Népszava, 2022. február (149. évfolyam, 26-49. szám)
2022-02-19 / 42. szám
2 VISSZHANG Elfogynak a szavak - Információs bank szavatolhatná a politika hitelességét Véleményformáló, sőt akár politikai erővé válhatnak a közösségi média terében a hamis hírekre épített privát vélekedések. Sokat segítene, ha ez kijózanítóan hatna a politikára, és az állam megpróbálná visszaszerezni a hiteles informálás védjegyét a manipulatív kommunikáció helyett. Ám a politika inkább beszáll a fake news-gyártásba. A magyar kormány is ebben utazik, a politikai hazugság mindinkább a kormánypropaganda részévé szervesül. FORGÁCS IVÁN Hogy ez óriási előnyt biztosít a politikai versengésben, különösen a kampányidőszakokban, nem kérdés. Ezzel együtt vitatott, mekkora lehet a hamis állítások szerepe a szavazók befolyásolásában. Vannak, akik szerint hazug kijelentésekkel nem lehet választást nyerni, mások úgy vélik, könnyen félrevezethetik a közvéleményt. Utóbbiak közé tartozik Vicsek Ferenc újságíró, médiakutató, aki a Politikai Propaganda Indikátor projekt keretében szervezett kutatócsoportot az információs hatalommal való visszaélés mérőszámának a kidolgozására. Ebben a Dimenzió Média Alapítvány, a Závecz Research és a Mérték Médiaelemző Műhely dolgozik vele. Nemzeti agymosodák „Mikor az ATV betelefonálós műsorát, a Fórumot csináltam, megdöbbentett, mennyi embert téveszt meg a politikai kommunikáció - idézi fel motivációit Vicsek Ferenc. Ezért azt a feladatot adta magának, hogy a felkészülés során kiderítse, hol vannak csúsztatások, hazugságok a hivatalos közlésekben, hírekben. Adásban bemutatta ezeket, és olykor szembesítette a betelefonálót az ellentmondásokkal. De a bizonytalankodók is igényelték, mondjam el, amit megtudtam. Újságíróként a gazdaság volt a profilom, ezért összetettebb gazdaságpolitikai folyamatokba, ravaszabb átverésekbe is be tudtam avatni a nézőket.” Az újságíró másik ösztönzője a kormánykommunikáció mögött felsejlő számítás volt. „Ahogy múltak az évek, egyre inkább úgy láttam, hogy a Fideszt csak a hatalom és a gazdasági előnyök érdeklik. Ennek rendeli alá a jogrendszert, a médiát, hozzá akarja idomítani a társadalmi tudatot. Hiába igyekszik az újságíró-társadalom harmada tisztességesen végezni a dolgát, ha a hatalom a közmédiát, a KESMA-t és általában a kormányközeli médiabirodalmakat nemzeti agymosodaként működteti. Szerettem volna kideríteni, milyen mértékben köszönheti a kormány az elferdített valóság iparszerű terjesztésének a 2010 utáni kétharmados győzelmeit (a választási rendszer átalakításán túl). Ezért vágtam bele a kutatásba. Évekig dolgoztam a módszertanon.” A kutatás lényegében azt vizsgálja, mekkora körben terjedtek el, és mennyire lettek elfogadottak a politikai propagan BÁLINT ORSOLYA Már Doktor House is megmondta: mindenki hazudik. Mindannyian úgy szocializálódtunk, hogy hazudni nem szép dolog, csakhogy a hazugságkutatók szerint akár napjában kétszázszor nem mondunk igazat, és a hazugság képessége már hatéves korunkra kialakul bennünk. Ezek lehetnek apró füllentések, kegyes hazugságok, például, hogy egy konfliktust elkerüljünk, vagy ne bántsunk meg másokat. Peter Stiegnitz, a magyar származású, 1956- ban Bécsbe emigrált pszichológus, a mentiológia, azaz a hazugságkutatás tudományának letéteményese szerint a hazugság létszükséglet, önvédő hírei, állításai. Ezeket három csoportba sorolták. Az elsőbe a tényektől független közösségi képzet kialakítását célzó közlések kerültek (például: Soros György szervezi a migránsok szállítását Európába, Brüsszel az Európai Ügyészséggel el akarja venni az ország függetlenségét). A másodikba az információs fekete lyukak felderítésére olyan állítások kerültek, amelyekről hallgatott a propagandamédia (menekült gyerekeket éheztettek a határon), míg a harmadikban karaktergyilkosságok és figyelemelterelő pozitív kijelentések (Magyarország védi meg Európát a bevándorlástól) hatását vizsgálták. Előzetesen felmérték a médiafogyasztási szokásokat is: a megkérdezettek nagyjából 40 százaléka