Népszava, 2021. január (148. évfolyam, 1-25. szám)
2021-01-02 / 1. szám
Színház - Rock&Roll A január 3-án 82 éves Sas /■ Józsefet nem én ripacsozom le, ő mondta magát----■ ról pár esztendeje, ami ■kor megkérdezték tőle, * mi a műfaja, hogy ripacs. Méltósággal kihúzta magát hozzá, és komolyan a kamerába nézett, de azért ironikusan mosolygott. Érezhető volt, hogy amit mások szitokszónak tartanak, arra ő büszke. Esze ágában sincs megtagadni vidéki színházas, táncos-komikus énjét, a Győrben, Békéscsabán, Pécsen, Kecskeméten töltött éveket. Azt a temérdek szakmai fogást, remek vagy netán ócska, de hatásos trükköt, ami színészgenerációkon keresztül öröklődött. A poentírozást, a táncos figurákat, a könnyed dalra fakadást, a kiváló ritmusérzéket, a tapssal való bejövetel és kimenetel fortélyát, az odaadással gyakorolt mesterséget. És a hatásvadászatot, az ízléshatáron való lavírozást, netán annak átlépését, a hangos, kiadós siker érdekében. Ez az, amiért Sas annyira megosztó. Óriási a rajongótábora. Az ATV-n arcpirítóan sokszor ismételt jelenetei, a műsoraiból készített, végkimerülésig tartó szilveszteri programok nézőszámban többször alaposan elpáholták a nagy kereskedelmi csatornákat is. Ugyanakkor sokan elhúzzák a szájukat akár csak a neve említésekor. Olcsónak, gagyinak, gatyaletolósnak tartják. Tény, a szó szoros értelmében is nemegyszer tolt le gatyát a Mikroszkóp Színpadon, amit csaknem 25 évig igazgatott. Akár egy szál, naná, hogy rikítóan színes, harsogóan mintás alsónadrágra vetkőzött. Lehet szájat húzni, fanyalogni, ízlésrendőrért kiáltani. Én is megtettem többször. Vitatkoztam vele nem egy alkalommal, hogy ugyan minek ez. Tehetségesebb ő ennél. Öncélúan is adódott ilyesmi nála. De menet közben megtanulta a nemtelennek tűnő eszközöket ütős mondandó szolgálatába állítani. Egy alsónadrágra vetkőzés lehet a csóróság, a totális kiszolgáltatottság jelképe. Ahogy lett is nála. Az ócskának tűnő fogást mély, már-már hideglelős csendre tudta változtatni. A kabaré plebejus műfaj, kiáll az elesettek, szegények, társadalmi hierarchiában alul lévők mellett, perlekedik a hatalmon lévőkkel, fityiszt mutat nekik. A szókimondása miatt katedrájától megfosztott kukázó tanár száma csaknem klasszikusnak számít. A lefokozott, alulfizetett, gyakran semmibe Sas, a rimes BÓTA GÁBOR vett értelmiségi megtestesülése. Ennek a tanárnak más-más „mutánsai” különböző műsorokban kerültek elő. Például az, aki reszketegen, de még mindig tartással, visszalátogat régi iskolájába, és elmereng a múlton. Minket tekint egykori osztályának. Ránk nézve idézi fel, milyenek voltak a fideszesek tanulókként, mennyire hitt bennük. Aztán akár konkrét neveket is említve sorolja, most mit gondol róluk. Szája csalódottan lefelé fittyed, keze megfáradtan legyintésre kész. Egy valaha minden bizonnyal jó tanár áll előttünk, akit fölöslegesnek minősítettek, nyugdíjba zavartak, nincs már semmije, csak az elkeseredése, a reménytelensége, és ezzel rendkívül sokak életérzését testesíti meg. Telitalálat. Ki merem mondani, bármennyien is szapulnak majd érte, hogy egy nagy színész kis kabaré remekműve. Ami egyébként szintén tartalmaz vaskos fogásokat. Eltúlzott szörcsögést, hörgést, felnagyított kézremegtetést. A kabaré túlzó, a kabaré karikíroz. Csak közben ott van ebben a figurában nem csupán egy ember sorsa, hanem mindazoké, akik nagyon hittek a rendszerváltásban, és csúnyán ráfaragtak. Ha Sas például elénekli a zsidó kisember, Tevje legismertebb dalát, a Hegedűs a háztetőn-ből a „Ha én gazdag lennék” refrénnel közismert nótát, és ezt cigánynak öltözve