Népszava, 2022. június (149. évfolyam, 126-150. szám)
2022-06-25 / 146. szám
VELEMENY 10 000 / ••• //7 Rögös út a jövőbe Olaf Scholz német kancellár történelminek nevezte az Európai Unió tegnap zárult csúcstalálkozóját, mivel Ukrajna és Moldova is tagjelölti státuszt kapott. Pedig évek múlva aligha emlékeznek erre a napra: a két ország előtt számos, egyelőre leküzdhetetlennek tűnő akadály tornyosul a teljes jogú uniós taggá válás útján. Az EU-ban kiirthatatlannak tűnik az euroszkepticizmusra építő populizmus vírusa. Részben ez az oka annak, hogy sosem volt annyira csekély a lelkesedés az új tagok felvétele iránt, mint most, Brüsszelnek épp elég baja van az Uniót belülről bomlasztó országokkal, nincs szüksége még további terhekre. Pedig így több nyugat-balkáni ország inkább Kelet felé fordulhat, aminek geopolitikai szempontból drámai következményei lehetnek a ki tudja, meddig tartó háborús helyzetben. A bővítési folyamat megrekedt, Észak-Macedónia már 2005, Montenegró 2010, Szerbia 2012, Albánia 2014 óta tagjelölt, Bosznia pedig 2016 februárjában kérelmezte az uniós tagságot, de Brüsszel továbbra sem tud perspektívát nyújtani nekik. Amint az uniós vezetők és a nyugat-balkáni országok csütörtöki találkozója után Aleksandar Vucic szerb elnök keserűen megjegyezte: most sem történt semmi. Emiatt azonban nem csak Brüsszel okolható. Az érintett nyugat-balkáni országok az eltelt tíz évben nemhogy nem váltak demokratikusabbá, de inkább az autoriter tendenciák érvényesülnek. Az uniós csúcs első napján elhangzott az is, hogy miközben szavakban roppant elkötelezettek a csatlakozás mellett, nem teljesítik a Brüsszel által előírt házi feladatokat. És nem pusztán a jogállamiság tekintetében nagy a lemaradásuk. Az sem világos, egyes uniós tagországok mit akarnak. Elviekben Magyarország felgyorsítaná a bővítést, hiszen közismert például Orbán Viktor és Vucic szoros kapcsolata, illetve az EU-csúcs előtt a magyar miniszterelnök azt javasolta, hogy Bosznia-Hercegovina is kapja meg a tagjelölti státuszt. Mindeközben azonban a budapesti kabinet lelkesen támogatja a boszniai államelnökség szerb tagját, Milorad Dodikot, aki az utóbbi egy évben több szeparatista lépést is tett. Aligha kapkodná el az EU egy olyan ország felvételét, ahol az egyik entitás el akar szakadni. Észak-Macedónia a legjobb példája annak, hogy a nyugat-balkáni államok egymás integrációját is megnehezítik. Szkopje még az állam nevét is megváltoztatta, hogy Görögországgal elsimítsa a vitákat, erre jöttek Bulgária kifogásai. Kiril Petkov nyugati orientáltságú kormányát ráadásul megbuktatták, így még rosszabbul állt Szkopje szénája, tegnap azonban a szófiai parlament váratlanul úgy döntött, feloldja a blokádot. Ezzel elvileg Albánia is fellélegezhet, de ez még nem jelent semmit: a későbbiekben Bulgária újabb akadályokat gördíthet az útjukba. Ami pedig Szerbiát illeti, ha Belgrádnak egyszer sikerül is teljesítenie az Unió feltételeit, még akkor sem biztos a csatlakozása: Zágráb újabb feltételeket támaszthat a felvétel fejében. Jelenleg tehát szinte reménytelen ügy a bővítési folyamat felgyorsítása, és ezt a mostani uniós csúcs sem cáfolta meg. RONAYTAMAS Benzinvadászat Még azt is megélhetjük, hogy jegyre adják - mozog az egyik autóstársam tankolás közben a hírre, hogy az eddigi 100 helyett 50 literben maximálja péntektől az egyszerre kiadható kedvezményes árú üzemanyag mennyiségét a Mol. Igaz, hogy csak alig negyven litert tankolt, de akkor is. A korlátozás mindig rossz előjel. Különösen, ha