Népszava, 2022. június (149. évfolyam, 126-150. szám)
2022-06-28 / 148. szám
NÉPSZAVA 2022. június 28., kedd A főispán és ami fontos A hagyományok tisztelete jegyében a kormánypártok vissza akarják hozni a főispán és a vármegye elnevezést. A hír izgalmat okozott a közösségi oldalakon, sokan egyszerűen csak gumicsontnak minősítették a naftalinszagú javaslatot, gyanítom, nekik van igazuk. Lehet persze azon élcelődni, hogy annak idején, amikor az MDF az első önkormányzati törvény megalkotása során ugyanezt javasolta, Kövér László, a Fidesz akkori vezérszónoka még arról beszélt, hogy a főispáni intézmény „szerencsétlen elnevezésű”, ahogy valóban nehéz megállni szó nélkül azt is, hogy a Fidesz akkor még olyan önkormányzati rendszert akart, amely korlátozza a kormányzati hatalmat. Csakhogy ennek ma már nincs jelentősége. A lényeg más. Két fontos dologra érdemes figyelni. Az egyik az, hogy a kormány milyen további változásokat fog átnyomni a mindent szó nélkül megszavazó 135 bátor emberrel az Országgyűlésben. Folyosói hírek szerint megszűnnének a megyei önkormányzatok, helyettük mindent a főispán fog intézni, továbbá - úgymond a takarékosság jegyében - megszűnnének Budapesten a kerületi önkormányzatok, mivel - valószínűleg így hangzana a hivatalos érvelés - elég a fővárosban egyetlen választott testület. Persze a pletyka csak pletyka, Dukai Miklós belügyminisztériumi önkormányzati államtitkár a minap egy konferencián azt mondta, hogy nem készülnek az önkormányzat Nincs örökbérlet, azok, akik az ellenzéki összefogásra szavaztak három évvel ezelőtt, eredményeket várnak, és ha ilyenek nincsenek, könnyen elfordulhatnak a mostani vezetéstől. a rendszer jelentős átalakítására. Kérdés, kinek mit jelent a jelentős átalakítás. Vagy így lesz, vagy nem, ezt ma csak egyetlen ember tudja, s az Orbán Viktor. A másik fontos kérdés, amiről viszont nagyon is kell beszélni, sőt erősen gondolkodni, majd cselekedni, az az önkormányzati választás és az uniós választás összepréselése. Ez (is) természetesen a kormánypártok politikai érdekét szolgálja, a veszélyeit már többen is elemezték. Én az önkormányzati választások önállóságának fontossága mellett szeretnék érvelni. A mostanra agyonvert ellenzék legfőbb esélye a talpra állásra, hogy megtartja a már megszerzett önkormányzatokat, sőt megpróbál még újakat is elhódítani. Ehhez persze meg kell győzni a választókat arról, hogy jól sáfárkodtak a tőlük kapott felhatalmazással, a városban, a kerületben rendben mennek a dolgok, érdemes újra rájuk szavazni. Ehhez azonban sürgősen rendbe kell tenni az ellenzéki polgármesterek politikai hátországát, okos kompromisszumokkal vissza kell állítani az induláskor még meglévő többséget. A szavazókat nagyon zavarja, ha „átalakítottuk a frakciót, hogy jobban látszódjunk” felkiáltással porladni látszik a polgármester mögötti többség, ahogy az a nyolcadik kerületben történik; vagy Baján, ahol egy DK-s képviselő zsarolja a polgármestert; de említhetném Tatabányát, ahol viszont egy MSZP-s teszi ezt - igaz, őt a pártból kizárták, de attól még a szavazata kell a működéshez -; Ferencvárosról pedig talán ne is beszéljünk, ahol ölre mennek a képviselők a helyi média vezetőjének kinevezése körül. Sajnos túl sok példa adódik. Csakhogy ahol a közügyek értelmes megoldása helyett továbbra is kicsinyes torzsalkodásokkal szórakoztatják a helyi közvéleményt, ott a Fidesz el vagy vissza fogja venni a helyi kormányzást. Nincs örökbérlet, azok, akik az ellenzéki összefogásra szavaztak három évvel ezelőtt, eredményeket várnak, és ha ilyenek nincsenek, könnyen