teszi, majd végül könyörgően hozzátoldja, hogy „legalább a minimálbér adassék meg”, akkor egy kisebbség helyzetét jeleníti meg. Ha megint csak lerongyolódott cigányként jön be, és mellette Beregi Péter a gazdag muzsikus cigány, akkor már arról van szó, milyen rémületesen kinyílt a társadalmi „olló”, mennyire módosak lettek egyesek, és milyen iszonyatosan leszakadtak mások. Sas maga is szegénysorból jön. Édesanyja egyedül neveli, mert színész édesapja a vészkorszak áldozatává válik. Amikor talált egy régi filmrészletet, amiben feltűnik a papa, behozta a kabaréba, és meghatottan beszélt róla. Ez is ő, a nagyon elérzékenyülő, az elcsendesedni tudó. Aki azzal is tisztában van, hogy ezután „levezetésként” egy könnyedebb számnak kell következnie, hogy aztán jöhessen valami fajsúlyosabb. Megtanult szerkeszteni, kabarét rendezni, és igen, megtanult közönséget kiszolgálni, akár alámenni a nézők igényeinek. Tudna ő irodalmi kabarét is csinálni, csak az jó ha tízszer, hússzor elmenne - mondta nekem egyszer. De ő habzsolni akarta a végeérhetetlen sikert, tán a gyerekkori nélkülözésekért is kárpótolva magát. Ezért akarhatott sok pénzt, temérdek finom, elegáns ruhát, zöldövezetben lifttel felszerelt emeletes házat, ami valóságos múzeum, telis-tele színházi fotókkal, kellékekkel, még a garázst is plakátokkal tapétázták ki. Mindent be akart happolni. Tán ez vezetett oda, hogy felfüggesztettet kapott adócsalásért. Minden tartozását az utolsó fillérig visszafizette. Nem csak magának gyűjtött, a Mikroszkóp népszerűségét kihasználva, a színház valamennyi tagjának belföldi és külföldi nyaralásokat vagy éppen új ingyentévét intézett. Olyan szelek fújtak, hogy kiebrudalták a Mikroszkópból, aminek több mint 35 évig volt tagja. A Fészek Klub fogadta be, maradék társulatával együtt. Ide is utánament a közönség. Szegény színházi körülmények között, gyakran otthonról hozott ruhákban, díszleteket, kellékeket alig használva is megállta a helyét. 2018 novemberében orvosi tanácsra - túl volt már ekkor szívműtéten, nyaki érműtéten - lemondta összes fellépését. Ha felhúzta magát a színház körüli ügyeken, azon például, hogy kitűzött előadás-időpontok helyett esetleg a kollégák a jobban fizető haknit választották, akkor egekbe szökött a vérnyomása. A felesége, Zsuzsa, aki évtizedek óta mindenben mögötte áll, próbálta mondani, hogy most ne hódoljanak a szokásuknak, hogy januárban elutaznak Thaiföldre. Belföldi telelést javasolt. De ő kötötte az ebet a karóhoz, és mivel úgysincs fellépés, két hónapot is befizettek. Néhány nap lett belőle, aztán támadott a kétoldali agyvérzés és vele a bénulás. Különrepülővel kellett hazahozni. Amikor otthonában meglátogattam, kissé lassabban, halkabban beszélt, mint általában, de tiszta volt az agya, és viccelődött. Nemrég felhívtam. Azt mondta, a gondozója vagy a masszőre segítségével már tud lépegetni. És szilárdul hisz benne, hogy színpadra áll még. Nem ő lenne, ha ebben nem bízna váltig. Zeppelin afellegekben ajos januárja volt 1969- ben a hollywoodi Whisky-A-Go-Go klubnak: másodika és ötödike között négy koncertet adott ott a Led Zeppelin. Az 1964. január 15-én, Johnny Rivers rock&roll bulijával megnyílt szórakozóhely falait szerencsére jól megépítették, így nem hullott a vakolat, amikor John Bonham, John Paul Jones, Jimmy Page és Robert Plant - még az idők során az AC/DC, a Byrds, a Cream, a Doors, a Guns N’ Roses vagy a Steppenwolf - a bőrök és a húrok közé csapott. A Zeppelint azért hívták Amerikába, hogy turnén népszerűsítse első nagylemezét. Annak elkészítésére bitang nagy előleget, csaknem 150 