok ugyan egyre több magyar jelöltet állítanak, de mivel választási megfontolásból nem fogalmaznak meg ajánlatot a magyar közösség számára, nem érnek el komolyabb eredményt.” „Ön nyilvánosan kimondta, hogy nem elég az etnikai hívószó, modernizációs program kell. Az RMDSZ viszont nemigen mozdul el ebbe az irányba. Miért?” - tettük fel a kérdést Székely Istvánnak. „Valóban, úgy gondolom, hogy az RMDSZ programjában az eddigiekhez képest nagyobb hangsúlyt kell kapnia a modernizáció kérdésének. Ez eddig is jelen volt, azonban a választási kampányok esetében a szervezet inkább a könnyebben mobilizálható tradicionális szavazóbázis mozgósítására törekedett. A nagyvárosi, posztmateriális értékeket valló társadalmi csoport számbeli növekedése azonban elvezethet oda is, hogy a tradicionális szavazóbázis megszólítása nem lesz elég a választási küszöb átlépéséhez. Ugyanakkor e nagyvárosi rétegnek a megszólítása, értékeinek becsatornázása fontos, mert kétségtelen, hogy ők az Európai Unióba integrálódó, XXI. századi Románia képviselői” - válaszolta az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Székely szerint az igazi kihívás azonban nem is a modernizációs program megfogalmazása, hanem az eltérő igényekre reflektáló programrészek összehangolása. „Etnikai szervezetként az erdélyi magyarok egészének képviseletére vállalkoztunk. Az erdélyi magyar társadalom döntő többsége politikai ideológiák szempontjából jobbközép-konzervatív eszmeiséggel írható le, az ő képviseletüket nehéz összeegyeztetni a posztmateriális értékek által meghatározott, balra húzó törekvésekkel. Ezt elmondhatjuk a Fidesszel kialakított partnerségről is. Nehéz a sokféle elvárásnak megfelelni, de nem lehetetlen” - állította az RMDSZ ügyvezető alelnöke. KOPIK AZ RMDSZ FÉNYE Az erdélyi magyarok bizonyos rétegei inkább más, ideológiai alapon szervezett román pártokra adják le a szavazatukat SOKFÉLE KIHÍVÁS ÉS ELVÁRÁS SZÉKELY ISTVÁN Az RMDSZ ügyvezető alelnöke szerint a román pártok azért visznek el kevesebb szavazatot, mert nincs ajánlatuk a magyarok felé LEHETETLEN FELADAT SÓLYMOS LÁSZLÓ A Híd-Most új vezetője nem kevesebbre vállalkozott, mint egy szépreményű, de rövid életű interetnikus projekt újraélesztésére Szerbia, a kivétel A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ereje is csökkent a szerbiai nagyvárosokban. Az az általános képlet, miszerint a többségi új, modern zöld-liberális pártok egyre több magyart, főleg fiatalt vonzanak, egyelőre nem igaz Szerbiára. Pressburger Csaba, az újvidéki televízió munkatársa, a kétnyelvű, magyar-szerb Autonómia portál egyik alapítója a Népszavának elmondta: azért kivétel e tekintetben Szerbia, mert „itt nincs egyetlen épkézláb zöldpárt sem. Persze a több mint száz bejegyzett párt között van, de ezek láthatatlanok, nem fejtenek ki komolyabb pártpolitikai vagy mozgalmi tevékenységet." A vajdasági magyar újságíró szerint azonban országos szinten érdemes lesz odafigyelni a nemrég átalakult és markáns programmal előrukkolt Radikális Baloldali Pártra. „A vajdasági magyarok pártpreferenciáit illetően azonban az látszik, hogy itt teljesen leuralta a politikai porondot a VMSZ, amely a Fidesz talán leghűségesebb határon túli szövetségese. A legutóbbi választáskor ráadásul a legtöbb olyan párt, amelyre a magyarok esetleg átszavaztak volna, bojkottot hirdetett, így a VMSZ megerősödött" - nyilatkozta Pressburger Csaba. Pressburger Csaba szerint a VMSZ teljesen uralja a vajdasági magyar politikát