elfordulhatnak a mostani vezetéstől. Sürgősen pótolni kell néhány mulasztást. Életet kell lehelni a Szabad Városok Szövetségébe. A hálózatba szervezett önkormányzatok együtt olyan erőt tudnának felmutatni, amit egyenként egyik sem, a fővárost is ideértve. Létre kell hozni azt a közös kommunikációs felületet, amelyről a ciklus elején beszéltek, amit sok ember vár, és fogalmuk sincs, hogy eddig miért nem alakították ki. Ezek csak példák, érdemes az érintetteknek egy teljes körű leltárt készíteniük. A pártok vezetőinek mindent alá kell rendelniük az önkormányzati választásoknak, beleértve az uniós választást is. Az ő feladatuk megteremteni az együtt indulás feltételeit. A Mi Hazánkat kivéve valamennyi ellenzéki párt összefogására van szükség, különben borítékolható az újabb Fidesz- KDNP-győzelem. És ha így lesz, nem marad szabad szemmel látható ellenzéki teljesítmény a magyar közéletben. Értem én, hogy most buzog fel a sok sérelem, ami az országgyűlési választás előtt és alatt felhalmozódott, értem, hogy a hatalmas ütéstől még támolygó ellenzéki pártok először a saját soraikat akarják rendezni. De nincs sok idő, el kell kezdeni a felkészülést. A jövőben elfogadhatatlan minden olyan szánalmas akciózgatás, amit a DK és a Momentum folytatott a főpolgármester-helyettes megválasztása körül. Látva a konfliktusok mélységét egyes helyeken, szükség lesz a pártvezetők közbenjárására, időnként kemény fellépésére is, hogy a helyi gubancokat kibogozzák, és segítsenek az együttműködést helyreállítani. Ebben a szellemben kell megkezdeni a jelöltek kiválasztását, a helyi programalkotást és minden, a közéletben fontos ügy elrendezését. Lehet példát venni Budapest XIII. kerületéről, Szegedről, Gödöllőről vagy más, régóta ellenzéki vezetéssel működő sikeres önkormányzat munkájáról. Azokról a településekről, kerületekről, ahol belerakták a szükséges munkát, éveken keresztül, tudatos építkezéssel. Őket is sújtja a pénzelvonás, mégis egyben van a testület, ahogy látható a munka eredménye is. Lehet azt mondani, hogy ez nehéz, néhány helyen politikailag lehetetlen, mert annyira eldurvultak a viszonyok. Lehet még sok-sok egyéb problémát, gondot felsorolni, ami akadálya mindezek megvalósításának, s igen, ezekben van sok-sok igazság is. De ha az ellenzék ezt nem tudja megoldani, akkor Orbán Viktor eléri a következő célját, bekebelezi és a NER részévé teszi a ma még ellenzéki vezetésű önkormányzatokat. Ez pedig a teljes reménytelenségbe taszítaná azt a közel kétmillió ellenzéki szavazót, akihez mostanában méltánytalanul keveset beszélnek az ellenzéki pártok. DR. LAMPERTH MÓNIKA jogász Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. Mérnökként megszoktam, hogy az új jelenségeket lehetőleg minél több oldalról vizsgáljam. Nos, a mostani „vármegyés” újdonság kapcsán nyilván felmerül, hogy amennyiben ezt bevezetik törvényként, sőt az Alaptörvénybe is bekerül, akkor ennek számos más oldalát is meg kell vizsgálni, mert egyéb elfeledett szabályok is életre kelhetnek. Ha a Horthy-korszak jogrendje fog érvényesülni, akkor nyilván a három zsidótörvény is érvénybe lép, amelyeket a háború után eltöröltek ugyan, 1945 márciusában ha következetesen vissza akarnak térni a Northy-korszakhoz, akkor bizony a zsidótörvényeket is érvényre kell juttatni, egy miniszterelnöki rendelettel. Ezek is érvénybe lépnek, vagyis érvénybe lép a zsidó származású magyar állampolgárok teljes jogfosztása? Mert ha következetesen vissza akarnak térni az említett névvel jellemzett, vagyis a Horthy-korszakhoz, akkor bizony ezeket a törvényeket