Népszava, 2020. október (147. évfolyam, 230-255. szám)

2020-10-09 / 237. szám

2 NÉPSZAVA 2020. október 9., péntek 2015, a nagy kiegyezés óta az RMDSZ titkos fegyve­re Orbán Viktor. Kötelező módon minden kampány­ban megjelenik a szórólapokon is a Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel pózoló, a magyarokat a magyar pártra való szavazásra buzdító Orbán Viktor. Úgy tű­nik, a magyar miniszterelnök támogatása nélkül már nem tudnak választást nyerni az etnikai hívószavakra építő határon túli magyar pártok. Merthogy nemcsak az RMDSZ használja kampánykellékként Orbán Vik­tort, hanem a szerbiai VMSZ is. Korábban a szlovákiai MKP-nak is megadatott ez a lehetőség, ám a sorozatos kudarcok miatt a magyar miniszterelnök már nem adja arcát a biztos vesztesnek. A kárpátaljai magyaroknak pedig legfeljebb a nemzetpolitikai államtitkár jut, ne­kik eleve nincs esélyük pártként a kijevi parlamentbe jutni. Adódik azonban a kérdés, hogy ha a nagyvárosok magyar lakossága és a fiatalok jó része a modernizá­ció irányába kacsingat, nem kontraproduktív-e a kő­­konzervatív, a jogállamisággal hadilábon álló magyar miniszterelnökkel való szoros barátság lobogtatása. Az említett rétegeknél igen, ám vélhetően még mindig többet hoz ez vidéken, mint amennyit veszítenek emi­att a nagyvárosokban. FOTÓ: KORMANY.HU/MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA REFLEKTOR A múlt kevés a sikerhez KÜLHON A határon túli magyar szavazók egyre tetemesebb hányadának kevés már a jelölt nemzeti hovatartozása. A pártok mégis beragadtak a Budapest által is támogatott „a magyar szavazzon magyarra” főcsapásba. •• GÁL MÁRIA Egyre kevésbé tudják megszólí­tani a teljes kisebbségi magyar lakosságot a határon túli magyar pártok. Támogatottságuk elsősor­ban a nagyvárosokban, a fiatalok körében, illetve azokon a szór­ványvidékeken roggyant meg, ahol a természetes asszimiláció is vis­­­szafordíthatatlannak látszik. Sem a probléma nem új keletű, sem a ve­szély felismerése, de a határon túli magyar pártok egyelőre nem tud­nak mit kezdeni a kérdéssel, kép­telenek kilépni az etnikai hívószó bűvköréből, megkeresni vagy leg­alább próbálkozni azzal, hogy ne a XX. század eleji orvosságot ajánlják a XXI. század kihívásaival küszködő kisebbségi magyaroknak. A kérdés, ha nem is a hivatalos pártkommunikációban, de a ki­sebbségi közbeszédben minden választás előtt és után felmerül mint sürgősen orvosolandó kérdés, a terápia azonban következetesen elmarad. A szeptember 27-i romá­niai helyhatósági választás után az RMDSZ egyik vezető tisztség­­viselője, Székely István ügyvezető alelnök mondta ki egy interjúban, hogy „a modernizációs törekvések felülírták Romániában az etni­kai szavazást”. A civilben politikai elemző tisztségviselőtől a Népsza­va arra keresett választ, hogy men­­nyire? Kimondható-e, hogy eljött egy korszak vége mindkét oldalon - magyaron és románon egyaránt? Mert bár kétségtelen, hogy egyes RMDSZ-es vagy független jelöltek, mint például az etnikai szemben­állás frontvonalában álló, közel fe­le-fele arányban román és magyar lakosságú Marosvásárhelyen győ­zedelmeskedő, RMDSZ-támoga­­tással induló független Soós Zoltán vagy a kevésbé magyar Székelykő­ Az etni­kai alapú politikai képviselet az első nyilvános vészjele­ket Szlo­vákiából kapta csárdon és Szászrégenben győztes magyar polgármester kapott ugyan valamennyi román szavazatot is, tömeges román átszavazásról alig­ha beszélhetünk. Fordítva viszont nagyobb az átszavazás aránya, főleg az új rendszerkritikus román pár­tokra - PDL, USR -, de olyan régi motorosokra is, mint a kolozsvári polgármester, exminiszterelnök Emil Boc vagy a Nagyváradot év­tizedek