Népszava, 2022. június (149. évfolyam, 126-150. szám)

2022-06-25 / 146. szám

VELEMENY 1­0 0­0­0 /­­ ••• //7 Rögös út a jövőbe O­laf Scholz német kan­cellár történelminek nevezte az Európai Unió tegnap zárult csúcstalálkozóját, mi­vel Ukrajna és Moldova is tagjelölti státuszt kapott. Pedig évek múlva aligha emlékeznek erre a napra: a két ország előtt számos, egyelőre le­­küzdhetetlennek tűnő akadály tor­­nyo­sul a teljes jogú uniós taggá válás útján. Az EU-ban kiirthatatlannak tűnik az euroszkepticizmusra építő populizmus vírusa. Részben ez az oka annak, hogy sosem volt annyi­ra csekély a lelkesedés az új tagok felvétele iránt, mint most, Brüsszel­nek épp elég baja van az Uniót be­lülről bomlasztó országokkal, nincs szüksége még további terhekre. Pedig így több nyugat-balkáni ország inkább Kelet felé fordulhat, aminek geopolitikai szempontból drámai következményei lehetnek a ki tudja, meddig tartó háborús hely­zetben. A bővítési folyamat megre­kedt, Észak-Macedónia már 2005, Montenegró 2010, Szerbia 2012, Albánia 2014 óta tagjelölt, Bosznia pedig 2016 februárjában kérelmez­te az uniós tagságot, de Brüsszel to­vábbra sem tud perspektívát nyúj­tani nekik. Amint az uniós vezetők és a nyugat-balkáni országok csü­törtöki találkozója után Aleksandar Vucic szerb elnök keserűen megje­gyezte: most sem történt semmi. Emiatt azonban nem csak Brüs­­­szel okolható. Az érintett nyu­gat-balkáni országok az eltelt tíz évben nemhogy nem váltak demok­­ratikusabbá, de inkább az autoriter tendenciák érvényesülnek. Az uni­ós csúcs első napján elhangzott az is, hogy miközben szavakban roppant elkötelezettek a csatlakozás mellett, nem teljesítik a Brüsszel által előírt házi feladatokat. És nem pusztán a jogállamiság tekintetében nagy a lemaradásuk. Az sem világos, egyes uniós tag­országok mit akarnak. Elviekben Magyarország felgyorsítaná a bő­vítést, hiszen közismert például Orbán Viktor és Vucic szoros kap­csolata, illetve az EU-csúcs előtt a magyar miniszterelnök azt java­solta, hogy Bosznia-Hercegovina is kapja meg a tagjelölti státuszt. Mindeközben azonban a budapesti kabinet lelkesen támogatja a bosz­niai államelnökség szerb tagját, Milorad Dodikot, aki az utóbbi egy évben több szeparatista lépést is tett. Aligha kapkodná el az EU egy olyan ország felvételét, ahol az egyik entitás el akar szakadni. Észak-Macedónia a legjobb pél­dája annak, hogy a nyugat-balkáni államok egymás integrációját is megnehezítik. Szkopje még az ál­lam nevét is megváltoztatta, hogy Görögországgal elsimítsa a vitákat, erre jöttek Bulgária kifogásai. Kiril Petkov nyugati orientáltságú kor­mányát ráadásul megbuktatták, így még rosszabbul állt Szkopje szénája, tegnap azonban a szófiai parlament váratlanul úgy döntött, feloldja a blokádot. Ezzel elvileg Albánia is fellélegezhet, de ez még nem jelent semmit: a későbbiekben Bulgária újabb akadályokat gördíthet az út­jukba. Ami pedig Szerbiát illeti, ha Belgrádnak egyszer sikerül is telje­sítenie az Unió feltételeit, még ak­kor sem biztos a csatlakozása: Zág­ráb újabb feltételeket támaszthat a felvétel fejében. Jelenleg tehát szinte reményte­len ügy a bővítési folyamat felgyor­sítása, és ezt a mostani uniós csúcs sem cáfolta meg. RONAYTAMAS Benzinvadászat M­ég azt is megélhet­jük, hogy jegyre adják - mozog az egyik autóstársam tankolás közben a hírre, hogy az eddigi 100 helyett 50 literben maximálja péntektől az egyszerre kiadható kedvezményes árú üzemanyag mennyiségét a Mol. Igaz, hogy csak alig negyven litert tankolt, de akkor is. A korlátozás mindig rossz előjel. Különösen, ha