is érvényre kell juttatni, hiszen az akkori Országgyűlés mindkét háza, beleértve a főpapokat is - a katolikus Serédi, a protestáns Ravasz - igent mondott rá. Ha eltörölte is a háború után az akkori végrehajtó hatalom, amennyiben most visszaállítják a korábbi jogrendet, egyebek között a vármegyét is, akkor logikusan és nyilvánvalóan ezeknek is újra hatályba kell lépniük. Ideje lenne ezt a kérdést a parlamentben is tisztázni. Egyébként ezentúl már joggal elvárhatom majd mindenkitől, hogy méltóságos asszonynak szólítson, mivel munkám során minisztériumi főtanácsosként is dolgoztam. Márpedig ez a munkakör a Horthy-rendszerben „méltóságos úr” titulussal jár együtt, méghozzá életfogytiglan. Igaz, az „úr” az én esetemben nem áll, mivelhogy én „hölgy” (vagy „úrnő”?) volnék. No de ezt is megoldjuk majd valahogyan, hiszen mostanság más problémánk úgysincs e hazában. SZENTGYÖRGYI ZSUZSA villamosmérnök v VELEMENY SZERINTEM Király A Fidesz Alaptörvényének sokadik módosítási tervében szerepel, hogy a megyéket vármegyékre nevezik át, a kormánymegbízottak főispánok lesznek. Mindezek az ezeréves magyar államiság történelmi hagyományaira való visszatérést szimbolizálják. Az ispánok a király tisztségviselői voltak, akiket ő is nevezett ki. Ebből logikusan következik, hogy a köztársaságot át kell változtatni királysággá, melynek élén a király trónol. A felmérések szerint a magyarokat a rezsicsökkentés érdekli, a demokráciával nem törődnek, tehát a népakarattal nem lesz baj. Akik mégis ellenállnak, őket majd helyre teszi a csendőrség. MOLNÁR ISTVÁN Spórolás Ismét a múltunkba révedünk. Visszanyúlunk a történelmi vármegyék, az ispánok, a számtartók (esetleg jobbágyok?) nemzetösszetartó világába. Csak azt nem értem, hogy ennek a pénzügyi következményeit még senki sem latolgatta. Pedig ezek számosak. Vegyük pl. a közlekedési táblákat, a hatóságok iratainak átnevezését (ezek nyomdai költségeit) és még ki tudja, mi mindent. Persze már biztos ugrásra készen áll a NER üzleti köreinek nagy tábora, akik alig várják, hogy újabb nyerési lehetőségeket kapjanak. Ez mind a spórolás jegyében zajlik vagy ilyenkor semmi költség nem számít? V. MAGYAR MÁRIA Időutazás Az ország első embere egy nagyon régen várt látogatást tett Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjánál. A főispán izgatottan várt az irodájában, és a megtiszteltetés zavarában csak annyit tudott mondani: „Foglaljon helyet!” A vendég méltatlankodva reagált: „Főispán úr.Én az ország Főméltóságú Kormányzója vagyok!” A főispán megilletődve válaszolt: „Instálom alássan, akkor foglaljon még egy helyet.” LADÁNYI ANDRÁS Hódítók A történelem számos megszállottat ismer, akik népek és területek leigázásával akarták saját imázsukat megteremteni. Xerxész, Nagy Sándor, Julius Caesar, Attila, Dzsingisz kán, Timur Lenk, Szolimán, Napóleon, Hitler, Sztálin - hogy csak a legismertebbeket említsem. Ezek az emberek rengeteg szenvedést okoztak híveiknek és ellenfeleiknek. Példájuk ösztönzőleg hat a jelenben is, hiszen Putyin ukrajnai dúlása is a korábbi militáns hódítók mintáján alapszik. Kevés olyan ember van, aki egymaga testesíti meg e hódítási hajlamot, ám ezek a legveszélyesebbek. Egyetlen vezér is képes a történelem menetét megváltoztatni és milliókat sírba lökni. A világ szerencséje, hogy a mi harcos vezetőnk csak egy kis ország élére került, hiszen állandó „háborúskodása” csak a migránsok, az EU, Soros, Gyurcsány, a rezsi és egyéb, mondvacsinált ellenfelekkel szemben folyik. FÁBRI FERENC Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoileveletnepszava.hu