Népszava, 2022. június (149. évfolyam, 126-150. szám)
2022-06-29 / 149. szám
VELEMENY Nem mennék bele abba a vitába, hogy törvénytelen-e a kormány vagy sem. Önmagában rossznak tartom ezt a kommunikációs panelt, de ez a mondandóm szempontjából mindegy is. Ami viszont ennél talán fontosabb és meghaladja a puszta címkézést, az Kövér László viselkedése. Illetve nem is a viselkedése, hiszen ő már csak olyan, amilyen; neki láthatóan csak az a fontos, hogy rettegjenek tőle. Én már egyébként abban sem hiszek, hogy elkötelezett fideszes lenne, nem véletlen, hogy beleragadt a házelnöki szerepbe. Az az ő hatalma, ott ő a megkérdőjelezhetetlen úr. Természetesen nem kicsinylem le a házelnöki tisztet, komoly rang, az egyik legmagasabb közjogi méltóság, de a hatalma, lássuk be, egészen korlátozott. Kilépve az Országgyűlés épületéből lényegében meg is szűnik, protokolláris jellegűvé degradálódik. Feltehetően ezzel ő együtt tud élni, másként: pontosan felméri, hogy ebben a székben lehet a legtöbb, ha már nem lehet Orbán Viktor. Ezért nem akart köztársasági az önkényúr elnök sem lenni; az orbáni rezsimben annak még kisebb a befolyása a dolgok menetére. Itt, a Házban legalább ő az úr, megkérdőjelezhetetlenül az. Persze ismerni kell a határait, és ezeket Kövér jól láthatóan ismeri is: többnyire csak az ülésterem egyik felét látja. Abban az irányban viszont fokozatosan feszegeti a határait, lépésről lépésre, parlamenti ciklusról parlamenti ciklusra növeli az uralmát, súlyos személyiségével beborítja az ellenzéket. Kezdetben csak durva, sértő szavakkal, szómegvonással illette az általa hangsúlyozottan nem kedvelt oldalt, aztán rákapott a büntetésekre, egyre nagyobb összegekkel sújtotta az általa elutált politikusokat. Mostanra pedig eljutott a törvénytelenségig. Igen, azt állítom: Kövér László törvénytelenül működik, illetve törvénytelen lépéseket enged meg magának. Az a helyzet manapság Magyarországon, hogy a rezsim bármeddig elmehet, nincs intézmény, nincs szerv, amely megakadályozná az ilyesfajta törvénytelenségeket. Konkrétan arra gondolok, hogy Kövér egész egyszerűen nem engedi, hogy Hadházy Ákos letegye a képviselői esküjét, utána pedig elvégezhesse a feladatát és hozzájuthasson illetményéhez. Kövérnek ehhez, bizton állítom, nincs joga. Hadházyt ugyanis Zuglóban a választók akaratából képviselővé emelték, és ezt nem írhatja felül semmilyen házelnöki önkény. Márpedig amit Kövér tesz, az nem több és nem kevesebb, mint önkényeskedés, és ez akkor is így lesz, ha történetesen a házszabály erre neki lehetőséget ad. Nem kell jogi végzettség ahhoz, hogy kijelenthessük: a demokratikus országokban azért rendeznek választásokat, hogy a nép, az emberek dönthessék el, kit akarnak képviselőjükként viszontlátni a parlamentben. Hogy Hadházy az ellenzéki tanácstalankodás után végül egyedüliként, tüntetőleg nem ment be az Országgyűlés alakuló ülésére, és nem vett részt az eskütételben, az lehet egy rossz döntés a részéről - szerintem az volt -, de nem több ennél. Amit viszont Kövér tesz, az a demokrácia megcsúfolása, és - ismétlem - törvénytelen. De mi ezt is lenyeljük. Ugye, kedves zuglóiak? NÉMETH PÉTER JEGYZET Vadnyugat Látványosan elszaporodtak a főváros ódon házaiban a tetőtér-beépítések. Főleg azután, hogy néhány éve csokot is igénybe lehet erre venni. A kedvezményt nagyjából ugyanakkor terjesztették ki, amikor az építéshatósági feladatok az önkormányzatoktól átkerültek a mindenhez is értő kormányhivatalokhoz. Ettől persze még lehetne megbízható és