az a cég szigorít, amelyik a saját­ján túl már az egész magyarorszá­gi kúthálózatnak szállítja a naftát. Csak egyre kevesebbet, miközben itt a nyár, a forgalom és ezzel együtt az üzemanyag-fogyasztás is nekiló­dult. És aki teheti, az olcsóbból tölt, mert az majd fele áron van. Elemzők már valós veszélynek tartják, hogy egyre több helyen láthatunk majd készlethiány miatt lezárt kútfejeket, és sok helyen kor­látozzák majd a kiadható mennyi­séget is. Igaz, a kisebb kutaknál már tavaly november 15., a 480 forintos hatósági ár bevezetése óta megszo­kott jelenség a nincs vagy a „csak 5-10-20 liter adható” felirat. Akkor a piac önvédelmi reflexének tudtuk be, hogy a kormány által vesztesé­gessé tett üzemanyag-eladást így próbálják korlátok közé szorítani a kutasok. Most viszont kezd más lenni a helyzet. Ausztria, Szlovákia és Magyar­­ország finomítói egyszerre robban­tak le, így átmenetileg korlátozott mennyiségű üzemanyag készül. A schwechati 20 százalékos teljesít­ményen megy, a százhalombattai kapacitásának 20 százalékát vesz­tette el egy időre. Ott egy robbanás, itt tűz, Pozsonyban a tervezett kar­bantartás fékezi a gyártást, és máris felborult az ellátás rendje. Az autó­sok erre fittyet hánynak, ezt mu­tatják a forgalmi adatok is. És még előttünk a július meg az augusztus, amikor igazán sokan lesznek úton. Megszaporodnak az út szélén kan­nával sétáló benzinvadászok is. Az olajtársaság új szabálya szerint azonban ők már csak piaci áron, 780 forintért vehetik meg az életmentő litereket. Fogja a pénzt a Mol is. JEGYZET Törő András NÉPSZAVA 2022. június 25., szombat 9 Nem lenne ezzel baj, ha több peda­gógus, ápoló, gondozó, tűzoltó és rendőr len­ne, és nem a munkájukat irányító központok létszáma szaporodna. Mégis ez történik. Jojóeffektus H­iába papolnak az Or­­bán-kormányok egész­ségről, a bürokrácia fogyókúrájáról, létszám­­leépítésekről, egyre na­gyobb étvággyal tömik be vezetői kendőt, ami aztán persze minden korábbinál nagyobbra duz­zasztja az apparátusokat. Először 2012-ben indult óriási leépítés, mert hatékonyabb köz­­igazgatást akartak. A 6400 fősre tervezett karcsúsítás legnagyobb el­szenvedője a kormányhivatali rend­szer lett, ahonnan ezzel a lendület­tel több mint 2300 embert kellett elküldeni. A NAV, az államkincstár, a KSH és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal is vesztett több száz embert, aminek eredményeként a megma­radt hivatali dolgozóknak egyre töb­bet kell dolgozniuk. Ráadásul mire körülnéztünk, a központi közigaz­gatás visszatornázta magát az indu­ló állapotba, sőt létszámban a fölé. Legközelebb 2016-ban hirdettek bürokráciacsökkentést, majd 2018- ban megint, de attól, hogy megszün­tettek rengeteg háttérintézményt, csak a munka minősége lett esetle­gesebb, többnyire rosszabb - az ál­lami fizetésből élők száma valahogy mégsem csökkent. Ha nemcsak a minisztériumi, állami intézményi hivatalokat nézzük, hanem a köz­­pontosítások miatt állami alkalma­zottá tett oktatási, egészségügyi, szociális intézményi dolgozókat is, még látványosabban bíztak az egy­mást követő Fidesz-kormányok. 