Népszava, 2021. augusztus (148. évfolyam, 177-201. szám)
2021-08-02 / 177. szám
REFLEKTOR NÉPSZAVA I , 2021. augusztus 2., hétfő I A nélkülözők nem nyaralnak PIHENÉS Magyarországon 750 ezer alacsony jövedelmű ember nem engedheti meg magának, hogy nyaralni menjen. Hazánk az egyike annak a 16 uniós országnak, ahol a gazdagok és a szegények közötti különbség egyre nő a pihenéshez való hozzáférés terén, állapítja meg az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) friss felmérése. Európában 35 millió ember nem tud elmenni nyári szabadságra, mert csak a szegénységi szint fenntartásához elegendő jövedelemmel rendelkezik. Bár az elmúlt évtizedben egyre több európai engedhette meg magának a nyaralást, az alacsony jövedelmű családok többsége kimaradt ebből. Magyarországon a szegénységi küszöb alatt élők több mint 72 százaléka nem engedheti meg magának ezt a „luxust”, s ez a szám több mint tíz százalékkal magasabb, mint az EU27-ek átlaga. A felmérés szerint az uniós polgárok 28 százaléka nem keres annyit, hogy egy hétre elutazhasson. Az arány 59,5 százalékra emelkedik azok körében,akiknek a jövedelme a szegénységi küszöb, vagyis a mediánbér 60 százaléka alatt van. A legrosszabb a helyzet Görögországban, ahol a szegénységi szinten élők majdnem 90 százaléka kimarad a nyaralásból. A sorban ezután Románia (86,8 százalék), Horvátország (84,7 százalék), Ciprus (79,2 százalék) és Szlovákia (76,1 százalék) következik. Sok európai, akinek a keresete nem éri el a mediánbér 60 százalékát, munkanélküli vagy nyugdíjas. De ebbe a csoportba tartoznak az alacsonyan fizetett munkavállalók milliói is. 16 EU-tagállamban a minimálbér a szegénységi küszöb eléréséhez sem elég. Az Európai Bizottság szerint a kontinens 22 millió munkavállalója keres a mediánjövedelem 60 százalékánál kevesebbet. Az Eurostat adatainak elemzéséből kiderül, hogy az elmúlt évtizedben 16 uniós tagországban nőtt a szakadék a szegénységi küszöb alatti és feletti jövedelemmel rendelkezők között. Romániában például a szegénység kockázatának kitett emberek 86,8 százaléka nem engedhette meg magának a nyaralást, szemben a magasabb jövedelemmel rendelkezők 46,7 százalékával. Ez a 40,1 százalékpontos különbség 2010 óta 17,1 százalékponttal nőtt. Romániát követően sorrendben Szlovákiában, Horvátországban, Litvániában és Magyarországon mélyült leginkább a szakadék a két tábor között. „A szabadság nem lehet kevesek luxusa. Miközben sok munkavállaló a szabadságát a barátaival és a családjával tölti, milliók maradnak ki ebből az alacsony fizetésük miatt. A szabadság eltöltésében megmutatkozó egyenlőtlenségek növekedése azt bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedben Európában a gazdasági növekedés előnyei nem oszlottak meg igazságosan” - nyilatkozta Esther Lynch, az ESZSZ főtitkárhelyettese. Mint a szövetség sajtóközleménye hangsúlyozza, az európai minimálbér megteremtéséről rendelkező jogszabályba be kell építeni egy „tisztességes küszöbértéket”, amely biztosítaná, hogy a törvényes minimálbér soha ne legyen kevesebb, mint a mediánbér 60 és a tagállami átlagbér 50 százaléka. Az ESZSZ kalkulációi szerint ez 24 millió ember számára hozna fizetésemelést. HALMAI KATALIN (BRÜSSZEL) DANÓANNA Alig múlt kilenc, a Hősök tere