Népszava, 2022. május (149. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-28 / 123. szám

SZOMBATI RANDEVÚ NÉPSZAVA 2022. május 28., szombat 5 Fokozott j­ogrendmegborulás VESZÉLYHELYZET Európa egyetlen kormánya sem kapott olyan korlátlan különleges felhatalmazást, mint amilyet az Orbán-kabinet biztosít magának - mondta Pásztor Emese, a Társaság a Szabadságjogokért politikai szabadságjogi projektvezetője, egyetemi oktató.­­ A kormánypárti kétharmad kedden megszavazta az alaptörvény tizedik módosítását, amely lehetővé teszi a kabinetnek, hogy ha egy szomszédos országban háború dúl, veszélyhelyze­tet hirdessen. Orbán Viktor miniszter­­elnök már aznap élt is a lehetőséggel, s noha a koronavírus miatti veszély­­helyzet még érvényben van május 31-ig, már bejelentette az újabbat. Racionális érvek vagy saját hatalmi el­képzelései miatt állítja be úgy a hely­zetet, hogy szükségesnek tűnjön? Jogi természetű racionális indo­kok nincsenek, a kormány a cselek­vőképessége fenntartására hivat­kozott, ám a negyedik kétharmad után, megingathatatlan parlamenti többséggel a háta mögött ez csak üres magyarázkodás. Hiszen ebben a helyzetben lehet gyors döntése­ket hozni a rendeleti kormányzás nélkül is. Utóbbira olyan esetekben lehet szükség, amikor az ellenzék olyan pozícióban van, hogy érdem­ben meg tud akadályozni dönté­seket, például egy törvénymódo­sítás elfogadását. Ez pedig, ugye, Magyarországon nem áll fenn. Itt a kormány akár egy nap alatt is át tudja vinni az akaratát az ország­­gyűlésben. Akkor indokként marad a saját érdek. Valóban, a kormány számára ez egy nagyon kényelmes pozíció: alapjogokat, például sajtószabad­ságot, gyülekezési jogot, sztrájk­jogot, információs szabadságot lehet korlátozni vagy csorbítani a veszélyhelyzet alatt, ami egy sok­kal szélesebb mozgásteret bizto­sít a hatalom számára. Másrészt a parlamenti demokrácia bizonyos szempontból kellemetlen még két­harmados többséggel is, hiszen lé­tezik parlamenti vita, az ellenzéki politikusok felszólalhatnak, felte­hetnek kényelmetlen kérdéseket, kommentálhatják a készülő törvé­nyeket, elhangozhatnak nemkívá­natos vélemények. Rendeleti úti kormányzás esetén viszont minden a Karmelita kolostorban történik, dől el, oda nincs bejárása az ellen­zéknek, a nyilvánosság kockázata nélkül lehet nagyon súlyos, akár szabadságjogokat korlátozó intéz­kedéseket meghozni. Szimbolikus, hogy az alaptörvény újabb módosítása és az új kormány megalakulása után ez volt Orbán Vik­tor első lépése? Ezt így nem tudom értékelni, az viszont biztos, erre nem kapott semmilyen felhatalmazást a kor­mány, hiszen a választások előtt ez egyáltalán nem volt téma, a tizedik módosítás gondolata csak április végén került elő. Az európai nyilvá­nosság előtt amúgy ez egy merész lépés, ugyanakkor arról is árulko­dik, hogy nagy biztonságban érzi magát a kormány. Ennyire semmibe veszik a parlamen­táris demokráciát? Vagy ennyire kínos a teljesen eljelentéktelenített ellenzék néhány megnyilvánulása is? Egyszerűen látják, lehetőségük adódott kiiktatni a maradék zavaró tényezőt is. Már több mint két éve tart a veszélyhelyzeti kormányzás, s a hatalom nyilván úgy érzi, remekül működik, s nincs kedve ettől eltér­ni. A gond ezzel, hogy a különleges jogrendnek, mint azt az elnevezése is mutatja, különlegesnek kell len­nie alkotmányjogi szempontból, vagyis a normális ügymenethez képest egy különleges, átmeneti időszakot jelez. Ha viszont állandó­sul, megborul a normális jogállam működési rendje. Magyarországon pedig az előzmények ismeretében ez fokozott megbomlást jelent. Meddig tartható fenn mindez? Az alaptörvény szerint amíg az