óta uraló Ilie Bolojan, szí­vesen szavaznak a magyarok is. A teljes képet nézve úgy tűnik, inkább nagyvárosokban hajlamos a magyar románra szavazni. De miért? Ke­vésbé magyar érzelmű a kolozsvári magyar, mint a vásárhelyi, miért hatástalan itt az etnikai hívószó? Székely István kérdéseinkre le­szögezte: nem gondolja azt, hogy Romániában meghatározó módon megszűnt volna az etnikai szavazás. „A társadalomnak azonban vannak olyan rétegei, amelyek esetében fontos ugyan az etnikai hovatar­tozás, de ez nem domináns a párt­opció kialakításával kapcsolatos szempontok tekintetében. Ők el­sősorban posztmateriális értékek által meghatározott, magasan kép­zett, jól kereső nagyvárosi fiatalok. Létszámukat-arányukat tekintve egyelőre kevesen vannak, befolyá­suk azonban ennél lényegesebb, a jövőben pedig szerepük nőni fog. A társadalom meghatározó része továbbra is »etnikai szavazó«, füg­getlenül attól, hogy magyarok vagy a magyarok által is lakott telepü­lések, régiók román lakóiról van-e szó. A mostani választás alkalmá­val azt is láttuk, hogy egy népszerű, sikeres román polgármester meg tud fogalmazni egy olyan jövőké­pet, amellyel a magyar szavazók egy részének a bizalmát is elnyeri, de ők inkább liberálisok, hiszen az USR-nek eddig kevés polgármeste­re volt” - vélekedett a Kolozsváron élő politológus politikus. Az etnikai alapú politikai képvi­selet az első nyilvános vészjeleket Szlovákiából kapta, amikor a 2010- es választáson a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kiesett a parlament­ből, bekerült viszont a Bugár Béla alapította „vegyes párt”, a magyar­szlovák Híd-Most. Az MKP azóta sem tudta visszaverekedni magát a pozsonyi törvényhozásba, ám tíz év alatt a bugári kísérlet kifulladt, az idén február végén rendezett par­lamenti választáson már a Híd sem tudta átlépni a parlamenti küszö­böt. Az okok persze sokrétűek és el­sősorban a szlovák politikai paletta átrendeződésének köszönhetők, de egyértelmű, hogy elsőként a több­ségi szlovák szavazók hátráltak ki a közös képviselet mögül, majd a ma­gyarok is elkezdtek vagy visszaszi­várogni a továbbra is szigorúan et­nikai alapon szerveződő MKP-hoz, vagy a Zuzana Caputová államfő nevével fémjelzett, magyar tagoza­tot is létrehozó új rendszerkritikus liberális zöldpárthoz, a Progres­­­szív Szlovákiához. Sőt szép szám­ban szavaztak magyarok az addig magyarbarátnak nem nevezhető, a választást megnyerő populista OLANO-ra. Igor Matovic pártja korrupcióellenes retorikájával csá­bított el sok magyar szavazót, akik fontosabbnak tartották a közélet beígért megtisztítását, mint egy esetleges újabb magyar szobrot vagy kétnyelvű utcanévtábla kifüggesz­tését. Ez nyilván leegyszerűsítése a kisebbségi problémáknak, de tény, hogy sok határon túli magyar - fő­leg fiatal - a nemzetiségi probléma­kört ma már csak az ilyen és hasonló szimbolikus kérdésekre - mint pél­dául a székelyzászló-kérdés Erdély­ben - fordítja le magában. Persze ez sem véletlen, a magyar pártok is lát­ványosan eltolódtak a szimbolikus politizálás irányába, amellett, hogy képtelenek kilépni a sérelmi politi­zálás csapdájából. Szlovákia abban is úttörő, hogy a többségi pártok elkezdtek nyitni a kisebbség felé. A Progresszív Szlo­vákia a Kárpát-medence egyetlen olyan pártja, amely létrehozott ma­gyar tagozatot is. A szlovák pártok nyitása a kisebbség felé katasztró­fának bizonyult az etnikai képvise­let számára, de sikert hozott a kez­deményezőknek. A román pártok viszont, az újak sem léptek ennyire látványosan a magyarok irányá­ba, holott lenne rá fogadókészség. Székely István szerint „a szlovákiai vegyes pártok támogatottságának feltételei Romániában nem