közelében parkoló buszokból tömegesen áramlanak a helyszínre fehér pólókban a tüntetésre érkezők. Gépiesen mennek a tér szélén álló sátrakhoz, ahol átvehetik az ellátmányként osztogatott palackozott ásványvizet és a színes esernyőket. Úgy számolnak, mindkettő jól jöhet még a szakdolgozói kamara szombati gyűlésére: egyaránt ígértek zivatart és hőséget is. Bár a résztvevőket a pedagógusoktól a gyógyászati termékforgalmazókig számtalan szakma szervezete biztosította nyilatkozatban a szolidaritásáról, jelezve, hogy nem mehet ez így tovább, a téren egy érintetett sem találtunk, aki névvel merte volna vállalni, hogy beszéljen azokról a körülményekről, amelyek kihozták őket a Hősök terére. - Délutános műszak után, hajnal háromkor keltem, a kétéves fiamhoz átjött a szomszéd, hogy el tudjak jönni a rendezvényre - közli egy fiatal nő. Azt mondja: jelenleg öt helyen is dolgozik ahhoz, hogy megéljen. Abból csak az egyik az ápolói munka, amellett takarít, esetenként kisgyerekek vagy idősek felügyeletét is vállalja. Most azért jött a térre, mert a kollégái meggyőzték: csak magukra számíthatnak. „Muszáj kiállni és megmutatni, hogy létezünk!” - teszi hozzá. Arra a kérdésre, hogy valójában mit remél a mai rendezvénytől, előbb határozottan rávágja, azt, hogy az orvosokéhoz hasonló módon emelni kell az ő béreiket is. Aztán maga elé suttogja: valószínűleg nem fog történni semmi. A körötte álló kollégái egymás szavába vágva sorolják, hogy mennyi is az annyi. Hogy a kormány által januárra ígért 30 százalékos emeléssel is alig lesz a járandóságuk több 400 ezernél egy negyvenéves munkaviszony után. Egy magas határozott asszony szerint a nyugat-európai országokban az ápolók az orvosi bérek 60-70 százalékát kapják. Magyarországon a szolgálati törvénnyel együtt emelt orvosi fizetések alig 25- 30 százalékát fogják kapni úgy, hogy januárban emelni fogják a béreiket. Egy orvosnő, aki Tolnából jött, azt mondja: szégyellné, ha most nem lenne itt azokkal, akikkel együtt küzdött hosszú hónapokon át a covidos betegek életéért. „A szkafanderen sem volt rangjelzés - mondja mosolyogva -, a lényeg, hogy elegen legyünk ahhoz, hogy ott fönn is megértsék: jó szakemberek nélkül nincs normális ellátórendszer.” A színpadon már beszél Babonits Tamásné, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) alelnöke, ő a rendezvény moderátora. Olvassa, ki mindenki támogatja őket: szinte valamennyi szakszervezetet felsorolja, kivéve egyet: a kormány által elismert ágazati „reprezentatívokat”, a Cser Ágnes vezette MSZ-EDDSZ-t. Ők nem is válaszoltak a meghívásra. Vannak, akik a hallgatóságban inkább Sándor Máriát, a fekete pólós nővért hiányolják, mert úgy látják, hogy benne megvolt minden egy bérharcos küzdelemhez, sajnálják, hogy nem sikerült őt sem megóvni. Kedves miniszteri köszöntők a távolból TÜNTETÉS Több ezer egészségügyis követelt jobb béreket szombaton, bár nem sokan bíztak abban, hogy a kormány meghallja a hangjukat. Babonitsné mögött felsorakoznak a köztestület meghívását elfogadó társszakmai kamarák és betegszervezetek képviselői. A kormányból, az ágazatot irányító főhatóságtól azonban nem jött senki az invitálásra. Ők csak levelet küldtek a távolból. Babonitsné olvassa fel a miniszterek üdvözlő leveleit. Az első