szakmai a hatósági munka, ám a Jókai utcában történtek kétséget ébresztenek. A kormányhivatalnak kellett volna engedélyeznie, ellenőriznie, a törvényeket betartatnia a ház hatodik szintjén zajló építkezésen - elvileg tehát az omlásig vezető események láncolatára ennek a szervnek teljes rálátása van. Ámde ugyanezen a tetőn egy hónappal korábban komoly tűz ütött ki. A katasztrófavédelem vizsgálata még mindig tart, ezért máig nem tudható, mi történt, miért történt, ki hibázott, fenyegetett-e további omlással a keletkezett tűz vagy az oltáshoz használt víz. Még az sem tudható, pontosan kinek kéne választ adnia az utóbbi kérdésekre. Azonban az építő, mintha mi sem történt volna, folytatta a luxuslakások kialakítását. Ami pőre kapitalista szemmel nézve akár érthető is lehet, hiszen az elszabadult építőanyagárak, a szakemberek hiánya és a dráguló hitelek között kell lavíroznia. No de pont az ilyen helyzetek megakadályozására vannak fenntartva az adófizetők pénzéből a hatóságok. Az ott dolgozók felelősek azért, hogy a gazdasági érdekek ne írhassák felül a társadalmi érdeket, aztán ne hullhasson tonnányi tégla az emberek fejére és gerincére. Persze meglehet, hogy tényleg nincs szükség semmiféle engedélyre a folytatáshoz, vagy szabályok különböző kombinációjából összelegózható egy olyan jogi állapot, amely lehetővé teszi, hogy egy tűzeset vizsgálata közben dolgozzanak tovább. De ez valószínűleg nem fogja enyhíteni annak a négy embernek a tragédiáját, akik majdnem az életükkel fizettek azért, hogy tizenöt luxuslakás időben elkészülhessen. Fekete Norbert NÉPSZAVA 2022. június 29., szerda9 A kisrendőrök lehettek volna határozottabbak, de ők csak a sor végén állnak. Az igazi felelősök hol vannak? Felelősség Rövid az emlékezet, kevesen kapcsolnak azonnal, ha azt mondom, szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás. Pedig a múlt évtized közepén egy ország állt döbbenten, miként kínozhatták és használhatták szexuális játékszernek a saját gyerekeiket a szülők anélkül, hogy a gyermekvédelmi szakemberek, a pedagógusok, a védőnő vagy egyáltalán valaki észrevette volna, mit művelnek. Később a város képviselő-testülete külön is rögzítette, hogy nincs szakmai felelőse a történteknek. Aztán 2019-ben Győrben két gyermekét megfojtotta az apa, aki korábban olyan jól viselkedett a börtönben, hogy nem kellett letöltenie a teljes büntetését, hiszen „csak” kalapáccsal akarta agyonverni a feleségét. Szabadulása után azonnal el kellett hozzá menni a gyerekeinek, hisz - ahogy akkor olvashattuk - „nem merült fel olyan szempont, ami a láthatás tilalmát indokolta volna”. Később ugyan a közvélemény kicsit firtatta a bírói felelősséget, de én legalábbis nem hallottam róla, hogy valakit elmarasztaltak volna. Ezekhez az ügyekhez képest halvány előrelépés, hogy azt az öt rendőrt, akiknek az volt a dolguk, hogy a kétségbeesett anya jelzésére ellenőrizzék a két, láthatásra Aszódon élő apjukhoz engedett kamasz lány épségét, fegyelmivel sújtották, mert csak egy héttel a meggyilkolásuk után találták meg a baltával agyonvert gyerekeket. A kisrendőrök lehettek volna határozottabbak, de ők csak a sor végén állnak. Az igazi felelősök hol vannak? Nálunk nem szokás megtalálni őket. Nincs felelőse a családon belüli erőszak burjánzásának, nincs felelőse az iskolai zaklatásoknak, bántalmazásoknak, a munkahelyi pszichés gyötréseknek, de az összeomlott épületeknek sem, ahogy az orvosi műhibák nagy része is következmények nélkül marad. Legyünk őszinték: a felelősség