elrendelésre okot adó körülmények fennállnak. Ám a kormány mondja meg, fennállnak-e még. Azt, hogy a különleges jogrend elfogadható-e egy demokráciában, önmagában nem lehet eldönteni annak alapján, hogy meddig tart. Ehelyett inkább az a kérdés, hogy indokolható-e, s kapunk-e megfelelő magyarázato­kat arra, hogy miért van rá szükség. Most nem kapunk. Az ugyanis nem indok, hogy gyorsan kell cseleked­ni, hiszen a törvényalkotás tem­póját is fel lehet pörgetni. Például szerda este bejelentették a multi­cégek és a bankok extraprofitjának megadóztatását, s nem világos, hogy ezt miért nem lehetett normál törvényalkotással megoldani. Valós magyarázat nincs, csak a ködösítés megy, nincs komolyan vehető indo­ka a veszélyhelyzet elrendelésének. Három hónapja tart az orosz-ukrán háború, miért csak most lett ilyen ve­szélyes helyzet? Ennek bizonyosan inkább poli­tikai, mintsem jogi okai lehetnek, de sokkal fontosabb, hogy most úgy tesz a kormány, mintha korábban sohasem lett volna háború a világ­ban, s az alaptörvény ezzel a lehe­tőséggel a módosítás előtt nem is foglalkozott volna. Pedig több olyan különleges jogrend is létezik, ami a háború kezeléséről rendelkezik, ilyen a rendkívüli állapot vagy a megelőző védelmi helyzet, de ezek­nek nem állnak fenn a feltételei. Most egy nagyon alacsony küszöbű módosítást írtak bele a háborús helyzetről, akkor is lehetővé teszi a veszélyhelyzet elrendelését, ha Ma­gyarországot távolról sem fenyegeti az a veszély, hogy megtámadj­ák. Az emberek hisznek a veszélyhelyzet szükségességében? A tudatos polgárokat láthatóan zavarja. Sokan persze nem látják, nem is foglalkoztatja őket, s ez an­nak a felelőssége, aki tudatosan el­sorvasztja az oktatást, s tájékozta­tási sötétségben tartja őket. Vagyis a hatalomé. Emellett azonban komoly a sa­ját felelősség is: a közéleti önmeg­valósítás az utolsó problémája az embereknek, érthető, hogy sokkal fontosabb az anyagi és az egészség­­ügyi biztonság, ha mindez rendben működik, csak akkor következik a közélet. És itt kerülnek képbe töb­bek között a civil szervezetek, ne­kik kell felhívni a figyelmet ennek fontosságára. Nem véletlen, hogy a kormány éppen ezeket, a közélet befolyásolására alkalmas civileket vegzálja. Részt venni a közéletben mindenkinek alapvető joga, a de­mokrácia éppen azt jelenti, hogy az emberek is alakíthatják a közéletet azzal, hogy elmondják a vélemé­nyüket. A többség láthatóan nem érti ezt, sőt azt sem veszik észre, hogy a parla­ment valódi szerepe tulajdonképpen már két éve megszűnt. 1988-ban szü­letett. 2011-ben diplomázott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 2014- 2018 között az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet jo­gász-kutatója. 2016-ban tett jogi szakvizsgát. 2017 óta az ELTE ÁJK alkotmány­­jogi tanszékének tanársegédje, emellett 2019-től dolgozik a TASZ- nál. A parlamenti működés valóban szélsőségesen visszaszorult, de nem a veszélyhelyzet miatt, hiszen nem két éve tart, hanem a kéthar­mad megléte óta, amikor is drasz­tikusan visszavágták az ellenzéki képviselők funkcióit. Nekik a par­lamentben a kormány elszámol­tatása lenne a feladatuk, de ennek lehetőségeit szélsőségesen beszű­kítették. Nincs politikai eszközük még egy törvénymódosításra sem, maximum kérdezhetnek, illetve még bemehetnek egyes állami szer­vekhez, igaz, korlátozott jogkörrel. A rendeleti kormányzással a saját képviselőit is negligálja a Fidesz-kor­­mány. A veszélyhelyzet alatt hozott rendeletek 15 napon túl csak akkor érvényesek, ha a parlament meg­adja hozzá a felhatalmazást, tehát azért szükség lesz rájuk. Illetve kulisszának kellenek, már csak az