ezer dollárt kapott az Atlantic Recordstól, és az amilyen vakmerő, olyan vájt fülű kiadó egy centet sem akart veszíteni az üzleten. Peter Grant, az együttes menedzsere harminchat előadást kötött le 1968. december 26-tól 1969. február 16-ig, Denvertől Baltimore-ig. Ennek a menetnek volt része a Go-Go-banzáj; a parti kifejezést kerülném, mivel annak van némi kellemetlen mellékíze a big bandet kultiváló Szájer elszánt behatolása és hervatag kimenekülése óta. A tengerentúli körúton a hangulat nem volt különösebben vidám, mert az utazások közben influenzában megbetegedtek a zenekar tagjai, és nem a végtag- vagy a torokfájdalmakra vonatkozik, hogy játszani csak lázasan érdemes. Az album, melynek számait Amerikában nemegyszer hidegrázós állapotban nyomta az együttes, már október elején, alig harmincórai stúdiózenéléssel elkészült Londonban, és január 12-én, egy héttel a záró hollywoodi fellépés után piacra került az Egyesült Államokban. Már előrendelésben 50 ezer példány elkelt belőle; az amerikai közönség, úgy tetszik, ráérzett, hogy a nagylemez és a banda megjelenésével korszakhatárhoz érkezik a rockzene. Grant és az Atlantic vezetői utóbb dörzsölték a tenyerüket: az album hét év alatt éppen hétmillió dollár hasznot hozott. Ez azonban semmi sem volt a hangzáshoz képest. Ahogyan a Zeppelin megszólalt, az Jimi Hendrix-i magasságokba vezetett, mert kitágította a rockmuzsika körvonalait, ha voltak annak keretei egyáltalán. Aki meghallgatta az album első két számát, egyik ámulatból a másikba esett, mivel a Good Times, Bad Times gyomron vágó nyitánya és a Babe I’m Gonna Leave You finom gitárjátéka azt az érzést keltette: ilyen még nem volt. S jött még a Dazed and Confused, a Communication Breakdown... Ezt a négy dalt kislemezen is megjelentették, s hármat közülük a tizenhárom legjobb Zeppelin-szám között jegyez a Rolling Stone magazin. Az Államok mégsem csak Amerika volt az örök érvényű együttes számára. Plant hetvenhét júliusában az óceán túlsó oldalán tudta meg, hogy odahaza meghalt ötéves kisfia. A zenekar az idő tájt tért vissza a színpadokra: az előző másfél évben nem adott koncertet Plant és családja súlyos rodoszi autóbalesete miatt. A karambol következtében a rocker felesége napokig kómában volt, de felépült, a sztárnak a könyöke és mindkét bokája eltört. Az összesen 512 hangversenyt adó együttes 1980-ban újabb tengerentúli turnéra készült - a nyitány október 17- én Montrealban lett volna, és Page windsori háza közelében próbált, amikor Bonhamet egy reggel holtan találták a szobájában. A nagy dobos halálra itta magát, a vizsgálat szerint legalább tizenhat kupica vodka volt a szervezetében. Az év utolsó hónapjában társai bejelentették: a Led Zeppelin nem létezik többé. Ám a zenekar néhányszor azóta is fellépett, és a hatás tekintetében változatlanul eleven. Amikor Jones, Page és Plant a doboknál Bonham fiával, Jasonnel 2007 decemberében Londonban koncertet adott az Atlantic-alapító Ahmet Ertegün emlékére, 25 millió rajongó ostroma tette tönkre a jegyvásárlásra létrehozott weboldalt. Végül az addig regisztrált igénylők között sorsolták ki a belépőket, és két szám emlékeztetett a kezdetekre: az elsőként felhangzó Good Times, Bad Times, valamint a Dazed and Confused. A koncertről film készült, azt öt évvel később mutatták be Celebration Day címmel. A Daily Telegraph így írt róla: „Valóban a rock and roll legpompásabb, legvarázslatosabb ünnepe.” Jobb végszót magam sem tudok. ROBERT PLANT 1 ÉS JIMMY PAGE MÉG AZ EREDETI FELÁLLÁSBAN A brit együttes kitágította a rockmuzsika kereteit NEGYI IVÁN LEMEZEKET FEL!