kérdése törvényszerűen csak kóbor gondolatfoszlány ott, ahol bukott pártvezérek ülhetnek be a parlamenti székekbe díszletként asszisztálni egy olyan kormány működéséhez, amely annyira kiváló, hogy még csak fel sem merülhet vele kapcsolatban a hiba lehetősége, netán az elszámoltatás. Itt felelőtlenség felelőst keresni. Vadak és gentlemanek ORWELL VILÁGA óbb későn, mint soha: Fülöp belga király Kongóban bocsánatot kért az egykori gyarmatosítók rémtetteiért. Az európai hódítók felfoghatatlan kegyetlenségeket követtek el Afrikában a civilizáció terjesztésének álságos jelszavával, aki kíváncsi a részletekre, és bírja is a horrort, annak ott van Mark Twain megrendítő pamfletje (Lipót király zsolozsmája, 1905). Én szívesebben mesélek egy jólelkű gyarmati hivatalnokról, aki kilóg a sorból - nem pusztán azzal, hogy magyarnak született. Torday Emil (1875-1931) - angol társának szavaival - „hosszú időn át tanulmányozta a négerek életét, szerette őket, és mélyen bepillantott jellemükbe. A négerek bizalmukba fogadták, népszerű volt. Biztonságban járt olyan helyeken, ahol a kevésbé tapasztalt utazó életével lakott volna.” A budapesti fiatalember félbehagyta tanulmányait a müncheni egyetemen, húsz éve őszinte tisztelettel, sőt néhol csodálattal mesél az őslakosokról, törzsfőnökökről és rabszolgákról egyaránt, sem egy brüsszeli bankba szegődött el dolgozni, onnan került a gyarmatra a századfordulón mint belga kormánytisztviselő. Első úti beszámolói akkora érdeklődést keltettek, hogy hamarosan neves etnográfusként folytatta a munkát a British Museum megbízásából. Nyolc bennszülött nyelvet tanult meg, egy évtizedet töltött a Kongó déli mellékfolyói mentén élő népek leírásával. Egyedülálló kutatása lázba hozta a tudományos világot. 461 általa gyűjtött műkincs máig a Néprajzi Múzeumot gazdagítja, ám hatalmas, nagyrészt franciául írt életművét a magyar nagyközönség alig ismeri. Rendkívüli élményeiből a Nyugatban közzétett naplójegyzetei adnak ízelítőt (1922). „Nem a nyugat-afrikai partok úgynevezett civilizált négereiről akarok beszélni, a valamicskét tanult s az iskolába belekóstolt, európai ruhában járó feketékről. Ezek nem érdekelnek. Akikről szólan kívánok, azok a négerek, akik természettől gentlemanek, akik minden cselekvésükben tekintettel vannak embertársaik érzelmeire, akik nemes gondolkodásúak, nyájasak, akik lelkükben és nem viseletükben gentlemanek. Ezek a nemes érzésű emberek, akikről itten emlékezem, sem írni, sem olvasni nem tudnak, sokan közülük bizony úgy lehet hiányosan öltöznek, »kannibálok« is akadnak közöttük - mégis gentlemanek a szó nemes értelmében.” Őszinte tisztelettel, sőt néhol csodálattal mesél az őslakosokról, törzsfőnökökről és rabszolgákról egyaránt. Archaikus vendégszeretetük és önzetlenségük lenyűgözte az utazót. Egy alkalommal például már indulni akart, de a helyi uralkodó nagyvonalúan marasztalta, így nem kapott teherhordókat. Erre ravaszul körbemutatta az asszonyoknak egy kislány fotóját, és bizonygatta, azért sietne, mert rég nem látta kedvenc gyermekét, fáj a szíve utána. Másnap hajnalban a falubeli nők maguk vették vállukra a súlyos málhát - segítettek, hogy a messziről jött idegen mielőbb viszontláthassa lányát. A karaván végre útnak indulhatott. Torday Emil elérte célját, de arcpirító szégyent érzett a hazugság miatt. Emlékezését ezzel zárja: „Mennyire furdalt a lelkiismeret! Bizony, bizony, nem cselekedtem gentleman módjára, ha mindjárt fehér is a bőröm. A »vadak« különbek voltak nálam.” BÁRTFAI GERGELY