2010-ben még csak 227 ezer főt számítottak ebbe a körbe, 2018-ban 525 ezren voltak, ma pedig 600 ezer fölötti a létszám. Nem lenne ezzel baj, ha több pe­dagógus, ápoló, gondozó, tűzoltó és rendőr lenne, és nem a munkájukat irányító központok létszáma sza­porodna. Mégis ez történik. Elég arra utalni, hogy míg 2010-ben 64 helyettes államtitkár dolgozott a tárcáknál, ma már 108. Saját vízfe­jeinek táplálása túl sokba kerül a kormánynak, de már bevallani sem merik, hogy megint létszámcsök­kentésben gondolkodnak. Azt meg pláne nem, hogy ismét a napi robot­ba belefáradt kormányhivatali tiszt­viselőkhöz akarnak hozzányúlni. A titkolózás annak beismerése, hogy pontosan tudják: a kormány folytonos fogyókúrája ellenére egy­re csak dagad az apparátus. GULYÁS ERIKA PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL ott magamra fo­gom haragítani az Olvasót. Oda fogok ugyanis kilyukadni a végén, hogy mi, ma­gyarok nem csupán egy végtelenül jámbor nép vagyunk, de ostobák, megvezethetők, becsaphatok is. Nem hinném persze, hogy a Nép­szava barátai majd megorrolnak rám emiatt, de a derék kormány­­pártiak minden bizonnyal. Azt is fogják mondani, hogy hazaáruló va­gyok, sorosista és a többi, és ha nem tetszik a rendszer, kívül tágasabb. Ez utóbbiban egyébként nem vitat­kozunk. No de miről is van szó? Nem részletezem hosszabban, mit is nyilatkozott a minap Vera Jourová EU- bizottsági alelnök, csak a végkö­vetkeztetését írom ide. Azt mondta, hogy Magyarországon hosszabb ide­je nem működik rendesen a fékek és ellensúlyok rendszere, és emiatt a bíróságok sem teljesen alkalmasak feladatuk ellátására. És hozzátette: Ennek az or­szágnak, en­nek a népnek egyáltalán nem fontos a szabadság és a demok­rácia, minden ország térjen vissza a fékek és ellensúlyok rendszeréhez, vala­mint az alapvető szabadságjogok teljes körű garantálásához. Nem tudom, hogy Jourová as­­­szony olvasta-e az Eurobarométer felmérését, hogy miként is véleke­dik ez a nép most éppen arról, hogy az ukrajnai háború következtében mi a fontosabb: a megélhetési költ­ségek és az árak szinten tartása, akár a szabadság és a demokrácia kárára is, vagy a szabadság és a demokrá­cia védelme akár úgy, hogy közben nőnek a megélhetési költségek és az árak. Túlnyomó többségünk az elsőt választotta. Hasonlóan fog­laltak állást a bolgárok, a máltaiak, a románok, a görögök és a ciprusi­ak, míg az európaiak nagy része ezt pont fordítva gondolja, és válaszút elé állítva inkább a szabadságot és a demokráciát választotta. Vagyis ennek az országnak, en­nek a népnek egyáltalán nem fon­tos a szabadság és a demokrácia. Mellesleg ennek megállapításához egyáltalán nem lett volna szükség az oroszok Ukrajna elleni inváziójára, hiszen tizenkét éve veszi el ez a kor­mány, meglehetősen szisztematiku­san, a szabadságunk kisebb-nagyobb elemeit, még csak azt sem monda­nám, hogy béka módjára forralt fel bennünket, óvatosan, fokozatosan. A veszélyhelyzet állandósítása csak egy kényelmi pozíció a miniszterel­nök számára; nem szeret bíbelődni még a díszletekkel sem, a parlamen­tet legfeljebb akkor használja, hogy­ha alkotmányt akar változtatni. Mert ugyan sok-sok intézkedést fogott rá a járványra, majd most a háborúra, de a vármegyerendszert vagy a választási törvény újbóli fa­­zonírozását mégsem lehet. De sebaj, megvannak erre az emberei, meg­vannak azok a képviselők, akiknek pont annyit jelent a szabadság, hogy hozzájuthassanak a fizetésükhöz és legyenek eltitkolt vagyonelemeik; pont arra apellálnak, hogy ebben az országban a jámborok és ostobák gyülekezete él, nekik semmi nem számít, horizontjuk a házuk portá­jánál véget ér. Amúgy pedig teljesen mindegy, hogy Jourová olvasta-e vagy sem a felmérést, ő maga és a komplett EU-s csapat pontosan tudja, mi folyik itt több mint egy évtizede. És ők ott, Brüsszelben biztosan nem olyan ostobák, mint mi itt, csak tehetetlenek. Ezért inkább javasol­­gatnak ezt-azt, Orbán meg halad... Most éppen az Európai Parlament feloszlatása felé, miután a magyart már lényegében felszámolta. NÉMETH PÉTERM

Next