Pintér Sándoré. Ő azt írta, hogy a részvételét, tekintettel a Belügyminisztérium hatáskörére, nem tartja indokoltnak. A folytatásban pedig arról biztosítja köztestület tagjait, hogy felelősségteljes munkájuk, áldozatkészségük ismert a kormány előtt. „Hazugság!” - ordítják erre a tömegből. „Elhunyt bajtársaik emléke előtt magam is fejet hajtok!” - zárul a miniszter üzenete. Ám ekkor a fütty meg a duda szinte elnyomja az aláíró nevét beolvasó hangot. A következő üzenet Kásler Miklós ágazatot felügyelő miniszteré. Ő azt kérte a kamara vezetőitől: tolmácsolják a tagjaiknak elismerését, hogy élethivatásukat teljesítve példát mutatnak a társadalomnak. Minderre odalentről éles füttyszó jön, majd hosszan tartó rigmussal követelik: „Mondjon le!” A nap tűz, a verejték csendben patakzik a színpad körül állók arcán. Odafönn arra utal a MESZK elnöke, hogy ismerős lehet ez az érzés a közelmúlt szkafanderben töltött hónapjaiból. Balogh Zoltán szerint azért kellett összegyűlniük, mert a kormány nem hallgatta meg az időben küldött jelzéseiket. Mint emlékeztetett, még ha válaszoltak is azokra egyáltalán, akkor is nemet mondtak. Az orvosi kamara elnöke az ápolás fontosságáról beszélt, arról, hogy valakinek a beteg ágyában a párnákat is meg kell igazítania. Egy nő nem hagyja Kincses szavait szó nélkül. Azt kérdezi a körötte állóktól: „Amikor márciusban próbáltuk arra kérni a MOK-ot, álljanak ki mellettünk, csak annyit üzentek vissza: küzdje ki mindenki magának a jobb bért.” Mire Üveges Péterné, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara fekvőbeteg-ellátási alelnöke a mikrofonhoz lép, a forróság szinte elviselhetetlen a téren. Ő arra emlékezteti társait, hogy a kormányzat képviselője egy minapi konferencián úgy vélte, hogy a munkaerőhiány csak az orvosi munkaterületeken jelent gondot, a szakdolgozói állásokban nincs probléma. „Nektek van új kollégátok?” - kérdezte a tömegtől, amely egy emberként válaszolta: „Nincs!” Aztán hosszan sorolta azokat a sérelmeket, amelyek az új szolgálati jogviszonyban hátrányként érték őket. Például a törvény hatálybalépésével a jubileumi jutalom már nem jár a szakdolgozóknak, a kirendelésekben érintettek munkájának ellentételezése nem egységes. Az csak adható volt, és az is csak akkor, ha az adott intézménynek volt rá fedezete. Aztán még megkérdezte, ki tudták-e venni a tíznapnyi pluszszabadságot, válaszként megint egybehangzó nemet kiabált vissza a tömeg. A rendezvény végén egy tizenkét pontos kiáltványban foglalták össze, mit várnak el a kormánytól, köztük egy azonnali 30 százalékos béremelést, a szolgálati helyébe a közalkalmazotti jogviszony visszaállítását. A tér szélén a tömeg ekkor már oszladozóban, többen próbálnak a forróság elől kicsit árnyékba húzódni. Egy a buszokhoz igyekvő férfi megjegyzi: „Valószínűleg nem volt sok értelme itt lenni, a fizetést nem fogják emelni, mi meg ezt birkák módjára el is fogjuk tűrni.” Esther Lynch: „A szabadság nem lehet kevesek luxusa" A „Fontos, hogy ott fönn is megértsék: jó szakemberek nélkül nincs normális ellátórendszer" 12 pontos kiáltványban foglalták össze a követeléseiket A forróság szinte elviselhetetlen volt a téren. Az invitált miniszterek levélben üdvözölték az ápolókat, igaz, pénzt nem ígértek .