az a cég szigorít, amelyik a sajátján túl már az egész magyarországi kúthálózatnak szállítja a naftát. Csak egyre kevesebbet, miközben itt a nyár, a forgalom és ezzel együtt az üzemanyag-fogyasztás is nekilódult. És aki teheti, az olcsóbból tölt, mert az majd fele áron van. Elemzők már valós veszélynek tartják, hogy egyre több helyen láthatunk majd készlethiány miatt lezárt kútfejeket, és sok helyen korlátozzák majd a kiadható mennyiséget is. Igaz, a kisebb kutaknál már tavaly november 15., a 480 forintos hatósági ár bevezetése óta megszokott jelenség a nincs vagy a „csak 5-10-20 liter adható” felirat. Akkor a piac önvédelmi reflexének tudtuk be, hogy a kormány által veszteségessé tett üzemanyag-eladást így próbálják korlátok közé szorítani a kutasok. Most viszont kezd más lenni a helyzet. Ausztria, Szlovákia és Magyarország finomítói egyszerre robbantak le, így átmenetileg korlátozott mennyiségű üzemanyag készül. A schwechati 20 százalékos teljesítményen megy, a százhalombattai kapacitásának 20 százalékát vesztette el egy időre. Ott egy robbanás, itt tűz, Pozsonyban a tervezett karbantartás fékezi a gyártást, és máris felborult az ellátás rendje. Az autósok erre fittyet hánynak, ezt mutatják a forgalmi adatok is. És még előttünk a július meg az augusztus, amikor igazán sokan lesznek úton. Megszaporodnak az út szélén kannával sétáló benzinvadászok is. Az olajtársaság új szabálya szerint azonban ők már csak piaci áron, 780 forintért vehetik meg az életmentő litereket. Fogja a pénzt a Mol is. JEGYZET Törő András NÉPSZAVA 2022. június 25., szombat 9 Nem lenne ezzel baj, ha több pedagógus, ápoló, gondozó, tűzoltó és rendőr lenne, és nem a munkájukat irányító központok létszáma szaporodna. Mégis ez történik. Jojóeffektus Hiába papolnak az Orbán-kormányok egészségről, a bürokrácia fogyókúrájáról, létszámleépítésekről, egyre nagyobb étvággyal tömik be vezetői kendőt, ami aztán persze minden korábbinál nagyobbra duzzasztja az apparátusokat. Először 2012-ben indult óriási leépítés, mert hatékonyabb közigazgatást akartak. A 6400 fősre tervezett karcsúsítás legnagyobb elszenvedője a kormányhivatali rendszer lett, ahonnan ezzel a lendülettel több mint 2300 embert kellett elküldeni. A NAV, az államkincstár, a KSH és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal is vesztett több száz embert, aminek eredményeként a megmaradt hivatali dolgozóknak egyre többet kell dolgozniuk. Ráadásul mire körülnéztünk, a központi közigazgatás visszatornázta magát az induló állapotba, sőt létszámban a fölé. Legközelebb 2016-ban hirdettek bürokráciacsökkentést, majd 2018- ban megint, de attól, hogy megszüntettek rengeteg háttérintézményt, csak a munka minősége lett esetlegesebb, többnyire rosszabb - az állami fizetésből élők száma valahogy mégsem csökkent. Ha nemcsak a minisztériumi, állami intézményi hivatalokat nézzük, hanem a központosítások miatt állami alkalmazottá tett oktatási, egészségügyi, szociális intézményi dolgozókat is, még látványosabban bíztak az egymást követő Fidesz-kormányok. 