Népszava, 2022. június (149. évfolyam, 126-150. szám)

2022-06-25 / 146. szám

NÉPSZAVA 2022. június 25., szombat Gumicsontból gumiszoba CIVIL BESZÉD essék engem békén hagy­ni azzal, hogy ez a főis­pánozás csak gumicsont. Direkt frocli, az ország ellenzéki felének szánva, juszt se rágódjunk rajta. Én is tudom, hogy részben erre való. Bár önmagában már az is mi­nősít egy kormányerőt, ha az al­kotmányozást a politikai hergelés eszközének tekinti, az alkotmányt inkább bosszantmányként hasz­nálva. Ezzel az erővel tehettek volna egy e célra rendszeresített rajzszöget az Alaptörvény Asztala mellé helyezett székre, kizárólag az arra járó gyanús elemek számára. Sokkal olcsóbb, és éppen ennyire szellemdús. Csakhogy itt már rég nem egyet­len gumicsontról van szó. A sok gu­micsontból egész gumiszoba épült, itt csücsülünk a közepén, hívek és ellenfelek ugyanoda zárva. Se ki, se be. Ha már zárt intézetbe csuk­ják az embert, a gumiszoba persze kíméletesebb metódus az izgágább páciensek számára, mint a kény­szerzubbony vagy az elektrosokk (a sokkolásra itt vannak az inflá­ciós árak). Azok csúf diktatórikus módszerek, ez viszont nem fáj, még röhögni is lehet rajta. Teszi is most boldog-boldogtalan, röpködnek a A politikai gumicsontok ugyanazon a futószalagon készülnek, illeszkednek egymáshoz, így épülhet fel belőlük a gumiszo­ba zárt, a valóságtól elszigetelő cellája. méltóságos-tekintetes-nagyságos megszólítások, még az eddig kellő­en humortalan Országos Meteoro­lógiai Szolgálat is viccelődni kez­dett, tréfából régi nevén, Magyar Királyi Meteorológiai és Földdele­­jességi Intézetnek titulálva magát. A Facebookon mások Szent Ist­­ván-i analógiája a „minden tíz falu építsen egy stadiont” törvény beve­zetését kezdeményezik. Egy komfortos gumiszobában nem törik be a fej­ed, vér nem folyik. Csak az a baj, hogy mint a szakem­berek leírják, a delikvensek előbb­­utóbb reményvesztetté, depresszi­óssá válnak. Most itt tartunk. Mert ami gu­micsont, az ugyanakkor eszköze a Fidesz-hatalom egyik tartópilléré­nek, a szimbolikus politizálásnak is. Nem véletlenszerűen választják ki. Gumicsont amúgy sokféle volna. A webáruházakban kapható kicsi sár­ga, nagy kék, piros tüskés, zörgős, sípoló és foszforeszkáló, sőt olyan is, amibe jutalomfalatkát lehet a kutyusnak elhelyezni. (Ez már a rafinált, duplán becsapós változat, mint amikor a guminő igazi, sze­mélyre szabott gyengédséget imi­tál. A jó gumicsontból a gazdihoz hűségesek kiehetik a nekik szánt táplálékot, a többiek csak rágják.­ Nem fogják elhinni, de árulnak pa­­calos töltött gumicsontot is. Igen, nekem is az a házi kedvenc jutott eszembe, aki önöknek. A politikai gumicsontok viszont ugyanazon a futószalagon készül­nek, illeszkednek egymáshoz, így épülhet fel belőlük a gumiszoba zárt, a valóságtól elszigetelő cellája. Annak az idealizált félfeudális vi­­lágnak a kulisszáiból, amely, ahogy a mai rendszer is, hűbéri függőségek­re épült. Az „államkapitalizmus” ismert fogalom, a mintájára nálunk feltalálták az „államfeudalizmust”, a politikai és gazdasági függőségek, alá- és fölérendeltségek hierarchi­áját. Ebben nem partnerek lépnek egymással viszonyra, hanem az al­­királyok, kisfőnökök és az ő kegye­ikből élő hűbéresek (beszállítók, kedvezményezettek, strómanok, felülről vezényelt bértollnokok, legalul az uradalmi cselédként tar­tott kiszolgáltatottak) függőleges láncolatát lóbálja felülről a közpon­ti hatalom birtokosa. Ahhoz, hogy megszeressük a he­lyünket a láncolatban, kellenek a dekorációk. Úgy kell tenni, hogy ez nemzeti nagylétünk reneszánsza. Idillinek kell hazudni a múlt kivá­lasztott darabját - a középkort vagy a Horthy-korszakot, ahogy tetszik - ahhoz, hogy a jelent is idillinek hazudhassák, így aztán meg kell felezni a múltat éppúgy, ahogy a nemzetet kettéhasítják politikai­lag, kulturálisan és társadalmilag is. Már rég nemcsak a „kommu­nisták”, hanem a polgárosult