Európai Unió felé is, mutatni, működik a parlament. Bár, ha úgy nézzük, korábban sem volt sokkal nagyobb feladatuk, igazából most a szereplési lehetőségük csökken le a kormánypárti képviselőknek. Ezzel valóra vált Kövér László 2013-as álma, aki akkor arról beszélt, hogy a rendeleti kormányzás lenne az ideális állapot. Kövér László akkor még a ha­tékony kormányzás érdekében gondolhatta úgy, hogy a törvények végrehajtásához szükséges részlet­szabályozást dolgozzák ki rende­letben, tehát nem a törvényalkotást akarta kiváltani rendeleti kor­mányzással. Ma viszont felülírják a törvényeket a rendeletekkel, vagyis a törvényekkel szemben kormá­nyoznak. A parlamen­ti demokrá­cia bizonyos szempontból kellemetlen még két­harmados többséggel is, hiszen létezik par­lamenti vita, az ellenzéki politikusok felszólalhat­nak, felte­hetnek ké­nyelmetlen kérdéseket, kommentál­ják a készülő törvényeket, elhangozhat­nak nem­­kívánatos vélemények. Belátható időn belül ez eléri a társa­dalmi ingerküszöböt, vagy fenntart­ható így a rendszer akár ciklusokon keresztül is? Erre jelenleg nincs válasz, az előbb említett demokratikus tu­datosság függvénye, s hogy meg­­értik-e az emberek, a demokrácia nem azt jelenti, hogy négyévente elmegyünk szavazni. Több mint két éve tart a rendeleti kor­mányzás, ez még valódi demokrácia? Kérdés, előrébb vagyunk-e, ha ki­mondjuk, ez egy nem normális de­mokrácia. A demokrácia rengeteg dologból áll össze, a leépülés nem két éve kezdődött, már korábban sérült rengeteg eleme. Ez a mostani helyzet egy újabb lépés a demok­ratikus lecsúszás hosszú útján. A rendeleti kormányzás szemben áll a parlamenti nyilvánossággal, ami a parlamentáris demokrácia sajátja. De attól nem változik meg a hely­zet, hogy azt hangoztatjuk, ez már nem valódi demokrácia. Európában akad olyan kormány, amely hasonló jogosultságokat sza­vaztatott meg magának? Nem szokatlan, az uniós álla­mok többségében kaptak a koro­­navírus-járvány alatt különféle különleges felhatalmazást a kor­mányok, jellemzően az egészség­­ügyi veszélyhelyzettel kapcsolat­ban. Ilyen korlátlan mértékben azonban nem. A magyar kormány fel is használta, s nem csak a veszélyhelyzettel kapcso­latosan. Pedagógusok, egészségügyi­ek, rendőrök, katonák: erőteljesen korlátozták a jogaikat, nem sztráj­kolhatnak, nem mondhattak fel, nem szerelhettek le. A rendeleti kormányzás látha­tóan feljebb csavarta az ellenség­képzési retorikát, csakhogy ezúttal már olyan társadalmi csoportok kerültek képbe, akikkel az átlag­emberek napi szinten találkoznak, és maguk is átlagemberek. És itt lenne a dolga az Alkotmánybíró­ságnak, hogy kivizsgálja az alkot­mányellenes, érthetetlenül és túl­zón jogkorlátozó rendeleteket. A rendeleti kormányzás legfőbb őre, felügyelője asszisztál a hatalomnak? Hogy asszisztál-e, vagy csak nem képes hatékony ellensúlyként mű­ködni, lényegében ugyanoda vezet. Hozzájárul mindehhez az alapvető jogok biztosa, Kozma Ákos is, aki nem jelez az AB felé. Akkor csak a kormány önmérsékletén múlik, meddig megy el, mennyit en­ged meg magának? Ez lenne a különbség a jogállam és a nem jogállam között. Előbbi­ben léteznek szabályok, melyek ak­kor is megálljt parancsolnak a kor­mánynak, ha az éppen nem tanúsít önmérsékletet. Magyarországon viszont ezeket a szabályokat jelen­leg könnyen át lehet írni. És át is írják. Szöveg: VAS ANDRÁS Fotó: PAVEL BOGOLEPOV Rendeleti úti kormányzás esetén minden a Karmelita kolostorban történik, dől el, oda nincs bejárása az ellenzéknek, a nyilvánosság koc­kázata nélkül lehet nagyon súlyos, akár szabadságjogokat korlátozó intézkedéseket meghozni - muta­tott rá Pásztor Emese

Next