2010-ben még csak 227 ezer főt számítottak ebbe a körbe, 2018-ban 525 ezren voltak, ma pedig 600 ezer fölötti a létszám. Nem lenne ezzel baj, ha több pedagógus, ápoló, gondozó, tűzoltó és rendőr lenne, és nem a munkájukat irányító központok létszáma szaporodna. Mégis ez történik. Elég arra utalni, hogy míg 2010-ben 64 helyettes államtitkár dolgozott a tárcáknál, ma már 108. Saját vízfejeinek táplálása túl sokba kerül a kormánynak, de már bevallani sem merik, hogy megint létszámcsökkentésben gondolkodnak. Azt meg pláne nem, hogy ismét a napi robotba belefáradt kormányhivatali tisztviselőkhöz akarnak hozzányúlni. A titkolózás annak beismerése, hogy pontosan tudják: a kormány folytonos fogyókúrája ellenére egyre csak dagad az apparátus. GULYÁS ERIKA PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL ott magamra fogom haragítani az Olvasót. Oda fogok ugyanis kilyukadni a végén, hogy mi, magyarok nem csupán egy végtelenül jámbor nép vagyunk, de ostobák, megvezethetők, becsaphatok is. Nem hinném persze, hogy a Népszava barátai majd megorrolnak rám emiatt, de a derék kormánypártiak minden bizonnyal. Azt is fogják mondani, hogy hazaáruló vagyok, sorosista és a többi, és ha nem tetszik a rendszer, kívül tágasabb. Ez utóbbiban egyébként nem vitatkozunk. No de miről is van szó? Nem részletezem hosszabban, mit is nyilatkozott a minap Vera Jourová EU- bizottsági alelnök, csak a végkövetkeztetését írom ide. Azt mondta, hogy Magyarországon hosszabb ideje nem működik rendesen a fékek és ellensúlyok rendszere, és emiatt a bíróságok sem teljesen alkalmasak feladatuk ellátására. És hozzátette: Ennek az országnak, ennek a népnek egyáltalán nem fontos a szabadság és a demokrácia, minden ország térjen vissza a fékek és ellensúlyok rendszeréhez, valamint az alapvető szabadságjogok teljes körű garantálásához. Nem tudom, hogy Jourová asszony olvasta-e az Eurobarométer felmérését, hogy miként is vélekedik ez a nép most éppen arról, hogy az ukrajnai háború következtében mi a fontosabb: a megélhetési költségek és az árak szinten tartása, akár a szabadság és a demokrácia kárára is, vagy a szabadság és a demokrácia védelme akár úgy, hogy közben nőnek a megélhetési költségek és az árak. Túlnyomó többségünk az elsőt választotta. Hasonlóan foglaltak állást a bolgárok, a máltaiak, a románok, a görögök és a ciprusiak, míg az európaiak nagy része ezt pont fordítva gondolja, és válaszút elé állítva inkább a szabadságot és a demokráciát választotta. Vagyis ennek az országnak, ennek a népnek egyáltalán nem fontos a szabadság és a demokrácia. Mellesleg ennek megállapításához egyáltalán nem lett volna szükség az oroszok Ukrajna elleni inváziójára, hiszen tizenkét éve veszi el ez a kormány, meglehetősen szisztematikusan, a szabadságunk kisebb-nagyobb elemeit, még csak azt sem mondanám, hogy béka módjára forralt fel bennünket, óvatosan, fokozatosan. A veszélyhelyzet állandósítása csak egy kényelmi pozíció a miniszterelnök számára; nem szeret bíbelődni még a díszletekkel sem, a parlamentet legfeljebb akkor használja, hogyha alkotmányt akar változtatni. Mert ugyan sok-sok intézkedést fogott rá a járványra, majd most a háborúra, de a vármegyerendszert vagy a választási törvény újbóli fazonírozását mégsem lehet. De sebaj, megvannak erre az emberei, megvannak azok a képviselők, akiknek pont annyit jelent a szabadság, hogy hozzájuthassanak a fizetésükhöz és legyenek eltitkolt vagyonelemeik; pont arra apellálnak, hogy ebben az országban a jámborok és ostobák gyülekezete él, nekik semmi nem számít, horizontjuk a házuk portájánál véget ér. Amúgy pedig teljesen mindegy, hogy Jourová olvasta-e vagy sem a felmérést, ő maga és a komplett EU-s csapat pontosan tudja, mi folyik itt több mint egy évtizede. És ők ott, Brüsszelben biztosan nem olyan ostobák, mint mi itt, csak tehetetlenek. Ezért inkább javasolgatnak ezt-azt, Orbán meg halad... Most éppen az Európai Parlament feloszlatása felé, miután a magyart már lényegében felszámolta. NÉMETH PÉTERM