a kormányzati médiagépezet hírforrásait tartotta hitelesnek. Már a 2018-as pilotkutatás is meggyőzően bizonyította, hogy a szinte csak a propagandával találkozó és a hiteles információval bíró választók közötti különbség nagyobb annál, mint amennyi egy választás minimális megnyeréséhez szükséges. Mindezt két szélső példával illusztrálva: a megkérdezettek 82delmi reflex, az életet teszi élhetővé, ám a mértéke, súlya sosem mindegy. Ő az erkölcsi határt ott húzta meg, hogy ne ártsunk tudatosan embertársainknak. De vajon beszélhetünk-e a politika esetében morális korlátokról? Az önbecsapás igénye „A politika alapvetően kétféle módon hazudhat, félelem generálása vagy hamis remény keltése által. De igaztalanok lennénk, ha a politikára csupán az erkölcstelen hazugságkreálás mesterségeként és az elhitetés művészeteként tekintenénk. A hazugsághoz való viszonyunk, éppúgy, ahogy a valósághoz való viszonyunk is, képlékeny - emlékeztet Laczkó Sándor, a százaléka értesült arról, hogy Soros szervezi a migránsok szállítását Európába, és ezek 44 százaléka el is hitte a hírt. Ugyanakkor 34 százalék hallott arról, hogy menekült gyerekeket éheztettek a határ átmeneti zónájában, és közülük is csak 40 százalék adott hitelt neki. A munka azóta is folyik, a vizsgálati eredmények megtalálhatók a dimenziomedia.hu weboldalon. Vicsek olyan irányba szeretné fejleszteni a projektet, amely hozzájárul a hírszolgáltatás európai szabályozásához. Megoldhatónak tartja, hogy a mesterséges intelligencia valamilyen alkalmazásával a politikai propagandaindikátor egy állítás kapcsán szinte azonnal jelezze egy igazoltan hamis hír elterjedtségének mérőszámát. „Egy nemzet korrekt tájékoztatása demokráciakritérium - véli a médiakutató. - Erik egy európai projekt ennek mérésére és a hírek hitelességét ellenőrző intézmények felállítására. A Brexit és Trump igazolta, milyen könnyű meghülyíteni egy társadalmat. Az EU digitális ellenőrző rendszereket kíván életbe léptetni a védekezés érdekében. Tisztelem a lakmusz.hu tevékenységét, durva hazugságokat leplez le. De ennek intézményesen kell működnie. Ha van Európai Központi Bank a pénz értékének védelmére, ideje, hogy legyen Európai Központi Információs Bank is az állítások hitelességének igazolására.” Szegedi Tudományegyetem Filozófia Tanszékének etika- és médiaetika-tanára. - Természetes igényünk, hogy szeretnénk szebb világot varázsolni a magunk számára, akárcsak Blanche DuBois a Vágy villamosában, amikor arról beszél, hogy »nem az igazat mondom, hanem azt, aminek igaznak kellene lennie«. De vajon társul-e mindez önreflexióval?” A Tennessee Williams-dráma hősnője esetében nem, s itt kezdődtek a problémái. A világot folyamatos reflexió tárgyává tenni nehéz, küzdelmes folyamat. Az emberiség története során mindig zűrzavar lehetett az ember fejében, de sokáig a nagy mítoszok nyomán képes volt eligazodni a világban. Ezzel szemben ma a XXI. századi technológia által a közösségi médiában a politika és a közélet találkozik a magánélettel, ez az irtózatosan nagy információzuhatag átformálja a világ megismerésének folyamatát és benne magukat a szereplőket is. „A pszichénk már nehezen fogadja be mindezt - magyarázza Laczkó Sándor. - Amikor a politika bekopogtat hozzánk, el akar hitetni velünk valamit. De ennek centrumában nem feltétlenül a hazugság áll. Hamis álláspont, hogy mi csak a politikai hazugság áldozatai lennénk. Ha a közjóról folytatott diskurzus valódi résztvevői akarunk maradni, el kell Az igazság netovábbja Hazugság félelem- és reménykeltéssel Szophoklész, Platón és Machiavelli nyomán régóta tudjuk, hogy a hazugság a politika esetében nem feltétlenül morális kategória, hanem sokszor egy elérendő cél érdekében alkalmazott, megbocsátható és szükséges eszköz. Korunk átlagembere számára azonban a politika a hazugság és a szélhámosság szinonimájává vált. Szeretnénk magunkra ártatlan áldozatként tekinteni, holott mi magunk vagyunk a politikai hazugságipar legnagyobb megrendelői. Kérdés, hogyan változtathatnánk ezt meg?