világ ellen is harcolnak. Ahogy a „liberá­lis” szitokszóvá vált, most ugyanezt teszik a „progresszióval”. Idegen szóval nevezik meg, hiszen a „sza­badelvű” és a „haladás” túlságosan pozitívan cseng. „Magyarország az a laboratórium, ahol a progresszív dominancia ellenszereit kikísérle­teztük” - mondta májusban Orbán a szélsőjobb nemzetközi konferen­ciáján. A múltból csak az úgymond „ezeréves államiság” néhány darab­jának fröccsöntött változata kell. Az ezeréves kultúrával és legfényesebb csillagaival már baj van. A várme­­gyei­ szolgabírói világ idillire su­­vickolt változatába nemigen fér be irodalmunknak sem a legellenszen­vesebb, sem a legnevetségesebb figurája. Sem A kőszívű ember fiai „örökös” (azaz örökletes) főispán­ja, az uralkodó rendhez halálában is ragaszkodó Baradlay Kázmér, sem a félhülye, komikusan műve­letlen Kopereczky báró a Noszty fiúból. Persze sokféle főispán volt, de Eötvös A falu jegyzőjében, Jókai a vármegye foglyáról szóló Rab Rá­­byban, aztán Mikszáthtól Adyn át a népi írókig sokan tudták, mi ennek a világnak a sötétebb oldala. A fran­cia történelemhez is hozzátartozik a Bastille, de szimbolikus jelentése miatt senkinek sem jutna eszébe a nemzeti Glob­e részeként újjáépít­ve megkoszorúzni. A gumicsont nem sebez. Messze nem ez a legnagyobb bajunk. Hi­szen most csak egy név. Egy múltha­misító szobor meg csak egy szobor. Egy átrendezett tér csak egy tér, van még ezer. Egy átírt tankönyvi feje­zet csak egy lecke az iskolában. Ám összeáll belőle az életünk. Az egész őrült gumiszoba. Ez zavar, nem egyetlen nevecske. képviselő: LENDVAI ILDIKÓ volt országgyűlési HAZUGSÁGVIZSGÁLÓ Azt állította Orbán Viktor (a Face­­book-oldalára feltöltött videóban, a brüsszeli európai csúcsról beszámol­va), hogy „Európa szenved, szenved a háborús inflációtól és szenved a hábo­rús gazdasági válságtól". Mint mond­ta, a háború mellett a szankció az oka a gazdasági bajoknak. „Nekünk most nem újabb szankciókra, hanem békére van szükségünk, mert a háborús inflá­ció egyetlen ellenszere a béke." Ezzel szemben a tény az, hogy az inflációnak nem vagy nem el­sősorban a háború az oka, hiszen az áremelkedések már jóval a há­ború előtt elkezdődtek. A szank­ciók pedig okoznak ugyan gondot Európának is, de főleg mégiscsak az oroszoknak kellemetlenek. Az előrejelzések szerint az orosz GDP idén mintegy 10 százalékkal fog visszaesni, míg az európai gazda­ság továbbra is növekedésben ma­rad. De ha Orbán azt képzeli, hogy a valamilyen csoda folytán vagy az ő állhatatos sürgetése nyomán megszülető békében a korábbi ál-Európa a há­ború befeje­zése után is mindent meg fog tenni azért, hogy ne függjön az orosz energiahor­dozóktól. Még akkor sem, ha ez pluszpénzbe kerül, lapátok térnek vissza, akkor na­gyon téved, mert Európa a háború befejezése után is mindent meg fog tenni azért, hogy ne függjön az orosz energiahordozóktól. Még ak­kor sem, ha ez pluszpénzbe kerül. A legnagyobb árat pedig az oroszok kitartottja fogja fizetni. Azt állította Orbán Balázs, a mi­niszterelnök politikai igazgatója (a brüsszeli európai csúcson a Reuters hírügynökségnek), hogy a kormány nyitott a kompromisszumra az Euró­pai Bizottsággal, és meg szeretne ál­lapodni a helyreállítási pénzek folyósí­tásáról, de a Bizottság kifogásai nem elég konkrétak. Ezzel szemben a tény az, hogy de, nagyon is azok, méghozzá 44 olda­lon részletezve, és az illetékes uniós biztos levelének tartalma még ki is szivárgott valahogyan, talán azért, hogy ne lehessen letagadni. De úgy látszik, még így is le lehet. Azt is állította Orbán Balázs (ugyan­ott), hogy amikor a Bizottság azt veti fel, hogy egyes pályázatokon csak egyetlen, általában a Fideszhez kötő­dő pályázó vesz részt, a probléma az eltérő uniós és magyar módszertannal van. „Másképp számolnak, mint mi." Ezzel szemben a tény az, hogy nem számolnak másképp, mert az egyszer egy náluk is, nálunk is egy, csak