adot­tak. Talán az etnikumok közötti távolság is nagyobb, hiszen itt az et­nikai törésvonal egybeesik a feleke­zetivel. A román pártok ugyan egy­re több magyar jelöltet állítanak, de mivel választási megfontolásból nem fogalmaznak meg ajánlatot a magyar közösség számára, nem ér­nek el komolyabb eredményt.” „Ön nyilvánosan kimondta, hogy nem elég az etnikai hívószó, moder­nizációs program kell. Az RMDSZ viszont nemigen mozdul el ebbe az irányba. Miért?” - tettük fel a kér­dést Székely Istvánnak. „Valóban, úgy gondolom, hogy az RMDSZ programjában az eddigiekhez ké­pest nagyobb hangsúlyt kell kapnia a modernizáció kérdésének. Ez ed­dig is jelen volt, azonban a választá­si kampányok esetében a szervezet inkább a könnyebben mobilizálha­tó tradicionális szavazóbázis moz­gósítására törekedett. A nagyvá­rosi, posztmateriális értékeket valló társadalmi csoport számbeli növekedése azonban elvezethet oda is, hogy a tradicionális szava­zóbázis megszólítása nem lesz elég a választási küszöb átlépéséhez. Ugyanakkor e nagyvárosi rétegnek a megszólítása, értékeinek becsa­­tornázása fontos, mert kétségte­len, hogy ők az Európai Unióba integrálódó, XXI. századi Románia képviselői” - válaszolta az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Székely sze­rint az igazi kihívás azonban nem is a modernizációs program meg­fogalmazása, hanem az eltérő igé­nyekre reflektáló programrészek összehangolása. „Etnikai szerve­zetként az erdélyi magyarok egé­szének képviseletére vállalkoztunk. Az erdélyi magyar társadalom dön­tő többsége politikai ideológiák szempontjából jobbközép-konzer­­vatív eszmeiséggel írható le, az ő képviseletüket nehéz összeegyez­tetni a posztmateriális értékek által meghatározott, balra húzó törek­vésekkel. Ezt elmondhatjuk a Fi­desszel kialakított partnerségről is. Nehéz a sokféle elvárásnak megfe­lelni, de nem lehetetlen” - állította az RMDSZ ügyvezető alelnöke. KOPIK AZ RMDSZ FÉNYE Az erdélyi magyarok bi­zonyos rétegei inkább más, ideológiai ala­pon szervezett román pártokra adják le a sza­vazatukat SOKFÉLE KIHÍVÁS ÉS ELVÁRÁS SZÉKELY ISTVÁN Az RMDSZ ügy­vezető alelnöke szerint a román pártok azért visz­nek el kevesebb szavazatot, mert nincs ajánlatuk a magyarok felé LEHETETLEN FELADAT SÓLYMOS LÁSZLÓ A Híd-Most új vezetője nem ke­vesebbre vállal­kozott, mint egy szépreményű, de rövid életű interetnikus projekt újra­élesztésére Szerbia, a kivétel A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ereje is csökkent a szer­biai nagyvárosokban. Az az álta­lános képlet, miszerint a többségi új, modern zöld-liberális pártok egyre több magyart, főleg fia­talt vonzanak, egyelőre nem igaz Szerbiára. Pressburger Csaba, az újvidéki televízió munkatársa, a kétnyelvű, magyar-szerb Auto­nómia portál egyik alapítója a Népszavának elmondta: azért kivétel e tekintetben Szerbia, mert „itt nincs egyetlen épkézláb zöldpárt sem. Persze a több mint száz bejegyzett párt között van, de ezek láthatatlanok, nem fej­tenek ki komolyabb pártpolitikai vagy mozgalmi tevékenységet." A vajdasági magyar újságíró sze­rint azonban országos szinten ér­demes lesz odafigyelni a nemrég átalakult és markáns program­mal előrukkolt Radikális Baloldali Pártra. „A vajdasági magyarok pártpreferenciáit illetően azonban az látszik, hogy itt teljesen leural­ta a politikai porondot a VMSZ, amely a Fidesz talán leghűsége­sebb határon túli szövetségese. A legutóbbi választáskor ráadá­sul a legtöbb olyan párt, amelyre a magyarok esetleg átszavaztak volna, bojkottot hirdetett, így a VMSZ megerősödött" - nyilat­kozta Pressburger Csaba. Pressburger Csaba szerint a VMSZ teljesen uralja a vajda­sági magyar politikát

Next