Brüsszel szerint ez baj, Orbá­­nék szerint viszont kifejezetten jó. Nem értenek az egyenes magyar szóból? Lám, már a véleménysza­badságot sem tűrik az EU-ban. Azt állította továbbá a politikai igaz­gató, hogy „arra is felkészültünk, hogy az uniós pénzek nélkül is meg kell él­nünk. Ez nem jó forgatókönyv a szá­munkra, de anyagilag felkészültünk rá". Ezzel szemben a tény az, hogy lelkileg és politikailag talán tény­leg felkészültek, anyagilag azonban nem. Igaz, hogy tavaly ősszel, vala­mint az elmúlt hetekben összesen mintegy 7,5 milliárd euró értékben bocsátottak ki devizakötvényeket, vagyis vettek föl hitelt, de ehhez képest az egyelőre meg nem kapott helyreállítási támogatás összege 15,5 milliárd euró, amiből 5,9 mil­liárd ráadásul vissza nem fizetendő összeg lenne. Az úgynevezett kohé­ziós támogatás további 21,7 milli­­árdot tesz ki, vagyis ezek a pénzek messze nincsenek meg sehol a kor­mány zsebében. És ha máshonnan kellene összeszedni őket, az nem egyszerűen egy nem jó forgató­­könyv lesz, hanem drámai. BOLGÁR GYÖRGY újságíró Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. 1 VELEMENY SZERINTEM Recsök Megvédtük a rezsicsökkentést Brüsszeltől - harsogja a kor­mány. Az EU sosem támadta ezt az intézkedést, mivel az nem függ össze az orosz energiahordozók­kal. Az egész egyébként egy nagy humbug, hiszen amit az állam fizet, azt mi fizetjük. Emellett a közművállalatoknak a recsök miatt nem telik felújításra, fej­lesztésre, továbbá az irreálisan alacsony ár miatt senkinek nem érdeke a takarékosság, az ener­giahatékonyság. A recsök po­litikai eszköz is, most éppen az önkormányzatok elleni szabad­ságharcban vetették be, elvonva tőlük ezt a kedvezményt, ezzel is gyorsítva tönkremenetelüket. Emellett társadalmilag igazság­talan, mivel a gazdagabbaknak több kedvezmény jut, mint a sze­gényeknek - aki meg fával fűt, az semmit sem kap. Ez minden más­ra is igaz Rezsisztánban. FÁBRI FERENC Városarculat Úgy érzem, hogy a belvárosi met­róaluljárók állapota, helyzete a folyamatos felújítások ellené­re sem rendeződött. A sok bába között elvész a gyerek - szokták mondani. Különösen igaz ez a Nyugati téri csomópontra, amely három kerületi önkormányzat és a fővárosi önkormányzat kö­zös tulajdonát képezi, hogy a MÁV Zrt.-ről már ne is beszél­jünk. A két bevásárlóközpont, a pályaudvar, a buszvégállomás következtében óriási a gyalogos­­forgalom, amelyet nem sikerül világszínvonalú módon kezelni. Hiába újították fel a Ferenciek tere aluljáróját, a templom és az étterem közti „bazár” állapota elkeserítő. A József nádor téren a költséges rekonstrukció után is romos állapotban maradt a Postabank egykori székháza. Még a mélygarázs sem nyitott meg az autósok számára. A Sza­badság téren farkasszemet néz egymással az üres bankszékház, a felújítás alatt álló Adria palo­ta, a Magyar Televízió 2009 óta gazdátlan épülete, azaz a Tőzs­depalota. A Szent István-bazili­ka épülete mellett évtizedek óta tart az általános iskola felújí­tása. Meglepő látvány a Szer­vita téri új épület is a belvárosi telefonközpont helyén, hiszen a földszinti passzázsa átjárha­­tatlan és kihalt, míg az egykori Főposta-épület felújítva kong az ürességtől. GELLÉRT ANDOR TAMÁS Fizetés A törvény megváltoztatta a kor­mánytagok fizetését, most már meghaladhatja a bruttó átlag­­kereset tízszeresét is. A nyugdíja­sok inflációkövető nyugdíjának korrekciója ugyanakkor június­ról áthúzódik júliusra, de nem teljesen, a többit majd valamikor ősszel kapják. A pedagógusok sem kapnak béremelést, úgyis jönnek az iskolai táborok, majd ott jól megszedhetik magukat. Az egészségügyi szakdolgozók bér­emelése is elmarad. Sorra zárnak be a kórházak osztályai, vagy csak néhány napig fogadnak be­tegeket, így kisebb személyzetre van szükség, ha a nővérek elmen­nek, az nem okoz majd gondot. MOLNÁR ISTVÁN Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoileveletnepszava.hu

Next